Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-14 / 236. szám

2 SZEGED MARGO Hosszú riportot olvastam az egyik lapban XXXVI. Rácz Laci, a cigány­király feleségének a temetéséről. Háromszáz cigány húzta a keserves­nél keservesebb, szomorúnál szomo­rúbb nótákat. Úgy húzták a nótát, hogy könnybelábadt mindenkinek a szeme és cigányok, akik ott vol­tak a gyászolók között, maguk is úgy mondták, hogy ilyen szépen csak temetésen játszik a banda, csak akkor, ha valaki átlép oda, ahol minden csak sejtelem­, minden csak köd és ború s ahol, úgy his­­­szük, nem fáj már semmi. öreg Kóczé Antal állt az óriási cigányzenekar élén, az ö nyirettyűje csalta ki a száraz fából a leg­mélyebben szívbemarkoló hangokat, ő búcsúztatta el a cigánykirály­­asszonyt, Rácz Laci szépséges Ilon­káját, aki tizenhárom éves gyerek­fejét köttette be a durvahangú, melegszívű, bársonyos muzsikáit­ prímással és harmincöt esztendeig hűséges, ragaszkodó, szerető élet­társa volt a borgőzös éjszakák hege­dősének. öreg Kóczé Antal megszólaltatta a remegőn kesergő, bus bucsudalt: Isten veled édes, isten veled kedves, élnünk együtt nem lehet! és valami artikulálatlan, hörgő zoko­gás fakadt ki Rácz Laci lelkéből, olyan, mintha a szíve tört volna cserepekre.­ Sokat beszélnek, írnak és intéz­kednek most a láblapda- mérkőzéseken egyre sűrűbben előforduló bot­ányos erőszakoskodásokról és durvaságok­ról. Ez a sportszerűtlen és nagyon szomorú jelenség előbb csak Pesten kapott lábra, de azután elterjedt a vidéken is és sok helyen, köztük Szegeden is, parázs botrányok szín­helyévé vált a versenypálya, botrá­nyok zavarogtak a pályán magán és a nézők között is: durvaságok pat­tantak, pofonok csattantak, bíró fütyül­ é, kiállított, rendőr intézkedett s mi lett a vége — gyűlölködés, irreális formák és irreális eredmények és a jobb közönségnek elidegenedése a Ub­apola sporttól. Még emlékszem arra az időre, amikor a fu­tallsport meghonosult Magyarországon. A két Yolland, Ray, Sto­ jbe, Mannó Mikti s még néhány lelkes sportember a BTC piros-fehér dressében egyeduralkodó volt a sport ebben a nemében. Az egymás után keletkező klubcsap­dák, a műegye­temiek, a MAC, a MUE nem tudták elérni a champion-klubot. Yolland Artur centerhall-kapitány, Ray Fe­renc balszélső csatár, Stobbe Károly kapus telje­s­ményei biztosították a sikert. Elkeseredett és nagy küzde­lem volt a klubok közö­tt forró és inatszakasztó küzdelmek az akkor uj millenáris pályán, de a mérkőzések fairek voltak mindig s a durva fault-ot kizárás és sportbojkott bosszulta meg. Itt elsősorban az egyesületeknek kell ügyelniök és a klubfegyelem az első fegyver, amivel a durvaságok ellen küzdeni kell és eredménnyel lehet is küzdeni. * A sportról beszélve, beszélhetünk talán a lósportról is, amely bizony nagyon álélt, nagyon ájult. A háború előtti idők nagyszerű fejlődése után ez a pangás a katasztrófa, mely a magyar nemzeti vagyon egyik leg­jövedelmezőbb ágát éri. Seg­teni sem lehet rajta, mert ami eddig az éltető eleme volt, az áldozatkész gavalléria, az kiveszett belőle. SZEGED, október 13. (Saját tudósítónktól.) A Szeged hivatalos statisztikákat közölt arról a hatalmas, államilag előmozdított lisztkivitelről és jó előre rámutatott azokra a veszélyekre, me­lyek a túlságos gabonakivitel követ­keztében az ország közellátását fe­nyegetik. Cikkeink az egész ország sajtójában visszhangra találtak, de nem hallották és nem vették tudo­másul azok, akiket intő szavunk tulajdonképpen illetett volna. Az ellá­tatlanok nyomorúságos helyzete pe­dig mindenben igazolta a mi állás­­foglalásunkat és azt, hogy a gabona szabad forgalma, mely nem más, mint a kisgazdaszerelem torz és koraszülött gyermeke, a téli idő­szakra még nagyobb megpróbáltatá­sok elé viszi azt a rendszert, mely egyik kezével kevesebbet használt a földmívestársadalomnak, mint amen­­­nyit ártott a másikkal a városi, fő­leg a munkás és tisztviselő lakos­ságnak. Most már azután az illeté­kes intézőkörök is kezdik belátni, hogy azoknak volt igazuk, akik nem hittek a szabad gabonaforgalom nyom­án fakadó jólétben — de most már késő van. Késő most tanakodni azon, hogy hogyan és miből lássák el kenyérrel az ellátatlanok nagy és folytonosan növekvő táborát. Hogy mennyire késő, arra legyen bizonyí­ték egy szaktekintély alábbi nyilat­kozata : — Nem tu’zo’- amikor azt mon­dom, hogy az ország közelldtása a szabadjára engedett gabonakivitel következtében veszélyben van. Maguk az illetékes hatóságok is tudják ezt, de viszont nem tudják azt, hogy mi­lyen módon lehetne segí­eni a fe­nyeget veszedelmen. Első mód, ami e­nek meggátlására illetékes helyen felvetődött az, hogy a kormány vá­sároljon szaba­dforgalmi gabonát és bizonyos ráfizetéssel fordítsa azt az ellátatlanok szükségletének fedezé­sére. Hogy ily módon ne sokat fizes­sen rá az állam, elhatározták, hogy hárommillió métermázsa gabona lesz az a mennyiség,­­melyből az ellá­tatlan lakosság kenyérszükségletét f­d­zni kell. A hárommillió méter­­mázsa egyik felét a vámmalmok út­ján akarták behajtani, míg a mási­kat az állam a GOK révén az 1800 koronás maximális árban vette volna meg a termelőktől. A tervnek meg­felelőiem elrendelték az ellátatlanok kataszterének a revízióját, azért, hogy csak azok kapjanak az olcsóbb gabonából, akik arra ténylegesen rá­szorulnak s akik nem képesek a szabadforgalmi árakat megfizetni.­­ A tervek azonban csak tervnek maradtak. Elsősorban is a vám­malmok még a mai napig sem szál­lították le a rájuk kivetett gabonát, másodsorban pedig a minden téren beálló drágaság nyomán napról­­napra többen jelentkeznek közellá­tásra olyanok is, akiket a kataszter revíziónál nem vettek fel ugyan az ellátatlanok jegyzékébe, de akik most a viszonyok változásával közélelme­zésre szorulnak, jelenleg azonban az a helyzet, hogy kétmillió métermá­­zsával több gabona szükséges az ellátatlanok számára, mint ahogy azt eredetileg tervezték.­­De ezen felül még egy másik csaló­dás is érte a közélelmezést intéző hatóságokat Ugyanis azt hit­ék, hogy a többletet, mely a szabadfor­galomban követel, és a hatósági árak között felmerült, a kiviteli illetékből fedezhetik. A számítás azonban balul ütött ki. Az 1800 koronás ötmillió méter mázsa gabonára a mai gabonaárak mellett, az állam legalább kétmilliárd koronát ráfizet, holott ha nincs szabad kivitel és a gabona az országban marad, ez a kétmilliárd koronás kiadás most nem terhelné az állam kasszáját.­­ A kétmilliárdos ráfizetés mellett még az a lehetőség is fennáll, hogy a nagymérvű gabonavásárlás folytán még drágább lesz a gabona. A spekuláció máris számol ezzel és ha ennek idejekorán az elejét nem veszik, úgy tavaszra olyan gabona­árak lesznek, mint amilyeneket eddig elképzelni sem lehetett volna.­­ Ha ezek után az ember azt nézi, hogy ki a felelős mindezekért, akkor könnyen rá lehet akadni a bajok kúlforrására. Ismeretes, hogy a gabonaforgalom szabaddá tétele következtében, mint felesleges intéz­ményt, a kormány feloszlatta a köz­­élelmezési minisztériumot. A mini­z­­térium feloszlatását nagy harcok előzték meg, különösen a kisgazda­­párt volt az, amely leghangosabban követelte ezt. Még a feloszlatás előtt történt, hogy Télfy közélelmezési államtitkár, kiváló szaktekintély, azzal az ideával lépett elő, hogy az ellá­tatlanok ez évi szükségletnek a fe­dezésére az volna a leghelyesebb, ha az állam elrekvirálná a termés 10 és a malmokhoz őrlésre vitt gabona 15 százalékát métermázsánként 900 koronás árban. I­ndítványa akkor minisztertanács elé került, de nagy­­atádi Szabó és Mayer János ellen­zésére elvetették azt. Térfy lemon­dott, a gabonaforgalmat szabaddá tették, a közélelmezési minisztérium megszűnt és m­a ott állunk, hogy csak kétmilliárdos állami ráfizetéssel tudunk kenyeret adni az ellá atla­­­noknak. v ^ Kétmilliárdba kerül az ellátatlanok lisztszükséglete. Szabadforgalmi gabonából szerzik be a szükséges lisztet. — Miért mondott le Térfy? Egyetemi tankönyvek összes fakultásra majorkoztak Kovács Henrik kö»yvkere»k»dé»éb« Kölcsey­ utca 4. 1050 Telefon 10—48. Megkezdődött az építkezés a felszabadult területeken. SZEGED, október 13. Mint Hegedűs Antaltól, a városi középítészeti hivatal vezetőjétől ér­tesülünk, a Szeged-környéki most felszabadult területeken megindultak az építkezések. Különösen Röszke, Szentmihálytelek és Királyhalma la­kosai kérnek engedélyeket építkezé­sekre. Legutóbb húsz engedélyt adott ki erre a vidékre Hegedűs tanácsnok és ma újból azt az örvendetes tényt közli velünk, hogy ismét mintegy húsz röszkei és királyhalmi lakos jelentette be építke-ési szándékát. E tény azzal hozható összefüg­gésbe, hogy a háború befejezése után most kezdünk némiképp kon­szolidált körülmények közé kerülni. A megszállás alatti időkben ezek a magyarok természetesen azt sem tudhatták, hogy hová tartoznak és a szerbeknek nem akartak építkezni. Most a háborúból visszatért fiatal­ság megnősül, családot alapít, ter­jeszkedik és függetleníti magát a szülőktől. Többnyi­e kis, egy-két szobás és konyhás lakásokat épí­tenek. A faanyagot és a tetőhöz szük­séges cserepet Szegeden szerzik be, míg tégla helyett vályogot használ­nak. Ezt, valamint némely háznál a nádtetőzetet házilag állítják elő. Szeged, 1921 október 14 TEGNAP a kisgazdapárt értekezletén azt a tíz pont­ból álló határozati javaslatot fogadták el, melyet nagyatádi Szabó és K­encz szöve­­geztek meg s amelyet az újságok már szószerint ismertettek A párt 90 tagja közü­l 56 a Szabó-féle álláspont mellett döntött, 14 pedig ellene. A többiek hiá­nyoztak. E­lene szavaztak : Tomcsdnyi Vil­mos Pál, Ferdinándy Gyula, Diner Béla, Vasadi-Balogh György , Patacsi Dénes, Bá­rány Imre, Musztik István, Szabóky Jenő, Iklódi Szabó János, Schandl Károly, Rubi­­nek István, Négyessy László. Az értekez­leten jelen voltak Rubinek Gyula és Gaál Gaszton is A pártban a szavazás után kimondották, hogy a szavazást a párt nem teszi pártkérdéssé, mert feltételezi, hogy aki a program ellen szavazott s aki ezt a lelkiismeretével nem tartja összeegyeztet­­hetőnek, az egyébként is levonja a kon­zekvenciákat. Az ülést Mayer János vezette Az első felszólaló nagyatádi Szabó István volt, aki álláspontját a következőkben fejtette ki: — Hetek­­ óta járja az a hír a lapokban és a politikai körökben, hogy az egységes párt megalakításáról folynak a tárgyalások a politikusok és a pártok között s arról is volt szó, hogy Bethlen István miniszter­­elnök még a múlt héten Pécsett kifejti az egységes párt programját. Nekünk ezekről a tárgyalásokról senki nem szólott. Ne­künk, mint az ország legnagyobb pártjá­nak számolnunk kell az új pártalakulás lehetőségével és ezzel a kérdéssel foglal­koznunk is kell, mert akár új koalíció, akár pedig egységes új párt alakul, a régi vagy új kormánnyal mindenesetre tisztáz­nunk kell, hogy minő álláspontot fogla­lunk el vele szemben. — Nincs mit titkolnunk, hogy pártunk azok miatt a vádaskodások miatt, amelyek a nyilvánosság előtt lefolytak, legjobban szeretne ellenzékbe menni s ez volna a legkönnyebb, ha nélkülünk lehetne kor­mányozni. Sokszor ért vád hogy a pártot leszereltem és mindig a békességet hir­dettem és folyton arról beszéltem, hogy a helyzetet nem szabad felborítani. Elveink érvényesítése nélkül nem lehetünk hajlan­dók kormányozni. A Habsburg-restauráció a jelen pillanatban mérhetetlen károkat okozna a nemzetnek és mindazok, akik a Habsburg-restauráció gondolatával foglal­koznak, úgy látszik nem számolnak azzal, hogy a restauráció következtében milyen komplikációk állhatnak be. Az ország mai helyzetében a párt álláspontja a leghelye­sebb, úgy befelé, mint kifelé az ország érdekeit csak ezen az alapon lehet szol­gálni ; ezen az alapon lehet a külfölddel a gazdasági összeköttetést fenntartani és megszerezni az ország lelki nyugalmát, amelyet mi semmi körülmények között nem ingatunk meg és nem engedünk meg­ingatni. — Akár egységes­ párt, akár koalíció ala­kul, meg kell mondani, hogy ebben az új kormányzati alakulatban milyen feltételek mellett vehetünk részt. — Tele vagyunk keserűséggel és őszintén mondhatjuk, hogy sem egyénileg, sem mint összeség, egy párt sem áldozott többet, mint a mi pártunk. Ha nem jön egy kor­mány, amely a mi munkaprogramunkat magáévá teszi, nagyon természetes, hogy mi igen szívesen megyünk ellenzékbe is. Minden keserűség nélkü és a nemzettel szemben ott is teljesítjük kötelességünket. Gömbös Gyula a keresztény irányzat intézményes biztosítását kívánta és a ki­lencedik pontba betenni javasolta, hogy a nagybirtokokat és hitbizományokat adják át hadirokkantaknak, hadiárváknak és hadiözvegyeknek. Azonkívül indítványozta, hogy a telepítési és visszavándorlási ak­ciót azonnal indítsák meg.­­ A tizedik pontban a párt kimondotta, hogy egészséges társadalmi és állami éle­tet csak teljes jogrend és a szabadságjo­­ok teljes biztosításával tart lehetségesnek s kívánja a kivételes hatalom gyakorlá­sáról szóló törvény hatályon kívül helye­zését. A párt ezen elvek sérelmével kor­mányt nem támogathat. • A keresztény nemzeti egyesülés pártjában biztosra veszik, hogy a határozat ellen szavazó képviselők kilépnek a kisgazda­­pártból és csatlakoznak a disszidensekkel együtt az alakulás előtt álló többségi párt­hoz, amelynek gerincét Andrássy hívei alkotják. • A szerb kormányt hivatalosan értesítet­ték, hogy a Fiume és Jugoszlávia közti határban véglegesen megállapodtak. A Baross-kikötőt Jugoszláviának ítélték oda. Olaszország azonban azzal az indokolás­sal, hogy a Baross-kikötő északi határát még nem ismeri, kiürítést nem akarja végrehajtani. 13-33 SZEGED telefonszáma.

Next