Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-01 / 214. szám

Szeded, 1922 december 1. S 7 E 0 E D 8 Csendes ülés a Házban. A­ nemzetgyűlés mai ülését fél 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. B mutatja Nógrád vármegye feliratát a forradalmi sajtó megrendszabályozása tárgyában. A feliratot ki­adják a kérvényt bizottságnak. Áttérnek a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat álta­lános vitájának folytatására. Az első felszólaló Szakács Andor. Csekélynek tartja az összeget, amit a kultuszminiszter az Akadémia támogatására előirányzot' Nézete szerint ebből az összegből legfeljebb 10 könyvet lehet kinyomatni. Történelmi visszapillantást vet az Akadémia működésére. Kifogásolja­, h­ogy a magyar arisztokrácia nem veszi ki a részét az Akadémia támogatásában, holott vagyoni hely­zeténél fogva elsősorban neki lenne ez kö­­les­sége. A javaslatot elfogadja. Az Akadémia ne politizáljon. Utána Jánosi Zoltán szólalt fel. Jánosi Zoltán: Mint ellenzéki politikus hiva­tásomat nem abban találom, hogy minden kormányjavaslattal szemben állást foglaljak. A legnagyobb örömmel jelentem ki, hogy a ja­vaslatot elfogadom. Amennyiben a túloldal bá­torít, az Akadémia iránti elismeréstől vezet­tetve, indítványozom, hogy az összeget a két­szeresére emeljük fel. A háború előtt a kultu­rális kívánságokat a törvényhozás a nagy ka­tonai terhek miatt nem elégíthette ki. Örömmel üdvözlök egy olyan politikát, mely a szó ne­mes értelmében nemzeti, kultúrpolitika. Fej­leszteni kell tudományos és irodalmi intéze­teinket, fejleszteni kell a népoktatást. Csak azt kérem, hogy ne engedjen az Akadémia a poli­tikai irányzatnak, a napi áramlatoknak, emel­kedjék olyan magasságra, ahol elfogulatlanul foglalkozhat nemeik a múlt, de a jelen kér­déseivel is. Ér­ például nem helytelenítem, hogy az Akadémia ki dta L­ekfü Gyulának „A száműzött Rákóczi“ című könyvét, bár helytelenítem azt a fölényes és lekicsinylő h­ú­­got Rákóczivá szemben, akit a maga erkölcsi­­ségéért és marihm­umáért valamennyien csodá­lunk. A Magyar Tudományos Akadémia nem zárkózik el a kortól. Annak hullámverései az Akadémiába is becsapnak. Ezt bizonyítja a Simonyi-féle eset is, hogy a nemzeti tanácsnál — magam is jelen voltam azon az ülésen — megjelent az akadémia képviseletében Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Heinrich Gusztáv és engedelmességi fogadalmat tettek, bár erre nem kényszerítette senki. 1918 november 5-én pedig az Akadémia kijelentette, hogy magát az ország vezetésére hivatott nemzeti tanács ren­delkezésére bocsátja. (Nagy zaj és ellentmon­­dások a kormánypárton.) Az Akadémiát idézem. A javaslatot elfogadja azzal a módosítással, hogy ne 12 milliót, hanem 24 milliót adjunk az Akadémiának. A konzervatív Akadémia. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter szólal fel ezután. Kérem Jánosit, tanúsítson a katoli­kusokkal szemben ugyanakkora megértést, mint amekkora megértést tanúsítok én a protestán­sokkal szemben. A képviselőknek tudniok kellene, hogy a világ összes Akadémiáival szemben ugyanazok a panaszok hangzottak el, hogy t. i. konzervatív intézmények és m­ás­­fajta panaszok. Ezeknek a forrása magának az Akadémiának a szervezetében van. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az Akadémia ma a leg­nagyobb nehézségekkel küzd. Sok a pályázó és kevés a pályadíj, A kcvés a pénz. Halter képviselő úr kívánja, hogy más tudományos in­té­mények számára is folyósítsunk szubvenciót. Én haj­landó vagyok erre, de még tárgyalásokba kell bocsátkoznom a pénzügyminiszter úrral. Azt azonban nem tehetem meg, amit Várnai kíván, nevezetesen, hogy a szubvenciót elszámolási kötelezettség mellett adjuk Csupán egyre kívánom felhívni a nemzetgyűlés és a társad­alom figyelmét. Három év múlva lesz az Akadémia centennáriuma. Remé­lm, hogy addig a magyar közönség adományaival nagymértékben elősegíti az Akadémia munkásságát. A javaslatot el­fogadásra ajánlja. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. Ezután áttérnek a javaslat részletes tárgyalá­sára. Az első szakasznál Várnai Dániel, Jánosi /­olián indítványa és Klebelsberg felszólaása u­tn­ a szakaszt eredt­ 1­i szöv­gében fogadják el. A többi szakaszt változatlanul, vita nélkül fogadja el a Ház. Farkas Tibor személyes kérdésben szólal fel. A hírlapíróknak megemlítette a belügyminiszter­nek egy márciusban mondott beszédét, amit a belügy­miniszter kétségbe vont. Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy tévedés forog fenn, amennyiben a szóban­­forgó gyűlésen beszédet nem mondott, csak éppen jelen volt. Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után áttérnek ráy Gyulának ara az indítványára, mely szerint a várr­e vei alkal­mazottak létszámviszony­ának szabályozásáról szóló törvényjavaslatba új szakaszt vegyenek be. Szilágyi Lajos rámutat arra, hogy az ellenzék már tiltakozott az ellen, hogy ilyen indítványt meglepetésszerűen hozzanak a nemzetgyűlés elé. Szeretné tudni, hogy a belügyminiszter a közigazgatási reformot mikor kívánja a nemzet­gyűlés elé terjeszteni: a főrendiházi reform te­­tárgyalása előtt vagy után. Csonka-Bihar vár­megye közállap­otairól szól. Nem akarja az ottani á­lapotokat a ny­lvánosság elé hozni és azért feljelentést tett a belügyminiszternél az ott történt dolgok miatt, de eddig még semmi eredménye sincs a feljelentésnek. Kéri a bel­ügyminisztert, hogy intézkedjék. Az új szakaszt nem fogadja el. A törvényhatósági választások elhalasztása Rothenstein Mór helyteleníti, hogy a törvény­­hatósági választásokat elhalasszák a közigazga­tási reform életbeléptetéséig. Senki sem garan­tálja, hogy mikor következik be a reform életbe éptetése. Nem fogadja el az új szakaszt. Rakovszky Iván bel­ügymini­zter: Minden képviselőn­k törvényadta j­ga, hogy a tárgya­­ás foly­­a alatt új szakaszt javasoljon. A maga részéről nem látja aggályosnak az uj szakaszokat, mer­t ezek elfogadásával csupán az iőszakra meghosszabbított helyzetet hosszab­bítjuk meg. Amikor látta, hogy az ellenzék úgy fogja fel a dolgot, hogy puccs készül s azzal a­­ jogos kívánsággal lépnek fel, hogy bizottságok­­ tárgyalják le az új szakaszt, készséggel járul h­o­z­á . Szilágyi késedelemmel vádolja őt. Felelős­sége teljes tudatában jár el minden kérdésben , és intézkedés előtt kötelessége hivatalosan meg­­­­vizsgálni a tényállást. A Ház többsége az új szakaszt elfogadja. Következik az újonnan szövegezett 20-ik sza­­­­kasz tárgyalása. Györki Imre nem fogadja el a szakaszt. In­dítványt terjeszt be, hogy három hónapon belül tartsák meg a törvényhatósági választásokat, s Rassay Károly szintén ilyen értelemben szólal­­ fel és ugyanazt a kérdést veti fel, amit Rothen­­­­stein: mi lesz akkor, ha 1923 végéig nem lép­­­­tetik életbe a közigazgatási reformot.­­ Szilágyi Györkivel egyetért abban a kérdés­­­­ben, ho­gy a tör­vény­hatósági választásokat már­­ meg kellett volna tartani. Kiegészítő indítványt­­ nyújt be arra az esetre, ha a nemzetgyűlés­i indítványát fogadnák el.­­ Szakács Andor csatlakozik Györki indítvá­­­­nyához.­­ Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol Szi­lágyi Lajosnak, hogy igenis kompetensnek tartja­­ ezt a nemzetgyűlést a kö­igazgatási reform tár­gyalására és elismeri ennek a nemzetgyűlésnek­­ a teljes jogkörét. Reméli, hogy 1923 végéig le­­j­tárgyalják a közigazgatási reformot, addig is leghelyesebb a törvényhatósági bizottsági vá­lasztásokat elhalasztani. Ha pedig a közigazga­­­­tási reformot a jövő év végéig nem tárgyalnák le, amit alig hisz, teljes szabadságában fog állni a törvényhozásnak, hogy a törvényható­­s­­ági bizottsági választásokat vagy elhalassza, vagy elrende­le.­­ Elfogadják fáy indítványát. Az elnök az indítványokat szavazás alá bo­csátja. A Ház Györki és Szilágyi indítványát elveti. Fáy indítványát eredeti szövegezésében elfogadja , és így új 19. és 20. szakasz kerül a törvény­­javaslatba. Elnök napirendi indítványt tesz. A legköze­­­­lebbi ülés holnap, december 1 én délelőtt 10­­ órakor lesz.­­ Az ülést 2 óra után bezárja Sed­fovszky elnök. Az iparosok az elnyomatás politikája ellen­­ i (A Szeged tudósítójától.) Az Ipartestület teg­nap délután öt órakor rendkívüli közgyűlést tartott Templom téri székházában. A közgyűlé­­­­sen, amelyet Körmendy Mátyás alelnök nyitott meg, nagy számban jelentek meg a szegedi­­ iparosok. Körmendy Mátyás bejelentette, hogy az Ipa­­­­rosok Országos Szövetsége vasárnap, decem­­­­ber­­ 3-án nagygyűlést tart Budapesten, ahol a­­ Szövetség a kormány iparellenes politikája ellen­­ több határozati javaslatban kíván tiltakozni. Felkéri dr. Pálfy József titkárt, hogy ismertesse az Iparosok Országos Szövetsége által megkül­­­­dött és elfogadásra ajánlott határozati javas­­­­latot. Dr. Pálfy József titkár mielő­t a tárgyhoz szólna, megjegyzi, hogy némely szegedi lap a block rend­szer elleni tiltakozással kapcsolatban azt írja, hogy az iparosság megtagadja a block­­rendszer végrehajtását és hogy állást foglalt a­ pénzügyigazgató ellen. Ki kell jelenteni, hogy ez a beállítás téves. Az iparosság tiltakozik ugyan a blockrendszer ellen, de annak végre­­­hajtását nem tagadta meg, a pénzügyigazgatót­­ pedig nem személyében támadta. A közgyűlés­­ az ily értelemben előterjesztett határozati javas­­­­latot elfogadta. — A legutóbbi idők tapasztalatai után — folytatta dr. Pá­ly József — a legnagyobb saj­nálattal kell megállapítani azt, hogy nem an­­­nyira a hivatali főnökök részéről, hanem alá­rendelt állásban lévő hivatalnokok által olyan nyilatkozatok tétetnek, amelyek arra engednek következetni, hogy ipar- és kereskedelemellenes hangulat üti fel a lábat. Hogy ez mily vesze­delmet jelent, azt nem lehet elérge hang­úlyozni. Ezt a fokozódó gyűlöletet csirájában kell elfoj­tani s kéri, hogy a közgyülés ily értelemben habozzon és intézzen felhívást a hivatali fő­nökökhöz, hogy a hivatalnokok gyűlölet szitását a legerélyesebben torolják meg. Ezután az országos nagygyűlés céljainak is­mertetését kezdi meg dr. Pálfy Józ­ef. Az or­szágos nagygyűlésnek öt határozati javaslata van. 1. A betegsegélyző biztosítási járulékok elő­legezési ügye. A népjóléti miniszter 8888—1922. számú rendeletével arra kötötte a munkaadó­kat, hogy a folyó évi augusztus hóra fizetett betegsegélyző járulékoknak négyszeresét előleg­kép fizessék be a munkásbiztosító pénztárnak. A pénztárak élnek a rendeleten alapuló joguk­kal, mert a táppénzek nagymértékű felemelése folytán szükségük van a pénzre. — Méltánytalannak és igazságtalannak tar­tom az olyan intézkedést — mondotta dr. Pálfy —, a­mely arra kényszerít súlyos gazdasági vi­szonyok, nélkülözések között és pénzszűkében élő embereket arra kötelezzenek, hogy a beteg­segélyző pénztárnak kamatmentes kölcsönt ad­janak esetleges elzárás terhe mellett. Az egész európai judicatúrában ismeretlen olyan intézk­e­­dés, amely kamatos kölcsön felvételére kötelez valakit azért, hogy másnak kamatné­küli köl­csönt adjon. ffi— Én a szegedi munkásbiztositó pénztár mi­niszteri biztosa vagyok, de a legmesszebbmenő méltányossággal és enyhitésekkel fogom a ren­deletét alkalmazni és kijelenthetem hogy ha emiatt a miniszterrel ellentétbe kerülőre, levonom a konzekvenciát és visszaadom megbízatásomat, minthogy az iparosság vagyoni romlásának elő­idézésében segédkezzem. Felolvassa ezután a rendelet ellen’ szóló határozati javaslatot­, amelyet az iparosság egy­hangúlag elfogadott. A 2. pont az uzsorabíróság kérdése. A tör­vények és rendeletek káoszában eligazodni nem tudó iparosság sohasem tudja, hogy mely pil­lanatban csukódik be mögötte a börtön ajtaja. A határozati javaslat azt kéri, hogy az uzsora­­bíróság elé tartozó ügyek a rendes bírósághoz utaltassanak és felebbezhetők legyenek. A 3. pont az általános kereseti adó szava

Next