Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-01 / 226. szám

Szeged, 1918. október 1. DÉLALAG­Y­ARORSZÁG A városi tisztviselők országos szervezkedése Szegeden (Saját tudósítónktól.) A súlyos tanulságok­kal járó háború egyetlen társadalmi osztályt sem kényszerített olyan ellenállatatlan erővel a szervezkedésre, mint a tisztviselő-osztályt. Ami­kor már minden társadalmi osztály súlyosabb gondok nélkül él. A tisztviselők még mindig nem tudják, hogy miből fognak a hónap hu­szonhat napján át megélni és hogy milyen ruhában fognak járni, ha az leszakad róluk, amely már négy év óta védi az idők viszon­tagságától testüket. Szervezkedésük mégis na­gyon lassan halad, de vigasztaló, hogy mégis halad. Vasárnap délelőtt szervezetbe tömörül­tek az ország városi alkalmazottai is, a „Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége“ cím alatt. Az alakuló közgyűlés Szegeden volt, amely így székhelyévé vált az ország városi alkalmazottai mozgalmának. A szervezkedés előkészítése alig néhány hetes múltra tekinthet vissza, mégis az ország városi alkalmazottainak kiküldöttei teljesen fel­készülve jöttek Szegedre, a szövetség alakuló közgyűlésére. A nagygyűlést vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg a városháza közgyűlési termében d­r. Somogyi Szilveszter polgármester. Szeged nevében üdvözölte a szegedi kezde­ményezésre megjelent kiküldötteket. A háború terhei, mondta, legnagyobbrészt a közigazga­tási tisztviselők vállaira nehezedtek, akik em­berfeletti munkát végeztek. Hogy ez csak nö­velte irányukban a közönség szeretetét és be­csülését, az Isten áldását kérte a naggyű­lés munkájára és a tanácskozást megnyitotta. A polgármester üdvözlő szavaira dr. Ho­­dobay Sándor, Miskolc helyettes polgármestere válaszolt a nagygyűlés nevében megköszönte a polgármester üdvözlő és elismerő szavait, majd Piliich Gyula előadó ismertette a szövet­ség megalakulásának előzményeit és bejelen­tette, hogy az ország százharminchét városa közül százhuszonhárom jelentette be csatlako­zását a szövetség megalakulásához. Az előz­­mények ismertetése után a nagygyűlés egyhan­gúlag kimondotta a Városi Alkalmazottak Or­szágos Szövetségének megalakulását. Ezután Somogyi Szilveszter polgármester rámutatott néhány szóval a szervezkedés fontosságára és utalt azokra az eredményekre, amelyeket a szer­vezett munkásság aránylag egész rövid idő alatt elért. Felolvasták ezután az új szövetség szerve­zeti és ügyviteli szabályzatát, amelyet Thury László nagyváradi és dr. Hydobay Sándor mis­kolci kiküldöttek javaslatára egyhangúlag úgy fogadtak el, hogy a szövetség tagjai a városi tisztviselők helyi szervei és egyesületei, amelyek taglétszámuknak megfelelőleg évenkint száz- négyszáz korona tagdíjat fizetnek. Kimondotta a közgyűlés azt is, hogy a városok mint er­kölcsi testületek pártoló­ tagok lehetnek, leg­alább 3000 korona alapítási díjnak egy összeg­ben, de legfeljebb tíz részletben való befize­tésével. Ezután az elnökválasztásra került a sor. A nagygyűlés egyhangú lelkesedésével meg­választotta elnöknek dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, titkárnak Piliich Gyula­t, fő­számvevőt és pénztárosnak Gruber Andrást. Választottak még ezeken kívül hat társelnököt, kiegészítették a tisztikart és m­egválasztottak egy 24 tagú választmányt, majd élénk vita in­dult meg a szövetség programmjának ismerte­tése alkalmával. A rendkívüli kérelmek során progresszív alapon számítandó 2- 300 százalékos háborús segélyt kérnek minden városi tisztviselő részére. Ennek 50—70 százalékát még júliusban mint előleget kérik a városoktól folyósítani. Az ön­költségi áron ígért naturáliák helyett az egyes cikkek kiadását olyan áron kérik, amelyet fe­­dezni tudnak, mert az önköltségi árak is túlsá­gosan magasak. Kérik ezenkívül az 50 száza­lékos lakbérsegély folyósítását és azt, hogy az állam ismerje el a városoknak jogát arra, hogy a rendkívüli munkát rendkívüli jutalommal ho­norálják. Kérték még az adminisztráció egy­szerűsítését, majd kimondta a kongresszus, hogy követelni fogja: az általános fizetésrendezés mielőbbi keresztülvitelét, a IX. fizetési osztály teljes és a többi fizetési osztály utolsó fokoza­tának törlését, szolgálati pragmatika létesítését, fegyelmi ügyekben nyilvánosan tárgyaló függet­len bíróság létesítését, tisztviselő-jóléti intéz­mények fölállítását, a nyugdíjasok részére há­borús segély folyósítását s a városi tanítókkal szemben az államiakkal egyező elbánást. A küldöttek tiszteletére délben a Tisza­­szálló nagytermében bankett volt, amelyen dr. Somogyi Szilveszter üdvözölte a város vendé­geit, akiknek nevében Czobor Mátyás zala­egerszegi polgármester válaszolt. Antarsti cserslések a nyugati f­ontral Stockholm, szeptember 30. Az angol ve­zérkar jelenti 29-én: Több mint 10.000 fog­lyot ejtettünk és több mint kétszáz ágyút zsákmányoltunk. Angolok és amerikaiak ma reggel St. Quentin­től nyugatra támadtak. Az angolok szeptember 27-ike óta 16.060 foglyot szállítottak be. Genf, szeptember 30. A francia vezérkar jelenti 20-én: Ma reggel 5 óra 30 perckor is­­m­át megkezdtük támadásunkat. A­ francia csapatok hatalmukba kerítették Somme­ry falut. A Pontane-on Dormoistól északra fek­vő magaslatokat elfoglaltuk. Újabb foglyokat ejtettünk és ágyukat zsákmányoltunk. Az Aillette és az Aisne között tegnap éjjel és ma reggel nyomásunk tovább tartott. London, szeptember 29. A Reu­ter-ügy­­nökség jelenti: Hang tábornok jelentése: Teg­nap a késő esti órákig folytattuk a támadást a Cambrai-arcvonalon, még­pedig főképp a harctér északi részén. Sanchicauchitól észak­keletre lévő védelmi állásokban folytatták ezt a hadműveletet és kitűnő munkát végeztek.­­Az utászok nagyban támogatták őket ebben, amennyiben a támadás kezdetétől számított négy óránál rövidebb idő alatt az ellenséges tüzérség védekezésének ellenére több hidat vertek az északi csatornán, olyan hidat, a­mely elég erős volt a train átvonulására, úgy hogy előmenetelünket minden fennakadás nélkül folytathattuk. E hadműveletek a reg­gel folyamán az egész harcvonalon kielégítő eredménnyel folytatódtak. Tízezernél több foglyot ejtettünk és 200 ágyat zsákmányol­tunk. A brit hadsereg hadműveletei Fland­riában a belga sereggel együttesen reggel kezdődtek meg. Tisza g?ler»tést tett a királynak boszniai útjáról Bécs, szeptember 30. Gróf Tisza István vasárnap Bécsben járt, hogy a macedón front eseményei által teremtett ríj külpolitikai helyzetről informáltassa magát és jelentést tegyen a királynak boszniai útjáról. Közvet­lenül megérkezése után gróf Burián közös külügyminiszterrel tanácskozott hosszabban, majd a király tartózkodási helyére utazott és külön kihallgatáson jelent meg. A kihallgatá­son beszámolt azokról a­ tapasztalatokról, a­melyeket Boszniában szerzett és azokról a tanácskozásokról, melyeket a különböző pár­tok vezéreivel folytatott. Az audiencia to­vábbi tárgya a külpolitikai helyzet volt. Az audiencia után Tiszát a szállóban megláto­gatta báró Spitzmüller közös pénzügyminisz­ter, akivel több mint egy óra hosszat tanács­kozott a boszniai kérdésről. Tisza még fel­kereste gróf Wedel bécsi német nagykövetet, akivel szintén hosszasabban tanácskozott, majd este tizenegy órakor visszautazott Bu­dapestre. a HÍREK pop — Károlyi Mihály fogadtatása. Budapest­ről jelentik: Károlyi Mihály vasárnap a kolozs­vári gyorsvonattal érkezett meg a nyugati pá­lyaudvarra, melynek peronján nagyszámú kö­zönség, pártjának több képviselőtagja, politikai elvbarátai voltak jelen. Hock János üdvözlőbe­szédet intézett pártvezéréhez. A közönség lel­kes tüntetést rendezett gróf Károlyi mellett, aki hosszabb beszédet tartott az egybegyűltekhez — Kitüntetések. Őfelsége az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Rep­­szegi Szőke Pálnak az 5. honv. gyalogezred­ben a 3. osztályú katonai érdemkeresztet a hadi díszítménnyel és a kardokat adományozta, meg­parancsolta, hogy az újólagos legfelsőbb dicsérő elismerés — a kardok egyidejű adományo­zása mellett — tudtul adassék. Törökkanizsai Schulpe Emil hadnagynak a 3. honvéd huszár­ezredben. Az ellenség előtt teljesített különösen hü szolgálataik elismeréséül a vas érdemkeresz­tet a vitézségi érem szalagján adományozta a király Budai Imre, Marócsik János, Olasz Sán­dor népfölkelő huszároknak a 3. honvédgyalog­ezredben, Tóth Lajos és Petrovics József nép­­fölkelőknek az 5. honv. gyalogezredben. Az el­lenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elisme­réséül az 1. osztályú ezüst vitézségi érmet Heim József, Ernszt István hadnagyoknak, Túri Péter Nagy Sándor, Bodó István, Antali János tize­deseknek, Péntek Imre szkv.-nek, Peterka Péter népf. őrm.-nek, Halancsek Ferencz, Szalay Jó­zsef őrv.-nek, Szolnoky Ferencz, Varga Lajos, Bakos János, Vilwert Fü­löp, Hutás István és Kadai Mihály népf.-nek adományozta a király. — Spitzm­öller visszatért Boszniából. Bécs­­ből jelentik: Báró Spitzmüller közös pénzügy­­miniszter boszniai utazásáról szeptember 28-án visszatért. — Szabó Ervin meghalt. A tudománynak és a haladásnak nagy halottja van: Szabó Ervin szociológus, a Fővárosi Könyvtár igaz­gatója, tegnap hosszú szenvedés után meghalt. Tudós volt, előítéletek nélkül, ahogy csak a kiválasztottak azok, szocialista, pártkeretek nél­kül, az igazságnak és a szabadságnak egyik legtisztább jellemű és legerősebb meggyőző­désű harcosa Magyarországon. Könyvei és cikkei a kérlelhetetlen logika ritka fényében tündököltek, minden s­zóból egységes vi­ág­felfogás kristályos tisztasága csillogott. Egész élete az igazság lázas és rendszeres keresésében telt el, könyvtári csendben és magányban. A szindikalista eszmék egyetlen következetes hir­­­detője volt nálunk, de a demagógia ösvényére sohase lépett és elveiből senki és semmi ked­véért nem engedett. Legutóbb csúnya hajszát kezdettek ellene szabad szelleme miatt, ő nyu­godtan hallgatott és dolgozott tovább, míg a halálos kór ki nem ütötte kezéből egyetlen fegyverét: a tollat. Ő volt az egyetlen a magyar tudományosság európai nevű képviselői közül, akit az orosz bolsevizmus akadémiája tiszteleti tagjai közé választott. Halála, amely java férfi­korában érte, nagy vesztesége a magyarságnak és emberiségnek egyaránt. — A szegedi lakáshivatal és a lakáshiány. A lakáshiány Szegeden sem ismeretlen fogalom másfél év óta. De olyan fojtogatóan szomorú viszonyok sohasem voltak a lakásügy terén, mint éppen mostanában. Vannak harctérről hazaérkezett katonák, akik négy évet töltöttek kinn a különböző frontokon s amikor végre most hazatértek, nem tudnak a családjukkal hova meghúzódni, mert a kenyérkereső hadba­­vonulásával kiköltöztek a lakásukból a szülők­höz az otthonmaradottak­ ,de most már nem lehet tovább odahaza maradni, hiszen végre otthon van a kenyér­kereső, a bútorokat le kell hordani a padlásról. És akkor kiderül, hogy nincsen hova. És a katona azt­ kérdi elkeseredve és joggal. •­­ Hát ezért küzdöttem én négy esztendeig, ez a jutalom, hogy nem tudom hová hajtani a fejemet a családommal ? Ezekre a szomorú és lehetetlen állapotokra való tekintettel dr. Dettre János, a szegedi lakáshivatal vezetője előterjesztést tesz a tanács-

Next