Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)
1922-11-01 / 189. szám
2 SZEGED Az ellenzék zászlóbontása. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A politika teljesen elcsendesedett. A kormány egyik délutáni lapja ugyan naponkint igyekszik csemegeként egy kis szenzációt feltálalni, de ellenzéki körökben ezeket a leleplezéseket mosolyogva fogadják. A közeljövőben egyetlen politikai esemény kínálkozik, amelyről már számot adtunk és ez az ellenzék zászlóbontása. Az első megmozdulás Debrecenben Hegymegi Kiss Pál beszámolója lesz, amely után Rassay beszámolója következik a Tatteraalban. Politikai körökben mindkét beszámoló elé nagy érdeklődéssel tekintenek, mert az ellenzék ezeken a beszámolókon fogja dokumentálni először, hogy teljesen egységesen törekszik álláspontja védelmére. Politikai körökben az a hír járja, hogy ezeken a beszámolókon a keresztény ellenzék is részt fog venni, hogy ezzel bizonyítsa a kormány elleni álláspontját. Ettől eltekintve az ellenzék körében minden csendes, csak a nagy készülődés látható, de egyelőre minden érdeklődésünk válasz nélkül maradt, mert a taktikai kérdésekkel csak a zászlóbontás után akarnak előjönni. Egy bizonyos, hogy az ellenzék erősen szervezkedik az őszi kampányra. Újból Indemnitást kér a kormány. A kormány körében is lázas munka folyik. Gróf Bethlen István miniszterelnököt ma felkereste gróf Klebelsberg Kuno kultusz- és Rakovszky Iván belügyminiszter, aki elreferálta a miniszterelnöknek a vármegyei közigazgatás reformjáról szóló tervezetet, valamint bemutatta a kivételes hatalom megszűnése folytán szükségessé váló új törvényjavaslatokat is. A nemzetgyűlés összehívásának időpontja, mint arról a „Világ” értesül, még bizonytalan. Mindenesetre a sürgős összehívást indokolja az a körülmény, hogy december 15-én lejár a kormány számára adott pénzügyi felhatalmazás. Nehogy az állam háztartása menetében fennakadás álljon be, a kormány újabb indemnitás útján kéri a maga számára a pénzügyi gazdálkodásra a törvényes jogot. A politikai közvéleményt nem érinti teljesen váratlanul a kormánynak ez az elhatározása, az ellenzék állásfoglalásáról azonban ma még nem sokat lehet tudni. Czernin levele. A 8 Órai Újság tegnap esti számában leközölte gróf Czernin Ottokár volt külügyminiszternek Molnár Béla volt országgyűlési képviselőhöz intézett levelét, amelyben többek között azt írta Andrássy Gyuláról, hogy »Tiszával és velem szemben, akik azt az eszmét ápolták, hogy Károlyit le kellene fogatni, erélyesen ellenszegült, sőt Tiszával szemben Károlyi politikai magatartásáért is kezeskedett. Őfelsége is állandóan fogadta őt (nyilvánvalóan azért, mert őt Andrássy mindig ajánlotta.)“ Erre vonatkozóan gróf Andrássy Gyula, aki jelenleg Tiszadobon tartózkodik, a következő nyilatkozatot tette: Czenin Ottokárt nyilván tökéletesen cserbenhagyta emlékező tehetsége. Amiket a kérdéses levélben állít, sohasem történtek meg. Mindenesetre kényelmes dolog ma Tiszára hivatkozni, amikor ő már nincs az élők sorában. Abban az időben egyébként nem is voltam olyan jó viszonyban Tiszával, hogy ő állásfoglalásait az én jótállásomra építtette volna politikai dolgokban. De másrészt kiállott volna jót érteni Tiszának, akiben ő nyilvánvalóan ellenfelét látta. Azt hogy Tisza le akarja tartóztatni Károlyit, még pedig Czernin óhajára, aki pedig a legjobb viszonyban látszott lenni Károlyival, csak most hallom először. Károlyi ugyan egyszer mondotta nekem, hogy Czernin biztosan megerősítené pozícióját és megvédené igazát, ha erre őt megkérné. Természetesen nem felel meg a valóságnak az sem, hogy őfelségénél audienciát eszközöltem volna ki számára. Abban az időben erre módom sem lett volna, mert én is csak nagy ritkán jutottam be őfelségéhez, mégpedig csupán valami nagyobb válság idejében, vagy hasonló alkalmakkor. Mindenesetre mély sajnálatomat fejezem ki afölött, hogy Czernin ezeket a leleplezéseket nem akkor tette, amikor az illetők, akikre hivatkozik, még életben voltak. Ezek akkor egytől egyig megcáfolták volna kijelentéseit. Ezek közül ma már csupán Károlyi Mihály van az élők sorában, forduljunk tehát ő hozzá. A kommün rendőrkapitányát hivatalvesztésre ítélték. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya dr. Aigner Károly elnöklete alatt tegnap délután hozott ítéletet dr. Szakáll József városi rendőrkapitány fegyelmi ügyében és a több mint három évig tartó fegyelmi vizsgálat után hivatalvesztésre ítélte. A fegyelmi ügy ismertetése után Turóczy Mihály tiszti főügyész tette meg indítványát. Kéri a fegyelmi eljárás fenntartását és a törvény alkalmazását. Az indítvány indokolásában elmondja a főügyész, hogy dr. Szakáll Józsefet azért függesztették fel állásától, mert a proletárdiktatúra alatt államellenes magatartást tanúsított. Mivel a kormánybiztos-főispán ténybeli vádakat nem sorolt, így a felmerült vádakat most sorozza pontokba. Az első vádpont szerint dr. Szakál József a proletárdiktatúra kikiáltásának a napján magát helyeztette a szegedi rendőrség élére. A vizsgálat során azonban semmi terhelő adat nem merült fel erre a vádra vonatkozólag. Vallomását, amely szerint a rendőrség vezetésére Dettre János kormánybiztos egyenes utasítására vállalkozott, nem cáfolta meg senki, de mégis vádat kell ellene emelni, mert — ha felsőbb nyomásra is — elvállalta a rendőrség vezetését. A második vádpont szerint nem teljesítette hivatali kötelességét, amikor a polgármester rendeletére ötven főből álló rendőrszakaszt kellett volna Felsőtanyára küldenie a vörösök garázdálkodásának megakadályozására. A harmadik vádpont szerint vádat emel Nagel Manó és társainak őrizetbevétele körüli magatartása miatt. Az őrizetbevételt különben felsőbb parancsra rendelte el, de azért mégis vétkes, amiért a parancsteljesítést nem tagadta meg. A negyedik vádpont szerint Dreyer József rendőrkapitány levele alapján összehívta a rendőrtiszteket és a legénységet és arra akarta őket rábírni, hogy fegyveresen hagyják el a várost és álljanak a szovjet szolgálatába. Ebben az ügyben vádat ellene nem is emel a főügyész. Arra sincs bizonyíték, hogy levelezett volna a felsőtanyai direktórium tagjaival. Ötödik és egyszersmind utolsó vádpontként azt lehetne felállítani, hogy — mint a rendőrség vezetője — itt a városban állandó összeköttetésben volt a kommunistákkal. Védekezését, mely szerint mint hivatalfőnök nem térhetett ki látogatói elöl, más terhelő adat hiányában el kell fogadni, mert bizony abban az időben bárki lett volna a rendőrség vezetője, másként nem cselekedhetett volna. Bizonyíték van arra is, hogy azért íratott be két újonnan fölvett pótrendőrt a kommunista pártba, hogy azok a kommunisták terveit előre megismerjék. A vizsgálat adataiból nem látja a főügyész beigazolják, hogy Szakáll József dr. a diktatúra alatt államellenes működést fejtett volna ki s igy magáévá teszi a törvényszék eljárástmegszüntető végzésének indokolását. Nem tagadható, hogy Szakáll József dr. akkori magatartásából sokan azt következtethették, hogy kommunista érzelmű volt, ilyen látszatra azonban terhelő adat hiányában vádat emelni nem lehet. Ügyének elbírálásánál súlyosbító körülmény, hogy a felszínre került rétegekkel szemben nem tanúsított elég erélyt. Hivatalvesztést azért nem indítványozott, mert a vizsgálat adatai szerint nem abban vétkes, amivel vádolták. Véleménye szerint ő csak olyan fegyelmi vétséget követett el, amelynek megtorlására a másodfokú pénzbüntetés is éppen elegendő. A vádirat ismertetése után a fegyelmi választmány tanácskozásra vonult vissza és rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, amely szerint Szakács József dr. nemcsak a vádiratban konkretizált vádakban vétkes, hanem mindazok a vádak is terhelik, amelyeket az ügyész bizonyíték hiányában elejtett. A fegyelmi választmány így kimondotta a hivatalvesztést. Szeged, 1922 november 1. Levél a múltból. Az alábbi levél pontosan nyolc esztendővel ezelőtt, egy dermesztően hideg délután hódol a lövészárokban, valahol a galiciai-orosz határon. A levélíró még él; a címzett eltette a levelet és nyolc esztendő múltával visszajuttatta hozzá, hogy lássa, miként vélekedett a háborúról, mikor benne volt a kellős közepében. A levél nem a nyilvánosságnak szánt harctéri írások közé tartozott, melyeknek túlnyomó része messze a fronttól és távol a veszedelmektől készült, épen azért a hangja őszintébb és természetesebb. A megírása óta csak nyolc esztendő telt el, de a hangja úgy hat, mintha valahonnan a messze távolból, s múlt idők ködös homályából csengene felénk. Változtatás nélkül csupán a legszemélyesebb vonatkozások elhagyásával közöljük, halottak napja előtt megemlékezésül. A levél a következő : Kedves és nagyságos asszonyom, — ez a levél nemcsak magának, de Pisti bácsinak is szól. Azonkívül arra kérem, hogy mutassa meg a feleségemnek is. Neki ugyan már körülbelül mindent megírtam, de talán mégis talál benne valamit, ami érdekli. Ismeri a régi viccet a Móricról, aki büszke arra, hogy zsidó, mert ha nem volna büszke, akkor is zsidó volna. Nos tehát mi is így vagyunk ezzel a háborúval. Jó képet vágunk hozzá, mert ha nem vágunk jó képet, akkor is háború volna. Hanem én azt hiszem az emberek túlnyomó része másként képzelte el a háborút, mint amilyen. Lobogó zászlók, szép rohamok, vágtató huszárok és miegymás. Ehelyett higgje el, hogy közvetlen közelről ütközetben mindössze három muszkát láttam két hónap alatt, a többit legfeljebb messzelátón. Most már itt vagyunk két hete egymással szemben, egy kis folyó választ el bennünket egymástól, a távolság szinte hihetetlen ! Mindössze 200 méter és nem látjuk egymást. Mélyen be vagyunk ásva a föld alá és ásóval, kapával, csákánnyal haladunk a folyó partjához. Mindennap elesik itt is, ott is egy-két ember, akit lesből leterítenek, megsebesül öt-tíz, — ez az egész. Hogy tulajdonképen mit csináltunk, azt rendesen egy hét múlva tudjuk meg az újságokból. Nappal a föld alatt vagyunk, mert ha valaki kidugja a fejét, lesből rögtön rája lőnek. Csak éjel megyünk ki a Dockungból enni, inni és egyéb privát ügyeket elintézni. A mulatság éjei se valami ragyogó, mert akkor pokoli lövöldözés van, hogy egyik a másikat a kosztolásban megzavarja. Ha ilyenkor egy lövés talál, arra azt mondják, hogy Zufallstreffer. A Deckung egy hosszú árok, amelyből oldalt annyi lyuk megy a föld alá, ahány embere van a századnak. Én a kapitányommal most már palotában lakom. A mi érmünk két méter hosszú és két méter széles. A teteje fenyőfával, földdel és gyeptéglával van fedve, a feneke szénával kibélelve. Magassága 93 centiméter. Oldalában lyukak hamunak, gyertyának és spirituszfőzőnek. Éjjelre — délután négy órától reggel hatig — az elejét Lefüggönyözzük, hogy a világosság ne szűrődjék ki rajta. A mi lakásunk a meleg paloták közé tartozik. Jägering, gyapjú mellény, zubbony, téli kabát, kézmelegítő, lábszárvédő, hósipka és dupla takaró van rajtunk, viszonylag jól lehet aludni. Hanem annál kellemetlenebb kimenni szolgálatban a sivító hideg orosz szélbe. Mert itt mindig fúj a jéghideg szél Oroszország felöl és már erősen benne vagyunk a télben. Így élünk itt mostanában. Az élelmezés elég jó, de a hústól már kezdünk megcsömörleni. Tésztát és főzeléket szeretnénk, ami nincs. Momentán cigarettánk vín bőven, de volt idő, mikor gyufa nem volt hazája. Kérdezze meg Berti bácsit, hogy ez milyen élvezet lehet. Egyebeket akkor mondok el a háborúról, ha hazakerülök. Berti bácsi írta, hogy a lányok készítenek meleg holmit és hihetőleg nekem is jut belőle. Teljes köszönet, de az én ruhatáram már teljes. Részint az elesett, részint a beteg kollegák holmiját elárvereztük és beszereztem darabonként mindent, amire szükségem van. Különben is az 57. számú tábori postára megint nem lehet csomagot feladni. Három héten át, Jaroslavtól Tarnovig nem volt postánk egyáltalán,