Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)
1918-12-01 / 290. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG T Szeged, 1918. december 1. A románok Marosvásárhely és Beszterce előtt. — A csehek el akarják foglalni Pozsonyt. — Pozsonyból jelentik, hogy gépfegyverekkel erősen felszerelt cseh csapatok Nagyszombatból’ támadásra indultak Cherben levő állásaink ellen. Védőcsapatainknak tüzérség is állott rendelkezésére. Csapataink megütköztek a csehekkel. Az ütközet a csehek visszavonulásával végződött. A mi veszteségünk egy ember, a csehek vesztesége azonban jelentékeny. Kolozsvárról jelentik, hogy a románok 23 kilométernyire vannak Besztercétől. Marosvásárhely lakossága igen nyomott hangulatban várja a román csapatok bevonulását. A nemzeti tanács önökének Hátszegről táviratot küldtek, hogy a városban és környékén román bandák garázdálkodnak és fényes nappal fosztogatnak. Kolozsvárról páncélvonatot karhatalommal indítottak el ellenük. vár és több magyar város marad magyar közigazgatás alatt. Tót imperium alá kerül Bártfa, Eperjes, Késmárk, Szepesina, Igló, Rózsahegy, Pöstyén, Szliács és a Tátrának nagy része. A tárgyalásokról Jászi Oszkár ezeket mondotta: A tárgyalásokat ma is folytattuk. A nézetkülönbségeket részben sikerült tisztázni. Differenciák még mindig vannak és ezekről tovább tárgyalunk. Ezek az eltérések nem olyan méretűek, hogy a tárgyalások végső sikerét kizárják. Diener Dénes József külügyi államtitkár így nyilatkozott: Az elvek terén sokkal kisebb nehézségek vannak, mint a kivitel körül. Még sok teendő vár ránk. E pillanatban nem is tudjuk, mikor fejeződnek be a tanácskozások. Mindkn részről jóakarat van, az anyag óriási és ha alapos munkát akarunk végezni, a konferencia még napokig eltarthat. Budapest, november 30. A Politikai Hiradó jelenti. Egyes lapok határozott formában közöltek híreket a cseh-szlovák követtel és a tót nemzeti tanács kiküldötteivel folyt tárgyalások eredményeiről, sőt már bizonyos geográfiai határvonalról is tudni véltek, mint amelyekben megállapodás jött létre. Illetékeseikről felhatalmazták a Politikai Híradót annak kijelentésére, hogy ezek a hírek nyilván csak hevenyészett tervezet kiszakított részletei alapján kerültek a sajtóba és egyduplán nem fedik a magyar kormány álláspontját. * $?•¥? Washington, november 30. Wilson elnök személyesen vezeti az amerikai békedelegációt, amelynek tagjai a következők: Long államtitkár, House ezredes, Pliss tábornok, továbbá Henry és Vidt volt francia és olaszországi követek. " in Lugano, november 30. A Times jelenti: Wilson elhalasztotta európai utazását december végére. Néhány amerikai újság azt is híreszteli, hogy nem keltene csodálkozást, ha Wilson egyáltalán lemondana utazásáról. Newyork, november 30. Daniels tengerészeti államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a béketárgyalásoknak igazságosan és a gyöngék iránt izgalommal kell lefolyniok, nem pedig szenvedélyesen és idegesen. A szövetségesek és az Egyesült Államok megnyerték a háborút, de a nemzetek filozófiája az, hogy mindenki előtt nyitva legyen a világ, szegény és gazdag előtt egyformán. Németországgal szemben a békekonferencián erélyesen kell eljárni. Bűneiért bűnhődnie kell olyképen, hogy a világ jogait biztosítjuk. Berlin, november 30. Genfi távirat szerint a honi lapok,azt jelentik, hogy Clemenceau a szenátus bizottságában újból hevesen kikelt a bolsevizmus ellen és ismételten kijelentette, hogy a bolseviki német kormánnyal sohasem fog tárgyalni,Franciaországban munkás és katonatanácsok alakítását fegyverrel fogja megakadályozni. Minél jobban, megszilárdul Németországban a bolseviki kormányrendszer, annál erősebbek lesznek az antant óvrendszabályai. A béke még egyenlőre messze van. Bem, november 30. A Times jelenti Londonból az Ausztria-Magyarországgal való békekötésről, hogy Német-Ausztriának és Magyarországnak nincs egész szilárd kormánya, hogy velük tárgyalni lehessen. A volt monarchia többi népe az antant szövetséges társai, akikkel nem kell békét kötni, sőt ezek vannak hivatva arra, hogy az antanttal egyetértésben német és magyar szomszédaikkal megkössék a békét. Németországnak csupán alá kell írnia azt a szerződést, amelyet elébe terjesztenek. Genf, november 30. Az angol király Parisban való tartózkodása alkalmával egy új ungi fr francia külön szerződést köt. A szerződés egyik része az előzetes béketárgyaláson leendő magatartásra vonatkozik, a másik része pedig a békekötés után meghatározott időre szóló szerződésekre. A Matin azt jelenti hogy Németországnak és Német-Ausztriának belső viszonyaiba való beavatkozásáról is szó van. Parisban és Londonban állítólag támogatnának olyan mozgalmat, amely az e területeken lakó összes katolikusokat egyesítené. Budapest, november 30. Dr. Erdélyi János a román nemzeti tanács budapesti megbízottja közölte a kormánnyal, hogy azt a különvonatot, amelyen a román nemzeti tanács a gyulafehérvári nemzetgyűlésre utazott, Székelykocsárdnál eddig ismeretlen tettesek, állítólag nemzetőrök megtámadták. A kormányhoz eddig nem érkezett az esetről semmi jelentés. A kormány, amelynek körében az eset a legnagyobb felháborodást okozta, azonnal a legszigorúbb vizsgálatot indította és — ha a hír igaz, — a legnagyobb szigorral fog eljárni. ( Kiel, november 30. Az angol hajóraj tegnap reggel elérte Skagent. Úgy hírlik, hogy a raj szombaton délelőtt Kielbe érkezett. Browning angol tengernagy kijelentette, hogy az antant nem tárgyal a kieli munkás- és katonatanáccsal. Budapest, november 30. A románokkal a cseh-szlovák tárgyalások befejezése után fogjuk a tanácskozások fonalát fölvenni. Román részről máris mutatkozik némi közeledés. Remény van arra,hogy az Aradon megkezdett tanácskozás nemsokára újból megkezdődik. Jászi Oszkár a román kérdésről alkalmasint Mária Gyulával fog tárgyalni. Milyen tanácsokat adott még Hazai az emlékiratban. Budapest, november 30. Hazai Samu memorandumának további részében a háború továbbfolytatásának lehetőségét fejtegeti. A háború első másfél esztendeje alatt a Monarchiának 18—50 éves férfilakosságából kerek 500.000 embert küldtünk a harctérre, vagyis a férfilakosság színe-javának 54 százalékát. Ebből elveszett 2.850.000 ember, további másfél évre tehát legalább ennyi utánpótlásra lett volna még szükség, ennyit azonban már nem szállíthattunk, mert nem volt. Minden erőforrásunkat kimerítve mindössze 922.000 főnyi újabb katonát szedhettünk össze, ezt is következőképen: Az 1915. őszén és telén tartott, sorozásáig eredménye 812.000 fő, 1916. tavaszán sorozni kell a 18. éveseket, 170.000 fő. Az összes korosztályok újabb sorozása 1S4.000, 1916. folyamán a 17. évesekből 150.000 fő, a hadtápterületekről és a felmentettekből 250.000 fő, a felgyógyuló betegekből 350.000 fő, összesen 1.922.000 fő. Elérkeztünk az emlékirat döntő részéhez: a válaszhoz arra a kérdésre, hogy milyen óriási erőfeszítésnek még van-e célja és remélhető-e a siker? Ha az első másfél év statisztikai eredményeire támaszkodva kereste volna a szerző a választ a kérdésre, akkor azt kellett volna felednie, hogy ha csak ennyi az utánpótlásunk, akkor teljesen le fogunk törni. E helyett azonban így érvel: Nagy a valószínűség, hogy a rastani háboru hátralevő szakában,midőn az ellenség alig fogja hadseregeit ajakkal szaporíthatni, midőn a harci turor az ellenségnél lan ikadóban van, midőn aiz egész vonalon erős offenziva feladatok várnak mireánk, az ezentúl szenvedő veszteség jóval kisebb lesz az eddig elszenvedettnél, doggal mondhatjuk tehát, hogy a sikeres kitartás lehetősége fennáll. Ez az emlékirat lényege. Vagyis az emlékirat szerzője 19116. januárjában, mikor a Monarchia már 5,500.000 embert állított talpra s ebből 2,850.000 embert elveszített és amikor csak a legnagyobb áldozatok árán termelő férfilakosság 67,5 százalékának a felhasználásával tudott még 1.922.000 újabb embert szolgáltatni, azt ajánlotta, hogy vállaljuk ezt az újabb véráldozatot, mert esztel sikeresen kitarthatunk és ezt az állítását azzall okolta meg, hogy ezentúl valószínűleg kisebb lesz a veszteség, mint eddig volt. És mi történik, ha a meglevő embertartalék nem mutatkozik elégségesnek? — kérdi az emlékirat szerzője. Áll-e még rendelkezésünkre további emberanyag? E kérdésre a választ könnyű módon megadni nem lehet, feleli rá. — de annyi áll, hogy — élethalál harcról lévén szó, — energiánkat mindvégig fenn kell tartanunk szövetségesünkben, egymást minden körülmények között ki kell segítenünk. Ekként remélhetjük, hogy a végső esetben az embertartalékot erősen szaporíthatjuk. Vagyis Hazai Samu azzal fejezte be nevezetes emlékirata érdemi részét, hogy szükség esetén még további utánpótlások felkutatására is hajlandó újabb emlékirattal vállalkozni. Poch uj háborút akar ? Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt hágai forrásból arról értesült hogy Foch újból meg akarja kezdeni az eVeiSsAgáskedéseket. Ket nép a jelek szerint, monarchikus érzelmű. Ezt az érzelmet az egyház erősen táplálja. Magyarország mellett. Bécs, november 30. Holnap Sopronban német munkások gyűlést tartanak, amelyen a Német-Ausztriához való csatlakozás ellen akarnak állást foglalni. Monarchikus mozgalom Németországban. Hága, nov. 30. A Hagische Post szerint Bajorországban, Bádenben és Hessenben az osztrák arisztokraták, köztük a gróf Berchtold és Mensdorff Pál mozgalmat indítottak. Amelynek az a célja, hogy Károly császárnak megmentsék a császári méltóságot. A délné LEGÚJABB. LONDON: (Reuter) Lloyd George Netiwe Casteban beszédet mondott. Kijelentette, hogy a békének, amelyet a békekongresszus végrehoz, hajthatatlanul igazságos békének kell tennie. A kártérítésről szólva kijelentette, hogy úgy járnak el Németországgal szemben, hogy annak, aki veszít, fizetnie kell. Kijelentette még, hogy nem akarja a beszu politikáját folytatni, de a háború okozóit úgy meg kell büntetni, hogy a jövőre nézve mindenkinek elmenjen a kedve a háború okozásától.