Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)
1920-04-01 / 75. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, boldogasszony-sugárut 4. SZÁM A enerktaztönéf és kiadóhivatal telefonja: 805. Szeged, 1920 Ára 80 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90 — K egy hónapra 15.— K Ftrve* »rém éra 89 fillér._________ IX. évfolyam 75. szám. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Csütörtök, április 1. / Dániai dolgok. Kopenhágából különös dolgokat jelentenek.A szép északi város eddig a rend, tisztaság, kultúra és béke városa volt. A háború óta pedig elsősorban a jólét városa. A háborúban Dán nem vett részt. Volt esze Dániának. Több esze volt, mint az összes győző és legyőzött országoknak. Rossz üzlet a háború — mondotta az angol Norman Angell és a dán kalmár nagyszerű üzletet csinált a háborúból. Persze a mások háborújából, Dánia páholyból nézte a nagy verekedést és egészen jól érzi magát, ő volt a hadigazdag és abban kükdözött a többi hadigazdagoktól, hogy nem volt miből lett, magyarán parvenü, mert hiszen az Andersenek és Thorvaldsenek, a Brandesek és Herman Bangók népe igazán nem máról holnapra lett az európai kultúra egyik igen jelentékeny, igen eredeti és hasznos tényezője. Dánia, a paraszteldorádó és nálunk csodákat mesélnek arról, milyen minta-parasztgazdaság van Dániában, micsoda nagyszerű mélykultúra, de azért a magas kultúra se hiányzik, hiszen a valódi magas kultúrának éppen ez a mélykultúra az alapja, a talaja, a televénye és éppen ezt felejtették el és ejtették el nálunk Köpecen és Budapesten a múltban és félmúltban azok, akik politikát csináltak, sőt kultúrpolitikát, de a művelődés templomának először a toronygombját öntötték és ahhoz akartak faragni templomot. Szó, ami szó, Dánia paraszteldorádó és mintaállam volt már a békében, a háborúban pedig eldorádója lett nemcsak a dán parasztnak, de a dán hadiszállítónak is. Maga Dánia egy nagy hadinyereségre dolgozó bolt volt, egy tejben, vajban úszó bőség hazája, amely a vérző és pusztuló Európának szállított, jó drágán, nagy haszonra és maga óvatos semlegességgel szemlélte a negyvenkettesek és tankok világháborúját, amely alapjában és lényegében rossz üzlet volt, annak, akinek. És most Kopenhágából különös dolgokat jelentenek. Mintha a kapanyél is elsülne egy világháborúban és mintha a háború végeredményében annakj se lenne jó üzlet, aki nem vett részt benne, de belőle élt és tollasodott. Valami bűzlik Dániában — mondotta Hamlet trónörökös már a reformáció korában, de most mintha ez a bűz bombaként jelentkeznék. Andersen népe fölébredt a mesevilágból és ugyancsak meglepi a világot hirtelen fölbuzdulásával. Tegnap még minden csendes volt Dániában és ma azt jelentik Kopenhágából, hogy a dán király elhagyja kastélyát, de nem menekült, viszont a dán munkásság követeli a király lemondását, de nem felel meg a valóságnak az, hogy a dán tanácskormány megalakult volna, ellenben bajok vannak. Aki eddig páholyból — egy hadimilliomos vasgyáros páholyából — nézte a világfölfordulást, innen maga is belekerült a forgatagba és minden jel arra vall, hogy a forradalom és társai nem csupán a legyőzött, sőt nem csupán a hadviselt országoknak a keserves privilégiumai. Ez ugyan nem vigasztal és nem kárpótol bennünket, akik túl vagyunk a háborún és a forradalmakon, de, sajnos, innen vagyunk még a konszolidáción, a békén és a kulturmunka derekán. Mit nekünk Hekuba és Dánia, ellenben a dán királyfinak mégis igaza van abban, hogy Dánia börtön. Az egész világ börtön ma. A legutóbbi hírek szerint május elejéről előbb nem fog megtörténni a magyar béke aláírása. Azóta, mióta Neuillybe először utazott el a magyar békedelegáció, ez már a harmadik terminus. Hogy az utolsó-e, arról persze senki sem kezeskedhetik Az most már bizonyos, hogy február helyett legkorábban májusban írhatjuk alá a békeszerződést, ha ugyan egyáltalán aláírjuk. Apponyi húsvétra a békedelegáció több tagjával hazajön; a béketárgyalást húsvét után állítólag San Remoban fogják folytatni. Mind olyan események, amelyek Nitti olasz miniszterelnök nyílt fellépését mellettünk gyümölcsözővé tehetik javunkra. Apponyi hazaérkezésétől ugyanis bizonyos, a béke ügyének kedvező belpolitikai változást remélnek, San Remoban pedig, mondják, a Neuillyben túltengő francia befolyás gyöngülni fog. Ezek a közvetlen előzmények késztettek bennünket arra, hogy Hegedűs Loránthoz forduljunk, aki mint a békedelegáció egyik tagja, eléggé tapasztalt és beavatott ahhoz, hogy véleményt és tájékoztatást tudjon adni a közönségnek. Figyelemreméltó nyilatkozatában, amelyet szíves volt munkatársunk előtt tenni, gazdasági okok közrehatásától várja Magyarország határainak visszaállítását. Ez a szempont a készülő békeműről való vitában eddig alig érvényesült. Hegedűs Lóránt nagyérdekű nyilatkozata a következő: — úgy hallom, hogy a magyar békedelegáció e hét végén Budapestre érkezik, mégpedig valószínűleg dolgavégezetlenül. Bármily különösnek tetszik, egyedül ez vigasztaló a helyzetben, mert azt mutatja, hogy az antant még nem készült el visszautasító jegyzékével. Több reményem nincs, mégpedig azért, mert mesterségesen megakadályozzák, hogy akár az angol, akár a francia közvéleményhez hozzáférkőzhessünk. A neuilly-i békedelegáció láthatatlan korlátokkal volt elzárva az egész világtól, ellenben azt kellett látnunk, hogy a csehek, románok és délszlávok az összes francia hírlapokat és minisztériumokat megszállották, folyton rágják az egyes előadók fülét és megakadályozzák, hogy a magyar kívánamelybe minket zártak be, szegény magyarokat. Rácson keresztül várjuk a tavaszt és nézzük, hogy szédülnek bele a nekünk megásott verembe görög, gubás, bojár, dán, valahányan vannak, ságok meghallgatásra találjanak. Ezért semmi optimizmusba se ringassa magát könnyenhivő közvéleményünk. Az antant kötve érzi magát az 1915. évi április 26-iki londoni paktum által s az antant attól fél, hogy ha meg is parancsolná Romániának, Szerbiának és a cseheknek, hogy kivonuljanak a megszállott magyar területekről, ahhoz már nem volna elég ereje, hogy ezeket az államokat e területek kiürítésére kényszerítse. Az antant tehát a saját presztízsét félti, amikor tűri a román, szerb és cseh gazdálkodást. Meggyőződésem az, hogy az antant rá fog jönni, hogy Magyarország összeroppantása nem az ő érdeke, ellenkezőleg, miután Magyarország mintegy tizenkét milliárddal tartozik az antantállamoknak, ha mi összeroppanunk, ők is elvesztik pénzüket, pedig már úgyis eleget vesztettek Oroszországban és odahaza. Magyarországnak és az antantnak gazdasági érdekei tehát azonosak. Ez az azonosság annál inkább ki fog tűnni, minél inkább rá fognak jönni arra, hogy csupa életképtelen államot teremtettek. Maga az, hogy a bankjegykérdést teljes lehetetlenség megoldani az osztrák és magyar békeszerződés alapján, mutatja, hogy a békeszerződések egész szerkezete el van hibázva. Más út tehát a kibontakozásra nincs, minthogy egész Európa pénzügyi csődjének megakadályozására, az összes államoknak győzőknek és legyőzőiteknek, közös gazdasági és pénzügyi konferenciára kell összejönniük és ott kell megállapítani Középeurópa gazdasági berendezését. Ezen a konferencián ki fog tűnni az, hogy a gazdasági rendezés azért lehetetlen, mert az egyes országok politikai határait elhibázottan szabták meg. Itt fog kezdődni Magyarország feltámadása. Az európai gazdasági konferencián kezdődik Magyarország feltámadása. Hegedűs Lóránt a magyar béke kilátásairól. — — A Délmagyarország tudósítójától. — Harisnyák, ketyűk, gallérok, nyakkendők és mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beszerezhetők Geigner Testvéreknél Iskola utca 25. szám. 3122 .= Hungária épülettel szemben. ď=