Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)
1920-05-01 / 100. szám
4 Szeged, 1920 május 1. DÉLMAGYARORSZÁG SO-g—6 "Eoü *3« > o O o ■25 EH § OO 2 ^ Oí . u. si> — *d NM ~ — X5 0-0 3-0 *•*• -O -*-• S-S.? 8 - 5 SP -8» M • — na> n 3“ OH-g 5 -IC^3 ^ cc |s 3 SL■ jc -s! < Sg E brilliáns, gyöngy, ARANY, EZÜST ÉKSZEREIKET, RÉGI ARANY, EZÜST PÉNZEKET, ANTIK TÁRGYAKAT IGEN MAGAS ÁRBAN MEGVÉTELRE KERESÜNK. Fischer Testvérek emerének Szeged, Ki részidea 10. f*. 3 Telefon 10 —65. HÍREK Olvasóinkhoz. A szegedi politikai napilapok előfizetési és példányonkénti árai a lapkiadók közös elhatározása folytán május 1-től kezdve a következők lesznek: Egy hónapra . 24.— K, félévre . 140.— K, három hónapra 70.— K, egy évre 280.— K. Egyes számára: egy korona. A napilapok, különösen a szegedi napilapok, a legvégén állnak a se vége, se hossza rosszsornak, amely a háború kitörése után, a békebeli árak nagy emelkedése miatt, előbb-utóbb mindenkit oly érzékenyen sújtott. A mindig jobban fojtogató és szorongató árdrágulási és árdrágítási folyamat során a lapok bocsánatkérően és szinte szégyenkezve tudatták elhatározásukat a békebeli árak első kényszerű fölemeléséről. Valahogy összeférhetetlennek, sőt lehetetlennek tartottuk, hogy a lap árát fölemeljük, a lapét, amely a közönség érdekében mindenféle áremelés ellen kardoskodott. Meg kell mondanunk azt is, nem árt, ha megtudja a közönség, — ha ugyan még nem tudja, — hogy az árak indokolt, tehát tisztességes emelkedésétől való ez elmaradás súlyát itt a lapnál valamennyien közösen viseltük. A kiadónak nem ama boldogtalanok sorsa jutott osztályrészül, akik rossz időkben is arza vigasztalódhatnak, hogy nagy forgalom, kevés haszon. A kiadó valami másban részesült, mint haszonban, de abban aztán bőségesen. Foglalkozási ág pedig nem volt a háború alatt, amely olyan szerény dotációval lett volna kénytelen megelégedni, mint a mienk, akik a lapot csináljuk : az újságíróé, a nyomdászé és a kiadóhivatali tisztviselőé. Aki a békebeli árakat a mostani árakkal arányba állítja, az látni fogja, hogy mi ma életbeléptetett árainkkal is a sorlegeslegvégén állunk. Nem is javul meg a helyzetünk: se a kiadóé, se az újságíróé, se a nyomdászé, csak talán így jut a drágább kenyérre is és megtérül valamicske a papír árából. Továbbra is azzal a sovány elégtétellel kell tehát kárpótolnunk magunkat, hogy ezzel szemben minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy közérdekű hivatásunknak megfeleljünk. Ez az igyekezetünk törhetetlen és hogy az is maradhasson, ehhez kérjük a közönség állandó szeretetét és támogatását. Nincs titkolni valónk. Soha még nemzetnek nem kellett úgy küzdeni a rosszakaratú rágalmak áradatával, mint most Magyarországnak a külföldi frontális sajtó támadásával. A legképtelenebb és legalaptalanabb vádló ráfogások özönét zúdítják a szegény országra, melyről külföldön még békében is az osztrák gyámkodás következtében vajmi kevés jó információt kaptak. Sokszorosan megnyilatkozik ez a mai felzaklatott világfantáziában, egyébként érthetetlen volna, hogy a sok gyanús eredetű kósza hír hitelt talál a külföld közvéleménye előtt. Nagyon okosan tette tehát a miniszterelnök, hogy e támadások leszerelésére meghívta a külföldi szocialistákat, mint akik körében leginkább hitelt találnak e hírek. El is jöttek elsőnek az olaszok, meggyőződhettek a vádak alaptalanságáról, de a vendégjárásban nem volt köszönet. A vendégek tanulmányozás helyett izgattak. A hajmáskéri internált táborban parázs tünetést rendeztek a harmadik, a kommunista internacionálé érdekében, így vizsgálták meg a magyar viszonyokat a vörös szemüvegen. Szerencsére voltak itt Magyarországon olyan külföldi szemtanúk is, akik való tárgyilagossággal vizsgálják meg viszonyainkat. A Morningpost című tekintélyes angol lap munkatársa a legalaposabb körültekintés után kijelenti az angol és az egész világ közvéleménye előtt, hogy Magyarországon nincs fehér terror, hogy itt a kommunista izgatókat az igazságszolgáltatás épp oly igazságos, megérdemelt büntetésben részesíti, mint az egyéb bűnösöket. A kormányelnök kijelentette, hogy bármily tisztességes szándékú, tárgyilagos külföldi tényező teljes betekintést nyerhet belügyeinkbe, hogy láthassa politikai eszközeink és céljaink tisztaságát. Ez a kijelentés bizonyára megteszi a maga jótékony hatását. Nincs titkolni valónk ! Erről nyílt szemmel, de célzatosság nélkül akár ki is meggyőződhetik. — Az új szegedi főispán, Dr. Vatek Ernő főispán lemondása folytán megüresedik a szegedi főispáni állás, amelynek betöltése iránt általános Szegeden az érdeklődés. A komoly alapot nélkülöző kombinációk természetesen ezúttal sem maradtak el. Politikusok köréből most azt a megbízható értesülést szerezte a Délmagyarország, hogy a kormány május 5-ig kinevezi az új főispánt, mégpedig dr. Kelemen Béla volt csongrádmegyei és szegedi főispán és jelenlegi kerületi kormánybiztos személyében. Szegeden, ahol jól és előnyösen ismerik dr. Kelemen Béla egyéniségét, munkaerejét és elsőrendű közigazgatási tudását, a kinevezés bizonyára örömmel találkoznék. — A május eleji rendelkezések. Megírtuk már, hogy a kormány rendeletet bocsájtott ki május elsejére vonatkozóan. Újból kiemeljük, hogy a belügyminiszter május elsejére és másodikára az egész ország területére általános szesztilalmat rendelt el. A jelzett napokon tehát tiltva van mindennemű szeszes italnak kimérése és eladása, vagy bárminemű forgalomba hozatala. Az általános zárórát ugyane rendelettel április 30. és május 1. és 2. napjára esti 10 órára állapította meg. Egyben eltiltotta a vörös zászlók, illetve bármi más vörös jelvény használatát. A tilalom ellen vétők kihágást követnek el és két hónapig terjedhető elzárással és 2000 korona pénzbüntetéssel sújthatók. Itt említjük meg, hogy a szegedi munkások semmiféle összejövetelt sem tartanak. — Szabadkán kikiáltották a tanácsköztársaságot. A Pester Lloyd vezető helyen cikket közöl egy előkelő személyiségről, aki legutóbb beutazta az egész szerb megszállási területet és ott érintkezett a mértékadó körökkel. A cikk érdekes dolgokat mond el Szabadkáról és pedig a következőket: „Ha a jugoszláv újságok a szabadkai eseményeket elhallgatják, akkor ezt a maguk érdekében teszik, mert Szabadkán igen jelentékeny események történtek. Nemcsak, hogy összeütközés volt a munkásság és a rendőrség között, hanem valóságos utcai harcok folytak az egyik oldalon a kommunista republikáns munkástömegekkel, a másik oldalon pedig a szerb csapatok között. Április 20 án Szabadka a kommunista-republikáns munkásság kezébe jutott, amely minden nyilvános épületet, köztük a városházát is hatalmába kerítette és felhívást intézett a város lakosságához, amelyben proklamálta a tanácsköztársaságot. A szabadkai rendőrség segítségül hívta a szerb katonaságot, amely gyalogságot, lovasságot és tüzérséget küldött a városba. A belső városban folyt le az alsó «sata, utána pedig a második a temető körül. Tizenkilenc halottja és 40 sebesültje volt ennek az összeütközésnek. A katonaság véresen elnyomta a felkelést. Ezernél több munkást összefogdostak és Üszkübbe vitték, ahol kényszermunkára ítélték őket Szabadkán, valamint Jugoszlávia több nagy városában csak látszólagos a nyugalom.“ — Egyenruhával való visszaélések meggátlása. A magyar királyi honvédelmi miniszter ur 40492—cin. a. sz. rendelete értelmében újólag felhívom az érdekeltek figyelmét, hogy katonasapkát sapkarózsával csak ténylegesen szolgáló katonai egyének viselhetnek. A leszerelt katonák (polgári egyének) csak oly sapkarózsa nélküli sapkát viselhetnek, melynek a sapkagomboktól közvetlen jobbra levő részén tintaironnal odairt, vagy a sapka színétől elütő színű kelméből egy „P" betűt illesztenek. Hadigondozó állományba tartozó és egyéb rokkantak csak akkor viselhetnek katonasapkát, ha fenti „Pa betű helyett R.“ betűt varratnak. Tekintettel, hogy jelen rendeletnek a katonasapkával rendelkezők nem igen akarnak eleget tenni, a folyó évi május hó 5-ike után a fent betűkkel el nem látott sapkák járőrökkel, vagy szolgálati közegekkel el fognak vétetni. Katonai körletparancsnokság. — Már nincs víz. Az évről-évre megismétlődő vízmizériák első tünetei máris jelentkeznek. Egyre gyakrabban történik meg, hogy második emeleti, sőt első emeleti lakásokban sincs víz. Hisszük, hogy most már lassan kint ahhoz az időhöz közeledünk, amikor e régi városi bajok gyökeres orvoslására is jut időnk, marad gondunk. Sietünk is a hatóság, különösen a polgármester figyelmét felhívni a vízvezetékre, a kövezetre KORZÓ-MOZI Hétfőn, kedden és szerdán, május 3., 4. és 5-én. Egy ikolilla kalandor a XX. században. A titokzatos klub. HARRY PIEL Icfluso b kalandja 5 felvonásban. Előadások d. u. 5, 7 és V órakor. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor.