Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-01 / 123. szám

1)ÉL.­) A QYA KOKH­ a (j va 44—52 K", tehát a gázra és villanyra az átlagos havi fogyasztás, ált. kiadás kb. 300 K lenne, ha ehhez tüzelőanyagra átlagos ha­­vi szerény 100 K-t számítunk, úgy egy tiszt­viselő havi kiadása fűtésre­ és világításra ha­vi 400 K lenne, ami egy VII. fizetési osztály­beli alkalmazott törzsfizetésének felelne meg. (És vajjon hány ilyen van Szegeden.) A kérdés végtelen fontosságára és a köz­­alkalmazottak elkeseredésének lecsUlapításá­­ra való tekintettel kérjük és javasoljuk: 1. hogy a gázgyár számadásainak­ és könyveinek tüzetes megvizsgálására egy vá­rosi mérnökön kívül, egy városi vegyész és egy törvényszéki hites kereskedelmi ismere­tekkel bíró könyvszakértő küldessék ki; 2. hogy a szakértő bizottság jelentése ■ után és alapján megállapítandó gáz és vil­lany egységáraknak az összes közalkalma­zottak csupán 50 százalékát fizessék. A küldöttség vezetője élőszóval is tol­mácsolta a tisztviselők kívánságait. Előadta, hogy előbb a háztulajdonosok, most pedig a gázgyár akarják a tisztviselőket teljesen meg­nyomorítani. Rámutatott azonkívül azokra a jelenségekre, amelyeket egyesek a szabad kereskedelem örve alatt ál­landósítani akarnak. A polgármes­ter kijelentette, hogy a gázárak mérséklése iránti kérelmet a Tanács elé terjeszti. Kö­zölte, hogy a románok egy métermázsa szén­ért 45 koronát kérnek. Egyébként a gázgyár könyveit, harmadszor is fel­ül vizsgál­tatja. Rá­mutatott a gázgyár pénzügyi helyzetére is, hogy a rendelt szén árát a városnak kell elő­legezni. Amikor a közalkalmazottak nyomo­rúságos helyzete került szóba, hogy a drága­ság még mindig nő, a fizetés pedig a régi. A polgármester azt válaszolta, hogy változik a helyzet, de nem jobbra. A románok nem ad­ják ki a rég megvásárolt sót, ami Pankotán fekszik, csak akkor, ha tetemesen magasabb árat­ fizet a város de a különböze­tét nem pénzben, hanem élelmiszerben kellene adni. így van a dolog, a liszttel is. Az amerikaiak közbenjárására a szerbek megígérték Bel­grádb­an, hogy a­ visszatartott kikindai lisz­tünket kiadják, de amint az amerikai meg­bízott­ kiment a­­ szobából, nyomban hozzátette a szerb miniszteri hivatalnok, hogy kiadják a lisztet, de csak úgy, ha frankban fizetünk. Frankot pedig nem lehet szerezni. Lisztünk csak annyi van, hogy június első napjaiban lesz elég. A polgármester megígérte, hogy a szabad kereskedelem címén folytatott áru­­uzsorát a hatóság meg fogja szüntetni. (Kaptuk a következő sorokat: Tiltakozunk! A gázgyár minden tiltako­zás ellenére önhatalmúlag megkezdette a fel­emelt gáz- és villanyárak behajtását, olyan adót hajt be a város közönségétől, melyhez a közismert szerződés szerint joga egyáltalán nincs, amelynek kivetésére és behajtására arra illetékes hatóság által feljogosítva nem lett. Sokan kifizetik a hatszoros árakat, mert félnek az órák leszerelésétől és mert most nem is mutatkozik túl magasnak a számla. A­hol takarékosan bántak a gázzal és villán sú­llyal, 100 korona most is kifutja. Úgy ám, de eddig alig lehetett használni a gázt főzésre, világításra pedig most kell a legkevesebb vil­lany és gáz, hanem majd szeptember végétől kezdve hogyan fognak kinézni ezek a most­ szelíd számlák? Hát ez látható már előre. Akkor majd nem azért kell igen sok helyen leszereltetni az órákat, mert az illetők nem akarják fizetni a számlákat, hanem azért, mert képtelenek­ lesznek­­ fizetni a százakra rugó összegeket De hát mit törődik azzal a gázgyár és a városi Tanács, hogy a mizera plebs sötétben lesz kénytelen elkölteni hideg vacsoráját. Azokat, akik elég bátorsággal bírnak a számlák kifizetését megtagadni, arra figyel­meztetjük, hogy óráik leszerelését nemcsak a közismert és a szerződésen alapuló polgár­­mesteri hirdetések alapján van joguk meg­akadályozni, hanem a büntető törvénykönyv 330, 332.­­§. alapján is, mert magánlakásba a lakással rendelkező beleegyezése s jogos indok nélkül senki be nem mehet, már­pedig a szer­ződésellenes eljárás nem nyújt jogos indo­kot az órák lezárására. Tiltakozunk tehát a gáz- és villany­órák leszerelése ellen, mert mi a szerződésszerű számlákat kiegyenlítjük, de a jogtalanul fel­­emelteket nem fizetjük. Tessék perig vinni a dolgot, ha a bíróság­ úgy találja, hogy igaza van a gázgyárnak, mi maghajlunk de hát bajos lesz ugyebár olyan helyen keresni az igazságot, ahol azt bekötött szemmel szok­ták osztani. A fogyasztók. Még alaposabban megdrágí­tották a gyógyszereket. (Saját tudósítónktól.) A háború elején a magyarországi gyógyszerészek kiforgatt­á­k jelentőségéből azt a közmondást, hogy: drága konyha a patika (Mi a formájából forgatjuk ki egy kissé). Nem emelhették egy ideig árai­kat a patikusok, pedig minden konyha meg­drágult, csak éppen az övéké nem. De aztán kárpótolták magukat. A háború után i­smét vo­lt­ áremelés a gyógyszertárakban, még­pedig tetemes. Ez igazán nem régen történt. Most meg követi a legújabb, alapos, 100 százalékos emelés. A megokolás az volna, hogy a gyógyszer kevés mindenütt az országban s ami van, azt na­gyon drágán adják. De a gyógyszerészek nem közölték a nyilvánossággal sem az áremelést, sem a megokolást. Egyszerűen megállapítot­ták egymás közt az árakat s azokat már élet­be is léptették. Életbeléptett­ék, mielőtt még dr. T Wolf Ferenc tisztifőorvos hazaérkezett volna párisi útjáról, ahová tudvalévően gyógyáruk beszerzése végett utazott ki. Le­hetséges, hogy dr. Wolf nagyobb mennyiségű gyógyszert fog beszerezni s akkor a gyógy­­s­zerhiiány megszűnik, pláne ha a főorvos az állandó beszerzés lehetőségéről is gondosko­dik. Vajjon akkor leszállítják-e a gyógysze­részek az ú­j árakat, amelyekről mutatóba egy kis kimutatást készítettünk. A legkelendőbb gyógyszer, az aszpirin, a­mi már fölemelt árban grammonként 40 fil­lér volt, most 80 fillér. A pyramidol (aminek 25 centigrammos adagunak kellene lenni a vizes adagolásban, de tényleg már régóta csak 10 centigrammos) 40 fillér volt s most 80 fillér. A Bay Rhun, 250 grm., 12 korona volt, most 20 koronáért adják, a Diana_sós­­borszeszből a kisüveg 3 korona 60 fillér, most 5 korona, a középnagyságú üveg 10.50 volt, most 15 korona, a nagy üveg 16 koro­na volt, most 28 korona. A Lysoformból 100 grm. 2 korona 50 fillér volt, most 5 korona. Az Ichtyolsal­oylból 50 gr. 5 K volt most 12. Az Ujlaki-bajuszpedrő 1 korona volt, most 3 korona. (Az Ujlaki-bajuszpedrőt bátran fölemelhették volna 30 koronára, mert­ akinek máma is nagyon fontos, hogy szépen álljon a bajusza, az fizesse meg a passzióját.) Az tEgles-fogpép 2 korona 50 fillér volt, most 6 korona. Félliter csukamájolaj árát 10 koro­­náról 15 koronára emelték. A receptúrákról itt nem közölhetünk ki­mutatást, de elég legyen annyi, hogy minden szer árát alaposan fölemelték. Szóval, a köz­mondásnak megint érvényt szereztek, hogy úgy mondjuk, visszaállították régi­ jogaiba. Szeged, fill!). jumus A dohánygyár megbízottai a francia városparancsnoknál — lesz a szivarkiosztással. — (Saját tudósítónktól.) A dohánygyári igazgatóság megbízottjai megjelentek Beirix ezredes francia­ városparancsnoknál s előad­ták neki, hogy a dohánygyár munkásnői, számszerűit hétszázan, súlyos viszonyok közt élnek, mert a mai viszonyok között nagyon kevés a fizetésük. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a gyár rendszeresen elárusíthatná a szi­var készleteit. A szivarkiosztás dolgában azonban némi differencia van a városi ható­ság és a dohánygyár, illetőleg fölötte a ható­sága, a pénzügyigazgatóság között. A város ugyanis a maga javára akarná kiárusítani a készleteket, annyiban, hogy a fölemelt do­hányárakból az általános kiadások f­ödözést­­­re a városnak szerezne jövedelmet.­­Ezzel szemben a többlet s általában a bevételi jöve­delem a dohánygyári alkalmazottak fizetésé­nek megjavítására volna szükséges. A mun­­kásnők fizetése ugyanis havi 320 korona, a­miből soknak családot kell eltartania. Betrix ezredes azt a kiváltságát fejezte ki, hogy a gyár vezetősége részletes írásbeli kimutatást terjesszen eléje a dohánygyári al­kalmazottak jövedelmi viszonyairól, hogy megélhetési lehetőségeikről tájékozódást­ sze­rezzen. Ehhez képest fog határozni. Ha a szivarkiosztást elrendelik, 7—800 ezer korona értékű szivar kerülhet forgalom­ba. A gyár üzeme rendesen folytatódik és naponként 60.000 korona értékű szivart lehet gyártani. A szivarok természetesen, mint már az első kiosztáskor is tapasztalható volt, nem olyan prima minőségűek, mint normá­lis viszonyok között, mert a kellő kiszárítá­sukra nincs idő. Hogy a szegedi szivaroknak a Dél­vidé­ken is olyan nagy keresletük volt , hogy ügynökök ezer meg ezer számra exportálták, ennek magyarázatául szolgálhat a pécsi és a temesvári dohánygyárak üzemének szü­netelése. A pécsi gyárat a szerb kormányzó­­ság teljesen beszüntette, minden anyagát és fölszerelését Szerbiába vitette. A temesvári dohánygyárnak ma ugyan még nem ez a sorsa, de az üzemet ott is beszüntették. A dohánykisárusokat, akik már régóta ár nélkül tengődnek, mialatt titkos láncke­reskedők még most is folytatják rejtett üz­leteiket, elsősorban az érdekelné persze, hogy­­ mikor kezdődik már a dohánykiosztás. Erre nézve biztos határidőt még az illetéke­sek sem tudnak. Sokáig a kiosztás nem kés­­hetik már. A dohánygyárnak egyébként az év végéig van dohánykészlete s a munka, mint említettük, rendszeresen folyik. Fehér zománc bútorok legjobban és legolcsóbban beszerezhetők BÚTOR OTTHON Széchenyi­ tér 7. (Csongrádi palota­) 247 üzleti telefon 439. Gyári telefon 1344 Football labdák, # 4-a. Ír­ó ♦ 266 és kellékek, férfi nyári trikó ingek, futó cipők, térd­­boka és csontvédők, lábszárharisnyák lawen­­tennis labdák, lawen­tennis közép­háló, diskos stb. Honvéd-tér 8. f­ ém. t. ajtó. KomlósináB, ♦ ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]

Next