Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-01 / 100. szám

% 6 Május elsejére. A pogány rómaiak is szenteltek ünne­pet a munkának, a maguk módja sze­rint. Szaturál­iának nevezték ezt az ünnepet, amelyen a szegény, állati sor­ban tartott, robotos rabszolgákat — egy napra — fölszabadították és asztalukhoz ültették. A kereszténység állandó ünnep­napja, amely a kalendárium szürke hét­köznapjait piros színével folytonosan megszakítja, a vasárnap. Tulajdonképen ez is a munka ünnepe. Az Isten dicső­ségére szentelték e napot, az Úr nevére, aki a hetedik napon megpihent a hat bibliai nap teremtő munkája után. A kenyerét verejtékével kereső ember is megpihen e napon, ünneplőbe öltözik, ha van ünneplője, leteszi a munka szer­számjait, kisimítja homlokán a gond és idő barázdáit és csöndes vagy hangos örömmel ébred annak tudatára, hogy az élet szép, hogy élni érdemes, vagy fájó rezignációval szemlélődik el azon, hogy e siralom völgyében minden hiábavaló­ság, hogy az élet elmúlik és mindnyá­jan buborékok vagyunk a lét nagy és mély tengerében. A kereszténység vasárnapja a dolgozó ember pihenőjét jelenti tehát, azt a napot, amelynek csöndje és éneke meg­szenteli a hat hétköznap munkáját és szenvedését. A tizenkilencedik században egy új erő kapcsolódott bele az emberi fejlődés és haladás hatalmas áramába: a szocializmus, amely a munkásság mozgalmainak és érdekeinek szolgálatá­ban a történelem egyik legjelentékenyebb tényezőjévé emelkedett, amellyel szá­molni kell. A munkásság az egész világon lefoglalt magának egy napot a maga ünnepéül, a legszebb hónap első napját, május 1 -ét. Az idei május elsején csöndes ünnepe lesz a magyar munkásságnak. Sok csa­lódás és kiábrándulás után a becsületes magyar munkás azzal az érzéssel gondol ezen a napon a munkára, hogy­ ez az a biztos és szilárd fundamentum, amelyen egy Mztultabb, boldogabb és terméke­nyebb jövendőt meg lehet és meg is kell építeni. A munka nagy és szent dolog és annyi rombolás és pusztulás után a munka diadalmas erejébe vetett hittel kell elindulni a jövőbe, hogy e szegény, letarolt, kifosztott és szenvedő országot újra talpraállítsuk, versenyképessé tegyük, jó hírét, nevét világgá hirdethessük. A termelő munka bénultan á­ i ma szinte egész Európaszerte. Nekünk az elsők között kell lennünk, akik egy jobb kor megteremtésén fáradoznak. Legkülömb erőinkkel, legtisztább szándékainkkal, legjava tehetségeinkkel kell a béke har­cát a kultúra fegyvereivel megvívnunk. Akkor azután majd büszkén és bátran elmondhatjuk a költővel, hogy ez férfi­­munka volt! A nemzetgyűlés szünete. — A tiszántúli választások előkészületei. — Budapest, április 30. A kétheti parlamenti szünet megkezdődött. A még fővárosban ma­radt képviselőket az államtitkári és kormány­­biztosi állások betöltése, valamint a tiszántúli választások foglalkoztatják. A kinevezések ma vagy holnap megtörténnek. A tiszántúli válasz­tásoknak érdekessége, hogy a Friedrich-csoport, mint ellenzék vesz már részt benne. A pártok arányát — amennyire ez ma előrelátható — nem igen fogja megváltoztatni a választás. A Friedrich-csoport a kisgazdapárttal való fúziós kísérletét cáfolja, többek közt egy nyílt levélben is, amelyet Rubinek fölmivelésügyi miniszterhez, a kisgazdapárt elnökéhez intézett.­­ Gróf Teleki nyilatkozata egy hollandiai lapban. Hága, április 30. A hollandiai Nieuwe B­­reau külön tudósítója beszélgetést folytatott gróf Teleki Pál külügyminiszterrel és erről a be­szélgetésről részletesen beszámolt. Mindenek­előtt megemlíti, hogy budapesti tartózkodása alatt meggyőződött arról, mennyire alaptalanok a fehér­terrorról külföldön elterjedt hírek. Arra a kérdésre, hogy amennyiben Magyar­­ország aláírja a békét, megtarthatja-e annak minden rendelkezését, gróf Teleki Pál a követ­kezőket válaszolta: — A gazdasági és pénzügyi feltételek semmi­kép sem teljesíthetők. Hogy csak egyet emeljek ki, az eredeti béketervezet egyik rendelkezése szerint Magyarország nyersvasat és fát tartoz­nék Ausztriának szállítani, holott ugyancsak a békeszerződés rendelkezései szerint Magyar­­ország elveszíti nyersvas forrásainak mind a száz százalékát, fatermelésének pedig nyolcvan százalékát. — Milyennek képzeli Excellenciád az uj kül­politikai orientálódást? — kérdezte a tudósító. — Mindenekelőtt — felelte Teleki — s győz­tesek jóakaratát akarjuk keresni, de nem egyes államok felé orientálódunk, hanem általában amaz irány felé, amely a teljes békéhez vezet és lehetővé teszi a konszolidációt. — Milyen a viszony a szomszédos­­ álla­­mokkal? — A szomszédias jó viszonyt minden körü­löttünk levő állammal meg akarjuk teremteni. — Igaz-e, hogy a nemzeti hadsereg mozgó­sít, vagy csapatokat koncentrál? — Ezekből a külföldön elterjedt hírekből egy szó sem igaz, amiről itt mindenki meggyőződ­het. Mi kizárólag a demobilizálással vagyunk elfoglalva, minden agresszív szándék távol áll tőlünk. Arra a kérdésre, milyen politikát kíván Ma­gyarország Németországgal szemben követni, a miniszter következőképen válaszolt: “ Németországgal szemben épp úgy a teljes barátság politikáját kívánjuk folytatni, mint a többi állammal szemben, különösen gazdasági vonatkozásokban fogja Magyarország örömmel megragadni az alkalmat az érintkezés helyre­állítására. Ez a Duna kihasználásával teljes mértékben sikerülni is fog. A beszélgetés Amerikára és az amerikai ma­gyarok magatartására terelődött,mire vonatko­zólag a miniszter ezt jegyeze meg: — Nagy hálával vettük azt az anyagi támo­gatást és azt a nagy érdeklődést, amellyel az Amerikában élő magyarok irányunkban visel­kednek. Különösen a megszállott területeken levő honfitársaink érdekében az amerikai ma­gyarok sokkal többet tehetnek, mint mi. Arra kellene az amerikai magyarokat kérnem, foglal­kozzanak a Szibériában levő magyar hadifog­lyok sorsával is. Már valutáris szempontból is ők inkább siethetnének hadifoglyaink támoga­tására, talán a legcélszerűbben olyan módon, hogy Szibériából Amerikába vigyék őket, ahol munkát találhatnának, hogy azután megtakarí­tott pénzükkel később saját költségükön vissza­térhessenek hazájukba. Végezetül gróf Teleki Pál nagy elismerés hangján és hálával nyilatkozott meg a hollandiai nép nagy áldozatkészségéről és vendégszerete­téről, amellyel a magyar gyermekeket otthonába fogadta. Bleier cipőszalonja is készít mérték után a legmodernebb kivitelben férfi, női és gyermekcipőket Iskola­ utca 14.’szám.

Next