Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-01 / 175. szám

Sz­eg­ed, 1922. augusztus 1. Ära 8 korona. 175. sz Peidl Gyula képviselő szegedi látogatása Vasárnap beszámolót mondott. — Négy szociáldemokrata képviselő beszéde a szegedi gyűlésen. Poldl Gyula és képvi­előtársai, mint megírtuk, szombaton e«teóriá­s ováció mellett vonultak be Szegedre. Vasárnap Vilé ága ünn­pet ült s munkásság, hogy Szegeden láthatta zászlóvivőit, akik látogatásuk napját hosszú időére emlékeze­essé tették. Az a munkásság, amelyet a kurzus­­politika egyenesen kitagadottnak nyil­vánított a hazából, ez a munkásság vezéreinek példaadó szavain keresztül ismételten megmutatta, hogy ma­gyarul érez és gondokodik s hogy a hazafiasságot bőrönnel és inter­nálással sem lehetett kiirtani belőlük. Amikor vasárnap a szegedi mun­ka­sághoz beszéltek, az senki szemében sem tehet szálka, destrukció, vagy vörös rém. Békéről és munká­ról esett szó, becsületes, őszinte politikáról, a demokrácia elemi köve­telményeiről. Peidl Gyula személye ez alkalommal végleg a szivéhez férkőzött a második kerü­et közön­ségének s ak­ik í azt hiszik, hogy gencióval k­i lehet irtani az igazságo­kat, azok vasárnap me­ggyőződh­ettek az ellenk­ező­érő.. Jóval hat óra előtt már hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossu­th Lajos- sugárd­on levő László-féle vendéglő kertjében, ahova az érdeklődők nagy­­része be sem fért, hanem kinn re­kedt az utcán. Mindenü­t rendőrök, detektívek cirkáltak és vig­­áztak a rendre, de rendzavarás egyetlenegy­szer sem történt. Hat óra előtt néhány perccel meg­érkezett Peidt Gyula a kíséretében levő szocialista képviselőkkel és a szociáldemokrata pártvezetőség tag­jaival. Az udvaron szorongó tömeg szűnni nem akaró éljenzés el­fogadta az érkezőket és teli­esen tüntetett a második választó­kerület nemzet­­gyűlési képviselője mellett. A gyűlést rövid beszéddel Kovács Imre pár­t vezetőségi tag nyitotta meg. Nyugalomra, rendre intette a hallga­tóságot, majd átadta a szót Peidl Gyulának, aki a következőket mon­dotta : Peidl Gyula beszéd?. Tisztelt polgártársaim, tisztelt elv­társim ! A- a szép fogadtatás, amely­ben tegnap részesített bennünket Szeged város munkássága, az a sze­­retet, amellyel körülvesznek, bősé­gesen kárpótol bennünket azért a gyü­mieles fogadtatásén,amiben a pol­gári perlé­t részéről a nemzetgy­űlésen részesültünk. Azt hangoztatják állan­dóan, hogy nem vagyunk hazafiak. Kézdem­, vájjon kik a hazafiak? Közbeszólási A piramistákl Peidl Gyula: Talán az a kicsiny A szociáldemokrata képviselők ri­ogatásáról to a­ábbi tudósításban számolunk be: Küldöttségek, látogatások. Vasarna­p délelőtt Peidl Gyula, mint a II. kerü­et képviselője láto­gatást kívánt tenni a város ható­ságánál. K­erlete azonban nem járt szerencsével, mert a város hatóságá­nak képviselői nem voltak megtalál­hatók. Dé előtt 11 és 1 óra között kül­döttségeket fogadott Peidl a Tisza­­szállóban lévő lakásán. Küldöttségi­­leg tiszteleg­ek nála az összes szak­­szervezeek, munkásegyesületek, sőt a második kerület haladó polgár­sága, a kisiparosok is szakma­ sze­rint tisztelegtek képviselőjüknél. Dél­után Pe­­ti visszaadta a látogatáso­kat. Megtekintette a Munkásotthont, szakszervezeteket, a Munkások Fog­a­mtási S­öve­kezetét és a többi munka-jóléti intézményekét. Utána képviselő ársaival együtt a Kossuth Lajos sugáru i volt L­á­szló-féle ven­­dég lőve mer­t, ahol ré­szt vett a szo­­ciá de­mokrata pá . gyűlésen. réteg, amely évszázadokon keresztül bitorolta az ország földjét? A tör­ténelem tanúsága szerint mindig, amikor a dolgozó kisemberek hely­zetük megjavítására törekedtek, min­dig el akarták velük hitetni, hogy ez rém hazafias cselekedet. Nagyon jellegzetes, hogy már a választások előtt is és most is a nemzetgyűlé­sen minden gyűlölködés mellett hal­lottunk oyan hangokat, hogy a dol­gozóknak a nemzetgyűlésen való képviselete megnyugvást kelt a nép körében. Ez azonban egymagában­­véve még nem lehet elég arra, hogy megnyugvá­st keltsen, hogy ez a megnyugvás állandó legyen. A szo­ciáldemokratáknak nem az a legfőbb óhajuk, hogy képviselőt küldjenek a parlamentbe. Ennek csak akkor van érte­lme, ha a munkásképviselők meg­felelő megértésre találnak a túl­oldaliaknál és a kormánynál és olyan intézkedések történnek, ame­lyek megjavítják az életviszonyokat és a dolgozó nép jogi helyzetét. (Úgy van !) Ha csak arról volna szó, hogy szocialista képviselők ül­jenek a parl­amentben, ezt már ré­gen elemeztük volna. Maga Tisza István, aki hallani sem akart a vá­lasztójog kibővítéséről, több ízben fölajánlott párunknak néhány man­dátumot, de a párt ezt mindannyi­szor visszau­asította, mert a választó­jog kérdése fontosabb annál, hogy hány szocialista képviselő ül a par­lamentben. Ha tatkos a választójog, ez megadja a lehetőséget arra, hogy a választók minden befolyástól men­tesen éljenek vele és így minden képviselő, ha azt akarja, hogy man­­dá­um­a ne csak egy ciklusra szól­jon, kénytelen olyan politikát foly­tatni, amely a széles népré­­gek ér­dekeit szolgálja. Tisztelt polgártársaim ! A dolgozó néprétegek ma a legsúlyosabb gon­dok és viszonyok között élnek. A drágaság napról-napra fokozódik. Maga Bethlen István miniszterelnök adta tudtára hírlapok utján az or­szág lakosságának, hogy borzalmas lesz a tél. (közbeszólás: A búza aranyparitásai) A drágasággal kell tehát alaposan foglalkoznunk. A szociáldemokrata képviselők ezt a maguk részéről meg is teszik. Meg­felelő javaslatokat terjesztünk elő. Ha ezeket a nemzetgyűlés elfogadja, nem mondom, hogy a drágaságot teljesen megszünteti, de minden­esetre mérsékeli. A szociáldemokrata pártnak az az álláspontja, hogy a drá­gaság a gabonaárakból indult ki, mert ehhez igazodnak a többi árak. (Úgy van !) Ellenfeleink, a nagybirtokosok, akiknek hasznos lehet a tenyérdrá­gaság, azt akarják elhitetni a kis­gazdákkal, a törpebirtokosokkal és a földmunkásokkal, hogy a szociálde­mokratáknak ez az álláspontja elle­nük irányul. Leszögezem és szeret­ném, ha a törpebirtokosok és a föld­munkások ebben igazat adnának nekem, hogy számukra a magas gabonaár nem jelent hasznot, mert nekik nincsen annyi búzájuk, hogy annak az árából fedezhetnék más áruk drágaságát. Ha olcsó a ga­bona, akkor az ipari termelés is olcsó. Hogy ezt mege­tethessük a nemzetgyűlésen is, ahhoz szükséges a szociáldemokrata képviselők ki­tartó munkája. Ehhez pedig szük­ségünk van arra, hogy választóink ernyedetlen munkával segítségünkre legyenek abban a harcban, amely arra irányul, hogy minél szélesebb rétegeket nyerjünk meg. Eredményt csak akkor érünk el, ha­­ okán va­gyunk és ha cselekedetünket a meg­győződés diktálja. — Ahhoz, hogy a dolgozó réte­gek életszínvonalát és jogi helyzetét megjavít­sa, szükséges, hogy Ma­gyarországon törvénybe iktassák az egyesülési és gyülekezési jogot. (Úgy van!) Magyarországon kívül nincs még Európában még egy olyan ország, ahol nincs meg a népnek ez a joga. Mindenek előtt szükségesnek tartjuk a sajtószabad­ság helyreállítását. (Zajos helyeslés.) Lehetetlennek és a mai korba bele nem is­őnek tartjuk, hogy közigaz­gatási úton tilthassanak be lapokat, vagy vonhassanak meg kolportázs­jogot. A kurzus alatt gyakran han­goztatták, hogy a kurzusellenes la­pokat be kell tilt­ani és most a nem­zetgyűlésen hasonló indítvánnyal ál­lanak­ elő. (Nagy zaj.) Nyilvánvaló,­­h­gy ilyen fölfogást sehol sem ért­hetnél­ meg. Kijelentem, hogy ami­kor ezt az ir­ditványt meghallottam, Számuelly neve jutott eszembe. Szá­­muelly embereket gyilkolt, ezzel a szettemet akarják meggyilkolni. (Zajos helyeslés. Fölkia­tások: Le az orgoványo­kkal! Szellemi Orgo­­vány !) — Negyvenhárom évvel ezelőtt Szegedet e öntötte a Tisza, elpusz­tította az ekkor virágzó váron. Az árvíz után sár és iszap maradt vissza. Szorgos munkára volt szük­ség, hogy ez a sok sarat és sza­­pot eltakari­hassák és hogy az el­pusztít Szeg­ed helyére egy szebb Szegedet építhessenek. Polgártársaim! Nyolc évvel ezelőtt hasonló áradat öntötte el az országot, a háború. Ennek nyomán is­­,ok sár és iszap maradt vissza. Eddig még nem si­került ezt az i­szí­tót eltakarítani, de nekünk az a törekvésünk, hogy az eltakarítás munkáját folytathassuk, hogy szabaddá tegyük az utat a közszabadságok, a munka, a jog, a kulturális fejlődés előtt. Ha sikerül ezt a sok sarat és iszapot eltakarí­tanunk, ha sikerül biztosítanunk a fejlődés lehetőségét Magyarország számára, akkor bátran variálha­juk a szállóidőt, hag­y Magyarország szebb lesz, mint vo .­­ Ezt azonban nem lehet elemi terrorral­­(Köz­beszólá­sok : De még internálással sem­ !), csak a közszabadságok törvényes biztosításával, a megélhetési viszo­nyok javításával és a kultúra fejlesz­tésével. Ehhez a munkához kérem •in az önök kitartó és hűséges tá­mogatását.­ A szociáldemokrata párt gyűlése. Négy szocialista képviselő beszéde. Peidl Gyula befejez­e beszédét. A j Minek hízelegjek, de most ki kell hátu­«lóság hatalmas éljenzéssel ün­nepelte a képvise­lt. A »aps es éljen­zés még akkor is tar­ott, amikor Ko­vács Imre bejelentette, hogy Szabó Gyula nemzetg­yülé­i képvi­dó be­széd­ k­övetke­ik. Az ünneplés zaja csak ak­kor halt el, amikor Szabó Gyula megjelent a rögtönzött emel­vényén. Szabó Gyula először Peidl Gyula személyéve­ f :i> • lalki'Z'k. Nem a vagyon, úgymond, tekintély imádó, az éc. ..ok mindenre megtanított, de egyre nem, hogy ra­jelentenem, hogy a munkásmozga­lomban eltöltött élelemnek ez az első boldog napja, amit Peidl társa­ságában töltök el Szegeden. Régen dolgozunk együtt és mindig azt lát­tuk, hogy csak kevés hála jut azok­ra­­, akik a kis emberekért küzdenek. De ,nost, amikor ?. be­deg emberek szemébe nézhetek, belátom, hogy nem hiába ugaroltunk. Amikor be­mentünk a nemzetgyűlésbe, nagyon jól tudtuk, hogy nem olyan társa­ságba megyünk, ahol tárt karokkal r ának ben­nünket, han­em azért men­­t­ünk be,hogy ott folytassuk munkánkat.

Next