Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-01 / 226. szám

Szeged, 1918. október 1. DÉLMAGYARORSZÁG A német politikai válság. A császár elfogadta a kancellár lemondását. Bécs, szept. 30. Berlinből érkező meg­bízható jelentések szerint a császár el­fogadta a kancellár lemondását. Hintze külügyi államtitkár lemondásának híre még korai. A császár kézirata Hertlinghez Berlin, szeptember 30. Vilmos császár­nak Hertling lemondására vonatkozó rende­­­lete a következő: — Excellenciád bejelentette nekem, hogy véleménye szerint nincs többé módjában, hogy a kormány élén maradhasson. Nem akarok az­ ön megoldása elöl elzárkózni és nehéz szívvel mondok le az ön közreműkö­déséről. Kívánom, hogy a nemzet és a né­met nép az eddiginél eredményesebb módo­n vegyen részt a beim sorsi­­ak intézésében. Ezért kívánom, hogy olyan férfiak, akik bír­ják a német nép bizalmát, nagyobb mérték­ben vegyenek részt a kormányzás jogainak és kötelességének gyakorlásában. Kérem Önt, fejezze be a munkát azzal, hogy tovább vezesse az ügyeket, hogy helyes kerékvá­gásba terelje az általam kívánt intézkedése­ket, amig meg nem találom az Ön utódját. Várom erre vonatkozó javaslatait. Nagyfő-1­hadiszállás, szeptember 31. Vilmos I. R. Ki lesz az uj kancellár Berlin, szeptember 30. Parlamenti körökben sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ki lesz az új kancellár utóda. Több nevet említenek, köztük Bermann Holweg volt kancellárt, dr. Solf gyarmatügyi államtitkárt, Fehren­­bachot, a birodalmi gyűlés elnökét és Payer helyettes kancellárt. Mindez azon­ban eddig csak kombináció, mivel a kancellár személyére vonatkozóan a pár­toknak is meg kell egyezniük. A külügyi államtitkár is lemondott Berlin, szeptember 30. A Vossische Zeitung jelenti, hogy gróf Hertling birodalmi kancellár és Hintze külügyi államtitkár már benyújtotta lemondását a császárnak. Berlin, szeptember 30. A Vossische Zei­tung értesülése szerint Hintze lemondási­­ ké­relmét a császár nem fogadta el. Hintze azon­ban a császár rendelkezésére bocsájtotta ál­lását arra az esetre, ha a parlamenti helyzet érdekében további személyi változás szük­ségessé válnék. A kancellár és külügyi államtitkár a főhadiszálláson Berlin, szeptember 30. Hertling birodalmi kancellár és Hintze külügyi államtitkár tegnap este a nagy főhadiszállásra utaztak. (M. T.­­.) I 3 A birodalmi gyűlés főbizottságának ülése. Berlin, szeptember 30. A birodalmi gyűlés főbizottsága ma délután rövid ülést tartott. Payer helyettes kancellár felolvasta a kancellárhoz intézett császári rendeletet. Ezután a következőket mon­dotta : “ Ezért a rendeletért, amellyel a császár azt a komoly akaratát fejezi ki, hogy szélesebb keretekben valósítsa meg az évek óta hatalmas munkát végző és sokat tűrő német népnek a birodalom ügyeinek vezetésében való részvételére irányuló kívánságát, őszinte hála illeti a császárt. A kancellár megbeszélést tar­tott a pártvezérekkel és a ma tartandó tanácskozáson meg fognak állapodni arra nézve, mely itt a legjobb annak az elérésére és biztosítására, hogy Német­ország jövője és haladása az óhajtott irányban meginduljon. Éber képviselő, a bizottság elnöke, indítványozta, hogy a főbizottság napolja el üléseit. Ledebour és Cohn független szocialisták tiltakoztak a javaslat ellen. Az elnök javaslatát a többség elfogadta. Az ülést bizonytalan időre elnapolták. Wilson felfogása a békéről — A népszövetséget most nem lehet megalakítani Bécs, szeptember 30. A Reuter-iroda je­lenti; Wilson elnök hivatalosan már közölt beszédében még ezeket mondotta: — A népszövetséget nem lehet most meg­alakítani. Ha most megalakítanák, akkor ez csak a közös ellenség ellen szövetkezett nem­­zetekre korlátozott szövetség lenne. Egyálta­lában nem olyanok a viszonyok, hogy a bé­­kekötés okán azonnal meg lehetne majd ala­kítani. A kormánynak a békére vonatkozóan vallott felfogását ezek a pontok tüntetik fel: 1. Páratlan igazságosság, amely nem tehet semmiféle különbséget azok között, a­kikkel szemben igazságos kíván lenni és azok között, akikkel szemben nem akarunk igazsá­gosak lenni. 2. Bármely egyes nemzet, vagy nemzet­i csoport különálló érdeke nem l­ehet alapja az egyezmény bármely részének, ha nem fér össze valamennyinek közös érdekével. 3. A népszövetség közös családjában nem lehet semmiféle kötelék, semmiféle szövet­ség, sem bárminemű külön szerződés, vagy egyezmény. 4. A szövetségen belül nem lehet külön­böző gazdasági kombináció. 5. Valamennyi nemzetközi egyezmény és szerződés, bárminő tárgyú legyen, teljes terjedelmében közlendő a világ többi részé­vel. Ezeknek a kifejtése és elmondása szük­ségesnek mutatkozott, mert az atmoszférát minden pillanatban rosszindulatú fen­dítések homályosítják el és mert szükséges a béke­int­rikákról való felelőtlen fecsegéssel szem­beszállni. Nem kétséges, hogy a szövetséges kormányok vezető államférfiai hasonló véle­ményen vannak a népszövetség megalakítása felől, kel a béke kérdéséről kivánnak tárgyalni, a szófiai kormánynak határozottan tudtára adatott, hogy az ilyen békének természetsze­rűleg a Törökországgal, Németországgal és Auszria-Magyar­országgal való teljes szakí­tást kell maga után vonnia. A szövetséges kor­mányok természetesen megkövetelnek minden általuk szükségesnek vélt biztosítékot arra nézve, hogy katonai hadműveleteiket bizto­sítsák és német csapatoknak Bulgáriá­­a­ tör­ténő szállítását megakadályozák. A bolgár ajánlat megfontolásánál nem szabad felem­­l­ítetlenü­l hagyni azt, hogy a szö vetséges­eknek nincs szándékaiban a Balkánig végleges területi rende­zést megkísérelni, mert ezt az általános békekonferenciára kell bízni. Ezért tehát olyan katonai egyezmény megkötéséről van szó, amely a szövetségesek katonai műveleteinek bolgár részről való min­den veszélyeztetését kizárja. Ez magában fog­lalja a bolgár hadsereg demokratizálódását vagy pedig egy más ponton jelenlegi szövet­ségesei ellen való felhasználását. Területi kér­déseket illetőleg semminemű lépés nem tehe­tő és nem is lesz téve. De lényeges pontja kell, hogy legyen az esetleg kötendő ideigle­nes egyezménynek, hogy Bulgária kiüríti mindazon területeket, amelyek a tulaj­don­­­képeni Bulgárián kívül esnek és amelyeket a bolgár haderő a háború kitörése óta megszál­lott. Ha fent megjelölt­ feltételek, amelyeket Szófiába megtáviratoztak, Míalinov kormánya részéről nem látszanának elfogadhatóknak, akkor a szövetségesek kormányai nem lesz­nek abban a­ helyzetben, hogy új feltételeket szabjanak és Bulgáriára bízzák, hogy olyan­­ személyeket találjon, akik készek azok elfo­gadására. Genf, szeptember 30. Az antant kormá­nyai a Matin értesülése szerint a következő három feltételt szabják Bulgáriának: 1. A hadsereget azonnal le kell fegyverezni. 2. A háború kitörése óta hódított területeket hala­déktalanul ki kell üríteni és 3. az antant el­lenőrzés alá veszi a bolgár vasútvonalakat. Az antant feltételei a fegy­­v­­erszünet kérdésében London, szeptember 30. A Reuter­­s Ügy­­nökség jelenti: A Bulgária fegyverszünet iránti kérelmére adott válasz fedi a szövetsé­ges hadseregek főparancsnoka által adott vá­laszt. A válasz határozottan kijelenti, hogy a katonai hadműveletek nem­­ szüntethetők be. Válaszképen azon indítványra, hogy megha­talmazott bolgár képviselők a szövetségesek­ Francia félhivatalos jelentés az antant feltételeiről Genf, szeptember­ 30. A Havas-ügynök­ség jelenti: A bolgár eseményekről sok egy­másnak ellentmondó és részben helytelen hír került forgalomba és jelent meg Franciaor­szágban és a külföldön, ezért szükséges, hogy megállapítsuk a tényeket.­­• Jelenleg semmiféle diplomáciai tárgya­lás nincs folyamatban, ennélfogva semmiféle politikai feltételeket nem szabhatunk. Bulgá­riának, fegyverszünetet kérő okirata, amely esetleg a béketárgyalást is lehetővé teszi, meg­érkezett a bolgár hadsereg főparancsnokától, aki parlamentarieket küldött Franches d' Es­­peroy tábornokhoz. A keleti hadsereg főpa­rancsnoka csupán annyit válaszolt, hogy a hadműveleteket semmi esetre sem lehet abba­hagyni, amíg a kért fegyverszünet feltét­e­­­leire nézve megállapodás nem történt. A fő­­parancsnok hajlandó lenne a bolgár kormány szabályszerűen meghatalmazott küldötteit fo­gadni, ha azok parlamentairek vezetésével a szövetséges csapatok vonalaihoz érkeznek, hogy a feltételekben­ megállapodjanak. Fran­ches d‘ Espejoy tábornok bemutatta a felté­teleket a szövetségeseknek, akik azokat jóvá­hagyták. A feltételei; tisztán katonai termé­szetűek és céljuk, hogy a szövetséges hadse­reg keleti hadműveleteinek szabadságát tel­jesen biztosítsák és az esetleg folytatandó tár­gyalásokra is biztosítékot­ adjanak. Minden egyéb, ami ezeken kívül más feltételekről, a bolgár ügyek politikai vagy diplomáciai ese­ményeiről terjesztenek, helytelenek és ko­raiak. Csupán egy újabb momentum történt, hogy a bolgár parlamentairek megérkeztek Szalonikiba, hogy a fegyverszünet feltételei­ről tárgyaljanak.

Next