Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-03 / 100. szám
2 Még mindig nem szűntek meg a szerb kiutasítások Négy órán belül kellett a menekülteknek lakhelyüket elhagyni. A szerb államférfiak nap-nap után nagyhangú kijelentésekkel kürtölik tele a világsajtót és a génuai tárgyalásokat használják föl annak a hazugságnak az elhitetésére, hogy a szerb kormány a legkorrektebb módon viselkedik a magyar lakossággal szemben. Ezeket a kijelentéseket megcáfolják azonban a szerb hatóságok brutális ténykedései. Szombaton újabb menekültszállítmány érkezett Szegedre. A menekültek : Koch János zsombolyai bankigazgató, dr. Méler Károly nagykikindai bankigazgató, dr. Bartal Félix újvidéki ügyvéd, Kerndes Pál zentai hegedűművész, Doleschal katolikus lelkész, báró Papp Géza öccse, Szarvas Dániel földbirtokos és még többen. Ezeknek a menekülteknek a szerbek egy percnyi időt sem engedélyeztek ügyes-bajós dolgaik rendbehozatalára és anyagi ügyeik rendezésére. A menekülteket egész váratlanul és annál lesújtóbban érte a kiürítés, mert négy órán belül el kellett hagyniuk lakhelyüket. A kiutasításra állítólag az adott okot, hogy jelentős összeggel segítették azokat a magyar tisztviselőket, akiket a szerb kormány elbocsátott az állásukból. A kiutasítottak rettenetes tortúrán mentek keresztül, amigtt magyar területre értek. Megtagadtak tőlük minden segítséget, ami útjukat egy kissé megkönnyítette volna. Az egyik menekülttel, akiről megtudták, hogy pénzt hozott magával, a vele levő podgyászok után 150.000 korona fekbért fizettettek. A szerbek különben ezzel a menekült-szállítmánnyal olyan lehetetlen módon bántak el, hogy még a bácskai lapok is a legnagyobb megbotránkozással írnak a kiutasításról és a szerb belügyminiszter sürgős intézkedését követelik. 1 ItííXTO Hí> ,ört aranyat eladni, VigyC Liw a legtöbbet kap érte floTta Kr> ékszereit javítani, ki w átalakítani, a legolcsóbban az Ékszeriparban*SKSSS: Tulajdonos: Weiszberger László. SZEGED egyedülvalóan, csodálatosan, elragadóan, királyi pompával és nekem ez is valami és én inkább olvasom és kedvelem az ő roskatag egekbe zendülő tirádáit, a szent őrület lázában lángoló és perzselő mondatait (mindig ezembe jut róla, amit Börne irt Rossiniról: egy vulkán, amely tüzes rózsákat dobál a méhéből), mint teszem azt, dr. Közi Elemér kortárs könyvét a magyar regényírás történetéről, amely kétségtelenül helyes magyarsággal íródott, de elejétől végig olyan porosak a mondatai, de olyan porosak, hogy az ember okvetlenül lelki tüdővészt kap tőlük. Az írás művészet és nem mesterség, sőt nem is tudomány, amit tanítani és tanulni lehet. Érzék kell ide elsősorban, érzék, ami megvan néha a legutolsó riporterben és hiányozhatik a legelső akadémikusból, és hiába minden tüneti kezelés, aki nem született írónak, abból nem lesz író, de még riporter se, hiába tudja, hogy az igazság után van és nem útban Mindez korántsem jelenti azt, hogy például tudós professzor Csengeti fölösleges, vagy hiábavaló munkát végez a helyes magyarság körül. Kell, hogy a mi szép és gazdag magyar nyelvünknek sáfárai legyenek, vigyázói és védelmezői idegeni inváziók ellenében. És dicséretes, hogy ilyen önzetlen és hálátlan munkára olyan is vállalkozik, aki elsősorban idegen irodalmak szépségeit tolmácsolja a magyarnak. Én egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy az irodalom nyelve nem külsőség és nem lehet kívülről regulázni. Lényeg a forma az irodalomban, mint minden művészetben. Bánk bán nyelve nem volt helyes az akkori nyelvészek ítélete előtt, Kazinczy Ferenc megrontotta nyelvünket a mindenkori prtológusok szemében, Berzsenyinek legnagyszerűbb szavait és kifejezéseit gáncsolta Kölcsey, nincsen olyan nyelvteremtő és nyelvújító zseni az irodalmakban, aki el tudta volna kerülni a kritikusok mogyorófapálcáját, de hiszen jól van ez így: van egy bizonyos mérték, amelyen fölül kezdődik az, ami több, mint grammatika, több, mint stilisztika, több, mint normális, az, amit irodalomnak és költészetnek hívnak, még ha újságírás alakjában jelentkezik is. Juhász Gyula. Szeged, 1922 május 3. Schlachta Margit szociáldemokrata riválisa Szegeden. Kéthly Anna előadása a Munkásotthonban. — Beszélgetés a destruktiv“ nővel. Érdekes látogatója volt vasárnap és hétfőn Szeged városának. Kéthly Anna, az első ellenzéki, sőt szociáldemokrata női képviselőjelölt jött le Szegedre és a nőmunkások gyűlésén .A nők gazdasági, politikai helyzete és a választások címen kétórás előadást tartott. Schlachta Margit után ő lesz a második nő Magyarországon, aki a női választójogot aktíve és passzíve élvezi. Annál érdekesebb ez, mert Kéthly Anna éppen az ellentéte Schlachtának, éppen az ellenkező álláspontot képviseli majd a nemzetgyűlésen, ha mint az első kerületi lista harmadik helyezettje oda bekerül. Schlachta szerepése sokakban megingatta azt a hitet, hogy a nők politikai aktivitásának gyümölcsöző ereje is lehet az országra, mert sem egyéni képessége, sem programja nem emelhette őt arra az apostoli magaslatra, amely felé az 1920-iki választáson történt tevékenykedése mozgatta. Hogy Schlachta Margit mennyire nem vált be képviselőnek, bizonyítja az a körülmény, hogy a női választójog megcsonkításába szó nélkül belenyugodott. Ha Peidl Gyulát megválasztják Szegeden, akkor Kéthly Anna föltétlenül mandátumhoz jut. Tegnapi előadása főbb vonásokban megmutatta mindazt, amit várni lehet majd tőle. Ha nem is alkotóképes, de biztos tudása és helyes kritikája nó, , aki a képviselőjelöltséghez mint a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének egyik tisztviselőnője jutott. Vasárnapi beszédét Bebelre való hivatkozással kezdte, amely szerint a társadalom igen nagy átalakulások felé halad és a fölvetett problémák között mindinkább előrenyomul a nőkérdés. — Ez a probléma ma is megoldatlan, — mondotta — és ez a körülmény és sok más, azt a kényszerhelyzetet teremti, hogy a nőknek föltétlenül részt kell venni a jelen társadalmi mozgalmaiban. Nincs igazuk azoknak, akik azzal akarják a nőt a politikától visszatartani, hogy helye a családban van, amely egy Istentől rendelt helyzet és annak így kell maradnia. A nő elnyomatása már a nevelésnél kezdődött. A fiúgyermekkel szemben a nőket mellőzték a tanítástól és a konyhára szorították őket. Szükséges tehát, hogy a nők kivívják egyenjogúsításukat, mert elnyomatásuk későbbi elhelyezkedésük során még jobban érezhető. Főleg ami munkájukat illeti, sokkal rosszabbul fizetik, mint a férfiakét. A nők előretörésének jelentősége főként akkor emelkedett ki, amikor a munkásság a szocializmus fegyverével indult harcba. Míg azonban a férfiak mozgalma nagy lendülettel haladt előre, addig a nők mozgalmát az előítéletek gátolták. Azt hitték a nők, hogy anyai hivatásukat tagadják meg akkor, ha a politikai mozgalmakban részt vesznek. Pedig éppen anyai hivatásukat szolgálnák azzal, ha az anya és csecsemővédelem megoldását forszíroznák a politikában. A nők felvilágosodásának ideje a háború alatt kezdődött, amikor a háborúban harcoló férfiak szepkörét a nőkkel töltötték be. A férfiak száma másfélszer kevesebb lett mint a nőké és így magától értetődik, hogy a kenyérkereset a nőkre hárult át. A nő nem számíthat arra, hogy szülei eltartják, a házasság pedig megritkult, megnehezült a férjhezmenés. Egzisztenciát kell tehát teremteni a nőknek, amit másképen elérni nem lehet, mint azzal, hogy sorsának irányítását politikai téren igyekszik gyakorolni. Áttér ezután a mai kormányrendszer és az általános politikai helyzet ismertetésére. — 1920-ban — mondotta — tárgyaltak a munkássággal, hogy vegyen részt az aktív politikában. Bele is mentünk a választásokba, de nem küzdöttük végig, mert nem akartunk a többi mártír mellé fölösleges mártírokat. A nemzetgyűlés összeült és ült két évig anélkül, hogy a választójogi törvényt megcsinálta volna. A választójogi rendeletet viszont nyolc úr csinálta meg, akik a nők igen nagy részét megfosztották a választójogtól. A négy és hat elemi és a három gyermek olyan kikötések, amelyekre nincs példa az egész világon. Különösen a vidéken történik az, hogy 2—3 elemi elvégzése után már kiveszik az iskolából a gyermeket és kenyérkeresetre szólítják. Tehát a szülők rossz anyagi helyzete miatt megbüntetik a fiatal női generációt, mert anyagi eszközök hiányában nem tanulhatott eleget. Az anya- és gyermekvédelem oly elhanyagolt, hogy a munkásnők nem képesek három gyermeket fölnevelni, mert azok idő előtt elhalnak. Megbüntetik az anyát emiatt azzal, hogy nem adnak neki választójogot. — A nők egyenjogosításáért, a tökéletes rendért, békéért, a jövő generációért nekünk is a teljes aktivitás terére kell lépnünk és be kell jutnunk a parlamentbe. Peidl Gyula személyében olyan jelöltet kapott kerülete, akire mindenki büszke lehet. Kéthly Anna beszéde után a szociáldemokrata párt titkára mondott még beszédet, aztán a gyűlés rendben föloszlott. Szedlicska Lajos párttitkár lakásán találtam meg a »destruktiv“ nőt. Kreol arca, szemének fekete pillantása, mozdulatainak kiszámítottsága, nyugodt beszéde sok férfiasságot kölcsönöz neki. Majdnem rossz néven vette, hogy fölkerestem, nem szerénységből, inkább okosságból. — Rossz polgári szokás — mondotta — hogy politikusokat népszerűsítenek a lapok kierőszakolt mórjuk alapján. Még nincs elég „nagy képem“ ahhoz, hogy ezt a szokást szolgálhassam és primadonnát csinálhassanak belőlem. Hosszas rábeszélés után mégis hajlandóságot mutatott, hogy néhány kérdésemre válaszoljon. Kritikát kértem tőle a kormányról és rendszeréről. — Fölöslegesnek tartom, hiszen a párt napról-napra kritikát mond a kormány fölött a Népszavában. Én azt csak megismételhetném, mert különvéleményem nincs. A párt kritikája az én kritikám, a párt programja az én programom, mert nálunk az egyének nem számítanak. Ismerve a szociáldemokraták szervezettségét, nem is várhattam más feleletet. Lokális jelentőségű kérdést adok föl: — Mit szól Szegedhez ? — Nagyon kedvesen és melegen fogadtak az elvtársnők, rendkívül jól éreztem magam. — És Peidl Gyula szegedi jelöltségéhez mit szól ? — Peidl Gyula európai értékű ember. Igazán okos gondolat volt őt jelölni Szegeden. Nemcsak a munkásság, hanem maga a város is főnyereményt csinálhatna Peidl Gyulával. A szociáldemokraták fővárosi és vidéki listája különben is csupa értékes egyénből áll. Az is volt a célunk, hogy elsőrangú gárdát vonultassunk föl a választásokra. — Ebben a tekintetben talán éreztek némi megkötöttséget ? — vetettem közbe Garamira és Buchingerre célozva. — Igen — felelte —, Garami és Buchinger kimaradtak a listáról, ami a választási rendelet hatvanadik paragrafusának köszönhető. Ez a paragrafus különben a legszégyenteljesebb pontja a választási rendeletnek, mert pusztán egyének kizárására alkották. Néhány értékes politikus ártalmatlanná tétele végett megszégyenítik a jogszabadságot és a jogközösség elvét. Ez a szégyenparagrafus a polgári listát i s érzékenyen sújtotta, mert például olyan nagy értékű ember, mint Lovászy Márton sem szerepelhet a jelöltek között. A választási esélyekről mondott még néhány szót. Bizakodással várja a szociáldemokraták győzemét mindenütt, ahol jelöltet állítottak. Hétfőn délután utazott vissza a fővárosba. _____________ MÜLHOFFER SnLBERT Bőr, makett és angol garnitúrák nagy választékban. — Legromplikáltabb kézimunkák montírozása. “SS