Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-01 / 235. szám

DELMAGYARORSZAQ Miért drága Szegeden a fa. A Friss Újság szerdán megjelent száma ilyen című cikkét figyelemmel átolvasván, a közérdeknek vélek szolgálatot tenni, ha erre reflektálok. Mindenekelőtt helyre kell igazítanom a cikkíró azon állítását, mintha a fainség legfőbb okozója a faszindikátus lenne. Ez nem áll. Tagadhatatlan, hogy a fiszindikátus jóhiszemű hibákat követett el, melyek különösen abban csúcsosodtak ki, hogy 3000—3300 koronánál drágább tűzifát nem akart itt forgalomba hozni, mert az volt az álláspontja, hogyha ennél magasabb árakat állapít meg, akkor a nagyközönség uzsorával és a helyzet kihasználásával fog vádaskodni. E lap hasábjai nem engedik meg, hogy egyszerre terjeszkedjem ki bővebben azon számtalan nehézségekre, melyek a szindikátus működését tétlenné tették, csupán akarok leszögezni, mely megvilágítja, nevezetese szindikátus közhírré tí tűzifát 3300 koronáért Kereskedelmi R.-Turb pókban, hogy ez hajlat helyzetben vannak, hog szállítanak Szegedre ráadályozták, sőt lehegyetlen egy körülményt a mai sivár helyzetet azt, hogy mikora , hogy egy vagon árusítani, akkor az orbi hirdette a lauzsora, ők abban a 3000 koronás árban Hogy ez igy történt, hivatkozom a Szegedi Napló julius 29-iki számára, mely lapban egy éle támadás látott napvilágot a faszindiktus julius 28-iki üléséről. Mindezekből egészen világos, hogy a Kereskedelmi R.-T. által sugalmazott hírlapi közlemények céltudatos marivrirolások voltak, melyek a szindikátus „sprungolását“ célozták. A szindikátus tényleg felbomlott és átengedte a teret azoknak, akik a 13000 koronás fa beszállítását írásban és sóval vrdették. És most rátérek a Kereskedelmi F j T.türelmeire. Alighogy a faszindikátus beszünette működését, a fentemlitett társaság nyomán fölemelte a tűzifa árát 4500 koronára. A tzelmes közönség megfizette a 4500 koronát s és megfizette az ölenkénti 780 koronát is,aj»i 5000 koronás árnak felel meg. Mi — szakemberek — mindezeket elnéztük, eltűrtük és elfedtük kisded, de veszedelmes játékukat végigjátszani, annál is inkább, mert semmiféle eszköz nem állt rendelkezésünkre, hogy ezt megakadályozzuk. Ami azonban az at >bi lapokban történt, amikor Szegeden egy gen másodrendű vegyes tűzifáért a tisztelt Polgámester úr asszisztálása mellett 10.000 koronát keréselnék követelni és egy öl fáért 2000, kettőzer koronát, ez olyan botrány, amelynek felit nzésére az én tollam képtelen. Ez egyenesen kereskedői tisztességbe ütközik és az embernek megáll az esze, hogy Szeged város polgár estere ezt a páratlan visszaélést az ő tekintetével fedezte. Én nem akarok itt a Friss Ujság szerkesztőjével vitába bocsátkoni a tekintetben, váljon a Kereskedelmi R.-T.-n ik és a Braun-cégnek 5730, vagy 7460 koronaba került-e egy vagonja. Nem terjeszkedem ki a Polgármester úr által delegált szakértő veményére sem, mely szerint az egész küldeményből 25 százalék hiányzott. Egyet azonbau lok, nevezetesen azt, hogy a Kereskedelm , R. T. és a Braun E.-cég ezt a korhadt ff előtt vásárolta kürülből és hogy ma is, október 30-án árban annyi fa kapható », amennyi tetszik és ha létezett minden néven hozzáütjük, akkor sem már hónapokkal ez 2200 koronás árban 3500 koronás állomásokon, triss Újságban részelnevezett költségeket erülhetett a fa többe, mint maximálisan 720 —7500 koronába. A Polgármester úr azonnak 1O.OCO koronát állapított meg, amelyből két következtetést lehet levonni. Az egyik az, hogy a Polgármester úr által kiküldött „szakértők“ nem szakértők, a másik pedig, hogy a többször említett cégek tudatosan félrevezették a Polgármester urat Ezt a botrányos dolgot azonban nem lehet és nem szabad abbahagyni. Minden tisztességes fakereskedő élesen tiltakozik az ellen, hogy az ilyen illegitim fakereskedelem itt lábra kapjon. A Polgármester urnak jó kötelessége saját lelkiismerete megnyugtatása végett is, hogy ez ügyben sürgős vizsgálatot rendeljen el. Tessék három szakértő fakereskedőt, mint aminek dr. Riedl Samu és Bach Jenő urak bekéretni, velük a számadatokat megvizsgáltatni és ha ezek az urak azt fogják konstatálni, hogy egy vagon fa tízezer koronás árban való elárusítása a jelen esetben okadatolt volt, akkor a nagyközönség ebbe bele fog nyugodni, de ha ennek az ellenkezőjét állapítanák meg, ami kétségen felül áll, akkor mindkét céget kötelezni kell arra, hogy a jogtalanul beszedett pénzeket haladéktalanul fizesse vissza, annál is inkább, mert bizonyítani tudom, — és ez jellemző az egész szomorú esetre — hogy egy nappal a 10.CEX koronás ár publikálása előtt a Braun E.-cég csak 1600 koronát követelt egy öt fáért, amelyet másnap a Polgármester úr intézkedése folytán a Kereskedelmi R.T.-gal egybehangzóan 2000 koronára emelt föl. Minthogy pedig a Braun-cégnek 50 vagonban körülbelül 300 öl eladó fája volt, ennélfogva ezen intézkedés folytán 120.000 korona „haszonéra tett szert. Vigh Sándor. Olcsó ruházatot (Saját tudósítónktól.) Az olyan tisztviselő számára, akinek egy kis családi háza és 400— 600 négyszögölnyi kertgazdasága van, az életfentartás és a gondtalan nyugalom kérdése kétharmadrészben már megoldatott. A tisztviselő a fizetéséből — mivel a konyháját a kiskertjéből főznivalóval, gazdaságából szárnyas-, nyúl- és sertéshússal bőségesen el tudja látni — ruházatról, fűszerről, tűzifáról, világításról, gyermekei iskoláztatásáról és kulturális életszükségleteiről is gondoskodhat. A szükségletek között legsúlyosabb tételt a ruházat, a fehérneműek beszerzése. A tisztviselők között, a háború előtt sem bírtak a családfők 2—3 rend ruhánál többel. Sőt ennyival sem. Szegényesen, többnyire kopott, elnyűtt ruhákban jártak és járnak, amelyeken térdtől kezdve ott csillog a viseltesség ragyogása: a tisztviselői pálya egyetlen igazi lénye. A feleség, a leányok, a fiuk ruházata állandóan vita, sokszor civódás mellett döntődik el, amely szinte lehetetlenné teszi azt, hogy a tisztviselő egy derült, boldog napot tölthessen. Az örökös számolás, részletezés, a hitelre való vásárlás, amely a háború alatt meg is szűnt, a most nekem nem jut, most neked nem jut és egyikünknek sem jut kérdése a lelki zaklatások egész sorozatát vonja maga után. Ennek természetes következménye az, hogy a tisztviselő, akinek így sohasem lehet elég a jövedelme, akaratlanul és észrevétlenül csatlósa lesz a tisztviselők ama gárdájának, amely nem ismer mást, mint önérdeket, alattomos csúszást-mászást, törtetést, besúgást, csupán azért, hogy 2—300 korona fizetéstöbbletet egy évvel, talán csak egy félévvel előbb érjen el, mint keményebb karakterű, őszintébb, egyenesebb lelkű, talán értékesebb kortársa. Ez a szolgalelkűség, ezek az egészségtelen, erkölcsi tünetek is el fognak tűnni, mihelyt az állam a tisztviselő-kérdéseket a szociális haladás útján erős kézzel, kellő gyorsasággal fogja elintézni. A ruházat kérdését a közalkalmazottak részére az egyenruhák természetben való szolgáltatása mellett eddig igen rosszul intézték és intézik. Az állam által kiosztott egyenruhákban a közalkalmazottaknak eddig nem sok örömük telt. Mérték után készültek, de mindig alakíttatni kellett. A közalkalmazottra ezzel is kiadás hárult. Az egyenruhákat tömegesen rendelték meg különböző egyenruha-szállítóknál a téli járandóságot tavasszal, a nyárit télen. A szállító vagy elkészült velük, vagy nem és így igen sokszor megtörtént, hogy a téli ruhát nyáron, a nyárit télen kapta meg az alkalmazott. A háború alatt pedig az állam által így biztosított természetben való ruhaellátás úgyszólván teljesen csődöt mondott, hogy ne is szóljunk arról a siralmas helyzetről, amelybe most vergődik mindenféle egyenruhaellátás. A legjelentősebb posztógyáraink a zsolnai, brassói megszállás alatt vannak, produktumunk alig van, behozatal úgyszólván semmi, a hozzávaló nyersanyagokkal is csehül állunk. Most látjuk és érezzük azt, amire már a háború alatt is rájöttünk, hogy a nagy magán kell biztosítani cégek, gyárak istápolása mellett az államnak mint vállalkozónak, munkásai, alkalmazottai és katonáinak ellátására régen fel kellett volna egy hatalmas posztó-, szövőgyárat állítani, amely nemcsak az egyenruhás alkalmazottak, hanem a tisztviselők és családtagjaik részére is polgári ruhákhoz való szöveteket, sifonokat, vásznat stb. gyártott volna. A posta-, vasút-, vám-, börtön- és egyéb alkalmazottak oly nagy számban vannak, hogy az azok részére szükséges egyenruházati kellékek előállítása mellett feltétlenül kifizette volna magát egy létesítendő gyár keretében a polgári ruhaszövetek szövésére való berendezkedés is. A tisztviselők a bevásárlók táborát állítanák a gyár mellé, hogy az, ha az önköltségi ár fölött csak 15—20 percentes haszonra dolgoznék is, az államnak óriási jövedelmet hozna. A tisztviselők pedig olcsó, jóminőségű anyaghoz jutnának, amelyet ugyancsak a tisztviselők által berendezett olcsó műhelyekben, úgy varratnának meg a saját és családtagjaik számára, hogy örömük is telne bennük. Csak egy példát hozunk fel abból a célból, hogy a tisztviselő mennyit takaríthat meg egy öltözet ruhánál. A háborút megelőző évben a brassói gyártól önköltségi árban igen jó minőségű gyapjúszövetet lehetett 8—10 koronáért kapni. Egy öltöny ruhát készítéssel együtt így 36—40 koronáért szerezhetett be a tisztviselő. Miért ne lehetne az államnak talán még redukáltabb áron nyújtani azt az olcsó ruházatot? A tisztviselők talán nem érdemlik meg a róluk való ilyeténképeni gondoskodást ? Mi azt hisszük igen. Egy ilyen gyár felállításával nemcsak a tisztviselők, hanem az állam a saját gazdasági érdekeit szolgálná elsősorban, bizonyságot téve egyben arról, hogy szociális érzéke is van az alkalmazottak javára. Kulinyi József. a tisztviselőknek. = Kiss D. palota =s Tóth Péterrel szemben. Valódi Cotty, D’orsay Houbigant Arys Hí parfümök kimérve és erederi üvegekben. — Houbigant- pouderek mindenféle színben és illatban. Roger-Gallet-féle fa * fémek és szappanok, ápoló szerek. Borotva és maniűr-készletek ízléses kivitelben. Hajviz, Menthol szájvíz, eredeti kölni vizek, mindezekből dús választék. 274 Művészi kivitelű selyem lámpaernyők 2387 W ■ -V készülnek 1 ©., ZZ. S. sz. culcutt. Szeged, 1919 november 1 HÍREK — Megállapították a fa árát. Az árvizsgáló-bizottság csütörtökön délután rendkívüli teljes ülést tartott. Az ülés elég viharos lefolyású volt. A bizottság a tűzifa árának megállapításával foglalkozott. Hosszas vita után a kemény tűzifa árát métermázsánként 81, ölenként pedig 1476 koronában állapította meg. A decemberi érvényes faárakat november 25-ig fogja a bizotság közhírré tenni. Az árvizsgáló-bizottság egy hatósági pékműhely tervével is foglalkozott, végleges elhatározásra azonban még nem jutott. Nem is fog jutni, amíg magától le nem száll a kenyér kilójának ára két koronára. — A reformáció emlékünnepe. Pénteken délelőtt 10 órakor díszes emlékünnepet rendezett a szegedi református egyházközség a reformáció négyszázkettedik évfordulója alkalmából. A templom ismét kicsinynek bizonyult a hívők befogadására, zsúfolásig megtelt és az ünneplő közönség áhítattal hallgatta úgy az imákat, beszédeket, mint a szavalatokat is az előadott ének- és zeneszámokat. Beredh Sándor lelkész nagyszabású beszéd kíséretében méltatta a reformátusok küzdelmét, szólott a magyar reformátusok jövő feladatairól az ország újjáépítése körül, egyben fájdalmasan emlékezett meg gróf Tisza István meggyilkolásáról, kiben a magyar reformátusok főtámaszukat, vezérüket vesztették el. — Egy vonatra érkezett. Tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet és akiket érdekel, hogy a város számára ismét egy vonat tűzifa érkezett. A várva-várt gőzös csütörtökön futott be fával megrakott vagonokkal Rókusra. A vonat nagyon messziről jött és a hosszú utón néhány vagont kitévő tűzifa eltűnt. Ez már különben — mint mondják — nem is föltűnő, mert minden vonat hiányosan szokot megérkezni, pedig minden vagonra vigyáz néhány fegyveres kisérő. Értesülésünk szerint a hiányzó fát nem annyira ellopják, mint inkább a vonat fűtésére használják. Miután a hiányt csakis a közönséggel lehet megfizettetni, az árvizsgáló-bizottság kihajtatott a pályaudvarra megállapítani,mennyi a hiány és majd ehhez képest fogja a fa árát megszabni, nehogy a fogyasztókon kívül bárki más ráfizessen. — Gyászünnepély a hősök sírjánál. A szegedi temetőkben sok katona alussza örök álmát. Vagy csatákból hozták őket ide gyilkos sebbel, vagy már holtan tértek meg, ha a szerető kegyelet honi földbe helyezhette őket. Halottak napján a hősök emlékének áldoznak a szegedi katonák. Gyászünnepély lesz, amelyre a kerületi parancsnokság főpapi hivatala a következő meghívást közli: Háborúban elhalt hős bajtársaink lelki üdvéért novemebr 1 -én délután 3 órakor a belvárosi római katolikus temetőben a hősök sírjánál gyászünnepély fo tartatni, melyre az elesett hősök hozzátartoz meghivatnak. A bőrfeldolgozó iparosok ülése, az Ipartestület üléstermében csütörtök déli értekezletet tartottak a szegedi bőrfeldolgozó iparosok. Az értekezleten a keleti konzorcium bőrkészleteinek megvásárlásával foglalkozta . A bőrfeldolgozók eljártak a francia parancsnokságnál, ahol kérték, hogy a keleti konzorcium által kiárusítandó bőranyagot kizárólag a bőrfeldolgozó iparosok kapják meg, nehogy az értékes készlet lánckereskedők kezére kerüljön. A bőriparosok — akik körülbelül négyszázan vannak — elhatározták, hogy az árverésen öt százalékkal túligérik a legmagasabb ígéretet, hogy ilyen módon a maguk számára szerezzék meg a bőrkészleteket. Megbízták Cserzy Mihályt annak ellenőrzésével, hogy a vásárlók közé ne furakodjanak közvetítők és láncosok. Egyúttal pedig tíztagú bizottságot választottak, amely az előleges befizetések felvételére jogosult. — Striegl Józsefet internálták a románok. Striegl József volt szegedi gimnáziumi tanárt és internátusi igazgatót, aki Temesvárott a Délvidéki Gazdasági Egyesületnek volt elnöke, három előkelő temesvári polgárral együtt a románok internálták. Striegl Józsefen kivü internálták még Blaskovics Ferenc apátkanonokot, dr. Muth Gáspár ügyvédet, a volt temesvári függetlenségi párt elnökét é . í