Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1920-02-01 / 26. szám
8s«rkesztó«41 4» klidíhlMtil! SZEGED, BOLDOGASSZONT-SOGAROT 4. SZÁM A mrkiiilMi 4a kiadóhivatal teletopjai BOB, Szeged, 1920 ELŐFIZETÉSI ARA: •fiaimr« 144.— K negyedévre 36.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Eryaa »sám ára 60 fillér. IX. évfolyam 26. szám. Nyomda: SZEGED. PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Vasárnap, február 1. A boldogság fátyla. Az öreg Clemenceau — ugyebár illusztris szerző? — »zinjátékot irt Egy kínai mandarin szerepel a darabban, aki boldog és vak. Vagy talán inkább azt lehetne mondani, hogy boldog, mert vak. Nem látja a valóságot, amely körülötte készülődik ellene. A mandaltria azt hiszi, hogy a fiai tisztelik őt, a felesége hűséges hozzá, a mandarin azt gondolja, hogy minden jól van úgy, ahogy van, hogy remiben van a világon, amely az ő illúziói és álmai ingatag és rengeteg épült. A boldog mandarin egy napon arra ébred, hogy újra lát és ez a látás majdnem elveszi az eszét, de mindenesetre elveszi a boldogságát, azt a tudatot, hogy minden jól van így, ahogy van és a kínai mandarin (Kína olyan nagy, hogy talán még a francia határon is túlterjed) azt kívánja a világos látás első perceiben, a megdöbbenés és megrendülés keserves órájában, amikor saját szemével meggyőződik róla, hogy tulajdon fiai kigunyolják és tulajdon felesége megcsalja, hogy inkább vakuljon meg újra, inkább fusson ki a két szeme világa, de ő a megismert valóság, a leleplezett igazság e gyászos és szörnyű világában élni többé nem bír, ő a hazugságot kéri, a boldog vakság állapotát akarja. De te fabula narratur; ez a Clemenceau színdarabjának meséje és alapeszméje, ahogy a régi esztétikusok azt megkövetelik. Igen, az öreg Clemenceau írta ezt a kis drámát, nem most, hanem régebben, amikor még nem is volt olyan öreg, jobban mondva öregségében meg nem volt makacs és megrögzött szenilitás, régebben írta ezt a színjátékot, amikor boldogabb volt bizony, mint ma és nem volt olyan vak a valósával szemben, mint tegnap. Mert ma, óh igen, ma már az ő szeme is kinyílt, az Ő vaksága is elmúlt és a tegnapi hódító világpolitika gazdag és boldog kinai mandarinja megrendülve tekint egy most alakuló uj politika arculatába. Mely ellensége a vén Clemenceaunak s mindeíF“1rohyörtelen és önző imperializmusnak. Magában Franciaországban tűnt föl ennek az uj iránynak Clemenceaut fenyegető Meduza-arca. Ott támadtak ellenségei, éppen akkor, amikor győzelmében, hatalmában elbizakodva a dicsőség zenitjére emelkedett volna. Ott is belátták már, hogy a világnak nem lehet állandó békéje az, amelyben leigázói és leigazoltak, kizsákmányolt és kizsákmányolt nemzetek vannak. Belátták, hogy a mostani papíros-béke nem válhatik valósággá és életre és létrehozójuk ellen fordultak, „ha latlanokká” váltak a vajmi kétes dicsőség atyja, az öreg C’etenceau iránt Es Clemenceau rezignáltan elvonul Egyptomba, a nyugalmas, hallgatag öreg piramisok alá, amelyek egykedvűen szemlélték Julius Caesar légióit, a barbárok seregeit és Napoleon gárdistáit. Most majd az öreg Clemenceauban gyönyörködhetnek és most majd az öreg Clemenceau mélázhat és boronghat alattuk az idő múlandóságán, a sors forgandóságai, a világ változandóságan, Clemenceau egy játékot irt válásikor és a játék ma valóságra fordult. Polykrates gyűrűjét a megdöbbent tirannusnak lm« vissza hozza váratlanul az élet, a történet logikáit, amely mégis a legjobb író és legjobb triretten a tuoldatos toklön ,,, « A miniszterelnök és Friedrich István vitája. — A politika eseményei. — (Budapesti tudósítás.) Huszár Károly miniszterelnök a keresztény nemzeti egyesülés pártjában hosszasabban nyilatkozott a politikai helyzet újabb változásáról. A miniszterelnök nyilatkozata lényegében Friedrich István pártjával polemizál, mert tudvalevő, hogy ez a párt még a nemzetgyűlés összehívása előtt Friedrich Istvánt kívánja miniszterelnöknek. Huszár Károly többek között kijelentette, hogy ő annakidején minden kényszerítés nélkül megígérte Clarknek, a minisztertanácsnak és a saját pártjának, hogy a hatalmat abban a pillanatban átadja, mihelyt a nemzetgyűlésen a szokásos alkotmányos módon megalakulhat egy parlamentáris kormányzat. Addig azonban nem hagyja el a helyét, mert érzi, hogy ezáltal beláthatatlan bonyodalmakat idézne elő. Friedrich István Huszár Károlynak erre a nyilatkozatára a nemzeti egyesülés pártjában tett újabb nyilatkozattal felel. Ennek lényege az, hogy felfogása szerint a koncentráció megszűnt abban a pillanatban, amikor a szociáldemokraták kiléptek a kormányból, Clarkkel pedig ő abban állapodott meg, hogy a hatalom ismét reá — Friedrichre — száll a koncentráció fölbomlása után. Ennélfogva Friedrich nyilatkozatának következtetése szerint most Huszárnak vissza kellene lépnie, hogy Friedrich legyen a miniszterelnök. Friedrich, amint mondja, nyolcszor is elolvasta Horthy parancsát, de még most sem érti, a parancs szerint Horthy a jelenlegi kormány mellett foglal állást. Elmondja még Friedrich, hogy kívánatosnak tartja Heinrich és Sarczy miniszterek kiválását, mert azoknak nem lesz pártjuk a parlamentben. Friedrich nyilatkozatára válaszol a Magyar Távirati Iroda közlése. Ez fölidézi az 1919. évi november 25-én tartott minisztertanács emlékét. Abban a minisztertanácsban Huszár Károly felolvasta Clarknek hozzájuk intézett levelét, amelyben Clark többek közt ezeket mondja: „Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a Legfelsőbb Tanács kormányát, mint provizonkus de facto kormányt elismerte, amellyel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz..., A levél felolvasása során többek között felszólalt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter és beszédében kijelentette, hogy ezen tény felett örömét, másrészt pedig készségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult koncentrációs kormány vállalkozását, mely Magyarország egész jövőjét kell, hogy ezen nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a legodaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem hagyhatja helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni A jegyzőkönyvet az összes miniszter, temészetesen Friedrich István hadügyminiszter is aláírtat. Mi volt a forthy-parancs intenciója, Budapestről jelentik : A tegnapi Horthy-parancs kiadásának intenciójáról ma a legiletékesebb helyről a következő nyilatkozatot kaptuk: — A parancs kiadásánál Horthy fővezért az az intenció vezette, hogy mint a nemzeti hadsereg feje, egyszersmind az ország rendjének és a törvények erejének leghivatottabb őre gondoskodni kívánt arról, hogy az ország nyugalmát akár személyes, akár politikai okokból semmiféle rendkívüli események ne zavarhassák és különösen ne történhessék az ország polgári kormányzatában olyan változás, amely esetleg külpolitikai bonyodalmakat idézhetne elő és akár csak a legcsekélyebb mértékben is akadályul szolgálhatna arra, hogy az ország a békés munka, a rendszeres fejlődés és a politikai gazdasági konszolidáció útjára térjen. A nemzeti hadsereg nem politizál. A fővezér határozottan meg is tiltja ezt. Szükségesnek tartja a polgári osztály nyugalma érdekében különösen hangsúlyozni, hogy a nemzeti hadsereg minden politikai velleitásoktól mentesen csupán az ország rendjére figyel és bármiképen változzék is "a politmai helyzet, annak forgatagába a nemzeti hadseregnek belekerülnie nem szabad. Párisi lapok a magyar helyzetről. Páris, január 31. (A M. T. I. szikratávirata.) A párisi lapok élénken foglalkoznak a magyar ügyekkel. Az Eclair jelenti, hogy a magyar választásokon a keresztény nemzeti biok győzelmet aratott. Közli továbbá a magyar lapok támadásait a bécsi kormány ellen, amely Kun Bélát kiadni vonakodik. Az Eclair fejtegetéseiben azt a végső következtetést vonja le, hogy a középeurópai helyzet valóban távol áll attól, hogy tisztázódott volna, sőt ellenkezőleg még a gazdasági újjáépítés elé leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Ugyancsak az Eclair egy másik cikkében élesen bírálja azokat az intézkedéseket, amelyeket a bécsi kormány a magyar kommunistákra vonatkozólag tett. Bécsben — írja a lap — jelenleg 3000 orosz ügynök dolgozik az állapotok felfordításán. A francia lap a bécsi sajtó nagy orgánumainak cikkeire hivatkozik, annak bizonyítására, hogy az osztrák közvélemény mennyire elégedetlen kormányával. Páris, január 31. (A M. F. I. szik távirata.) A csütörtöki francia lapok egyértelműleg megállapítják, hogy a választások alkalmával egész Magyart ,.?ig a monarchia mellett foglalt állást. A Journal de Debats kiemeli, hogy a választások során a szocialisták és a köztársaságiak nem kaptak mandátumot. Az Echo de Paris közli a soproniaknak egyhangú határozatát, amelyben kijelentik, hogy minden erejükkel ellene szegülnek az osztrák megszállásnak. Bécs, január 31. (M. T. I.) A Neues Wiener Taueblaunak jelentik Prágából. A nemzetgyűlés földbirtokreform bizottsága elfogadta a nagyirdokok kisajátításáról eléje terjesztett törvényjavaslatot.