Szeged, 1921. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1921-04-08 / 80. szám

Szeged, 1921 április 8. Éljenek a Házban. SZEGED, április 7. (évs.) Hullanak a pörölycsapások. Folyik a kovácsolás. Tőkét kovácsol­nak néhány lelkes, vagy csörtető ember megbánt és már jóvá is tett hibájából. Tőkét kovácsolnak lelkes és Csörtető emberek. Kórusban hang­zik fel jobboldalon és baloldalon az éljen. Királyt éljen ez az egyik oldal, nemzetet a másik ! Ha spontán fel­fakad valamelyik pártból az éljen, a másik párt tüntetésből, dacból, fel­harsanja a maga éljenét. Ha nem volna olyan szomorú a dolog, talán még nevetni is lehetne rajta. Törvényt hoztak, beigtatták a magyar nemzet­­ törvényei közé, hogy Magyarország királyság, — de meg­állapodtak abban, hogy a trón be­töltését a végleges konszolidációig elhalasztják. Minden józan magyar agy belenyugodott ebbe a meg­oldásba, m­iért m­ind­enki belátta, hogy alkotmányrevizió és alkotmánybizto­­sítékok nélkül a nagy nyugati demo­kráciák szellemének megfelelő mo­narchia el nem képzelhető. És megtörtént, hogy lelkes és törtető emberek; külföldi kezdemé­nyezésnek,­k­ülföldi igéreteknek, talált külföldi­­ hazugságoknak alapján, — elhitették a 'királlyal, hogy itt az ideje, amikor újra elfoglalhatja trón­ját. Nem hisszük, hogy az egész történelem folyamán lett volna szám­kivetett, vagy száműzetésbe ment király, aki ezt el ne hitte volna. Hiba volt. Vétek volt ! Bűn volt ez a nemzet és a király ellen. Vesze­delem származhatott volna abból a nemzetre és a királyra egyaránt. De politikai józanság, megfontolt­ság és jóindulat eliminálták a ka­land veszélyeit s abból sem a nem­zetre,­sem­ pedig a királyra nem szakadtak végzetes következmények. Eddig van az egész tragikus do­log történelmi része. És amikor az a terhes felhő,m­ely meggyűlt, a szerencsétlen nemzet feje felett, eltűnt a politika horizont­járól, — van egy-egy csoportja a politikusoknak itt is, ott is, amely ahelyett, hogy meghalad szívvel re­­begné el a hála szavát a magyarok Istenének, tüntetésekkel, gonosz in­­­dulattal, gúnyos szavakkal mélyít árkot, ás szakadékot magyar szív és magyar szív kö­zött. Itt a magyar vétek! Ez a magyar bűn! Ha­ itt a kicsiny politikai exisz­­tenciák nem hangoskodnának, akkor a belső meggyőződés n­em képezne bűnt. Apponyinak­ senki sem vette rossz néven,­ hogy meglátogatta apostoli királyát és Sréter táborno­kot sem ítélte el senki, mert szabad királyválasztó. óra 2 korosba Pén­ek, II. év?., 80. szám. Statáriális bíróság előtt a vásárhelyi gyilkosok» Az egyik vádlott tagad, a másik őrültséget szimulál. Izgalmas tárgyalás a törvényszéken. — Rendes bíróság ítél az ügyben. SZEGED, április 7. (Saját tudósítónktól.) Február 28-án éjjel bestiális gyil­kosság történt Hódmezővásárhelyen. Wolf Lipót 65 éves vásárhelyi bér­kocsist m­eggyilkolták és hulláját darabokra vagdalva az utca árkába elásták.­ A vásárhelyi rendőrség ha­marosan­ elfogta a tettest Fehér Mátyásné volt szállodai szobaasszony személyében, aki­ bűntársául Wolf Ferenc fizetőpincért, az áldozat uno­káját nevezte meg, akit a szegedi államrendőrség detektivjei a rókusi­­ állomáson fogtak el.­­ A bestiális gyilkosok felett ma ítélkezett a szegedi törvényszék rögtönitélő bírósága. Kilenc óra­­után Inyito­ta még azt Hevesy Kálmán elnök s elrendelte a yvád­lo­ttak elővezetését. Elsőbb Fehér Mátyásnál hozzák be a fogházőrök. Intelligens külsejű nő Fejért.­széles kalap, testét hosszú,­­ sárga kabát fedi,­­félcipőt fisél. Arca piros. Mintha nem is állana ily sú­lyos vád alatt. Utána Wolf Ferencet vezetik be. Bátran,­­szemrebbenés nélkül jön be. Nadrágja gyűrött. Egészben a facér pincér eleganciája jellemzi. Dr. Horánszky ügyész ismerteti a vádat s azután megkezdi a bíróság Wolf Ferenc kihallgatását.­­ Elnök: Megértette, mivel van vá­dolva ? Wolf: Igen. Elnök: Bűnösnek érzi magát ? Wolf: Nem. Elnök­: Magát azzal vádolják, hogy Fehérnével együtt megölte a nagy­­atyját , Wolf Lipótot s áldozatuk holttestét a Mátyás­ utcában elásta. Wolf: Ez nem igaz, mert nekem ebben a dologban semmi részem nincs. Elnök: Hogy lehet az, hogy ma­gának nincs ebben része. Itt van egy alsónadrág, mely a magáé. Ez a nadrág véres. Azonkívül a szem­besítésnél is bevallotta, hogy része van a dologban. Wolf: Akkor féltem s azt remél­tem, hogy az asszony bevallja az igazat. •Elnök: Hát akkor mondja meg, miért csinálta volna ezt a dolgot az asszony ! Wolf: Én nem tudom és nem is tudtam róla. Eln­ök: Hol volt­ maga akkor? Wolf:­Az üzletben! A Nemzeti­szállóban, ahol fizetőpincér vagyok. Elnök: És mit csinált? Wolf: Záróráig dolgoztam. Azután leszámoltam, majd felmentem a 13-as számú szobába mulatni. A vádlott ezután bő részletesség­gel elmondta, hogy reggel 7 óra felé ment csak haza; az öreg már nem volt otthon, mert — úgy mondták — elment valahova. Nem vett észre semmit és lefeküdt. Mikor 11 órakor felébredt, látta, hogy a szobát fel­sorolták. Délfelé bement az üzletbe és csak másnap reggel 5 órakor tért haza. A kapu nyitva volt. Bement és le­feküdt. Fehérné felöltözve feküdt s mikor megkérdezte, miért van ruhá­ban. Válasz­a helyett szemrehányáso­dat kapott.: Mert nem jött hamarább haza. Elaludt és csak akkor ébredt fel, mik­or csendőrök jöttek és kö­zölték vele, hogy a nagyapját meg­gyilkolva találták meg a­­ Pályás­­utcában. Elnök: Szóval magának nincs része a gyilkosságban ? Wolf: Nincs. Ezt a nő bosszúból lelte. Elnök: Nézze. Itt vannak a bűn­jelek. Egy véres kabát. Wolf: Ez a kabát évek óta nem volt rajtam. Elnök: Ez a cipő a magáé ? Wolf: Irén ! Elnök: Ez a cipő sáros! Miért sáros ? ■ Wolf: Mikor utoljára rajtam volt, sár volt. Elnök: Dehogy ! Ez a cipő akkor volt tangán, amikor a nagyapja holt­testét elásták. Wolf: Nem igaz! Elnök: Majd megmondja az asszony! A vádlott ezután azt erősítgeti, hogy az asszony őt is megfenye­gette már azzal, hogy megöli. Egy­­izben el is akarta vágni a nyakát, de akkor megsajnálta. Elnök: Mikor elfogták, 2778 ko­ronát találtak magánál. Ezt a pénzt a nagyapjától vették el. Wolf: Ezt a pénzt előtte való éj­szaka kasszíroztam egy éjszakai izé alkalmával. Schwarz úr fizette­k nekem a számláját. Elnök: Akar erről a dologról va­lamit mondani? Wolf: Nem­­ tudok semmi egyebet. Mindent elmondottam. Elnök : Maga a nagyapja meggyil­kolása felett ilyen könnyen napi­rendre tér. Wolf: A nagyapám jót tett velem és szeretett. Ezért Öltem volna én meg őt ? Elnök: Szóval tagad. Akkor majd megtud mindent Fehérnétől’Vezes­­sék be Fehérnél.­­ Fehérné’ az orvosi szobából ve­zetik elő. Ordítva jön be. Énekel: Nyakon kapja az egyik börtönőrt és mintha csárdást táncolna, forogni kezd. Majd leül és fütyürészik. Elnök: Álljon fel! Fehérné nem akar felállani. Ne­kem nem parancsol senki, mondja, itthon vagyok. Az elnök figyelmezteti, hogy ezt úgy tekintik, mintha nem akarna vallomást tenni. Fehérné énekelve válaszol: — Engem felakasztanak. Tudom! Hej-haj! Jaj jaj! Vigyenek már! Vigyenek már! Gyerünk már ! Gye­rünk már! Elnök: Ösmeri az öreg Wolf Li­­pótot ? A vádlott megint énekelni kezd. Az elnök felszólítja az orvosszak­­értőket, hogy a vádlottat vizsgál­ják meg. — Engem vizsgálni nem szabad. Engem már úgyis kihallgattak. Én többet nem mondok. Az orvosszakértők bejelentik, hogy már az előbb megállapították, hogy a vádlott épelméjű. Elnök felszólítja Fehérnél, hogy valljon, mire az ismét fütyülni és énekelni kezd. — Vigyenek már! Az elnök félórás szünetet rendel, hogy a vádlott elmeállapotát újból megvizsgálják. Szünet után ismét előhozzák Fe­hérnél. Nyugodtan viselkedik. Dr. Gyuritza és dr. Berger elő­terjesztik az újabb orvosi vizsgálat eredményét. Megállapították, hogy a vádlott teljesen épelméjű. Dr. Salgó Béla, Fehérné védője ellenőrző orvosszakértő kirendelését kéri.­­ Dr. Horánszky Miklós ügyész el­lenzi az ellenőrző orvosszakértő ki­rendelését, mert a törvényszéki orvos­szakértők megállapították a vádlott kétségtelen épelméjűségét. Dr. Balassa Ármin, Wolf védője ellenzi az ügyész indítványának el­fogadását és kéri a­z eljárásnak a rendes bíróság elé való terelését. Hosszas tanácskozás után hirdette ki Hevesy elnök a­­ bíróság határo­zatát, amely szerint az eljárást úgy Fehérnére, mint Wolf Ferencre nézve a rendes ,bíróság elé teszik át. A bíróság határozatának kihirde­tése után Fehérné, — aki az utolsó orvosi vizsgálat után egészen nyu­godtan­­ viselkedett, — a szó szoros értelmében ordítani kezdett. — Nekem csak szőke, kell ! — kiabálta. Majd földre dobta magát. Végül is csak hat­­ fogházőr tudta valahogy megfékezni és cellájába visszavinni, ..V. . . Ma utolo^a,nézze­ meg a SZÉCHENYI-NOZIBAN Frsyneese a SÉRi­ÍMIT A BÜSZKESÉG-ben és a legszebb amerikai színművet, SUSETTE, egy babaasszony történetét. Előadások */A yj és 8 órakor. Telefon 16­—33.

Next