Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)
1919-06-01 / 123. szám
1)ÉL.) A QYA KOKH a (j va 44—52 K", tehát a gázra és villanyra az átlagos havi fogyasztás, ált. kiadás kb. 300 K lenne, ha ehhez tüzelőanyagra átlagos havi szerény 100 K-t számítunk, úgy egy tisztviselő havi kiadása fűtésre és világításra havi 400 K lenne, ami egy VII. fizetési osztálybeli alkalmazott törzsfizetésének felelne meg. (És vajjon hány ilyen van Szegeden.) A kérdés végtelen fontosságára és a közalkalmazottak elkeseredésének lecsUlapítására való tekintettel kérjük és javasoljuk: 1. hogy a gázgyár számadásainak és könyveinek tüzetes megvizsgálására egy városi mérnökön kívül, egy városi vegyész és egy törvényszéki hites kereskedelmi ismeretekkel bíró könyvszakértő küldessék ki; 2. hogy a szakértő bizottság jelentése ■ után és alapján megállapítandó gáz és villany egységáraknak az összes közalkalmazottak csupán 50 százalékát fizessék. A küldöttség vezetője élőszóval is tolmácsolta a tisztviselők kívánságait. Előadta, hogy előbb a háztulajdonosok, most pedig a gázgyár akarják a tisztviselőket teljesen megnyomorítani. Rámutatott azonkívül azokra a jelenségekre, amelyeket egyesek a szabad kereskedelem örve alatt állandósítani akarnak. A polgármester kijelentette, hogy a gázárak mérséklése iránti kérelmet a Tanács elé terjeszti. Közölte, hogy a románok egy métermázsa szénért 45 koronát kérnek. Egyébként a gázgyár könyveit, harmadszor is felül vizsgáltatja. Rámutatott a gázgyár pénzügyi helyzetére is, hogy a rendelt szén árát a városnak kell előlegezni. Amikor a közalkalmazottak nyomorúságos helyzete került szóba, hogy a drágaság még mindig nő, a fizetés pedig a régi. A polgármester azt válaszolta, hogy változik a helyzet, de nem jobbra. A románok nem adják ki a rég megvásárolt sót, ami Pankotán fekszik, csak akkor, ha tetemesen magasabb árat fizet a város de a különbözetét nem pénzben, hanem élelmiszerben kellene adni. így van a dolog, a liszttel is. Az amerikaiak közbenjárására a szerbek megígérték Belgrádban, hogy a visszatartott kikindai lisztünket kiadják, de amint az amerikai megbízott kiment a szobából, nyomban hozzátette a szerb miniszteri hivatalnok, hogy kiadják a lisztet, de csak úgy, ha frankban fizetünk. Frankot pedig nem lehet szerezni. Lisztünk csak annyi van, hogy június első napjaiban lesz elég. A polgármester megígérte, hogy a szabad kereskedelem címén folytatott áruuzsorát a hatóság meg fogja szüntetni. (Kaptuk a következő sorokat: Tiltakozunk! A gázgyár minden tiltakozás ellenére önhatalmúlag megkezdette a felemelt gáz- és villanyárak behajtását, olyan adót hajt be a város közönségétől, melyhez a közismert szerződés szerint joga egyáltalán nincs, amelynek kivetésére és behajtására arra illetékes hatóság által feljogosítva nem lett. Sokan kifizetik a hatszoros árakat, mert félnek az órák leszerelésétől és mert most nem is mutatkozik túl magasnak a számla. Ahol takarékosan bántak a gázzal és villán súllyal, 100 korona most is kifutja. Úgy ám, de eddig alig lehetett használni a gázt főzésre, világításra pedig most kell a legkevesebb villany és gáz, hanem majd szeptember végétől kezdve hogyan fognak kinézni ezek a most szelíd számlák? Hát ez látható már előre. Akkor majd nem azért kell igen sok helyen leszereltetni az órákat, mert az illetők nem akarják fizetni a számlákat, hanem azért, mert képtelenek lesznek fizetni a százakra rugó összegeket De hát mit törődik azzal a gázgyár és a városi Tanács, hogy a mizera plebs sötétben lesz kénytelen elkölteni hideg vacsoráját. Azokat, akik elég bátorsággal bírnak a számlák kifizetését megtagadni, arra figyelmeztetjük, hogy óráik leszerelését nemcsak a közismert és a szerződésen alapuló polgármesteri hirdetések alapján van joguk megakadályozni, hanem a büntető törvénykönyv 330, 332.§. alapján is, mert magánlakásba a lakással rendelkező beleegyezése s jogos indok nélkül senki be nem mehet, márpedig a szerződésellenes eljárás nem nyújt jogos indokot az órák lezárására. Tiltakozunk tehát a gáz- és villanyórák leszerelése ellen, mert mi a szerződésszerű számlákat kiegyenlítjük, de a jogtalanul felemelteket nem fizetjük. Tessék perig vinni a dolgot, ha a bíróság úgy találja, hogy igaza van a gázgyárnak, mi maghajlunk de hát bajos lesz ugyebár olyan helyen keresni az igazságot, ahol azt bekötött szemmel szokták osztani. A fogyasztók. Még alaposabban megdrágították a gyógyszereket. (Saját tudósítónktól.) A háború elején a magyarországi gyógyszerészek kiforgatták jelentőségéből azt a közmondást, hogy: drága konyha a patika (Mi a formájából forgatjuk ki egy kissé). Nem emelhették egy ideig áraikat a patikusok, pedig minden konyha megdrágult, csak éppen az övéké nem. De aztán kárpótolták magukat. A háború után ismét volt áremelés a gyógyszertárakban, mégpedig tetemes. Ez igazán nem régen történt. Most meg követi a legújabb, alapos, 100 százalékos emelés. A megokolás az volna, hogy a gyógyszer kevés mindenütt az országban s ami van, azt nagyon drágán adják. De a gyógyszerészek nem közölték a nyilvánossággal sem az áremelést, sem a megokolást. Egyszerűen megállapították egymás közt az árakat s azokat már életbe is léptették. Életbeléptették, mielőtt még dr. T Wolf Ferenc tisztifőorvos hazaérkezett volna párisi útjáról, ahová tudvalévően gyógyáruk beszerzése végett utazott ki. Lehetséges, hogy dr. Wolf nagyobb mennyiségű gyógyszert fog beszerezni s akkor a gyógyszerhiiány megszűnik, pláne ha a főorvos az állandó beszerzés lehetőségéről is gondoskodik. Vajjon akkor leszállítják-e a gyógyszerészek az új árakat, amelyekről mutatóba egy kis kimutatást készítettünk. A legkelendőbb gyógyszer, az aszpirin, ami már fölemelt árban grammonként 40 fillér volt, most 80 fillér. A pyramidol (aminek 25 centigrammos adagunak kellene lenni a vizes adagolásban, de tényleg már régóta csak 10 centigrammos) 40 fillér volt s most 80 fillér. A Bay Rhun, 250 grm., 12 korona volt, most 20 koronáért adják, a Diana_sósborszeszből a kisüveg 3 korona 60 fillér, most 5 korona, a középnagyságú üveg 10.50 volt, most 15 korona, a nagy üveg 16 korona volt, most 28 korona. A Lysoformból 100 grm. 2 korona 50 fillér volt, most 5 korona. Az Ichtyolsaloylból 50 gr. 5 K volt most 12. Az Ujlaki-bajuszpedrő 1 korona volt, most 3 korona. (Az Ujlaki-bajuszpedrőt bátran fölemelhették volna 30 koronára, mert akinek máma is nagyon fontos, hogy szépen álljon a bajusza, az fizesse meg a passzióját.) Az tEgles-fogpép 2 korona 50 fillér volt, most 6 korona. Félliter csukamájolaj árát 10 koronáról 15 koronára emelték. A receptúrákról itt nem közölhetünk kimutatást, de elég legyen annyi, hogy minden szer árát alaposan fölemelték. Szóval, a közmondásnak megint érvényt szereztek, hogy úgy mondjuk, visszaállították régi jogaiba. Szeged, fill!). jumus A dohánygyár megbízottai a francia városparancsnoknál — lesz a szivarkiosztással. — (Saját tudósítónktól.) A dohánygyári igazgatóság megbízottjai megjelentek Beirix ezredes francia városparancsnoknál s előadták neki, hogy a dohánygyár munkásnői, számszerűit hétszázan, súlyos viszonyok közt élnek, mert a mai viszonyok között nagyon kevés a fizetésük. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a gyár rendszeresen elárusíthatná a szivar készleteit. A szivarkiosztás dolgában azonban némi differencia van a városi hatóság és a dohánygyár, illetőleg fölötte a hatósága, a pénzügyigazgatóság között. A város ugyanis a maga javára akarná kiárusítani a készleteket, annyiban, hogy a fölemelt dohányárakból az általános kiadások födözéstre a városnak szerezne jövedelmet.Ezzel szemben a többlet s általában a bevételi jövedelem a dohánygyári alkalmazottak fizetésének megjavítására volna szükséges. A munkásnők fizetése ugyanis havi 320 korona, amiből soknak családot kell eltartania. Betrix ezredes azt a kiváltságát fejezte ki, hogy a gyár vezetősége részletes írásbeli kimutatást terjesszen eléje a dohánygyári alkalmazottak jövedelmi viszonyairól, hogy megélhetési lehetőségeikről tájékozódást szerezzen. Ehhez képest fog határozni. Ha a szivarkiosztást elrendelik, 7—800 ezer korona értékű szivar kerülhet forgalomba. A gyár üzeme rendesen folytatódik és naponként 60.000 korona értékű szivart lehet gyártani. A szivarok természetesen, mint már az első kiosztáskor is tapasztalható volt, nem olyan prima minőségűek, mint normális viszonyok között, mert a kellő kiszárításukra nincs idő. Hogy a szegedi szivaroknak a Délvidéken is olyan nagy keresletük volt , hogy ügynökök ezer meg ezer számra exportálták, ennek magyarázatául szolgálhat a pécsi és a temesvári dohánygyárak üzemének szünetelése. A pécsi gyárat a szerb kormányzóság teljesen beszüntette, minden anyagát és fölszerelését Szerbiába vitette. A temesvári dohánygyárnak ma ugyan még nem ez a sorsa, de az üzemet ott is beszüntették. A dohánykisárusokat, akik már régóta ár nélkül tengődnek, mialatt titkos lánckereskedők még most is folytatják rejtett üzleteiket, elsősorban az érdekelné persze, hogy mikor kezdődik már a dohánykiosztás. Erre nézve biztos határidőt még az illetékesek sem tudnak. Sokáig a kiosztás nem késhetik már. A dohánygyárnak egyébként az év végéig van dohánykészlete s a munka, mint említettük, rendszeresen folyik. Fehér zománc bútorok legjobban és legolcsóbban beszerezhetők BÚTOR OTTHON Széchenyi tér 7. (Csongrádi palota) 247 üzleti telefon 439. Gyári telefon 1344 Football labdák, # 4-a. Író ♦ 266 és kellékek, férfi nyári trikó ingek, futó cipők, térdboka és csontvédők, lábszárharisnyák lawentennis labdák, lawentennis középháló, diskos stb. Honvéd-tér 8. f ém. t. ajtó. KomlósináB, ♦ ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]