Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-01 / 26. szám

8s«rkesztó«41 4» klidíhlMtil! SZEGED, BOLDOGASSZONT-SOGAROT 4. SZÁM A mrkiiilMi 4a kiadóhivatal teletopja­i BOB, Szeged, 1920 ELŐFIZETÉSI ARA: •fiai­m­r« 144.— K negyedévre 36.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Eryaa »sám ára 60 fillér. IX. évfolyam 26. szám. Nyomda: SZEGED. PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Vasárnap, február 1. A boldogság fátyla. Az öreg Clemenceau — ugyebár illusztris szerző? — »zinjátékot irt Egy kínai mandarin szerepel a darabban, aki boldog és vak. Vagy talán inkább azt lehetne mondani, hogy bol­dog, mert vak. Nem látja a valóságot, amely körülötte készülődik ellene. A mandaltria azt hiszi, hogy a fiai tisztelik őt, a felesége hűsé­ges hozzá, a mandarin azt gondolja, hogy minden jól van úgy, ahogy van, hogy remiben van a világon, amely az ő illú­ziói és álmai ingatag és rengeteg épült. A boldog mandarin egy napon arra ébred, hogy újra lát és ez a látás majdnem elveszi az eszét, de mindenesetre elveszi a boldogságát, azt a tudatot, hogy minden jól van így, ahogy van és a kínai mandarin (Kína olyan nagy, hogy talán még a francia határon is túl­terjed) azt kívánja a világos látás első perceiben, a megdöbbenés és megrendülés ke­serves órájában, amikor saját szemével meg­győződik róla, hogy tulajdon fiai kigunyolják és tulajdon felesége megcsalja, hogy inkább vakuljon meg újra, inkább fusson ki a két szeme világa, de ő a megismert valóság, a le­leplezett igazság e gyászos és szörnyű világá­ban élni többé nem bír, ő a hazugságot kéri, a boldog vakság állapotát akarja. De te fabula narratur; ez a Clemenceau színdarabjának meséje és alapeszméje, ahogy a régi esztétikusok azt megkövetelik. Igen, az öreg Clemenceau írta ezt a kis drámát, nem most, hanem régebben, amikor még nem is volt olyan öreg, jobban mondva öregségében meg nem volt makacs és megrögzött szenilitás, régebben írta ezt a színjátékot, amikor boldo­­gabb volt bizony, mint ma és nem volt olyan vak a valósával szemben, mint tegnap. Mert ma, óh igen, ma már az ő szeme is kinyílt, az Ő vaksága is elmúlt és a tegnapi hódító világpolitika gazdag és boldog kinai mandarinja megrendülve tekint egy most ala­kuló uj politika arculatába. Mely ellensége a vén Clem­enceaunak s mindeíF“1rohyörtelen és önző imperializmusnak. Magában Francia­­országban tűnt föl ennek az uj iránynak Cle­­menceaut fenyegető Meduza-arca. Ott­ támad­tak ellenségei, éppen akkor, amikor győzelmé­ben, hatalmában elbizakodva a dicsőség zenitjére emelkedett volna. Ott is belátták már, hogy a világnak nem leh­et állandó békéje az, amelyben leigázói­ és leigazoltak, kizsákmá­­nyolt és kizsákmányolt nemzetek vannak. Be­látták, hogy a mostani papíros-béke nem vál­­hatik valósággá és életre és létrehozójuk ellen fordultak­, „h­a latlanokká” váltak a vajmi kétes dicsőség atyja, az öreg C’etenceau iránt Es Clemenceau rezignáltan elvonul Egyptomba, a nyugalmas­­­, hallgatag öreg piramisok alá, amelyek egykedvűen szem­lélték Julius Caesar légióit, a barbárok seregeit és Napoleon gárdistáit. Most majd az öreg Clemenceauban gyönyörködhetnek és most majd az öreg Clemenceau mélázhat és boronghat alattuk az idő múlandóságán, a sors forgandó­­ságai, a világ változandóságan, Clemenceau egy játékot irt válásikor és a játék ma valóságra fordult. Polykrates gyűrűjét a megdöbbent tirannusnak lm« vissza hozza váratlanul az élet, a történet logikáit, amely mégis a legjobb író és legjobb trire­tten a tuoldatos toklön ,,, « A miniszterelnök és Friedrich István vitája. — A politika eseményei. — (Budapesti tudósítás.) Huszár Károly minisz­terelnök a keresztény nemzeti egyesülés párt­jában hosszasabban nyilatkozott a politikai helyzet újabb változásáról. A miniszterelnök nyilatkozata lényegében Friedrich István párt­jával polemizál, mert tudvalevő, hogy ez a párt még a nemzetgyűlés összehívása előtt Friedrich Istvánt kívánja miniszterelnöknek. Huszár Ká­roly többek között kijelentette, hogy ő annak­idején minden kényszerítés nélkül megígérte Clarknek, a minisztertanácsnak és a saját párt­jának, hogy a hatalmat abban a pillanatban átadja, mihelyt a nemzetgyűlésen a szokásos alkotmányos módon megalakulhat egy parla­mentáris kormányzat. Addig azonban nem hagyja el a helyét, mert érzi, hogy ezáltal beláthatat­lan bonyodalmakat idézne elő. Friedrich István Huszár Károlynak erre a nyilatkozatára a nemzeti egyesülés pártjában tett újabb nyilatkozattal felel. Ennek lényege az, hogy felfogása szerint a koncentráció meg­szűnt abban a pillanatban, amikor a szociál­demokraták ki­léptek a kormányból, Clarkkel pedig ő abban állapodott meg, hogy a hatalom ismét reá — Friedrichre — száll a koncentráció fölbomlása után. Ennélfogva Friedrich nyilatkozatának követ­keztetése szerint most Huszárnak vissza kellene lépnie, hogy Friedrich legyen a miniszterelnök. Friedrich, amint mondja, nyolcszor is el­olvasta Horthy parancsát, de még most sem érti, a parancs szerint Horthy a jelenlegi kor­mány mellett foglal állást. Elmondja még Friedrich, hogy kívánatosnak tartja Heinrich és S­arczy miniszterek kiválását, mert azoknak nem lesz pártjuk a parlamentben. Friedrich nyilatkozatára válaszol a Magyar Távirati Iroda közlése. Ez fölidézi az 1919. évi november 25-én tartott minisztertanács emlékét. Abban a minisztertanácsban Huszár Károly felolvasta Clarknek hozzájuk intézett levelét, amelyben Clark többek közt ezeket mondja: „Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a Legfelsőbb Tanács kormányát, mint provizonkus de facto kormányt elismerte, amel­­­lyel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz..., A levél felolvasása során többek kö­zött fel­szólalt Rubinek Gyula földmivelésügyi minisz­ter és beszédében kijelentette, hogy ezen tény felett örömét, másrészt pedig készségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult koncen­trációs kormány vállalkozását, mely Magyar­­ország egész jövőjét kell, hogy ezen nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a leg­­odaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem hagyhatja he­lyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni A jegyzőkönyvet az összes miniszter, temészetesen Friedrich István had­ügyminiszter is aláírtat. Mi volt a f­orthy-parancs intenciója, Budapestről jelentik : A tegnapi Horthy-pa­rancs kiadásának intenciójáról ma a legil­eté­­kesebb helyről a következő nyilatkozatot kaptuk: — A parancs kiadásánál Horthy fővezért az az intenció vezette, hogy mint a nemzeti had­sereg feje, egyszersmind az ország rendjének és a törvények erejének leghivatottabb őre gon­doskodni kívánt arról, hogy az ország nyugal­mát akár személyes, akár politikai okokból semmiféle rendkívüli események ne zavarhassák és különösen ne történhessék az ország pol­gári kormányzatában olyan változás, amely esetleg külpolitikai bonyodalmakat idézhetne­ elő és akár csak a legcsekélyebb mértékben is akadályul szolgálhatna arra, hogy az or­szág a békés munka, a rendszeres fej­lődés és a politikai gazdasági konszolidáció útjára térjen. A nemzeti hadsereg nem politizál. A fővezér határozottan meg is tiltja ezt. Szük­ségesnek tartja a polgári osztály nyugalma érdekében különösen hangsúlyozni, hogy a nemzeti hadsereg minden politikai velleitásoktól mentesen csupán az ország rendjére figyel és bármiképen változzék is "a politmai helyzet, annak forgatagába a nemzeti hadseregnek belekerülnie nem szabad. Párisi lapok a magyar helyzetről. Páris, január 31. (A M. T. I. szikratávirata.) A párisi lapok élénken foglalkoznak a magyar ügyekkel. Az Eclair jelenti, hogy a m­agyar választásokon a keresztény nemzeti biok győ­zelmet aratott. Közli továbbá a magyar lapok támadásait a bécsi kormány ellen, amely Kun Bélát kiadni vonakodik. Az Eclair fejtegetései­ben azt a végső következtetést vonja le, hogy a középeurópai helyzet valóban távol áll attól, hogy tisztázódott volna, sőt ellenkezőleg még a gazdasági újjáépítés elé leküzdhetetlen akadá­lyok tornyosulnak. Ugyancsak az Eclair egy másik cikkében élesen bírálja azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a bécsi kormány a magyar kommunistákra vonatkozólag tett. Bécsben — írja a lap — jelenleg 3000 orosz ügynök dol­gozik az állapotok felfordításán. A francia lap a bécsi sajtó nagy orgánumainak cikkeire hivat­­kozik, annak bizonyítására, hogy az osztrák közvélemény mennyire elégedetlen kormányával. Páris, január 31. (A M. F. I. szik távirata.) A csütörtöki francia lapok egyértelmű­leg meg­állapítják, h­ogy a választások alkalmával egész Magyart ,.?ig a monarchia mellett foglalt állást. A Journal de Debats kiemeli, hogy a válasz­tások során a szocialisták és a köztársaságiak nem kaptak mandátumot. Az Echo de Paris közli a soproniaknak egyhangú határozatát, amelyben kijelentik, hogy minden erejükkel ellene szegülnek az osztrák megszállásnak. Bécs, január 31. (M. T. I.) A Neues Wiener Tau­eblaunak jelentik Prágából. A nemzetgyű­lés földbir­tokreform bizottsága elfogadta a nagy­ir­dokok kisajátításáról eléje terjesztett törvény­­javaslatot.

Next