Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-01 / 290. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG T Szeged, 1918. december 1. A románok Marosvásárhely és Beszterce előtt. — A csehek el akarják foglalni Pozsonyt. — Pozsonyból jelentik, hogy gépfegyverek­kel erősen felszerelt cseh csapatok Nagy­szombatból’ támadásra indultak Cherben levő állásaink ellen. Védőcsapatainknak tüzérség is állott rendelkezésére. Csapataink megüt­köztek a csehekkel. Az ütközet a csehek vis­­­szavonulásával végződött. A mi vesztesé­günk egy ember, a csehek vesztesége azon­ban jelentékeny. Kolozsvárról jelentik, hogy a románok 23 kilométernyire vannak Besztercétől. Ma­rosvásárhely lakossága igen nyomott hangu­latban várja a román csapatok bevonulását. A nemzeti tanács önökének Hátszegről táv­iratot küldtek, hogy a városban és környékén román bandák garázdálkodnak és fényes nappal fosztogatnak. Kolozsvárról páncélvo­natot karhatalommal indítottak­ el ellenük. vár és több magyar város marad magyar közigazgatás alatt. Tót im­perium alá kerül Bár­tfa, Eperjes, Késmárk, Szepesin­a, Igló, Rózsahegy, Pöstyén, Szliács és a Tátrának nagy része. A tárgyalásokról Jászi Oszkár ezeket mondotta: A­ tárgyalásokat ma is folytattuk. A nézetkülönbségeket részben sikerült tisz­tázni. Differenciák még mindig vannak és ezekről tovább tárgyalunk. Ezek az eltérések nem olyan méretűek, hogy a tárgyalások vég­ső sikerét kizárják. Diener­ Dénes József külügyi államtitkár­ így nyilatkozott: Az elvek terén sokkal kisebb nehéz­­ségek v­annak, mint a kivitel körül. Még sok teendő vár ránk. E pillanatban nem is tudjuk, mikor fejeződnek be a tanácskozások. Mind­kn részről jóakarat van, az anyag óriási és ha alapos munkát akarunk végezni, a kon­ferencia még napokig eltarthat. Budapest, november 30. A Politikai Hi­r­­adó jelenti. Egyes lapok határozott formá­ban közöltek híreket a cseh-szlovák követtel és a tót nemzeti tanács kiküldötteivel folyt tárgyalások eredményeiről, sőt már bizonyos geográfiai határvonalról­­ is tudni véltek, mint amelyekben megállapodás jött létre. Illetékes­­eikről felhatalmazták a Politikai Híradót annak kijelentésére, hogy ezek a hírek nyil­ván csak hevenyészett tervezet kiszakított részletei alapján kerültek a sajtóba és egy­­duplán n­em fedik a m­agy­ar­ ko­rmány állás­pontját. * $?•¥? Washington, november 30. Wilson­ elnök személyesen vezeti az amerikai békedelegá­ciót, amelynek tagjai a következők: Long ál­lamtitkár, House ezredes, Pliss tábornok, to­vábbá Henry és Vidt volt francia és olaszor­szági követek. " in Lugano, november 30. A Times jelenti: Wilson elhalasztotta európai utazását december végére. Néhány amerikai újság azt is híreszteli, hogy nem keltene csodálkozást, ha Wilson egy­általán lemondana utazásáról. Newyork, november 30. Daniels tengeré­szeti államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a bé­­ketárgyalásoknak igazságosan és a gyöngék iránt izgalommal kell lefolyniok, nem pedig szenvedélyesen és idegesen. A szövetségesek és az Egyesült­ Államok megnyerték a hábo­rút, de a nemzetek filozófiája az, hogy min­denki előtt nyitva legyen a világ, szegény és gazdag előtt egyformán. Németországgal szemben a békekonferencián erélyesen kell eljárni. Bűneiért bűnhődnie kell olyképen, hogy a világ jogait biztosítjuk. Berlin, november 30. Genfi távirat sze­rint a h­oni lapok,azt jelentik, hogy Clem­en­­ceau a szenátus bizottságában újból hevesen kikelt a bolsev­izmus ellen és ismételten kije­lentette, hogy a bolseviki német kormánnyal sohasem fog tárgyalni,­­Franciaországban munkás és katonatanácsok alakítását fegy­verrel fogja megakadályozni. Minél jobban, megszilárdul Németországban a bolseviki kormányrendszer, annál erősebbek lesznek az antant óvrendszabályai. A béke még egyen­lőre messze van. Bem, november 30. A Times jelenti Lon­donból az Ausztria-Magyarországgal való bé­kekötésről, hogy Német-Ausztriának és Ma­gyarországnak nincs egész szilárd kormánya, hogy velük tárgyalni lehessen. A volt mo­narchia többi népe az antant szövetséges társai, akikkel nem kell békét kötni, sőt ezek vannak hivatva arra, hogy az antanttal egyet­értésben német és magyar szomszédaikkal megkössék a békét. Németországnak csupán alá kell írnia azt a szerződést, amelyet elébe terjesztenek. Genf, november 30. Az angol király Pa­risban való tartózkodása alkalmával egy új ungi­ fr fr­ancia külön szerződést köt. A szer­ződés egyik része az előzetes béketárgyalá­son leendő magatartásra vonatkozik, a másik része pedig a békekötés után meghatározott időre szóló szerződésekre. A Matin azt je­lenti hogy Németországnak és­­ Német-Ausz­triának belső viszonyaiba­ való beavatkozásá­ról is szó van. Parisban és Londonban állító­lag támogatnának olyan mozgalmat, amely az e területeken lakó összes katolikusokat egyesítené. Budapest, november 30. Dr. Erdélyi Já­nos a román nemzeti tanács budapesti­ meg­­bízottja közölte a kormánnyal, hogy azt a különvonatot, amelyen a román nemzeti ta­nács a gyulafehérvári nemzetgyűlésre uta­zott, Székelykocsárdnál eddig ismeretlen tet­tesek, állítólag nemzetőrök megtámadták. A kormányhoz eddig nem érkezett az esetről semmi jelentés. A kormány, amelynek köré­ben az eset a legnagyobb felháborodást okoz­ta, azonnal­ a legszigorúbb vizsgálatot indí­totta és — ha a hír igaz, — a legnagyobb szi­gorral fog eljárni. ( Kiel, november 30. Az angol hajóraj teg­nap reggel elérte Skagent. Úgy hírlik, hogy a raj szombaton délelőtt Kielbe érkezett. Browning angol tengernagy kijelentette, hogy az antant nem tárgyal a kieli munkás- és ka­tonatanáccsal. Budapest, november 30. A románokkal a cseh-szlovák tárgyalások befejezése után fog­juk a tanácskozások fonalát fölvenni. Román részről már­is mutatkozik némi közeledés. Remény van arra,­­hogy az Aradon megkez­dett tanácskozás nemsokára újból megkez­dődik. Jászi Oszkár a román­­ kérdésről alkal­masint Mária Gyulával fog tárgyalni. Milyen tanácsokat adott még Hazai az emlékiratban. Budapest, november 30. Hazai Samu me­morandumának további részében a háború továbbfolytatásának lehetőségét fejtegeti. A háború első másfél esztendeje alatt a Mo­narchiának 18—50 éves férfilakosságából ke­rek 500.000 embert küldtünk a harctérre, vagyis a férfilakosság színe-javának 54 szá­zalékát. Ebből elveszett 2.850.000 ember, to­vábbi másfél évre tehát legalább ennyi után­pótlásra lett volna még szükség, ennyit azonban már nem szállíthattunk, mert nem volt. Minden erőforrásunkat kimerítve mind­össze 922.000 főnyi újabb katonát szedhet­tünk össze, ezt is következőképen: Az 1915. őszén és telén tartott, sorozásáig eredménye 812.000 fő, 1916. tavaszán sorozni kell a 18. éveseket, 170.000 fő. Az­ összes korosztályok újabb sorozása 1S4.000, 1916. folyamán a 17. évesekből 150.000 fő, a hadtápterületekről és a felmentettekből 250.000 fő, a felgyógyuló betegekből 350.000 fő, összesen 1.922.000 fő. Elérkeztünk az emlékirat döntő részéhez: a­ válaszhoz arra a kérdésre, hogy milyen óriá­si erőfeszítésnek még van-e célja és remélhe­tő-e a siker? Ha az első másfél év statiszti­kai eredményeire­ támaszkodva kereste volna a szerző a választ a kérdésre, akkor azt kel­lett volna felednie, hogy ha csak ennyi az utánpótlásunk, akkor teljesen le fogunk tör­ni. E helyett azonban így érvel: Nagy a valószínűség, hogy a r­astani háb­oru hátralevő szakában,­­midőn az ellen­ség alig fogja hadseregeit ajakkal szaporít­hatni, midőn a harci turor az ellenségnél lan­ i­ka­dóban van, midőn aiz egész von­alon erős offenziva feladatok várnak mireánk, az ezen­túl szenvedő veszteség jóval kisebb lesz az eddig elszenvedettnél, doggal mondhatjuk tehát, hogy a sikeres kitartás lehetősége fenn­áll. Ez az emlékirat lényege. Vagyis az em­lékirat szerzője 19116. januárjában, mikor a Monarchia már 5,500.000 embert állított talp­ra s ebből 2,850.000 embert elveszített és ami­kor­­ csak a legnagyobb áldozatok árán ter­melő férfilakosság 67,5 százalékának a felhasz­nálásával tudott még 1.922.000 újabb embert szolgáltatni, azt ajánlotta, hogy vállaljuk ezt az újabb vér­áldozatot, mert esztel sikere­sen kitarthatunk és ezt az állítását azzall okolta meg, hogy ezentúl valószínűleg ki­sebb lesz a veszteség, mint eddig volt. És mi történik, ha a meglevő embertar­talék nem mutatkozik elégségesnek? — kér­di az emlékirat szerzője. Áll-e még rendelke­zésünkre további emberanyag? E kérdésre a választ könnyű módon megadni nem lehet, feleli rá. — de annyi áll, hogy — élethalál harcról lévén szó, — energiánkat mindvégig fenn kell tartanunk szövetségesünkben, egy­mást minden körülmények között ki kell se­gítenünk. Ekként remélhetjük, hogy a végső eset­ben az embertartalékot erősen szaporít­hatjuk. Vagyis Hazai­ Samu azzal fejezte be nevezetes emlékirata érdemi részét, hogy szükség esetén még további utánpótlások fel­kutatására is hajlandó újabb emlékirattal vállalkozni. Poch uj háborút akar ? Berlin, november 30. A Berliner Tage­blatt hágai forrásból arról értesült hogy Foch újból meg akarja kezdeni az eV­eiSsAgáskedé­­seket. Ket nép a jelek szerint, monarchikus érzel­mű. Ezt az érzelmet az egyház erősen táp­lálja. Magyarország mellett. Bécs, november 30. Holnap Sopronban német munkások­­ gyűlést tartanak, amelyen a Német-Ausztriához való csatlakozás ellen akarnak állást foglalni. Monarchikus mozgalom Német­országban. Hága, nov. 30. A Hagische Post szerint Bajorországban, Bádenben és Hessenben az osztrák arisztokraták, köztük a gróf Berchtold és Mensdorff Pál mozgalmat indítottak. A­melynek­ az a célja, hogy Károly császárnak megmentsék a császári méltóságot. A d­élné­ L­EGÚJABB. LONDON: (Reuter­) Lloyd George Netiwe Cast­eban beszédet mondott. Kijelen­tette, hogy a békének, amelyet a békekon­gresszus végrehoz, hajt­hatatlanul ig­az­ságos békének kell tennie. A kártérítésről szólva ki­­jelentett­e, hogy úgy járnak el Németország­gal szemben, hogy annak, aki veszít, fizet­nie kell. Kijelentette még, hogy nem akarja a beszu politikáját folytatni, de a háború oko­zóit úgy meg kell büntetni, hogy a jövőre nézve mindenkinek elmenjen a kedve a há­ború okozásától.

Next