Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-01 / 290. szám

Vörösmarty. írta: Juhász Gyula. Születésének évfordulóján­­ egy megeső n­­yitott haza fajának friss hajtásai, egy modern­­ irodalmi társaság tagjai azzal köszöntik a pusztanyéki költőt, hogy nevére és tiszteleté­re alapítják akadémiájukat. Valóban, nagy szükség, égető szükség van ma arra a nemes és emelkedett magyar szellemre, amely Vö­rösmarty minden sorát és egész pályáját át­­tengi, azokra a tisztább magaslatokra, ame­lyekre a Csongor és Tünde, a Gondolatok a könyvtárban költője eljutott, azokra a nem múló fényű csillagokra, amelyek a magyar reformkorszak­­ legnagyobb költőjének szere­in! égboltozatáról felénk is tündökölnek. Mert Vörösmarty költészetében az a mentalitás uralkodik, mely egyedül hivatott az emberiség e szörnyű válságából, népei­ és fajok, osztályok és pártok harcából, a szel­lemi és kézi munka küzdelmeiből, a kultúra és terror, a haladás és nihil világtusájából az emberség és magyarság igazi értékeit megmenteni, győzelemre segíteni és által ad­ni nálunknál boldogabb, mert jobb maradé­kainknak. Ebből a szempontból kell ma min­den mű­vel, magyarnak, minden olvasónak és gondolkozónak néznie Vörösmarty példátla­nul gazdag és mély költői világát, ebből a szempontból kell őt felmutatnia és megértet­nie főleg az iskoláinak­, amely eddig Gyulai Pál nyárspolgár perspektívájába állította be azt a költöt, akité! megrendítőbb erővel és hatalommal gyönyörű honi nyelvünkön amely jó ’észben az ő géniuszától kapott uj szint és fényt senki sem szólaltatta meg — ezerhangu­­­rk eszteren.—­ az­ emberi lélek legmagasabb föllángolásait és legmélysége­sebb örvényeit. Líránk Széchenyije c. az em­ber és világ, a haza és a nép gyötrel­mes problémáinak Hamietje, aki hallja a sors vas­kódéinak perdülését, aki látja a lét és nem­lét fenséges határait, akinek agyát és gerin­cét szintén keresztülborzongatta a nem­ét iszonya. Az ifjú Petőfi a forradalmár félistent vakmerőségével kap bele balsorsunk kereké­be — sors béna, nihil aliud! — hogy jobbra fordítsa azt, a koravén Arany az ő túlérző fás virág lelkével eposzi és ballada! tervek mögé húzódozik az élet és világ kegyetlen il­­letése elő­, a férfias Vörösmarty férfias ön­érzettel és önudallal néz az ember és ma­gyar végzetének rejtelmes tekintetébe, ő az emberm­él­­óság és férfimunka énekese. Hányan isménl igazán és hányan érté­kelik valódi jelentősége szerint azt az örök­kévalóságot, ami Vörösmarty oeuvre-jének lelke és lényege? A hazai színházak még az mv­ord.üón se adnak helyet neki, a magyar dráma legszebb zengésű költőjének, a ma­gyar Sisaksperé egyik legméltóbb megszólal­­t­a­tójának, akinek színi prológusával nyílt meg a régi Nemzeti Színház, az iskolákban legmélyebb versét, Az embereket elsikkasz­tották, a könyvesboltokban hozzá méltó, tel­jes, olcsó kritikai kiadását hiába keressük, utódai alig varrnak, kultuszáról eddig elfeled­keztek és a nemzet legszélesebb rétegei jó­formán a Szózat kezdő soraiból ismerik Vö­rösmarty­t. Most, az uj Magyarországnak, ha nem akar ingoványon vagy a levegőbe épülni, ne­mes és határozott gesztussal kell Vörös­marty szellemi kincseit megmentenie és fölr használnia. A mai magyarság hangulata külö­nösen rokon lécekkel fordulhat a Vén cigány költőjéhez lelkesedni és vigasztalódni. Az­ egykori Bach rendszer előkelőtlen idegenei­nek utódai ma újfent hazánk földjén próbál­nak foglalni, az elnyomatásnak egy új és ke­serű korszakát akarják ránk zúdítani idegen és hazai e' eysé­geink. Prometheus halhatatlan kínja szakad a szegény magyarra, az első árvák sirkeservei zokognak megint és a jobb kort, mely után buzgó imádságunk nem hiába epedt, el szeretnék rontani a haza és az igaz­ság ellenei. Vörösmarty igéire, igazaira, európai hum man­izmusára, az örök haladás végső diada­lába vetett szent hitére ma nagyobb szük­ségünk van, mint valaha. És rendületlen biza­lomra mindenekfelett, hogy a mi vén cigá­nyunk, a hangok e Liszt Ferencénél is na­gyobb magyar tanárja nem hiába kiáltotta a kétségbeesés örvényének széléről felénk: Lesz még egyszer ünnep a világon! •tBaBaaaBaaBM9oaMBaMaa»aaflB9iaMRiaaaBaa«BaaaBaaBaBaaaaaBaMiMiBiMSwaanea0aa«tt*tt «aaBmaaaaaaaaaHaaNBBaaaaaaaaaBMi Tárgyalások a tótokkal. Wilson személyesen vezeti a békedelegációt. —­ Sok beszéd a békéről. — Uj angol-francia szerződés. Megtámadták a román nemzeti tanács kü­lönvonatát. Angol hajóraj Kieiben. Jászi tárgyalni fog Mamuival. A­­ tótokkal még nem értek véget a ta­nácskozások. Az elfogadott alapelvek gya­korlati megvalósításáról van most szó. Mind­két részről jóindulat vezeti a tárgyalásokat, amelyek befejezése­ elé a magyar­ közvéle­mény megnyugvással és a népkormányba ve­tett bizalommal tekinthet. A megállapodások egyébként is ideiglenes jellegűek és a rendet akarják biztosítani a béketárgyalásokig, a­melyről ismét ellentétes hírek érkeznek, akár­csak a háború folyamán. Vannak olyan hí­rek is, hogy Wilson elhalasztotta európai utazást, sőt egyáltalán le fog mondani arról, hogy a béketárgyalásokon részt vegyen. E híreknek természetesen nem sok hitelt lehet adni. A legújabb eseményekről szóló jelenté­seink a következők: Hilda­pest, november All. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ma folytatta a tárgya­lást a cseh­-szlovák küldöttséggel. A ma dél­előtti megbeszélésen már áttértek a főbb pon­tok részletes megvitatására. Miután ezek a tanácskozások az állami és gazdasági élet egész területére kitérnek, nem lehetetlen, hogy a tanácskozásokat ma sem tudják be­fejezni. Ez esetben holnap tovább tárgyalnak. Ha már a mai napon sikerre vezetnek a tár­gyalások, akkor az egyezménytervezetet hozzájárulás végett bemutatják a ma este összeülő minisztertanácsnak. Ez esetben a részletes tárgyalás, amely­­ valószínűleg h­os­­­szabb ideig fog tartani, a jövő hét elején kez­dődik meg. Jászi miniszter és a cseh, illetőleg a tót megbízottak közt tizenöt vármegye impériu­ma tekintetében folynak a tárgyalások. Nyo­matékosan hangsúlyozzuk, hogy nem végle­ges megállapodásról van szó, csak ideiglenes rendezésről. A mostani megegyezés egyálta­lán nem prejudikál a békekonferenciának. Ezt megállapítja az egyezmény első szaka­sza is, hogy tudniillik a határok megállapítá­sa, illetőleg a vitás területek hovatartozása dolgában csak a békekongresszus illetékes. Most csupán az önrendelkezési jog érvénye­sítéséről, illetőleg az autonómia életbelépte­téséről van szó. A tótok átveszik az imperiu­­mot azokban a vármegyékben, ahol ötven százaléknál több a tót lakosok száma. Annak a­ tizenöt vármegyének, amelynek sorsáról tárgyalunk, egy millió kilencszázkilencven­­ötezer lakosa van. Ebből a magyar 137,000, német 133,000 és tót 1.525,000, rutén 45,000. E tizenöt vármegyének 76,5 százaléka tót, 11,9 százaléka pedig magyar. A rendezés folytán öt vármegye­­ teljesen a tótok impériuma alá kerül. Tizi megyében körülbelül a járások fele került tót közigaz­gatás alá. A nyugati tót megyék közül Po­­zeny vármegye három járás kivételével tel­jesen magyar imperium alatt marad. Termé­szetesen Pozsony városa is. Árva vármegye teljesen tót közigazgatás alá kerül. Hontme­­gyében két járás lesz tót közigazgatás alatt, azonkívül Korpona, Selmecz és Bélabánya városok. Liptó megye egészen tót közigazga­tás alá kerül. Nógrádból két járás megy át a tótok kezébe, Nyitrából egy járás és Érsek­­­újvár város kivételével az egész megye tót közigazgatás alá kerül, Trencsén, Turócz és Zólyom megyéket a békekötésig egészen át­adjuk a tót közigazgatásnak. Gömörből négy járást, ezenkívül Nag­yrőce és Jorlsva váro­sokat. A keleti,tót megyék közül Sárosban egy járás kerül teljesen tót közigazgatásba, Szepes megyét a gölnicbányai járás és Göl­­nicbánya kivételével tót közigazgatásnak ad­juk át. Ung megyében csak a szobránci járás megy át tót közigazgatás alá (a megye leg­nagyobb része rutén), Zemplén vármegyéből a négy északi járás tót Imperium alá kerül. Abaúj vármegye teljes egészében magyar közigazgatás alatt marad. Összesen hatvan­hét járás kerül tót közigazgatás alá. A megállapodás szerint a városok közül Pozsony, Érsekújvár, Léva, Loszinc, Rima­szombat, Dobsina, Gölnicbánya, Kassai. Ung­

Next