Szeged, 1921. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1921-09-01 / 200. szám
'itfZii YúfAlY/dr&y' Szeged, 1921 szeptemberi. ELŐFIZETÉSI Arak: Egy évr. 600 kor. Negyedévre lMkor fél lm 300 Egy hóra 50 Megjelenik jonkint délután. Ara 2 korona.Csütörtök, II. évf.,200 szám. ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Kötésey utca 6. • Telefon 13-33. Ausztria nem bízik az ántánt fegyveres segítségében. Bukik az osztrák hadügyminiszter. — Bécsben a kis ántánt támogatását várják. — Ausztria az ántántra hárítja a felelősséget. Og! (Saját tudósítónktól.) Bécs teljesen a nyugatmagyarországi események hatása alatt áll. A minisztertanács permanenciában van és úgy határozott, hogy a Nyugatmagyarország megszállására szánt csendőrséget megerősíti és ezenkívül reichswehr-csapatokat küld Nyugatmagyarországba. Az ország belsejéből 5000 ember indult kelet felé. Vaugoin hadügyminisztert a szociáldemokraták és a nagynémetek erősen támadják azért, hogy Nyugatmagyarország megszállására csak gyenge csendőrosztagokat rendelt ki. Valószínű, hogy a hadügyminiszter a nyugatmagyarországi események miatt kénytelen lesz helyét elhagyni. Az osztrák csendőrség egyébként ismét igen harcias benyomást tesz. Az összeomlás után a csendőröket, mint az egész osztrák haderőt, a német katonaság mintájára öltöztették át és a régi acélsisak helyett tányérsapkát adtak nekik. Most ismét acélsisakban járkálnak az osztrák csendőrök. Ma sok csendőrosztag érkezett Wienerneustadtba és Mattersdorfba. Elrendelték, hogy a csendőrség felszerelését kiegészítsék. felsőbb tanács a kis ántántot bízza meg azzal, hogy a trianoni szerződésnek érvényt szerezzen. Az Abend írja : Előrelátható, hogy az ántánt Magyarország ellen nem fog csapatokat küldeni. Az osztrák koldus kedvéért nem veszi magára a csapatkiküldés költségeit, de a magyarokat sem szeretné ezzel a csapatkiküldéssel megsérteni. Hiszen a párisi kormány reakciós politikájában a magyarok szerepe még mindig nagyobb, mint Ausztriáé, másrészről azonban a kisantánt sem nagyon fog a magyarok ellen indulni. Erre csak olasz befolyással volna bírható, de a dolognak az a színezete, mintha az olaszok a jugoszláv-cseh korridort Nyugatmagyarországon keresztül akkor sem engednék felállítani, ha csak a tartomány közös és ideiglenes megszállásáról volna szó. Az olaszok számára Jugoszlávia máris túl nagy. Egy pillanatra sem tűrné, hogy a esetüknek közös határuk legyen a szláv testvérállammal. Ehhez hozzá kell még venni, hogy a Nyugatmagyarországra való bevonulás a cseheknek és jugoszlávoknak sok pénzébe kerüne. Arra is lehetne gondolni, hogy a jugoszlávok azzal gyakoroljanak nyomást Magyarországra, hogy bevonuljanak Pécsre, de Pécsett már magyarok az urak és a jugoszlávoknak ezért azt a kérdést kell feltenniök: Megér-e számukra a nyugatmagyarországi ügy akár egy puskalövést is? Erre a kérdésre pedig csak tagadó lehet a válasz. Csak az olyan államok, mint Magyarország és Lengyelország — amelyeknek nincs több veszteni valójuk — szánják rá magukat a lövöldözésre. Azonnali fegyveres segítséget tehát sehonnan sem lehet várni. A legjózanabb dolog az lenne tehát, ha a tartományt kiürítik és egyidejűleg csendőrséggel és katonasággal erősen biztosítják a régi határt. A nyugatmagyarországi események és a bécsi sajtó. A Politische Correspondenz írja: A közvéleményben mind gyakrabban hallatszik, hogy az osztrák kormány hibás a nyugatmagyarországi eseményekben. Hivatalos akták alapján meg lehet állapítani, hogy a kormány mindent megtett, ami hatalmában volt. A kormányelnök belátta, hogy a felfegyverzett erőkre és a közigazgatás berendezésére vonatkozó előkészületeken kívül diplomáciai intézkedéseket is kellett tenni oly célból, hogy a magyar körök követeléseivel szemben felkészülve álljon. Magyar részről Párisban és másutt a legnagyobb erőfeszítést fejtették ki, hogy a szerződésnek önkényes magyarázatával, a bizalmatlanság magvának elhintésével az osztrák politika végcéljai iránt elérjék a békeszerződések tényleges revízióját. Be kell vallani, hogy egy másik pontban az osztrák diplomácia kinevőlködése ellenére sem tudott kívánságának érvényt szerezni. Ezen kívánságokat az esetleges bonyodalmak mérlegelését illetőleg, a főhatalmak elé terjesztete. A fegyveres erők kérdésében azonban lehetetlen volt az antantot meggyőzni, hogy az osztrák kormány nem túlzott aggodalomból kérte a haderők csapatainak felhasználására való engedelmet. Az antant fővárosaiban bíztak a magyar kormánynak ismételt ígéreteiben, amely szerint a békeszerződést lojálisan keresztülviszi, és hogy a terület átengedésével szemben mutatkozó ellenállást meg nem engedi. Ausztria ismételten előhozakodott ezen kívánságával. A többi közt Párisban is mindig azon határozott választ kapta, hogy a katonai erők használásiától tartózkodjék. Minthogy Ausztria nem akarta a maga csapatait felhasználni, antántcsapatokat követelt. Mindhiába ! Az ántánt csak néhány tisztet volt hajlandó Sopronba és az átvételi állomásokon beosztani. Beavatott helyen ehhez a félhivatalosnak látszó csurák közléshez azon megjegyzést fűzik, hogy a magyar kormány mindent megtett ami rajta állott, hogy nemcsak Nyugatmagyarország kérdésében, hanem a fennálló összes vitás problémák terén a megértést az engedékenység jegyében elérje és tartós jó viszonyt teremtsen a két szomszéd ország között Nem a bürokratikus intézkedések hiánya, hanem a politikai belátás és a tartalmi perspektíva megőrzésének hiánya juttatta most Ausztriát azon helyzetbe, hogy egyetlen őszinte barátjával szemben a kölcsönös egymásra való utaltságból folyó jó viszony helyett ma már katonai intézkedésekre gondol és súlyos, minden tekintetben alaptalan vádakat hangoztat. Nem rajta kívül eső tényezőkben, hanem saját szűkkeblűségében és rövidlátásában keresendő tehát Ausztria jelenlegi bajainak okai, amelyek meg fognak szűnni azonnal, mihelyt a szükséges jobb belátás az illetékes osztrák körökben felülkerekedik. A Neue Freie Presse parlamenti körökből arról értesül, hogy a Nyugatmagyarországba kiküldött csendőrosztagok újabb erősítéseket kaptak. Sürgetik, hogy küldjenek újabb erősítéseket. Főleg a véderő bevonulással az összeköttetés helyreállítására már tegnap elküldött műszaki csapatokat szaporítják és készenlétbe helyezik a csendőrség akciójának támogatására. A minisztertanács is elhatározta, hogy az osztrák véderő egyes részeit e célra készenlétbe helyezi. Ugyancsak a Neue Freie Presse jelenti, hogy a legfelsőbb tanács is foglalkozik a nyugatmagyarországi kérdéssel. Azt hiszik, hogy a rend Nyugatmagyarországon néhány napon belül helyreáll. Semmi esetre sem kerül sor arra, hogy Felsősziléziából hozzanak csapatokat Nyugatmagyarországra. Amennyiben mégis nehézségek merülnének fel, nincs kizárva, hogy a leg Az osztrák kormány az ántántra hárítja a felelősséget. BUDAPEST, aug. 31. A Magyar az Ostenburg-zászlóalj bevonulásának Hírlap írja: Az osztrák politikai helyzet most az, hogy a kormány most teljesen az ántántra hárítja a felelősséget és tőle várja, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben rendet teremtsen. BUDAPEST, aug. 31. A Magyar Hírlap írja: Schober osztrák kancellár tegnap délután öszeköttetésbe lépett a soproni ántánt-misszió vezetőjével, Gorton tábornokkal, aki azonban meglehetősen lakonikus választ adott Schober sürgetésére ugyanis azt válaszolja, hogy Ausztriának várnia kell, amig Magyarország teljesiti kötelességét és igy a tábornoki bizottság abban a helyzetben lesz, hogy ezt az országrészt átadhatja Ausztriának. Sopronban rend és nyugalom van. BUDAPEST, aug. 31. A Virradat Sopronvármegye cimü lap kiadásában közli írja • A 29-iki rendkívüli A magyarok elérték Pinkafőt. BUDAPEST, augusztus 31. A Magyar Hírlap írja: Gráci jelentések szerint a magyar irreguláris csapatok Erdődy gróf vezetése alatt elérték Pinkafőt, részjeleit. A lelkesedés leírhatatlan volt és különösen akkor hágott tetőpontra, mikor a 48-as laktanya előtt Ostenburg őrnagy beszédet intézett a mintegy tízezer főnyi tömeghez. Ostenburg a beszédét így fejezte be: — Én esküszöm nektek, hogy Sopront élve el nem hagyom. BUDAPEST, aug 31. A Magyar Hírlap kiküldött tudósítója jelenti Sopronból. A városban teljes a rend és nyugalom. Ostenburg őrnagy szigorú rendelkezéseihez mindenki alkalmazkodik. Az ide nem való idegenek eltávolítása rendben folyik. Hétezer osztrák áll fegyverben. BÉCS,aug. 31. (M. T. I.) A Neues Wiener Tagblatt azt úja, hogy osztrák részről most már több mint 7000 ember áll fegyverben Nyugatmagyarországon és a határon. A kormány mozgósította a véderő első ezredét, valamint a bécsújhelyi tüzérségi és gyalogsági csapatokat. BÉCS, aug. 31. (M. T. I.) A Neue Freie Presse írja, hogy Davy tartományi főnök hivatalos helyiségét Nagymartonban egy korcsmában ütötte fel. Lajtaujfalu - Ebenfurtba ma géppuskás osztagok érkeztek. Budapesten tanácskoznak az antant megbízottak. BUDAPEST, augusztus 31. a Virradat írja: A nyugatmagyarországi események ügyében az antanthatalmak budapesti megbízottai tanácskozást folytattak. A megbeszélt* francia követs*g helyiségében történt, ami maga arra vall, hogy ebben az ügyben a francia diplomácia a legfontosabb tényező Az összes értesülések arról szólnak, hogy az antant hatalmak honorálják a^ars kormány korrekt magatartását és nem gondolnak beavatkozásra.