Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-01 / 175. szám

2 SZBUBU Szeged, 1922 augusztus 1._ — Amikor a választás előtt lennyit. U1zegeden, többen azt kérdezték tőlem, hogy miért rém jön Perdi maga se. Megmagyaráztam távolmaratásának okát és megmerdettem, hogy éppen az'mit válasszák meg, ami meg is történt. Ebben a munkában nagy mértékben voltak segítségünkre a liberális pogárok. (Étjelzés.) Lehetnek köztünk ellentétek, de ha arról van szó, hogy építő munkára kell összefognunk, akkor ezek az ellentétek eltűnnek. A szegedi választáson az eddigi gyakorlat ellenkezője történt. Eddig ugyanis a választók csak addig látták a jelöltjüket, amíg a kezébe nem adták a mandátumot, mert azután kevesen tartották szükségesnek, hogy választóiknak számot adjanak munkájukról, most pedig Szeged város második kerületének választói addig nem látták jelöltjüket, amíg a választás nem történt meg. Ez tulajdoni képen így is van helyesen. (Helyeslés.) j — Nem frázis az, hogy mi vissza akarjuk szerezni Magyarországot. Nekünk a lelkünkben él ennek a szükségessége. (Taps és éljenzés.) ■ Mi tudjuk, hogy nagy föladat előtt állunk, de kisebbségben vagyunk és ’ így a nemzetgyűlésen csak az ostor szerepét tölthetjük be. Erőszakos változásokat sem a gazdasági élet, sem a politika nem tűr. Csak a fokozatos fejlődés biztosít maradandó emléket. Mi ennek a fokozatos fejlődésnek az alapján dolgozunk. Ha ez ellen bárhol a választóknak kifogása van, mi félre állunk, mert nekünk nem a mandátum a fontos, mi csak a megszabott egyenes után haladunk. A fokozatos fejlődés nem hoz máról holnapra eredményeket, hosszú évek kellenek ahhoz, amíg mi kézzel fogható eredményeket mutathatunk föl. A háború előtti reakciós, konzervatív politika miatt kulturális téren is nagyon hátra maradtunk. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy az, amiért küzdünk, nem a mi, hanem a gyermekeink öröke lesz. Peidi Gyula is ezt az elvet vallja és ezért vagyok büszke, hogy vele együtt mentem a nemzetgyűlésbe. Mi egyszer már együtt álltunk, amikor együtt tartottuk hátunkat az ország összeomlása elé és amikor mindkettőnk feje fölött lógott az akasztófa kötele. Csak annyit mondhatok, hogy Szeged népe jól választott, amikor Pesdlt választotta meg és erre a választásra büszke lehet. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Önök olvasnak újságot, tudják, mit csinálunk. Nem kívánunk mást, mint őszinteséget és becsületes kritikát. A hallgatóság meleg ünnepléssel honorálta a szónokot, aki után Batitz Gyula lépett az emelvényre. Gomblyukában piros szegfű virított. Az egybegyűltek szokatlanul meleg ünnepléssel fogadták, mire Batitz Gyula kijelentette, hogy a vörös szegfű nem tüntetés akar lenni. Nagyon szereti a virágot és azért tűzte ki. — Akkor is éljen — kiáltotta valaki, mire újult erővel tört ki az éljenzés. — Én azelőtt a szegedi szociáldemokrata párt titkára voltam, kezdte beszédét Batitz , és részt vettem a munkásság és azon kisszámú polgárság küzdelmében, akik a liberalizmust, a demokráciát és az általános titkos választójogot írták zászlajukra, néhány furcsaságot tapasztaltam. Engedjék meg, hogy ezeket elmondjam. Minket bolsevistáknak neveznek, ezzel akarnak bennünket lejáratni. (Közbeszól** : De nem sikerü! ám!) Emlékeztetem Szeged város polgárságát és munkáságát, hogy a háború előtt, amikor az általános választójogért küzdöttünk, akkor Szeged város reakciós-konzervatív polgársága megtapsolta a bennünket kardlapozó rendőröket és a markiba nevetett örömében. 1918 novemberében pedig, amikor a város munkássága és liberális polgársága népgyülést hivott össze a Klauzál-térre, engem is fölszólítottak, hogy beszéljek. Előttem dr. Kószó István (Óriási zaj.) nemzetgyűlési képviselő e idő szerinti államtitkár (Közbeszólás : Akkor is levele!) szólalt föl és szóról szóról a következőket mondotta: „Örömmel adhatjuk tudtul Szeged város közönségének, hogy Kelet jóétól kezd föltűnni a szabadság hajnalhasadása ..Mindenki tuda, hogy a bolsevizmust dicsőíti ezzel. (Helyeslés.) Én higgadtságra hívtam föl Szeged város munkásságát és azt mondtam, hogy minden embernek kötelessége, hogy a rendre ügyeljen, hogy megóvjon minden kiló lisztet, minden szem burgonyát a rablástól. A gyűlés végén pedig a polgárság büszke volt arra, hogy a polgári szónok sokkal radikálisabb volt, mint a szociáldemokraták szónoka. Most, amikor a konszolidációért harcolunk és azt mondjuk, hogy azt csak a jogrend helyreállításával érhetjük el, most ránk fogják, hogy mi vagyunk a bolsevisták. Ez az a furcsaság, amit el akartam mondani és ami megmutatja, hogy milyen furcsán változnak a politikai viszonyok és a mindenkor szereplő politikusok. A választás alatt minden eszközt fölhasználtak arra, hogy a munkásságot és a polgárságot eltántorítsák attól, a bűncselekménytől, hogy szociáldemokratára szavazzon. (Derültség) De ez nem sikerült és Uram bácsi’, Szeged város második kerületében megválasztottak egy virtigli szociáldemokratát. (Zajos derültség, taps, éljenzés.) Ha a drágaság miatt panaszkodik egy munkás, azt mondják, hogy azért van drágaság, mert szociáldemokrata képviselőt választottak. (Közbeszólás: Nem hisszük ám el !) Azért említem föl ezt, nehogy fölüljön valaki, mert aki gondolkozni tud, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a drágaság inkább a dohányutcai merénylettel és a rokonkörülményekkel hozható vonatkozásba. (Helyeslés.) Aki tehát olcsóságot akar, annak kötelessége, hogy a jogrendért harcoljon. A hosszantartó éljenzéssel fogadott beszéd után PHtter Emil emelkedett szóásra. — Körülbelül 400 évvel ezelőtt — kezdte beszédét — egy svéd államférfi megálapítota, hogy az országokat igen kevés bölcsességgel kormányozzák. Hát csakugyan kevés bölcsességgel kormányozzák most nálunk is. Ennek köszönhetjük, hogy amikor megjelennek a munkásság képviselői Szegeden, nemcsak a munkások üdvözölnek bennünket, hanem a dolgozó polgárok is. Ennek az országkormányzó bölcsességnek a követe/ménye az is, hogy I vannuk, akiknek előjoguk van a 1 munkanélkül.síg c. Amikor e*y munka* keríti a birósig elé, akar mint 1 p niszos, nem rádion, vagy mint 1 tanu. a bíróságnak arra a kérdésére, hogy „ti a foglalkozása“, nem azt mond hogy „az apám fölbirtokosa(Fölkiálásuk : Az „istennyila“!), hanem azt mondja, hogy munkás vagyok. De hát íme, vannak ebben az országban olyanok, akiknek előjoguk van a munkanélküli életre. — A szociáldemokrácia látszólag külön utat jelöl meg a munkásság számára, de ez az eltérés csak látszólagos, mert a különbség elenyészik, amikor a kultúra, a jogrend, a jogbiztonság megvédéséért folyik a harc. Ezt bizonyítja, hogy a liberális polgárok Peidi Gyulára szavaztak. — A kevés bölcsességgel való kormányzás nagyon veszélyes, különösen egy ilyen országban, mint Magyarország. Az ilyen kormányzás forradalmi hangulatot teremt. A szociáldemokrata pártot forradalmi pártnak nevezik. Én szociáldemokrata vagyok, de kijelentem, hogy én nem akarok forradalmat. A polgárságot azzal szeretnék elijeszteni tőlünk, hogy mi nemzetköziek vagyunk, pedig nemzetközi minden, az ég is, a fű is, a Nap is. A nemzetköziség vádja csak frázis, mert nem jelent mást, mint ezt, hogy a munkásság a nagytőke nemzetköziségével szembembeállítja a munkásság nemzetközi szervezetét. Szeretném látni azt a magyar cukorbárót, aki hazafiságból olcsóbban adja a magyar népnek a cukrot, mint amennyit ő fizetett érte külföldre. Eljön az az idő, amikor a szociáldemokrácia megszűnik, de csak akkor, ha nem lesznek elnyomók és elnyomottak De addig lesz. Ha ránk döntik Ázsia minden hegyét, ha megszervezik ellenünk a világ minden Héjjas Ivánját — akkor is lesz ! Pikter Emil beszédét óriási taps és lelkesedés között fejezte be. Utána dr. Györki Imre Debrecen nemzetgyűlési képviselője beszélt. — Azok előtt, akik Magyarország utolsó húsz esztendejének történetét ismerik — mondotta Györki, azok előtt élénk emlékezetben lehet az a közjogi harc, amit az ellenzék vívott az osztrák elnyomás, az osztrák kizsákmányolás ellen. Akkor azt fájlalták, hogy az ortrák diplomácia a külföld előtt, mint Ausztria gyarmatát állította be Magyarországot. Akik a külföldön jártak, ennek eredményeképen meg is állapíthatták, hogy Magyarországot sehol sem kezelik önálló államként Ez fájdalmas volt, de ugyanilyen fájdalmas az is, hogy ma alig van nap, amikor szó ne kerülne a külföldön a Magyarországon uralkodó botrányos állapotokról. Azt látják külföldön, hogy Európa szégyenére ide hozták a legsötétebb Ázsiát, a reakciót. (Helyeslés). Mert ezt bizonyítja az, ami az utóbbi két és fél év alatt történt a keresztény-nemzeti jelszó alatt. A napokban folyt le az orgoványi gyilkosság tárgyalása, a napokban lobogtatja meg magát fejünk fölött az „istennyila“, most folyik a Tandau-pör és bennünket mondanak hazaárulóknak, bennünket, akik ennek az állapotnak a megszüntetésére törekszünk. — Amikor a szociáldemokrata párt bevonult a törvényhozásba, két jelszót tűzött a zászlajára: „Küzdelem a jogért“ és „küzdelem a kenyérért“, mert lehetetlen az, hogy akadjon olyan ország, ahol internálnak, rendőri jelentkezésre kényszerítenek, börtönbe vetnek embereket politikai meggyőződésükért és legyenek sokan olyanok, akik nem mernek hazajönni, mert félnek, nem a magyar igazságszolgáltatástól, hanem a felelőtlen elemektől, az istennyilaktól! (Nagy zaj). A munkásságot ezek a körülmények és a kenyérviség kivándorlásra kényszerítik. Azt mondják, hogy mi merev osztálypolitikát folytatunk, de mi tudjuk, hogy amikor a munkásságért küzdünk, akkor az országért harcolunk, mert mégis csak a dolgozók vannak többségben. — A tisztviselőkérdésben szintén jelszó politka folyt. A választás alatt mindenre rávették a tisztviselői kart, de most, amikor túl vagyunk a választásokon és nincs már szükségük a tisztviselők támogatására, B-listára tették őket. — Mi szót emeltünk a tanszabadságért. Szemünkbe vágták, hogy mi közünk nekünk a numerus clausushoz, hiszen a munkásgyerekek nem mennek az egyetemre De mivel a tanszabadság is a közszabadsághoz tartozik és azt jelenti, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, tehát barátiunk érte. — A munkásság és a liberális polgárság olyan munkát végzett a választások alatt, amely erőt ad nekünk a további küzdelemre. De önöknek sem szabad pihenni, hanem tovább kell küzdeniök, mert könnyednek a községi választások és föl kell veni a küzdelmet a reakció ellen minden vonalon. (Helyeslés.) Ha továbbra is olyan erőt fejtünk ki, mint amilyent eddig kifejtettünk, akkor elérjük, hogy Magyarországon olcsó lesz a kenyér és drága az emberélet! (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezután Kovács Imre pártvezetőségi ág néhány szóval bezárta a mindvégig lelkes hangulatú népgyűlést. Az örv mtől ragyogó arcú emberek kitódaltak az utcára és lelkesen tüntettek a második kerület nemzetgyűlési képviselője mellett és aztán a legnagyobb rendben oszoltak szét Házat! Földet!üzletet! rSf.*,ÍR“?R,ST! Szabó ingatlan iroda által, Takaréktár utca 3. lirhatóbb. Állandó nagy előjegyzés vagy . ____ Telefonszám: 10—54. Szolid és a legmegfeldibb_ Ősietek eladására. 1240 Gyűlés és bankett • Este nyolc órakor óriási érdeklődés mellett folyt le a Debreceniutcai Csányi-féle vendéglőben a szociáldemokraták második gyűlése. Ezen tíeő Lipót intézett üdvözlő beszédet Peidi Gyulához, aki ezután itt is elmondotta beszámolóját. A gyűlés közönsége frenetikus tapssal és éljenzéssel kisérte a képviselő beszédét, majd Szabó Imre, Batitz Gyula, Pichler Emil és dr. Györki Imre mondottak hatásos beszédet. A gyűlés után féltízórai kezdettel ugyancsak a felsővárosi Csányi-féle vendéglőben bankettet rendezett a szociáldemokrata párt a vendégek tiszteletére. A vacsrán a liberális polgárság számos képviselője is Csányi-vendéglőben megjelent, köztük Ottovay Károly, a Bárczy-párt elnöke. Vacsora után Gerő Lipót, a magántisztviselők szervezetének elnöke mondott pohárköszöntőt a vendégekre és Peidi Gyulára. — Nehéz föladat ez — úgymond —, mert a szociáldemokraták nem szokták egymást ünnepelni és dicsőíteni. A szociáldemokraták törekvése nem titok. Beleakarnak kapcsolódni az országépítő munkába Fölajánlják ehhez a munkáskezeket. Ezért hagytak föl a passzivitással, noha nagy terrorral kellett megküzdeniök. Az a program, amit Peidi Gyula adott a nemzeti gyűlésen, a szociáldemokratáké, de lehet a liberális polgárságé is. A