Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1921-08-02 / 175. szám

SZEGED Szeged, 1921 augusztus 2. Terhelő tanúvallomások Tabódy és Dettre ellen. — A főtárgyalós Kilencedik napja — SZEGED, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) A mai főtárgyalást 9 órakor nyi­totta meg Förster tábornok. Az első tanú Katiik István tüzér-őrnagy. El­mondja, hogy az első kiürítési pa­rancs alkalmával Eckensberger, most ezredes, akkori őrnagy, adta az anyag bevagonírozására és elszállítására vonatkozó parancsot. Tárgyalásvezető: Mondta-e Eckens­berger, hogy a parancs kitől jön és mi a célja ? Tanú: Nem mondta, de célját tudtam. Tárgyalásvezető: Hová lett volna irányítandó a kincstári anyag ! Tanú: Azt hiszem Tiszántúlra. Tárgyalásvezető: És mi történt volna az anyaggal ? Tanú: Mikor már bevagoniroz­­tunk, megvártam mig a Derma elől elindul a vonat. Azután bementem az egyik barakba. Alig voltam bent pár percig, két-három ember rohant be és izgatottan újságolták, hogy a franciák a Kálváriánál megrohanták a vonatot és az egész szállítmányt lefoglalták, a legénységet pedig le­tartóztatták, csak ő­k bírtak elmene­külni. Én rögtön telefonáltam Dö­mötör századosnak, aki a Mars­ téri anyagraktár kiürítését végezte és figyelmeztettem őt. Majd egy embert küldtem Eckensberger ezredes ur la­­kására, aki megjelentette az ezredes urnak a történteket. Nekem ekkor az ezredes ur azt a parancsot adta egy ember által, hogy reggel jelent­kezzem a kerületi parancsnokságnál. Én reggel be is mentem a parancs­noksághoz és Eckensberger ezredes urat Tabódy szobájában idegroham­ban, siró gör­­bök között találtam. Itt kerültem először össze Tabódy ezre­des úrral, aki azt a parancsot adta, hogy vegyem át az ezred parancs­nokságát. Ugyanekkor az ezredes ur azt a parancsot adta, hogy azokat az embereket, akik el akarnak menni Szegedről, el lehet engedni, de fegy­ver nélkül. Tárgyalásvezető: Nem mondta az ezredes úr, hogy mily irányban me­hetnek ki. Tanú: Vásárhely felé. Tárgyalásvezető: Arról nem szólt az ezredes in, hogy a franciák meg­tiltották a kimenetelt? Tanú: Nem. Csak azt mondta, hogy kisebb csoportokban menje­nek ki. Tárgyalásvezető: Írásba adta az ezredes úr a parancsot? Tanú: Nem. Tárgy­alásvezető: Ki tudtak jutni a városból az emberek. Tanú: Ki. Sőt nem is mentek mind Vásárhely felé. Ezt onnan tudom, mert dacára, hogy meg­tiltottam az embereknek, hogy lova­kat vigyenek magukkal, mégis mire a parancs végrehajtása iránt intéz­kedni akarva a Derma felé mentem, vágtató lovakkal találkoztam. Azonnal elmentem a csendőrökhöz, hogy zárják el a vásárhelyi utat, hogy a lovakat elszedhessük az emberek­től, de ez hasztalan volt, mert arra alig mentek emberek. A legtöbb haza­ment. Tárgy­alásvezető: Mi volt az impressziója önnek, hogy Tabódy ezredes úr a vörösőrséget, vagy a népőrséget akarta, vagy mindegy volt neki. Tanú: Igen. Mindegy volt neki, mondta is, hogy bánom is én, akár­hogy hívják, csak rend legyen. Tárgyalásvezető: Mondta-e az ezredes úr, hogy az itteni népőrség a vörösőrség egy része. Tanú: Nem. Tárgyalásv­ezető: Tett-e oly kije­lentést az ezredes úr melyből kom­munista­ érzelemre lehetet volna kö­vetkeztetni. Tanú : Nem. Akkor nem álltunk volna melléje. Tárgyalásvezető: Dettrére vonat­kozólag tud valamit előadni? Tanú: Dettrét hallottam beszélni a Mars­ téri laktanya tiszti étkezdéjé­ben, de hogy mit mondott, arra már határozottan nem emlékszem. Tabódy: Emlékszik-e őrnagy úr arra, hogy mikor én a hadosztály szervezésével voltam megbízva, egy napon ön is a szobámban tartózko­dott, mikor egy tisztiküldöttség je­lent meg nálam és azt kérték tőlem, hogy Táborszky alezredes ur helyett Eckensberger őrnagy urat nevezzem ki a tüzérezred parancsnokává. Tanú: Igen. Tabódy: Emlékszik-e arra is, hogy én akkor kifakadtam és azt mond­tam, hogyha az urak ezt így csi­nálják, akkor holnap a legénység küld hasonló kérelemmel egy kül­döttséget. • Tanú: Igen. Tárgyalásvezető: Emlékszik az őr­nagy úr tényleg, hogy az ezredes úr ezeket mondotta. Tanú : Igen. Erre határozottan em­lékszem. Dettre: Tud-e arról őrnagy úr, hogy miért tartottam beszédet én a Mars­ téri tiszti étkezdében? Tanú: Nem. Dettre: Ezt azért kérdeztem, mert az összes csapatparancsnokok kér­ték Tabódy ezredes urat, hogy tar­tasson egy megbízható tájékoztató beszédet Emlékszik-e őrnagy úr arra, hogy a beszéd végén éljenez­tek és tapsoltak? Tanú: Igen. Tanút vallomására megeskették. Uttána Krauthacker Lipót századost hallgatták ki. Tanú: Tabódy ezredes úrra vo­natkozólag annyit tudok, amennyit egy gyűlésen hallottam. Ott az ez­redes úr felszólított bennünket, hogy szökjünk át a vörösökhöz, ezt köte­lességünké teszi, ha nem akarunk szolgálni, mondjunk le, ez rangvesz­téssel jár és megfenyegetett ben­nünket Tárgy­alásvezető: Dettre Bélára vonatkozólag mit tud? Tanú: Dettre állandóan kerülte a tiszteket Társaságunkba, kávéházba velünk sohasem járt A forradalom után öntött embernek ismertem meg. A tisztek érdekeit sohasem tartotta szem előtt, annál inkább a legény­ségét, akiket állandóan ellenünk hangolt. Tárgyalásvezető: Jelen volt-e ön a Mars­ téri laktanya tiszti étkezdéjében tartott beszédénél? Tanú: Igen. Ott azt mondta Dettre, hogy álta­lnos a forradalom, ne is merjünk ellenkezni. Tárgyalásvezető: A proletárdikta­túrának akarta megnyerni a tisz­teket ? Tanú: Igen. Még a kávéházba is eljárt most közénk és beszédeket tartott, de akik ismerték viselt dolgait, azok nem hallgatták meg. Mint zászlós, bár nem tekinthettem be, tudom, hogy több becsületügyi eljárás volt ellene. Tárgyalásvezető: Ez nem tar­to­­zik ide. Dr. Eisner: Az nem igaz, hogy...­­ Tárgyalásvezető: Mit tetszett mon­dani? Dr. Eisner: Bocsánatot kérek az nem áll, hogy Dettre ellen több becsületügyi eljárás volt. Tárgyalásvezető­: Azt én határo­zom meg ügyvéd úr, hogy mit kér­dezek ? Elnök : Rendre utasítom. Dr. Eisner: Bocsánatot kérek tá­bornok uram, de én azt most is fentartom, hogy nem igaz az, hogy Dettre ellen több becsületügyi el­járás volt. 61 Svoboda ezredes: Azt mondta a százados úr, hogy Dettre ellen becsü­etügyi eljárás volt. Nem tartja azt össze nem egyeztethetőnek, hogy Dettre mint főhadnagy tagja volt a becsületügyi választmánynak? D. Kőhegyi: Bocsánat ezredes ur, ez nem tartozik ide. Ezután a védők intéznek kérdése­ket a tanúhoz. Eisner: Megkérdem a százados urat, miután annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy Dettre Béla az ön eltávozását követelő le­génységet és bizalmiakat ön ellen bujtogatta és igy a századtól való eltávolítását Dettrének tulajdonítja, nem neheztel ezért Dettrére? Tárgyalásvezető: Kijelenti, hogy miután a tanát már nyilatkozott eb­ben a kérdésben, iletőeg az általá­nos kérdések során már kijelentette, hogy a vádlottak egyikével sincs ellenséges viszonyban, a kérdés fel­tevését nem engedi meg. Dr. Eisner semmiségi panaszt jelent be és kéri ennek jegyzőkönyvbe­­vételét. (Tanúhoz): A Mars­ téri lak­tanya tiszti étkezdéjében Dettre be­szédénél jelen volt? Tanú: igen. Eisner: A hallgatóság a beszéd­­közben milyen közbeszólásokat és kérdéseket tett? Tanú: Volt aki helyeslőleg szólt közbe, volt aki rosszalólag. A leki­csinylő közbeszólásokra Dettre za­varba is jött, de azért csak tovább beszélt. A tanú vallomására ezután a vád­lottak teszik meg az észrevételeiket Tabódy kijelenti, hogy soha semmi­féle izgató beszédet nem mondott. Dettre: Elmondja, hogy tényleg járt nála egy küldöttség, amely a tanú eltávolítását követelte, azt mondották, hogy ha ez nem törté­nik meg a tanút erőszakkal távolít­­ják el a század éléről. A követe­lődző embereket igyekezett meg­nyugtatni és minden igyekezetével azon volt, hogy az erőszakoskodá­sokat megakadályozza és ez sikerült is. Tanúkra hivatkozik, akik igazol­ják majd, hogy minden másképpen történt, mint ahogy azt most ez a tanú állítja. Ami a vallomás azt a részét illeti, hogy azért jött haza Amerikából, mert ott internálni akar­ták volna, az nem áll. Tárgy­alásvezető ezután a tanú megesketése tárgyában intéz kér­dést a vád és védelem képviselőihez. Faur ügyész kéri a tanú meg­­esketését. Dr. Barcinszky védő: A katonai büntető törvénykönyv 200. §-ának 4-ik és 5-ik pontja alapján a tanú megesketésének mellőzését kéri. Dr. Eisner: Mivel a tanú vallomása elejétől végig a legelfogultabb és leg­ellenségesebb hangú és a tanú tiszti neveltsége dacára regisztrál oly tény­beli körülményeket, amelyeknek há­romnegyed részét impressziókra és hírekre alapozza és amiknek nem tudja ténybeli alapjait megadni, a katonai bünte­ő törvénykönyv 200. §-ának 5. és 6. pontja alapján a megesketés mellőzését kéri. Förster tábornok, elnök: Ezért rendreutasítom, tessék talán vissza­vonni az előbb elmondottakat. Dr. Eisner: Nekem semmi vissza­vonni valóm nincsen, fentartom amit mondottam és szólásszabadságom megsértésének veszem, ha ezt meg kellene tennem. Tanú: Kérem ne méltóztassék kritikával illetni a tárgyalásvezető ténykedését. Dr. Eisner: Ne tessék állandóan az én személyemmel foglalkozni. Faur ügyész: A védelem képvise­lőivel szemben újólag kérem a tanú megesketését, annál is inkább, mert eddig nem merült fel olyan adat, amely alapján a tanú —, aki küön­­ben is tiszttársunk —, szavahihető­ségében kételkedni lehetne. A véde­lem abban a szerencsés helyzetben van, hogy a következő tanú szintén megerősíti azt, amit ez a tanú el­mondott. Különben is lehetetlen, hogy a bíróság az egyik védőnek arra az előterjesztésére, hogy a bíróság a tanú megesketését azért mellőzze, mert az elmebeli fogyatékosságánál fogva nem képes az eskü fogalmát átérezni, teljesítse ezt a kérelmét. Dr. Barcinszky és dr. Eisner fel­szólalása után a bíróság a tanú megesketését elrendelte. Ezután Kosztolányi százados ki­hallgatása következett, aki mint szem- és fültanú, elmondja a Mars­­téri laktanyában tartott tiszti és al­tiszti gyűlésen történteket. Szintén azt vallja, hogy a gyűlésen Dettre izgató beszédet tartott. Tárgyalásvezető: A proletárdikta­túra alatt milyen szallagot hordott Dettre ? Tanú: Akkoriban a legtöbb tiszt vörös szallagot hordott. A védők kérdései után a tanút megesketik. Dr. Simon Ákos táblabíró a követ­kező tanú. Elmondja, hogy Tabódy­­val egyházban lakk már régóta, de személyesen csak azóta ismeri, mióta az orosz fogságból visszajött. A forradalom kitöréséig sűrűn érint­kezett vele, de a forradalom prokla­­málása után nem sokszor beszélt Tabódyval, akit hazafias, jó magyar embernek ismert. Dr. Baránszky kérdései után dr. Eisner akar kérdést intézni a tanú­hoz, amit azonban a tárgyalásvezető azzal a megokolással utasít el, hogy Eisner Dettre védelmét látja el, a katonai büntetőtörvénykönyv értelmé­­­ben azonban nm lehet egy vádlott­nak két védője, már­pedig Eisner kérdése Tabódy védelmét célozza. Dr. Eisner: A kaonai büntetőtör­­vénykönyv 358. §-ának 3. és 4. pontja értelmében­ tíz perc szünetet kérek, hogy ezalatt védettemmel a védel­méről való lemondásomról tárgyal­hassak. Ugyanis én Dettre Bélát, aki Tabódy segédtisztje volt, más­képen védelmezni nem tudom, mint úgy, hogy mindenütt, ahol csak alkalom kínálkozik rá, kutatom azo­kat a körülményeket, amelyek őt a vádlottak padjára sodorták. Már az eddigi tárgyalások során is bele­fáradtam a perrendtartásban bizto­sított jogaimért folytatott harcokba. Erkölcsi felelősséggel életemet nem terhelhetem meg, éppen azért tehát, hogy egy embert csonka védelem­ben ne részesítsek, inkább visszalépek. Az elnök szünetet rendel el, amely után Eisner bejelenti, hogy Dettre Béla nyomós kérésére egyelőre nem mond le védői tisztéről. Az elnök ezt tudomásul veszi. Hahn József főhadnagy a követ­kező tanú. Elmondja, hogy szerinte Dettre a katonákat teljesen befolyá­solta. Krauthakker századost is ő mozdította el a század éléről. A tárgyalást holnap reggel 9-kor folytatják.

Next