Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-01 / 100. szám

4 Szeged, 1920 május 1. DÉLMAGYARORSZÁG SO-g—6 "Eoü *3« > o O o ■25 EH § OO 2 ^ Oí . u. si> — *d NM ~ — X5 0-0 3-0 *•*• -O -*-• S-S.? 8 - 5 SP -8» M • — n­a> n 3“ O­H-g 5 -I­C^3 ^ c­c |s 3 SL­■ jc -s! < Sg E brilliáns, gyöngy, ARANY, EZÜST ÉKSZEREIKET, RÉGI ARANY, EZÜST PÉNZEKET, ANTIK TÁRGYAKAT IGEN MAGAS ÁRBAN MEGVÉTELRE KERESÜNK. Fischer Testvérek emerének­ Szeged, Ki rész­­idea 10. f*. 3 Telefon 10 —65. HÍREK Olvasóinkhoz. A szegedi politikai napilapok előfizetési és példányonkénti árai a lapkiadók közös elhatá­rozása folytán május 1-től kezdve a követ­kezők lesznek: Egy hónapra . 24.— K, félévre . 140.— K, három hónapra 70.— K, egy évre 280.— K. Egyes szám­ára: egy korona. A napilapok, különösen a szegedi napilapok, a legvégén állnak a se vége, se hossza rossz­­sornak, amely a háború kitörése után, a béke­beli árak nagy emelkedése miatt, előbb-utóbb mindenkit oly érzékenyen sújtott. A mindig jobban fojtogató és szorongató árdrágulási és árdrágítási folyamat során a lapok bocsánat­­kérően és szinte szégyenkezve tudatták elhatá­rozásukat a békebeli árak első kényszerű föl­emeléséről. Valahogy összeférhetetlennek, sőt lehetetlennek tartottuk, hogy a lap árát föl­emeljük, a lapét, amely a közönség érdekében mindenféle áremelés ellen kardoskodott. Meg kell mondanunk azt is, nem árt, ha megtudja a közönség, — ha ugyan még nem tudja, — hogy az árak indokolt, tehát tisztességes emel­kedésétől való ez elmaradás súlyát itt a lapnál valamennyien közösen viseltük. A kiadónak nem ama boldogtalanok sorsa jutott osztály­részül, akik rossz időkben is arza­ vigasztalód­hatnak, hogy nagy forgalom, kevés haszon. A kiadó valami másban részesült, mint haszon­ban, de abban aztán bőségesen. Foglalkozási ág pedig nem volt a háború alatt, amely olyan szerény dotációval lett volna kénytelen meg­elégedni, mint a mienk, akik a lapot csinál­juk : az újságíróé, a nyomdászé és a kiadó­hivatali tisztviselőé. Aki a békebeli árakat a mostani árakkal arányba állítja, az látni fogja, hogy mi ma életbeléptetett árainkkal is a sor­legeslegvégén állunk. Nem is javul meg a helyzetünk: se a kiadóé, se az újságíróé, se a nyomdászé, csak talán így jut a drágább kenyérre is és megtérül valamicske a papír árából. Továbbra is azzal a sovány elégtétellel kell tehát kárpótolnunk magunkat, hogy ezzel szemben minden igyeke­zetünkkel azon voltunk, hogy közérdekű hiva­tásunknak megfeleljünk. Ez az igyekezetünk törhetetlen és hogy az is maradhasson, ehhez kérjük a közönség állandó szeretetét és támo­gatását. Nincs titkolni valónk. Soha még nemzetnek nem kellett úgy küz­deni a rosszakaratú rágalmak áradatával, mint most Magyarországnak a külföldi frontális sajtó támadásával. A legképtelenebb és leg­alaptalanabb vádló ráfogások özönét zúdítják a szegény országra, melyről külföldön még béké­ben is az osztrák gyámkodás következtében vajmi kevés jó információt kaptak. Sokszorosan megnyilatkozik ez a mai felzaklatott világfantá­ziában, egyébként érthetetlen volna, hogy a sok gyanús eredetű kósza hír hitelt talál a külföld közvéleménye előtt. Nagyon okosan tette tehát a miniszterelnök, hogy e támadások leszerelé­sére meghívta a külföldi szocialistákat, mint akik körében leginkább hitelt találnak e hírek. El is jöttek elsőnek az olaszok, meggyőződhettek a vádak alaptalanságáról, de a vendégjárásban nem volt köszönet. A vendégek tanulmányozás helyett­­ izgattak. A hajmáskéri internált tá­borban parázs tün­etést rendeztek a harmadik, a kommunista internacionálé érdekében, így vizsgálták meg a magyar viszonyokat a vörös szemüvegen. Szerencsére voltak itt Magyar­­országon olyan külföldi szemtanúk is, akik való tárgyilagossággal vizsgálják meg viszonyainkat. A Morningpost című tekintélyes angol lap munkatársa a legalaposabb körültekintés után kijelenti az angol és az egész világ közvéleménye előtt, hogy Magyarországon nincs fehér terror, hogy itt a kommunista izgatókat az igazságszol­gáltatás épp oly igazságos, megérdemelt bünte­tésben részesíti, mint az egyéb bűnösöket. A kormányelnök kijelentette, hogy bármily tisz­tességes szándékú, tárgyilagos külföldi tényező teljes betekintést nyerhet belügyeinkbe, hogy láthassa politikai eszközeink és céljaink tisz­taságát. Ez a kijelentés bizonyára megteszi a maga jótékony hatását. Nincs titkolni valónk ! Erről nyílt szemmel, de célzatosság nélkül akár ki is meggyőződhetik. — Az új szegedi főispán, Dr. Vatek Ernő főispán lemondása folytán meg­üresedik a szegedi főispáni állás, amely­nek betöltése iránt általános Szegeden az érdeklődés. A komoly alapot nélkü­löző kombinációk természetesen ezúttal sem­ maradtak el. Politikusok köréből most azt a megbízható értesülést sze­rezte a Délmagyar­ország, hogy a kor­mány május 5-ig kinevezi az új főispánt, még­pedig dr. Kelemen Béla volt cson­­grádmegyei és szegedi főispán és jelen­legi kerületi kormánybiztos személyében. Szegeden, ahol jól és előnyösen isme­rik dr. Kelemen Béla egyéniségét, munka­erejét és elsőrendű közigazgatási tudá­sát, a kinevezés bizonyára örömmel találkoznék. — A május el­eji rendelkezések. Meg­írtuk már, hogy a kormány rendeletet bo­­csájtott ki május elsejére vonatkozóan. Újból kiemeljük, hogy a belügyminiszter május elsejére és másodikára az egész ország terü­letére általános szesztilalmat rendelt el. A jelzett napokon tehát tiltva van mindennemű szeszes italnak kimérése és eladása, vagy bárminemű forgalomba hozatala. Az általános zárórát ugyane rendelettel április 30. és május 1. és 2. napjára esti 10 órára állapította meg. Egyben eltiltotta a vörös zászlók, illetve bármi más vörös jelvény használatát. A tilalom ellen vétők kihágást követnek el és két hónapig terjedhető elzárással és 2000 korona pénzbüntetéssel sújthatók. Itt említjük meg, hogy a szegedi munkások semmiféle össze­jövetelt sem tartanak. — Szabadkán kikiáltották a tanácsköz­társaságot. A Pester Lloyd vezető helyen cikket közöl egy előkelő személyiségről, aki legutóbb beutazta az egész szerb megszállási területet és ott érintkezett a mértékadó körök­kel. A cikk érdekes dolgokat mond el Sza­badkáról és pedig a következőket: „H­a a jugoszláv újságok a szabadkai eseményeket elhallgatják, akkor ezt a maguk érdekében teszik, mert Szabadkán igen jelentékeny események történtek. Nemcsak, hogy össze­ütközés volt a munkásság és a rendőrség között, hanem valóságos utcai harcok folytak az egyik oldalon a kommunista republik­áns munkástömegekkel, a másik oldalon pedig a szerb csapatok között. Április 20 án Sza­badka a kommunista-republikáns munkásság kezébe jutott, amely minden nyilvános épületet, köztük a városházát is hatalmába kerítette és felhívást intézett a város lakosságához, amelyben proklamálta a tanácsköztársaságot. A szabadkai rendőrség segítségül hívta a szerb katonaságot, amely gyalogságot, lovas­ságot és tüzérséget küldött a városba. A belső városban folyt le az alsó «sata, utána pedig a második a temető körül. Tizenkilenc halottja és 40 sebesültje volt ennek az össze­ütközésnek. A katonaság véresen elnyomta a felkelést. Ezernél több munkást összefog­­dostak és Üszkübbe vitték, ahol kényszer­munkára ítélték őket Szabadkán, valamint Jugoszlávia több nagy városában csak látszó­lagos a nyugalom.“ — Egyenruhával való visszaélések meg­­gátlása. A magyar királyi honvédelmi minisz­ter ur 40492—cin. a. sz. rendelete értelméb­en újólag felhívom az érdekeltek figyelmét, hogy katonasapkát sapkarózsával csak ténylegesen szolgáló katonai egyének viselhetnek. A le­szerelt katonák (polgári egyének) csak oly sapkarózsa nélkü­li sapkát viselhetnek, melynek a sapkagomboktól közvetlen jobbra levő részén tintaironnal odairt, vagy a sapka színétől elütő színű kelméből egy „P" betűt illesztenek. Hadi­gondozó állományba tartozó és egyéb rokkan­tak csak akkor viselhetnek katonasapkát, ha fenti „Pa betű helyett­­ R.“ betűt varratnak. Tekintettel, hogy jelen rendeletnek a katona­sapkával rendelkezők nem igen akarnak eleget tenni, a folyó évi május hó 5-ike után a fen­t betűkkel el nem látott sapkák járőrökkel, vagy szolgálati közegekkel el fognak vétetni. Katonai körletparancsnokság. — Már nincs víz. Az évről-évre­ meg­ismétlődő vízmizériák első tünetei már­is jelentkeznek. Egyre gyakrabban történik meg, hogy második emeleti, sőt első emeleti lakásokban sincs víz. Hisszük, hogy most már lassan kint ahhoz az időhöz közeledünk, amikor e régi városi bajok gyökeres orvos­lására is jut időnk, marad gondunk. Sietünk is a hatóság, különösen a polgármester figyelmét felhívni a vízvezetékre, a kövezetre KORZÓ-MOZI Hétfőn, kedden és szerdán, május 3., 4. és 5-én. Egy ikolilla kalandor a XX. században. A titokzatos klub. HARRY PIEL Icfluso­ b kalandja 5 felvonásban. Előadások d. u. 5, 7 és V órakor. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor.

Next