Szeged, 1921. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1921-09-01 / 200. szám

'itfZii YúfAlY/dr&y' Szeged, 1921 szeptemberi. ELŐFIZETÉSI Arak: Egy évr. 600 kor.­­ Negyedévre lMkor fél lm 300 Egy hóra 50 Megjelenik jonkint délután. Ara 2 korona.Csütörtök, II. évf.,200 szám. ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Kötésey­ utca 6. • Telefon 13-33. Ausztria nem bízik az ántánt fegyveres segítségében. Bukik az osztrák hadügyminiszter. — Bécsben a kis ántánt tá­mogatását várják. — Ausztria az ántántra hárítja a felelősséget. Og! (Saját tudósítónktól.) Bécs teljesen a nyugatmagyaror­­szági események hatása alatt áll. A minisztertanács permanenciában van és úgy határozott, hogy a Nyugat­­magyarország megszállására szánt csendőrséget megerősíti és ezenkívül reichswehr-csapatokat küld Nyugat­­magyarországba. Az ország belsejé­ből 5000 ember indult kelet­ felé. Vaugoin hadügyminisztert a szo­ciáldemokraták és a nagynémetek erősen támadják azért, hogy Nyugat­­magyarország megszállására csak gyenge csendőrosztagokat rendelt ki. Valószínű, hogy a hadügyminiszter a nyugatmagyarországi események miatt kénytelen lesz helyét elhagyni. Az osztrák csendőrség egyébként ismét igen harcias benyomást tesz. Az összeomlás után a csendőröket, mint az egész osztrák haderőt, a német katonaság mintájára öltöztet­ték át és a régi acélsisak helyett tá­nyérsapkát adtak nekik. Most ismét acélsisakban járkálnak az osztrák csendőrök. Ma sok csendőrosztag érkezett Wienerneustadtba és Mat­­tersdorfba. Elrendelték, hogy a csendőrség felszerelését kiegészít­sék. felsőbb tanács a kis ántántot bízza meg azzal, hogy a trianoni szerződésnek érvényt szerezzen. Az Abend írja : Előrelátható, hogy az ántánt Magyarország ellen nem fog csapatokat küldeni. Az osztrák koldus kedvéért nem veszi magára a csapatkiküldés költségeit, de a ma­gyarokat sem szeretné ezzel a csa­patkiküldéssel megsérteni. Hiszen a párisi kormány reakciós politikájá­ban a magyarok szerepe még min­dig nagyobb, mint Ausztriáé, más­részről azonban a kis­antánt sem nagyon fog a magyarok ellen in­dulni. Erre csak olasz befolyással volna bírható, de a dolognak az a színezete, mintha az olaszok a ju­­goszláv-cseh korridort Nyugatma­gyarországon keresztül akkor sem engednék felállítani, ha csak a tarto­mány közös és ideiglenes megszállá­sáról volna szó. Az olaszok számára Jugoszlávia már­is túl nagy. Egy pillanatra sem tűrné, hogy a ese­tüknek közös határuk legyen a szláv testvérállammal. Ehhez hozzá kell még venni, hogy a Nyugatmagyar­­országra való bevonulás a csehek­nek és jugoszlávoknak sok pénzébe kerüne. Arra is lehetne gondolni, hogy a jugoszlávok azzal gyakoroljanak nyo­mást Magyarországra, hogy bevo­nuljanak Pécsre, de Pécsett már magyarok az urak és a jugoszlá­voknak ezért azt a kérdést kell fel­­tenniök: Megér-e számukra a nyu­gatmagyarországi ügy akár egy pus­kalövést is? Erre a kérdésre pedig csak tagadó lehet a válasz. Csak az olyan államok, mint Magyarország és Lengyelország — amelyeknek nincs több veszteni valójuk — szánják rá magukat a lövöldözésre. Azonnali fegyveres segítséget tehát sehonnan sem lehet várni. A legjózanabb dolog az lenne tehát, ha a tartományt kiürítik és egyidejűleg csendőrséggel és katonasággal erősen biztosítják a régi határt. A nyugatmagyarországi események és a bécsi sajtó. A Politische Correspondenz írja: A közvéleményben mind gyakrabban hallatszik, hogy az osztrák korm­ány hibás a nyugatmagyarországi ese­ményekben. Hivatalos akták alapján meg lehet állapítani, hogy a kor­mány mindent megtett, ami hatal­mában volt. A kormányelnök be­látta, hogy a felfegyverzett erőkre és a közigazgatás berendezésére vonat­kozó előkészületeken kívül diplo­máciai intézkedéseket is kellett tenni oly célból, hogy a magyar körök követeléseivel szemben felkészülve álljon. Magyar részről Párisban és másutt a legnagyobb erőfeszítést fejtették ki, hogy a szerződésnek önkényes magyarázatával, a bi­­­zalmatlanság magvának elhin­­tésével az osztrák politika vég­céljai iránt elérjék a békeszer­ződések tényleges revízióját. Be kell vallani, hogy egy másik pontban az osztrák diplomácia kin­­evőlködése ellenére sem tudott kí­vánságának érvényt szerezni. Ezen kívánságokat az esetleges bonyo­dalmak mérlegelését illetőleg, a fő­hatalmak elé terjesztete. A fegyveres erők kérdésében azonban lehetetlen volt az antantot meggyőzni, hogy az osztrák kormány nem túlzott aggo­dalomból kérte a haderők csapatai­nak felhasználására való engedelmet. Az antant fővárosaiban bíztak a magyar kormánynak ismételt ígé­reteiben, amely szerint a békeszer­ződést lojálisan keresztülviszi, és hogy a terület átengedésével szem­ben mutatkozó ellenállást meg nem engedi. Ausztria ismételten előhoza­kodott ezen kívánságával. A többi közt Párisban is mindig azon hatá­rozott választ kapta, hogy a katonai erők használásiától tartózkodjék. Minthogy Ausztria nem akarta a maga csapatait felhasználni, antánt­csapatokat követelt. Mind­hiába ! Az ántánt csak néhány tisztet volt hajlandó Sopronba és az átvételi állomásokon beosztani. Beavatott helyen ehhez a félhivatalosnak látszó csurák közléshez azon megjegy­zést fűzik, hogy a magyar kormány min­dent megtett ami rajta állott, hogy nem­csak Nyugatmagyarország kérdésében, ha­nem a fennálló összes vitás problémák terén a megértést az engedékenység je­gyében elérje és tartós jó viszonyt te­remtsen a két szomszéd ország között Nem a bürokratikus intézkedések hiánya, hanem a politikai belátás és a tartalmi perspektíva megőrzésének hiánya juttatta most Ausztriát azon helyzetbe, hogy egyetlen őszinte barátjával szemben a köl­csönös egymásra való utaltságból folyó jó viszony helyett ma már katonai intézkedé­sekre gondol és súlyos, minden tekintet­ben alaptalan vádakat hangoztat. Nem rajta kívül eső tényezőkben, hanem saját szűkkeblűségében és rövidlátásában kere­sendő tehát Ausztria jelenlegi bajainak okai, amelyek meg fognak szűnni azonnal, mihelyt a szükséges jobb belátás az ille­tékes osztrák körökben felülkerekedik. A Neue Freie Presse parlamenti körökből arról értesül, hogy a Nyugat­­magyarországba kiküldött csendőr­­osztagok újabb erősítéseket kaptak. Sürgetik, hogy küldjenek újabb erő­sítéseket. Főleg a véderő bevonulá­ss­al az összeköttetés helyreállítá­sára már tegnap elküldött műszaki csapatokat szaporítják és készenlétbe helyezik a csendőrség akciójának támogatására. A minisztertanács is elhatározta, hogy az osztrák véderő egyes részeit e célra készenlétbe helyezi. Ugyancsak a Neue Freie Presse jelenti, hogy­ a legfelsőbb tanács is foglalkozik a nyugatmagyarországi kérdéssel. Azt hiszik, hogy a rend Nyugatmagyarországon néhány napon belül helyreáll. Semmi esetre sem kerül sor arra, hogy Felsősziléziából hozzanak csapatokat Nyugatmagyar­­országra. Amennyiben mégis nehéz­ségek merülnének fel, nincs kizárva, hogy a leg­ Az osztrák kormány az ántántra hárítja a felelősséget. BUDAPEST, aug. 31. A Magyar az Ostenburg-zászlóalj bevonulásának Hírlap írja: Az osztrák politikai helyzet most az, hogy a kormány most teljesen az ántántra hárítja a felelősséget és tőle várja, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben ren­det teremtsen. BUDAPEST, aug. 31. A Magyar Hírlap írja: Schober osztrák kancellár tegnap délután ö­szeköttetésbe lépett a soproni ántánt-misszió vezetőjével, Gorton tábornokka­l, aki azonban meglehetősen lakonikus választ adott Schober sürgetésére ugyanis azt válaszolja, hogy Ausztriának várnia kell, amig Magyarország teljesiti kötelességét és igy a tábornoki bizott­ság abban a helyzetben lesz, hogy ezt az országrészt átadhatja Ausztriá­nak. Sopronban rend és nyugalom van. BUDAPEST, aug. 31. A Virradat Sopronvármegye cimü lap kiadásában közli írja • A 29-iki rendkívüli A magyarok elérték Pinkafőt. BUDAPEST, augusztus 31. A Magyar Hírlap írja: Gráci jelentések szerint a magyar irreguláris csapa­tok Erdődy gróf vezetése alatt el­érték Pinkafőt, részjeleit. A lelkesedés leírhatatlan volt és különösen akkor hágott tetőpontra, mikor a 48-as laktanya előtt Ostenburg őrnagy beszédet intézett a mintegy tízezer főnyi tömeghez. Ostenburg a beszédét így fejezte be: — Én esküszöm nektek, hogy Sopront élve el nem hagyom. BUDAPEST, aug 31. A Magyar Hírlap kiküldött tudósítója jelenti Sopronból. A városban teljes a rend és nyugalom. Ostenburg őrnagy szigorú rendelkezéseihez mindenki alkalmazkodik. Az ide nem való idegenek eltávolítása rendben folyik. Hétezer osztrák áll fegyverben. BÉCS,aug. 31. (M. T. I.) A Neues Wiener Tagblatt azt úja, hogy osztrák részről most már több mint 7000 ember áll fegyverben Nyugat­magyarországon és a határon. A kormány mozgósította a véderő első ezredét, valamint a bécsújhelyi tüzér­ségi és gyalogsági csapatokat. BÉCS, aug. 31. (M. T. I.) A Neue Freie Presse írja, hogy Davy tarto­mányi főnök hivatalos helyiségét Nagymartonban egy korcsmában ütötte fel. Lajtaujfalu - Ebenfurtba ma géppuskás osztagok érkeztek. Budapesten tanácskoznak az antant megbízottak. BUDAPEST, augusztus 31. a Virradat írja: A nyugatmagyaror­szági események ügyében az antant­­hatalmak budapesti megbízottai tanácskozást folytattak. A megbeszé­lt* francia követs*g helyiségében történt, ami maga arra vall, hogy ebben az ügyben a francia diplo­mácia a legfontosabb tényező Az összes értesülések arról szólnak, hogy az antant hatalmak honorálják­­ a­^ars kormány korrekt maga­tartását és nem gondolnak beavat­kozásra.

Next