Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-01 / 208. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. Szeged, 1919 óra 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre • 43.— K egy hónapra 8.— K Esrves szám ár­a 40 fillér. VIII. évfolyam 208. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja­: 305. Szerda, október 1. Adópolitika. i. Sokan időszerűtlennek vélhetnék, hogy e pil­lanatban, am­ikor hazánk jövendő határai még ismeretlenek, mikor a közelmúlt eseményei kö­vetkeztében fölzavart kedélyek még izzásban vannak és a jelenben is ezer más fontosabb­nál fontosabb kérdés vár sürgős megoldásra, a jövendőben követendő adópolitikánkról s ma­gáról az adózásról óhajtok írni és arra a köz­véleménynek figyelmét fölhívni. Bizonnyal a majd megoldandó ,fontos kérdések között is előkelő helyet fog az adózás­ kérdése elfoglalni s nem látszik fölöslegesnek ezt a kérdést már most, per longum et latum,tárgyalni. Hogy a négy és fél évig tartott háború és annak befejezése óta lezajlott események okozta rendkívül súlyos terheket, amelyek a békekon­ferencia határozatai következtében ma még előre nem látható mértékben növekedni fognak, hogyan fogja a magyar adózó polgár, különösen egyes adózó osztályok elviselni, hozzászóln­i nemcsak minden polgárnak joga, de saját jól fölfogott érdekében ,kötelessége is, igazságos és Magyarország lakosságának minden rétegét egyenletesen érintő adókról, amelyek közmeg­­nyugvást is keltsenek, csakis akkor lehet majd szólanánk­, ha azok valamennyi társadalmi ré­tegnek a hozzászólásával és megnyugvásával jönnek létre. Szerintem éppenséggel nem ele­gendő, hogy egyedül a majd összeülő nép­­parlament, minden külső befolyás nélkül hatá­rozzon az adókról, bárha az egész nép kép­viselőjeként fog is szerepelni Ahhoz, hogy valóban helyes adótörvényeket alkosson, szük­ségesnek mutatkozik, hogy a társadalomnak minden rétege foglalkozzék e kér­déssel, és nyil­vánítsa akaratát és álláspontját a rendelkezésre­­ álló sajtóban, vagy más módon. Természetesen nagyon nehéz feladat volna már ma — anélkül, hogy az elviselendő ter­hek a maguk­ teljes nagyságában, a határok, amelyekkel körülvett országra e terhek hárul­nának, ismeretesek volnának — a megalko­tandó adótörvényeket illetően részletes követe­lésekkel föllépni, mert hogy a teljesen átfor­málódott ország és társadalom, az óriási mér­tékű eltolódások folytán, csak új adózási el­vekre alapí­tott új adótörvényekkel kormányoz­hatok, az kétségen fölül áll. Okulva azon­ban eddigi adótörvényeink hibáin és egyoldalú­ságán, nagy általánosságban megjelölhetők azok az irányelvek, amelyeket egyes termelő­­osztályok, különösen pedig a kereskedő- és iparosvilág megnyomorítása nélkül figyelmen kívül hagyni nem szabad, amelyet pedig eddig is mostohagyerekként kezelt a magyar adó­politika. Úgy vélem, minden magyar adózó polgár­nak első és fontos érdeke, hogy a megterem­tendő adótörvények mindenki által könnyen megérthető nyelven szerkesztettek legyenek. Eddig ugyanis, úgy az egyenesadó és egyéb pénzügyi törvények, mint pedig az ezekhez kiadott különféle végrehajtási rendeletek oly­annyira érthetetlenek, zagyvák és abszolúte ma­gyartalanok, hogy valósággal külön alapos tanulmányt kell végezni, amíg az ember vala­melyiket alaposan­­ megértheti és ráeszmél a törvény szellemére és intencióira. A kereskedő, nagyiparos, intelligenciája dacára is képtelen a törvényt vagy a rendeletet megérteni, a magyar törvénykezés­ nyelvének közismert nehézsége és érthetetlensége miatt. Hiszen akárhányszor ügy­­védembernek is munkát ad és fejtörést okoz az alkalmazandó törvénynek megértése és he­­­­lyes értelmezése, noha megszokta a magyar törvén­ykezés nyelvét és stililált Sajátságos jelenség, hogy, a mindenkori pénz­ügyminiszternek a törvény tárgyalását előkészítő szakszerű beszéde és a a törvényhez megszer­kesztett indokolás érthető és élvezhető is, el­lenben a törvény maga legtöb­bnyire magyar­talan, zagyva és egyik-másik fejezete teljesen érthetetlen. Az oka­­ ennek a sajnos körülmény­nek például az adótörvényeknél, hogy majdnem minden adótörvényünk — a háborús adótör­vényeket is beleszámítva — nem eredeti elme­szülemény, hanem szolgai, de rossz f­ordítása­ a hasonló osztrák adótörvénynek. E megállapítási valóságáról meggyőződhetik mindenki ha —s teszem azt — a magyar hadi nyereségadóról­­ szóló törvényt az osztrák hasonló (j.Kriegege­winn sieuergesetz“) törvénnyel tsszt Az eredmény ugyanis az lesz, hogy forgó magyar adótörvényt tökéletese­n­en megérti, aki­ a hasonló osztráá! előzőleg áttanulmányozza. A körülmény, hogy­ adótörvényeknk előtt teljesen érthetetlenek, az oka, adózók nincsenek azzal tisztában, a egyik-másik rendelkezése hasznukra rukra vari-e, ez okból pedig két éltnek csületés, t­gy a maguk, mint páti­g­­a­­ érdekét is szem­­ elő­t tartó vallomásadásra, például esetet, hogy valaki az adóvallom­ásban egy, a­­ törvény által is megengedett leírási tételt figyelmen kívül hagyott, noha e tétel bevonása által az adóalap jogtalanul több százezer koronával növekedett. Segíteni azon­ban ezen a dolgon már nem­ lehetett, mert csak a jogorvoslat alkalmával jött rá az illető adózó ügyvédje. Dr.­ Schulhof Emil. ho lafkt y az[ törvények] vagy ká­dlet-i incstár. TudokJ A francia városkorm­ányzó sajtóirodájából. A városkormányzó-tábornok a város polgár­­mesterének pénzbírságokból befolyt 10.000 ko­ronát adott át a város jótékonysági intézmé­nyei részére. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. Rendelet. A tábornok-városkormányzó 1000 (azaz ezer) korona pénzbírsággal sújtja az Új Magyaror­szág című szegedi napilap kiadóját, amiért a kiadott parancs megkerülésével több ízben is lapja utolsó oldalán közölte a városkormányzó rendeleteit. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. min­tá­ J szóban-] 5 köny-1 ‘örvényt] A német munka föllendülése. (Saját tudósitónktól.) A londoni „Daily Chronicle“ egyik m­ultbeli száma érdekes tudó­sítást közöl arról a nekilendülésről, amellyel Németország­ újra hozzálátott a munkának. Angliában és Amerikában már megjelentek a konkurrens német ipar gyártmányai, a híres „Made in­ Germani“ feliratokkal. Az angol lap kiküldte tudósítóját Német­országba, hogy megállapítsa :­ hogy mi az a csuda, amely két héttel a béke megkötése után képessé teszi a német ipart arra, hogy az ango­lok iparával a saját országukban felvegye a­­ versenyt.­ A tudósító mindenekelőtt megállapí­totta, hogy a forradalom folytán elterjedt mr..­n­­katlanságot s a folytonos bérsztrájkokat­­ rövid idő alatt felváltotta az általános munkakedv. Az iparcikkek után, amelyek ára 35 százalékkal­­ esett, megindulnak lefelé önként, maguktól, minden kényszerr­endszabály nélkül az élelmi­szer-árak. A kikötőkben pedig hatalmas óceán­­i járókat raknak meg német iparcikkekkel ... I­. Az első szállítmány, amely Angliába érke­zett, festékáru volt. Az angol textil­ipar húzó­dott a német gyártmány felvételétől. A népiét áruk keresetlenül hevertek a Themse-kikötők­ben,, a textil­gyárak a drágább (és minőségben sem oly kiváló) angol festékanyagot dolgozták fel. Németországból azonban Amerikába vittek a filin-gyártmányokat s az amerikai textilipar, amely alig várta az első német festékkülde­­mény megérkezését, két hét alatt már­ Angliába is szállított német anyag felhasználásával ké­szít textil­árukat. Ez az amerikai áru szebb és olcsóbb, mint az angol s a britt textilipar — mondja a Daily Charnicle — kénytelen lesz akarva-nem akarva hozzányúlni a német anilin­­gyártmányokhoz, különben nem fogja bírni a versenyt az amerikai, tehát német segédanya­gokkal készült árukkal. Már pedig, ha az an­gol textilipar tönkremegy, ez az egész országra nézve elviselhetetlen csapás volna. Ez az egy esemény már megtörte a há­ború hosszú évei alatt szisztematikusan elő­készített bojkottot, amelynek fentartására pedig a ligák és hazafias szövetségek egész sora lé­tesült Angliában. Azóta Németország már IV fi n S­S parfümök és szappanok, harisnyák, rövidáru cikkek * Cl II­­ I Q és szabókellékek versenyképes árakban kaphatók SS O w SS Ó SS IC-c.g'oas.i.cs-'téx 11. (MQller-palota.)

Next