Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
► 8ZEOBO MARGO Ennek a most végződő esztendőnek a margójára nem sok jót lehet írni, de némi vigasztalót talán mégis szabad. Nincsen olyan sivatag, hogy egy kis oázis ne lenne rajta, ha másutt nem, hát a végén valahol. Ezt a költő szebben a mondja versében, de igy prózában is igaz. Először is senki sincs, aki ezt az évet elejétől végig csupán komor gyászban töltötte volna. Mindenkinek volt legalább egy jó napja, egy jó órása, vagy, nem bánom, egy jó negyedórája. Hiszen a szenvedés enyhülése is öröm a szenvedőnek. Igaz, ha az emberiséget vesszük, ez az esztendő is még mindig nagy válságok éve a történelemben. Ha Európát tekintjük, nagy nyomorúság és bizonytalanság esztendeje volt 1921. Hiába írnak hivatalosan békét, a bellum omnium contra omnes járja az egész kontinensen. Ha Középurópát nézzük, csupa seb és csupa kin az egész földarabolt és fölvérzett teste. És ha Magyarország jut eszünkbe —pedig ez minden második gondolatunk és minden első is, öntudatlanul! — akkor keservesen nagy okunk volna elátkozni az 1921-ik esztendőt, amely ma végre sírjába roskad. És mégis, Sopron a mienk maradt, a népszavazás az első hajnalsugár a fekete éjszakában, amely Magyarország mai sorsát jelenti és ez a hajnali fény mégis csak a szebb és jobb jövendő pirkadását jelenti. És ezzel az évvel is valahogy közelebb jutottunk a gyógyuláshoz, a megigazuláshoz, a talpraálláshoz, a föltámadáshoz. Sok a vétkünk, sok a mulasztásunk, de már mégis csak kezdünk magunkra eszmélni, az önismeret világánál kezdjük meglátni bűneinket és tévedéseinket. A nagy Széchenyi lelkéből egy szikra kigyullad lassacskán minden magyarban és akkor mégis elmondhatjuk vele, hogy Magyarország nem volt, hanem — lesz! A szilveszteri este fordulóján, az új esztendőbe átsuhanó éjfél órájában, ha csak egy pillanatra is, gondoljunk arra a csodálatos és küldetéses gyermekre, aki egy hijján száz esztendeje éppen akkor született, az apostolra és váteszre, gondoljunk Petőfire. Ez az esztendő, amelyik most jön, mintegy az adventje lesz az ő eljövetele évfordulójának. Nem árt már most erősen és sokat gondolni reá, aki mindig a magyarságra és a jövendőre gondolt, a magyar jövendőre, a mi szegénységünk legnagyobb kincse, ezt nem lehet eleget hangoztatnunk, ö több, mint a hegyek és a völgyek, a folyók és a tavak, mert vele ezeket is vissza lehet szerezni, az ő szelleme nélkül, az ö lelke nélkül, az ö igéi nélkül pedig reménytelen és halott lenne az egész magyar világ. Éppen ezért minden pohárcsengés és zenezengés hangján túl és szomorúság és minden nyomorúság sirámain keresztül is gondoljunk reá hittel és reménységgel, reá, aki soha el nem csüggedett és halálos perében is a hazára és jövőjére gondolt. A szilveszterről újévre virradó éjszaka zíjában a csillagokig érjen az ő kiáltása, amely egy rab nemzetet talpra állított, bilincseit eltörte egy nap alatt és a világ népei előtt tiszteket és becsületet szerzett a magyarnak. SZEGED, december 31. (Saját tudósítónktól) A főispán, a polgármester, a főkapitány, a nemzetgyűlési képviselő, a körletparancsnok, ez meg az a tanácsnok . . . folyton ezt kénytelen olvasni a közönség és noha ezek az urak többnyire figyelmet érdemlő és érdekes dolgokat mondanak, mégis úgy tudom, hogy a közönség unja már, ha olvassa, hogy a tanácsnok előterjesztése a polgármesterhez került, aki az aktát a főispánhoz tette át azzal, hogy kérje meg a képviselő urat — pláne ha államtitkár is — hogy járjon közbe a kormánynál Ezt két szóba tömörítve városi közigazgatásnak hívják és természetes, hogy ezt már mindenki unja és bocsánat, de én is borzasztóan unom. Éppen ezért valamivel érdekesebb és főként kedvesebb csemegével akarok ez alkalommal a szíves olvasó elé lépni A napokban Aigner főispánná, Janky altábornagyné, Kószó államtitkárné és Somogyi polgármesterné úrasszonyok szalonja ajtaján kopogtattam, mert valami nagyon fontosat és nagyon érdekeset voltam bátor tőlük megkérdezni: Mi a véleményük férjeikről? A kérdés a nevezett úrasszonyokat kissé frappir»zta, azonban kivétel nélkül lekötelező szívélyességgel fogadtak. A kérdésre kapott feleleteket lehetőleg hűen tolmácsolom. Dr. Aigner Károlyné: A főispánnák méltósága eleinte egyáltalán nem akart hallani arról, hogy e kérdésemre választ is adjon. — Nagyon jó véleményem volt az uramról már ügyvédjelölt korában is — mondotta a méltóságos asszony, a válasszal azonban egyelőre adósom maradt és azt mondta: majd holnap és írásban így is történt, a válasz a következő: Véleményem szerint a családi tűzhely nem a nyilvánosság szenzáció éhségének kielégítésére berendezett közös konyha. Az uram működésére vonatkozó véleményem sem a nyilvánosság számára alakult ki, hanem egyedül csak az ő számára. Bulcsi Janky Kocsárdné: A kegyelmes asszony, aki férje katonai állásánál fogva valóban meglehetősen távol állónak érezheti magát a sajtótól, le kötelező szívélyességgel fogadott. Először is családi vonatkozású dolgokról beszélt: — Ezelőtt 26—28 évvel az apósom ugyanebben az áldásban szolgált Szegeden, mint most a férjem. Dragonyos tiszt volt és az öreg Kun Kocsárd felszólítására lépett be a honvédségbe, melynek később ő lett Szegeden a kerületi parancsnoka. Családunk nagyrésze — noha hunyadmegyeiek vagyunk — Szegeden van és már csak ezért is szívesen vagyunk Szegeden. A férjem háborús szereplése közismert. Végig küzdötte a háborút az olasz, galíciai és erdélyi harctereken és mióta házasok vagyunk legalább 18—20 különböző állomáshelyen voltunk, melyek között ausztriai és galíciai városok is szerepeltek. A férjem maga is tajtott itt lenni, Szegeden, hisz' olyanok voltunk mint a vándormadarak. Intencióival azonban merőben ellenkezne, hogy útjairól és cselekedeteiről én nyilatkozzam, úgy hogy ezzel adósa is maradok. Dr. Kószó Istvánné: Az államtitkárné Öméltósága a magyar asszonyok legnemesebbjei közül való. Csupa őszinte egyszerűség, szeretet és munka. Mikor bekopogtattam, leányai, fiai és a kis unokák hangulatos társaságában fogadott, a régi, mesterkéletlen barátsággal beszélgetett, a kérdésre azonban nem igen akart válaszolni. — Á, ez nagyon nehéz dolog ... A mostani helyzetében csak sajnálni tudom az uramat, mert mindig szabad pályán volt és most egyszerre hivatalnok lett. Ezt igazán csak a hazájáért tette. Többet nem igen akart erről a témáról beszélni a méltóságos assszony és lévén ő maga is diplomata az asszonyok között, hamarosan a kis unokákra terelte a szót. A család tagjai azonban az én pártomon voltak, segítettek is a bajomon és így sikerült még az alábbiakat suttyomban feljegyeznem: — Annak örülnék, ha azt, amit az uramtól várnak, be tudná váltani. Ezt még a mindennapi imádságomban is elmondom. Remélem, hogy használni fog az uram a magyarságnak. Dr. Somogyi Szilveszterné: Már beszélgetésünk első perceiben is meggyőződtem arról, hogy a város első polgárának felesége, mint asszony, ugyancsak az elsők közé sorozandó. — Nagyon nehéz ám ez a kérdés — mondotta a polgármesterné, — a nagy nyilvánosság részére egy feleségtől. Az uram, mint családapa és férj igazán a legjobb, csupán az baj, hogy soha sincsen itthon, mert örökösen a város dolgaival van elfoglalva. A házi dolgokba nem is szól bele, aminek egyrészt örülök, másrészt viszont sokszor itthon is jó lenne az ő tanácsa. Mást nem mondhatok az uramról... Majd néhány másodpercnyi gondondolkodás után: — Feleség jobb, ha nem szól semmit. Hogy is lehet ilyent kérdezni ? ♦ A riport kész és én ezek után jó orvosnak tartom magam, mert a kérdés fogos volt és mind a négy úrasszonytól azt a választ kaptam, hogy a foghúzás nem is fájt. (v. j.) Portrék, melyeket a feleségek festettek. Látogatás Aignerné, Jankyné, Kószóné és Somogyiné úrasszonyoknál. CSÜTÖRTÖKÖN Kacagó-Est a Tiszában. SHIMMY-VERSENNY. Jegyek PETŐNÉL. A CIPÓ CSIPES 1180 csak akkor JÓ és OLCSÓ, ha •nel vásárolja Iskola-utca III. szám alatt. Telefon 15—31. Szeged, W 2 január 1 Január elején szavazni fognak a kereskedők a vasárnapi munkaszünet kérdésében. SZEGED, december 31. (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi munkaszünetről szóló rendelet előírja, hogy a teljes, illetőleg a részleges vasárnapi munkaszünetről maguk az érdekelt kereskedők szakmák szerinti szavazás útján döntsenek. A rendelet intenciójának megfelelőleg, a szegedi közigazgatási rendészeti hivatal a mai napon átiratban utasította a Kereskedők Szövetségét, hogy a rendeletben előírt szavazást minél előbb tartsa meg. Értesülésünk szerint a Kereskedők Szövetsége január első hetében tartandó közgyűlésén ejti meg a szavazást, amikor is szakmák szerint, külön-külön leszavaztatják a tagokat, hogy üzleteiket vasárnap mikor akarják bezárni, délelőtt tíz órakor-e, vagy pedig ki sem nyitnak. A szavazás eldöntéséhez kétharmad többség szükséges. A kereskedők hangulatából ítélve, a fűszer-, rőfös- és rövidáru-kereskedők kivételével, a többiek a teljes vasárnapi munkaszünet mellett fognak dönteni. Érdekes a rendeletnek az a része, amely arról szól, hogy a piaci árusok vasárnapi munkaszünete szintén a kereskedők szavazatától függ. Ugyanis azok a piaci árusok, akik olyan árukat árulnak, mint azok a kereskedők, akik üzleteikben teljes munkaszünetet tartanak vasárnap, nem árulhatnak a piacr>n. Ha minden előadáson egy élőmalacot nyerhet a BELVÁROSI MOZIBAN! Kölcsönt kapnak a görögök Angliától. ATHÉN, dec. 31. (Athéni sajtóiroda.) A pénzügyminiszter a következő közleményt adta ki: A britt kormány megengedte, hogy a görög kormány Angliában 15 millió font sterlingnyi kölcsönt vegyen fel azzal a feltétellel, hogy a kölcsön legnagyobb részét angol árucikkek vásárlására használja; ezzel szemben a görög kormány lemondott arról az igényéről, hogy a britt kormány folyósítsa részére azt az 5,5 millió font sterlingnyi összeget, amely a megállapodásban biztosított kölcsönből még fenmarad. Pénzügyi válság Olaszországban is. RÓ^tA, dec. 31. (M. T. I.) A szenátus tegnapi ülésén elfogadta a költségvetési felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A mai ülés elején a kereskedelmi miniszter fontos kijelentéseket tett a pénzügyi válságról és kilátásba helyezte, hogy a kormány legközelebb a válság megoldására nézve megfelelő intézkedéseket fog életbe léptetni. Eltávolítják a jugoszlávok az olasz hajókat. RÓMA, dec. 31 (M. T. I.) Megerősítik annak a nevét, hogy a Spalatóban és Zágrábban heves agitáció folyik az alab hajóknak jugoszláv kikötőkből való eltávolítása iránt. Hotel Kass-szálló Szeged. A vidék legelőkelőbb szállodája, kávéháza és étterme. IS" Kis ..KASS)( nolaári étterem fényűzési (luxusadó) mentes. — MINDEN ESTE KÁROLYI ÁRPÁD ZENEKARA HANGVERSENYEZ. -