Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-16 / 241. szám

2 DÉNMlAGY ABÖKfÍZÁG tant nem fog vele szigorúan elbánni. Követeli a gonosztevők kiszolgáltatását és hogy Enver basa ne menekülhessen meg attól, hogy felelősségre vonják az örmény mészárlásokért, amelyeknek ő az értelmi szerzője. Berlin, október 15. Berlinben ma délután négy órakor vált ismeretessé Lansing válaszjegyzéke. A birodalmi gyűlés holnapra kitűzött ülését elhalasztották. A király nem fogadta el a Wekerle-kormány lemondását. Budapest, október 15. A Magyar Tudósító illetékes helyről értesül: A király nem fogadta el a Wekerle kormány lemondását. A fenség magához kérette a mai napom a Bécsben időző Wekerle miniszterelnököt és közölte vele, hogy a kormány lemondását nem fogadja el, mert a kormány iránt teljes bizalommal viseltetik. A Magyar Tudósítónak jelentik Bécből. A király ma délután fél öt órakor báró Szterényi minisztert és Návay Lajos képviselőt külön kihallgatáson fogadta. Bécs, október 15. Wekerle Sándor miniszterelnök a magyar delegációk tagjaival ma este külön vonaton Bécsből Budapestre visszautazott. A Hussarek-kormány helyén marad. Bécs, október 15. Az osztrák kormányválság ügyiben ma délelőtt koronatanács volt. A tanácskozás eredménye az, hogy a Hussarek kormány megmarad helyén. Bécs, október 15. Bécsben koronatanács volt, amelyen foglalkoztak avval az információval, hogy Washington óv attól, hogy a nemzetiségek igényeit Ausztria teljes mértékben kielégítse. Wilson ugyanis nem akarja a monarchia földarabolását. Ennek az információnak folytán az osztrák belpolitikában új orientálódás vált szükségessé. Szeged, 1918. október Ifi. Wekerle, Tisza és Károlyi beszéde a delegációban, Bécs, október 15. A delegáció külügyi azolyan előnyös helyzetben, hogyha akkor likvidáltunk volna, sokat meg lehetett volna menteni. De arra az útra, amelyen biztosan elérhettük volna a békét, sose léptünk. Föl kellett volna állítani ezt a tételt. Mi addig fogunk küzdeni, amíg a szövetségi hűséget becsülettel megtarthatjuk és ha ezeken a határokon túl is követelték volna szövetségeseink hadseregeink igénybevételét, azt kellett volna mondanunk: Eddig és ne tovább! Fejtegeti, hagy külügyi politikánk volt az oka annak, hogy az egész világ ellenünk szövegezett. A másik és talán legnagyobb hiba, amelyet elkövettünk, — mert akkor vesztettük el a háborút — a szigorított tengeralattjáró háború kimondása volt. Elnök ismételten figyelmeztette Károlyit, hogy állásfoglalása, mely immár a külügyi kérdések egész komplekszumát felöleli, túlterjed a napirendi felszólalás keretén. Károlyi kijelenti, azt hiszi, hogy most a delegáció utolsó leheleteihez közeledik és méltányos dolog, hogy itt kibeszélhesse magát. Beszédét annak kijelentésével fejezte be, hogy a delegáció intézményét nem tartja többé életképesnek. Kijelenti, hogy Magyarországnak nem lehet közös képviselője Ausztriával a béketárgyalásokon, ezért követelni fogja a magyar nemzet teljes önállóságát és minden közös intézmény eltörlését. Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt föl ezután. Bárminő a fölfogása az előtte szólónak — mondta — a delegációk intézményével szemben, a delegáció törvényen alapuló intézmény, ezt nem lehet megszűntnek nyilvánítani. Kénytelen néhány megjegyzést ténni Kártonyi érvelésére. Nem követheti a vádak terére, amelyekkel külügyi képviseletünket illette, mert a politikai előrelátásnak nem nagy bizonyítékát szolgáltatta akkor, amikor a szerb háború megindítását úgy tüntette föl, mintha ez egy szándékosan előkészített gonosztett lett volna, hogy ebbe a háborúba keveredjünk. Magyarország közvéleményét ne képviselje az az ember, aki úgy tünteti föl a dolgok állását, mintha Magyarbizottsága ma délután ülést tartott Berzeviczy Albert elnöklésével. Az elnök jelentette, hogy gróf Károlyi Mihály és Zlinszky István napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Gróf Károlyi Mihály: Kijelenti, hogy a delegáció oly rosszul működött, hogy ennek és a közös diplomáciának köszönhetjük a monarchia bukását és Magyarország azt, hogy odáig jutott, ahol most van. A háborút a mi külügyi politikánt okozta azzal az ultimátummal, amelyet egy önállóságára féltékeny állam el nem fogadhatott. Külügyminisztériumunk a Szerbiához intézett demarchban azt hangoztatta, hogy azt önállóan, Németország tudta nélkül csináltuk. A Kruppgyár egy volt igazgatójától, Mindenről tudja, aki elmondta, hogy 1914. július közepén beszélt Helfferichhel, aki neki azt mondta, hogy egy összejövetelen, amelyen a német csszár is jelen volt, az osztrák diplomácia a német császárral és német politikusokkal megbeszélte az ultimátum szövegét. (Derültség:) Károlyi Mihály: Helfrensch elmondta Müh’ennnek az ultimáltuim lényeges pontjait. Ugyancsak elmondta a Krupp-gyár igazgatójának és akkor kijelentette azt is, hogy a német császár azt mondta még,hogy ő meg fogja mutatni, hogy nem gyönge báb és rémületbe fogja ejteni az egész világot. 1914-ben még meg lehetett volna menteni a helyzetet, ha belementünk volna azokba az ajánlatokba, amelyeket különösen Anglia hozott javaslatba. Angliának még azt az ajánlatát sem fogadtuk el, hogy átmenetileg foglaljuk el Belgrádot, azután együtt intézzük el Európával ezt a kérdést. Ez fényes jele annak, hogy igenis akartuk a háborút. Gróf Károlyi Mihály: Nem célja az osztrák-magyar hadvezetőséget védelmébe venni. Annak számtalan hibáját látta, de ha elvesztettük a háborút, azt nem tulajdoníthatjuk a hadvezetőségnek, hanem annak, hogy diplomáciánk gyarló volt, hogy lehetetlen hibákat követett el. Számtalanszor voltunk ország ennek a háborúnak oka volna. Saját hazája ellen szolgáltat fegyvert az, aki ezeknek az igazságát kétségbe vonja és úgy akarja a világ elé odaállítani Magyarországot, mintha a meg nem engedett célok és eszközök vezették volna bennünket ebben a háborúban. Meg nem engedett dolognak tartja, hogy egy magyar testület keretében szolgáltassunk ellenünk irányuló tápot. Károlyi hibáztatta, hogy mi Németország akarata ellenére nem kötöttünk különbékét. Elfelejti, hogy hazáink védelmében Németország a ma segítségünkre volt és talán döntő szerepet játszott a siker tekintetében. Ily körülmények közt azt vallani, hogy Németországtól elszakadva kössünk békét, elhibázott politika volna. A mi törekvésünk csak az lehetett, hogy Németországot a béke útjára hozzuk. Zlinszky István: Sose ismerte el a delegáció intézményét,ma is tiltakozik ellene. Kifejti, hogy a monarchia szétzülléséért a felelősség legnagyobb része a külügyi kormányzatot terheli. A külügyminiszter téved, ha azt hiszi, hogy a magyar nemzet el fogja tűrni, hogy ennek a diplomáciának a képviselője képviselje Magyarországot a béketárgyalásokon. Pár nap múlva meg fogja kapni a magyar nemzettől erre nézve a választ. Burián külügyminiszter ekszpozéjának elmondása előtt röviden reflektált Károlyi és Zlinszky szavaira. Kijelenti, hogy ez az Intézmény törvényem alapul, tisztelni kell addig, amíg törvény. Ezután fölolvasta ekszpozéját, amelyet lapunk más helyén külön cikkben közlünk.A külügyminiszter ekszpozéjának fölolvasása után gróf Tisza István szólalt föl. Helyesen tenné a bizottság, — mondta —, ha a külügyi politika fölötti érdemleges vitát későbbi időre halasztamá. A jelenlegi pillanat a legkevésbbé alkalmas arra, hogy az albizottság most bocsájtkozzon mindama kérdések tárgyalásába, amelyek a külügyi politikával szoros összefüggésben vannak. Legcélszerűbb lesz akkorra halasztani a vitát, amikor Wilson válaszát ismerni fogjuk. Indítványozza, hogy az albizottság ne folytassa tanácskozásait. Lovászy Márton amellett foglal állást, hogy az albizottság folytassa a tanácskozást. Simonyi-Semadam Sándor helyesnek tartja az elnapolást. Ezután az albizottság többsége úgy határozott, hogy nem kívánja a tanácskozásokat folytatni. Erre az elnök az ülést bezárta. II. SL* tül J& £#■ sí# * LONDON: A király ma hosszabb megbeszélést folytatott Lloyd George-val és a vezérkar főnökével. BERLIN: Bukarestből jelentik: Sztoján képviselő kérdésére válaszolva Amon külügyminiszter kijelentette, hogy a központi hatalmaik és Románia között tárgyalások folynak a Dobrudzsa-kérdés megoldásáról. A miniszter hangsúlyozta, hogy Németország és Ausztria-Magyarország Románia óhaja iránt r nagy előzékenységet tanúsít. BERLIN: Vilmos császár leánya és Miksa császár leánya spanyol náthában megbetegedett. Egész Németországban pusztít a spanyolnátha. KONSTANTINÁPOLY: A Talant-miniszterium visszalépett és Izzet basa alakit kormányt. A külügyminiszter Nabi basa lesz.