Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)
1918-10-01 / 226. szám
Szeged, 1918. október 1. DÉLALAGYARORSZÁG A városi tisztviselők országos szervezkedése Szegeden (Saját tudósítónktól.) A súlyos tanulságokkal járó háború egyetlen társadalmi osztályt sem kényszerített olyan ellenállatatlan erővel a szervezkedésre, mint a tisztviselő-osztályt. Amikor már minden társadalmi osztály súlyosabb gondok nélkül él. A tisztviselők még mindig nem tudják, hogy miből fognak a hónap huszonhat napján át megélni és hogy milyen ruhában fognak járni, ha az leszakad róluk, amely már négy év óta védi az idők viszontagságától testüket. Szervezkedésük mégis nagyon lassan halad, de vigasztaló, hogy mégis halad. Vasárnap délelőtt szervezetbe tömörültek az ország városi alkalmazottai is, a „Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége“ cím alatt. Az alakuló közgyűlés Szegeden volt, amely így székhelyévé vált az ország városi alkalmazottai mozgalmának. A szervezkedés előkészítése alig néhány hetes múltra tekinthet vissza, mégis az ország városi alkalmazottainak kiküldöttei teljesen felkészülve jöttek Szegedre, a szövetség alakuló közgyűlésére. A nagygyűlést vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg a városháza közgyűlési termében dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Szeged nevében üdvözölte a szegedi kezdeményezésre megjelent kiküldötteket. A háború terhei, mondta, legnagyobbrészt a közigazgatási tisztviselők vállaira nehezedtek, akik emberfeletti munkát végeztek. Hogy ez csak növelte irányukban a közönség szeretetét és becsülését, az Isten áldását kérte a naggyűlés munkájára és a tanácskozást megnyitotta. A polgármester üdvözlő szavaira dr. Hodobay Sándor, Miskolc helyettes polgármestere válaszolt a nagygyűlés nevében megköszönte a polgármester üdvözlő és elismerő szavait, majd Piliich Gyula előadó ismertette a szövetség megalakulásának előzményeit és bejelentette, hogy az ország százharminchét városa közül százhuszonhárom jelentette be csatlakozását a szövetség megalakulásához. Az előzmények ismertetése után a nagygyűlés egyhangúlag kimondotta a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségének megalakulását. Ezután Somogyi Szilveszter polgármester rámutatott néhány szóval a szervezkedés fontosságára és utalt azokra az eredményekre, amelyeket a szervezett munkásság aránylag egész rövid idő alatt elért. Felolvasták ezután az új szövetség szervezeti és ügyviteli szabályzatát, amelyet Thury László nagyváradi és dr. Hydobay Sándor miskolci kiküldöttek javaslatára egyhangúlag úgy fogadtak el, hogy a szövetség tagjai a városi tisztviselők helyi szervei és egyesületei, amelyek taglétszámuknak megfelelőleg évenkint száz- négyszáz korona tagdíjat fizetnek. Kimondotta a közgyűlés azt is, hogy a városok mint erkölcsi testületek pártoló tagok lehetnek, legalább 3000 korona alapítási díjnak egy összegben, de legfeljebb tíz részletben való befizetésével. Ezután az elnökválasztásra került a sor. A nagygyűlés egyhangú lelkesedésével megválasztotta elnöknek dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, titkárnak Piliich Gyulat, főszámvevőt és pénztárosnak Gruber Andrást. Választottak még ezeken kívül hat társelnököt, kiegészítették a tisztikart és megválasztottak egy 24 tagú választmányt, majd élénk vita indult meg a szövetség programmjának ismertetése alkalmával. A rendkívüli kérelmek során progresszív alapon számítandó 2- 300 százalékos háborús segélyt kérnek minden városi tisztviselő részére. Ennek 50—70 százalékát még júliusban mint előleget kérik a városoktól folyósítani. Az önköltségi áron ígért naturáliák helyett az egyes cikkek kiadását olyan áron kérik, amelyet fedezni tudnak, mert az önköltségi árak is túlságosan magasak. Kérik ezenkívül az 50 százalékos lakbérsegély folyósítását és azt, hogy az állam ismerje el a városoknak jogát arra, hogy a rendkívüli munkát rendkívüli jutalommal honorálják. Kérték még az adminisztráció egyszerűsítését, majd kimondta a kongresszus, hogy követelni fogja: az általános fizetésrendezés mielőbbi keresztülvitelét, a IX. fizetési osztály teljes és a többi fizetési osztály utolsó fokozatának törlését, szolgálati pragmatika létesítését, fegyelmi ügyekben nyilvánosan tárgyaló független bíróság létesítését, tisztviselő-jóléti intézmények fölállítását, a nyugdíjasok részére háborús segély folyósítását s a városi tanítókkal szemben az államiakkal egyező elbánást. A küldöttek tiszteletére délben a Tiszaszálló nagytermében bankett volt, amelyen dr. Somogyi Szilveszter üdvözölte a város vendégeit, akiknek nevében Czobor Mátyás zalaegerszegi polgármester válaszolt. Antarsti cserslések a nyugati fontral Stockholm, szeptember 30. Az angol vezérkar jelenti 29-én: Több mint 10.000 foglyot ejtettünk és több mint kétszáz ágyút zsákmányoltunk. Angolok és amerikaiak ma reggel St. Quentintől nyugatra támadtak. Az angolok szeptember 27-ike óta 16.060 foglyot szállítottak be. Genf, szeptember 30. A francia vezérkar jelenti 20-én: Ma reggel 5 óra 30 perckor ismát megkezdtük támadásunkat. A francia csapatok hatalmukba kerítették Sommery falut. A Pontane-on Dormoistól északra fekvő magaslatokat elfoglaltuk. Újabb foglyokat ejtettünk és ágyukat zsákmányoltunk. Az Aillette és az Aisne között tegnap éjjel és ma reggel nyomásunk tovább tartott. London, szeptember 29. A Reuter-ügynökség jelenti: Hang tábornok jelentése: Tegnap a késő esti órákig folytattuk a támadást a Cambrai-arcvonalon, mégpedig főképp a harctér északi részén. Sanchicauchitól északkeletre lévő védelmi állásokban folytatták ezt a hadműveletet és kitűnő munkát végeztek.Az utászok nagyban támogatták őket ebben, amennyiben a támadás kezdetétől számított négy óránál rövidebb idő alatt az ellenséges tüzérség védekezésének ellenére több hidat vertek az északi csatornán, olyan hidat, amely elég erős volt a train átvonulására, úgy hogy előmenetelünket minden fennakadás nélkül folytathattuk. E hadműveletek a reggel folyamán az egész harcvonalon kielégítő eredménnyel folytatódtak. Tízezernél több foglyot ejtettünk és 200 ágyat zsákmányoltunk. A brit hadsereg hadműveletei Flandriában a belga sereggel együttesen reggel kezdődtek meg. Tisza g?ler»tést tett a királynak boszniai útjáról Bécs, szeptember 30. Gróf Tisza István vasárnap Bécsben járt, hogy a macedón front eseményei által teremtett ríj külpolitikai helyzetről informáltassa magát és jelentést tegyen a királynak boszniai útjáról. Közvetlenül megérkezése után gróf Burián közös külügyminiszterrel tanácskozott hosszabban, majd a király tartózkodási helyére utazott és külön kihallgatáson jelent meg. A kihallgatáson beszámolt azokról a tapasztalatokról, amelyeket Boszniában szerzett és azokról a tanácskozásokról, melyeket a különböző pártok vezéreivel folytatott. Az audiencia további tárgya a külpolitikai helyzet volt. Az audiencia után Tiszát a szállóban meglátogatta báró Spitzmüller közös pénzügyminiszter, akivel több mint egy óra hosszat tanácskozott a boszniai kérdésről. Tisza még felkereste gróf Wedel bécsi német nagykövetet, akivel szintén hosszasabban tanácskozott, majd este tizenegy órakor visszautazott Budapestre. a HÍREK pop — Károlyi Mihály fogadtatása. Budapestről jelentik: Károlyi Mihály vasárnap a kolozsvári gyorsvonattal érkezett meg a nyugati pályaudvarra, melynek peronján nagyszámú közönség, pártjának több képviselőtagja, politikai elvbarátai voltak jelen. Hock János üdvözlőbeszédet intézett pártvezéréhez. A közönség lelkes tüntetést rendezett gróf Károlyi mellett, aki hosszabb beszédet tartott az egybegyűltekhez — Kitüntetések. Őfelsége az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Repszegi Szőke Pálnak az 5. honv. gyalogezredben a 3. osztályú katonai érdemkeresztet a hadi díszítménnyel és a kardokat adományozta, megparancsolta, hogy az újólagos legfelsőbb dicsérő elismerés — a kardok egyidejű adományozása mellett — tudtul adassék. Törökkanizsai Schulpe Emil hadnagynak a 3. honvéd huszárezredben. Az ellenség előtt teljesített különösen hü szolgálataik elismeréséül a vas érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta a király Budai Imre, Marócsik János, Olasz Sándor népfölkelő huszároknak a 3. honvédgyalogezredben, Tóth Lajos és Petrovics József népfölkelőknek az 5. honv. gyalogezredben. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül az 1. osztályú ezüst vitézségi érmet Heim József, Ernszt István hadnagyoknak, Túri Péter Nagy Sándor, Bodó István, Antali János tizedeseknek, Péntek Imre szkv.-nek, Peterka Péter népf. őrm.-nek, Halancsek Ferencz, Szalay József őrv.-nek, Szolnoky Ferencz, Varga Lajos, Bakos János, Vilwert Fülöp, Hutás István és Kadai Mihály népf.-nek adományozta a király. — Spitzmöller visszatért Boszniából. Bécsből jelentik: Báró Spitzmüller közös pénzügyminiszter boszniai utazásáról szeptember 28-án visszatért. — Szabó Ervin meghalt. A tudománynak és a haladásnak nagy halottja van: Szabó Ervin szociológus, a Fővárosi Könyvtár igazgatója, tegnap hosszú szenvedés után meghalt. Tudós volt, előítéletek nélkül, ahogy csak a kiválasztottak azok, szocialista, pártkeretek nélkül, az igazságnak és a szabadságnak egyik legtisztább jellemű és legerősebb meggyőződésű harcosa Magyarországon. Könyvei és cikkei a kérlelhetetlen logika ritka fényében tündököltek, minden szóból egységes viágfelfogás kristályos tisztasága csillogott. Egész élete az igazság lázas és rendszeres keresésében telt el, könyvtári csendben és magányban. A szindikalista eszmék egyetlen következetes hirdetője volt nálunk, de a demagógia ösvényére sohase lépett és elveiből senki és semmi kedvéért nem engedett. Legutóbb csúnya hajszát kezdettek ellene szabad szelleme miatt, ő nyugodtan hallgatott és dolgozott tovább, míg a halálos kór ki nem ütötte kezéből egyetlen fegyverét: a tollat. Ő volt az egyetlen a magyar tudományosság európai nevű képviselői közül, akit az orosz bolsevizmus akadémiája tiszteleti tagjai közé választott. Halála, amely java férfikorában érte, nagy vesztesége a magyarságnak és emberiségnek egyaránt. — A szegedi lakáshivatal és a lakáshiány. A lakáshiány Szegeden sem ismeretlen fogalom másfél év óta. De olyan fojtogatóan szomorú viszonyok sohasem voltak a lakásügy terén, mint éppen mostanában. Vannak harctérről hazaérkezett katonák, akik négy évet töltöttek kinn a különböző frontokon s amikor végre most hazatértek, nem tudnak a családjukkal hova meghúzódni, mert a kenyérkereső hadbavonulásával kiköltöztek a lakásukból a szülőkhöz az otthonmaradottak ,de most már nem lehet tovább odahaza maradni, hiszen végre otthon van a kenyérkereső, a bútorokat le kell hordani a padlásról. És akkor kiderül, hogy nincsen hova. És a katona azt kérdi elkeseredve és joggal. • Hát ezért küzdöttem én négy esztendeig, ez a jutalom, hogy nem tudom hová hajtani a fejemet a családommal ? Ezekre a szomorú és lehetetlen állapotokra való tekintettel dr. Dettre János, a szegedi lakáshivatal vezetője előterjesztést tesz a tanács-