Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-01 / 75. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, boldogasszony-sugárut 4. SZÁM A enerktaztönéf és kiadóhivatal telefonja: 805. Szeged, 1920 Ára 80 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90 — K egy hónapra 15.— K Ftrve* »rém éra 89 fillér._________ IX. évfolyam 75. szám. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Csütörtök, április 1. / Dániai dolgok. Kopenhágából különös dolgokat jelentenek.­­A szép északi város eddig a rend, tisztaság, kultúra és béke városa volt. A háború óta pedig elsősorban a jólét városa. A háborúban Dá­­n nem vett részt. Volt esze Dániának. Több esze volt, mint az összes győző és le­győzött országoknak. Rossz üzlet a háború — mondotta az angol Norman Angell és a dán kalmár nagyszerű üzletet csinált a háborúból. Persze a mások háborújából, Dánia páholyból nézte a nagy verekedést és egészen jól érz­i magát, ő volt a hadigazdag és abban kük­­dözött a többi hadigazdagoktól, hogy nem volt miből­ lett, magyarán parvenü, mert hiszen az Andersenek és Thorvaldsenek, a Brandesek és Herman Bangók népe igazán nem máról hol­napra lett az európai kultúra egyik igen jelen­­­­tékeny, igen eredeti és hasznos tényezője. Dánia, a paraszteldorádó és nálunk csodákat mesélnek arról, milyen minta-parasztgazdaság van Dániában, micsoda nagyszerű mélykultúra, de azért a magas kultúra se hiányzik, hiszen a valódi magas kultúrának éppen ez a mélykul­túra az alapja, a talaja, a televénye és éppen ezt felejtették el és ejtették el nálunk Köpecen és Budapesten a múltban és félmúltban azok, akik politikát csináltak, sőt kultúrpolitikát, de a művelődés templomának először a torony­gombját öntötték és ahhoz akartak faragni templomot. Szó, ami szó, Dánia paraszteldorádó és mintaállam­ volt már a békében, a háborúban pedig eldorádója lett nemcsak a dán paraszt­nak, de a dán hadiszállítónak is. Maga Dánia egy nagy hadinyereségre dolgozó bolt volt, egy tejben, vajban úszó bőség hazája, amely a vérző és pusztuló Európának szállított, jó drágán, nagy haszonra és maga óvatos sem­legességgel szemlélte a negyvenkettesek és tankok világháborúját, amely alapjában és lé­nyegében rossz üzlet volt, annak, akinek. És most Kopenhágából különös dolgokat jelentenek. Mintha a kapanyél is elsülne egy világháborúban és mintha a háború végered­ményében annakj se lenne jó üzlet, aki nem vett­­ részt benne, de belőle élt és tollasodott. Valami bűzlik Dániában — mondotta Hamlet trón­örökös már a reformáció korában, de most mintha ez a bűz bombaként jelentkeznék. Andersen népe fölébredt a mesevilágból és ugyancsak meglepi a világot hirtelen fölbuzdu­­lásával. Tegnap még minden csendes volt Dániában és ma azt jelentik Kopenhágából, hogy a dán király elhagyja kastélyát, de nem menekült, viszont a dán munkásság követeli a király lemondását, de nem felel meg a való­ságnak az, hogy a dán tanácskormány meg­alakult volna, ellenben bajok vannak. Aki eddig páholyból — egy hadimilliomos vas­gyáros páholyából — nézte a világfölfordulást, inne­n m­aga is belekerült a forgatagba és minden jel arra vall, hogy a forradalom és társai nem csupán a legyőzött, sőt nem csupán a hadviselt országoknak a keserves privi­légiumai. Ez ugyan nem vigasztal és nem kárpótol bennünket, akik túl vagyunk a háborún és a forradalmakon, de, sajnos, innen vagyunk még a konszolidáción, a békén és a kulturm­unka derekán. Mit nekünk Hekuba és Dánia, ellenb­en a dán királyfinak mégis igaza van abban, hogy Dánia börtön. Az egész világ börtön ma. A legutóbbi hírek szerint május elejéről előbb nem fog megtörténni a magyar béke aláírása. Azóta, mióta Neuillybe először utazott el a magyar békedelegáció, ez már a harmadik terminus. Hogy az utolsó-e, arról persze senki sem kezeskedhetik­­ Az most már bizo­nyos, hogy február helyett legkorábban má­jusban írhatjuk alá a békeszerződést, ha ugyan egyáltalán aláírjuk. Apponyi húsvétra a béke­delegáció több tagjával hazajön; a béketár­gyalást húsvét után állítólag San­ Remoban fogják folytatni. Mind olyan események, ame­lyek Nitti olasz miniszterelnök nyílt fellépését mellettünk gyümölcsözővé tehetik javunkra. Apponyi hazaérkezésétől ugyanis bizonyos, a béke ügyének kedvező belpolitikai változást remélnek, San­ Remoban pedig, mondják, a Neuillyben túltengő francia befolyás gyöngülni fog. Ezek a közvetlen előzmények késztettek bennünket arra, hogy Hegedűs Loránthoz forduljunk, aki mint a békedelegáció egyik tagja, eléggé tapasztalt és beavatott ahhoz, hogy véleményt és tájékoztatást tudjon adni a közönségnek. Figyelemreméltó nyilatkozatá­ban, amelyet szíves volt munkatársunk előtt tenni, gazdasági okok közrehatásától várja Magyarország határainak visszaállítását. Ez a szempont a készülő békeműről való vitában eddig alig érvényesült. Hegedűs Lóránt nagy­­érdekű nyilatkozata a következő: — úgy hallom, hogy a magyar béke­delegáció e hét végén Budapestre ér­kezik, még­pedig valószínűleg dolga­­végezetlenül. Bármily különösnek tetszik, egyedül ez vigasztaló a helyzetben, mert azt mutatja, hogy az antant még nem készült el visszautasító jegyzékével. Több reményem nincs, még­pedig azért, mert mesterségesen megakadályozzák, hogy akár az angol, akár a francia közvéle­ményhez hozzáférkőzhessünk. A neuilly-i békedelegáció láthatatlan korlátokkal volt elzárva az egész világtól, ellenben azt kellett látnunk, hogy a csehek, románok és délszlávok az összes francia hírlapo­kat és minisztériumokat megszállották, folyton rágják az egyes előadók fülét és megakadályozzák, hogy a magyar kíván­amelybe minket zártak be, szegény magyarokat. Rácson keresztül várjuk a tavaszt és nézzük, hogy szédülnek bele a nekünk megásott ve­rembe görög, gubás, bojár, dán, valahányan vannak, ságok meghallgatásra találjanak. Ezért semmi optimizmusba se ringassa magát könnyenhivő közvéleményünk. Az antant kötve érzi magát az 1915. évi április 26-iki londoni paktum által s az antant attól fél, hogy ha meg is parancsolná Romániának, Szerbiának és a cseheknek, hogy kivonuljanak a megszállott magyar területekről, ahhoz már nem volna elég ereje, hogy ezeket az államokat e terü­letek kiürítésére kényszerítse. Az antant tehát a saját presztízsét félti, amikor tűri a román, szerb és cseh gazdálkodást.­­ Meggyőződésem az, hogy az antant rá fog jönni, hogy Magyarország össze­­roppantása nem az ő érdeke, ellenke­zőleg, miután Magyarország mintegy tizenkét milliárddal tartozik az antant­államoknak, ha mi összeroppanunk, ők is elvesztik pénzüket, pedig már úgyis eleget vesztettek Oroszországban és oda­haza. Magyarországnak és az antantnak gazdasági érdekei tehát azonosak. Ez az azonosság annál inkább ki fog tűnni, minél inkább rá fognak jönni arra, hogy csupa életképtelen államot teremtettek. Maga az, hogy a bankjegykérdést teljes lehetetlenség megoldani az osztrák és magyar békeszerződés alapján, mutatja, hogy a békeszerződések egész szerkezete el van hibázva. Más út tehát a kibonta­kozásra nincs, minthogy egész Európa pénzügyi csődjének megakadályozására, az összes államoknak győzőknek és legyőzőiteknek, közös gazdasági­ és pénzügyi konferenciára kell összejönniük és ott kell megállapítani Középeurópa gazdasági berendezését. Ezen a konfe­rencián ki fog tűnni az, hogy a gazdasági rendezés azért lehetetlen, mert az egyes országok politikai ha­tárait elhibázottan szabták meg. Itt fog kezdődni Magyarország feltá­madása. Az európai gazdasági konferencián kezdődik Magyarország­ feltámadása.­ ­ Hegedűs Lóránt a magyar béke kilátásairól. — — A Délmagyarország tudósítójától. — Harisnyák, ke­tyűk, gallérok, nyakkendők és mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beszerezhetők Geigner Testvéreknél Iskola­ utca 25. szám. 3122 .= Hungária épülettel szemben. ď=

Next