Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)
1922-12-08 / 220. szám
Szeged, 1922 december 8. SZEGED A „Szeged“ az egyetlen magyar lap, melynek nincsen kolportázsjoga. Tartsunk ki mellette! Tovább működik a haditörvényszék Görögországban. Athéni jelentés szerint a forradalmi bizottság elhatározta, hogy S rgiades volt kisázsiai főbiztost haditörvényszék elé állítja, mert őt is részesnek tartja a katasztrófáért való felelősségben. Ha Sergiades külföldről nem térne haza, in contumaciam fogják elitélni. András görög herceg tegnap Rómába érkezett és feleségével, gyermekeivel és a személyzettel együtt a Gund-Hotelben szállott meg. A herceg nem fogadta az újságírókat, akikkel közöltette, hogy nincs számukra mondanivalója. Ma este a herceg Párison át Londonba utazik. A szegedi kávéházak (A Szeged tudósítójától.) Az árvizsgáló bizottság pénteken délután Balogh Károly pénzügyi tanácsnok elnökletével ülést tartott. Az ülési tárgysorozatán mindössze két lényegesebb pont szerepelt ugyan, de a vita mégis közel két óráig tartott. A vendéglősök és kávésok már néhány hét előtt kérték a kávéházi árak felemelését, az árvizsgáló bizottság azonban akkor nem határozott, mert a kért árakat túl magasnak tarta és előbb a budapesti hivatalos árakat akarta beszerezni. Az országos központi árvizsáló bizottság a napokban közölte a kért áraal és ezeknek alapján most elintézte a bizottság a vendéglősök és kávésok áremelési kérelmét, még pedig úgy intézte el, hogy a budapesti árakat engedélyezte Szegeden is. Eszerint mától kezdve a tejes kávé ára délelőtt három százalékos forgalmi adóval együtt 40, délután a tíz százalékos fényűzési adóval együtt 46 korona. A tea rummal délelőtt 38, délután 42, rum nélkül 28, illetőleg 32 korona. Ennek az újabb áremelésnek véleményünk szerint komoly alapja nincs, hiszen a nyersanyagok ára már jó régen, ha nem is csökkent, de változatlan. Éppen ezért érthetetlen, hogy az árvizsgáló bizottság hozzájárult a kávésok kéréséhez és még budapesti árakkal érthetetlenebb az, hogy a budapesti árakat léptette életbe Szegeden, ahol a kávésok rezsiköltsége jelentékenyen kevesebb, mint a fővárosban. A péntek árvizsgáló ülés másik tárgya a szabó- és cipőipari termékek árelemzése volt. A bizottság egyik tagja ugyanis indítványozta, hogy a bizottság revideálja a cipő- és szabóiparosok árkalkulációit, mert — véleménye szerint — az ipari cikkek ára nem áll arányban a nyersanyagok és a munkabérek árával. Példákat sorolt fel állásának igazolására. Így elmondotta, hogy egy cipő talpalásáért ezer koronát kérnek, a talpashoz szükséges bőranyagot pedig bármelyik bőrkereskedésben 250—300 koronáért meg lehet vásárolni, a mutatkozó 700 korona különbözet tehát erősen meghaladja a megengedhető haszon mértékét még ha a munkadíjat le is számítják belőle. Az indítvány felett másfél óráig tartó vita keletkezett, amelynek végén mégis egyhangúlag elhatározta a bizotság, hogy az országos központi árvizsgáló bizottságtól lekéri a cipő- és szabóipari cikkek és nyersanyagok, valamint a munkabérek hivatalos árkalkulációját, mert ennek alapján kívánja megállapítani, hogy árdrágítást követnek-e el a szegedi szabók és cipészek ? Borkóstolás a Kakas-templom tövében. (A Szeged tudósítójától.) Szegeden nagyon sokféle piac van, de valamennyi között mégis csak a legkedvesebb, a legvidámabb az a piac, ahol a szegedkörnyéki homlokföldek karcos idei nedűjét árulják, ott a kakakos templom és az „Árpád“-páholy közöli meg a Madách utca elején. A csirkepiacon állandó a pörlekedés, mert a városi asszonyok nem igen vannak egy véleményen a tanyai népség asszonyaival a csirkék miatt; a Valéria téri húspiacon is mérgesek az emberek, mert hát fehérhasú tudósok bölcs megállapítása szerint a húsfogyasztás növeli az emberi indulatokat; a híd melletti halpiac nagyon előkelő mostanában, mert ez a meghitt, demokratikus fórum, ahol sokszor a torony alatti politika irányát is megszabták, — lassanként a nagyon gazdag emberek találkozóhelyévé változott át; a Szent István téri búzapiac túlságosan komoly hely, mert túlságos komolyság illik a tízezerkoronás búzához is, no meg a kenyérrel istenes ember nem is tréfál. A borpiac, az egészen más valami. Bacchus kacagna a téli napfényes levegőben, szívéből és mélyen. A bor piaci árusítása is másféleképen történik. Az utca két oldalán szép sorjában állnak a tanyai kocsik és a saroglya szénakészletéből jóizün lakmároznak a visszájára fogott lovak. A kocsi tetején, a kisebb-nagyobb hordók között áll a gazda, vidáman, dalos kedvvel, hamiskásan hunyorgó szeme pajkosan villog elő a báránybőr süveg alól. A kocsin lévő legnagyobb hordó tetején kis pohár áll, benne ujjnyi nedűvel. Aztán jön a vásárló, szúrós tekintetével szinte átfúrja a hordók falát. Orrallatokat szimatol, szeme a színárnyalatokat vizsgálja, szája az árak után tudakozódik. — Kóstolja meg az ár — kínálja jószívvel a gazda — és nyúl is már a valóságos tökből készült békebeli lopólök után, deres bajuszát rátapasztja a tök gömbös felére vágott nyitásra, a szárát lassan leereszti a hordóba, nagyot szippant belőle, aztán visszahúzza, mutatóujjával befogja alul a nyílást és óvatosan beleenged belőle egy keveset a kis pohárba. Persze óvhatatlan, hogy a nagy igyekezetben néhány korty le ne szaladjon a garaton, baj nincsen semmi, mert az asszony benn kószál valahol a rőfösnél. A vásárló szándékú afféle megizleli a portékát és azután — ez már ősidők óta igy szokás — ócsárolja. — Lőre ez bátyámuram, de milyen komisz lőre ! — Aztán mennyire tartja ezt a rabvallatót ? — folytatja a vevő. — Ennek a jó bornak hatvanöt az ára. Aztán vagy megalkusznak, vagy nem, a gazda pedig vagy visszaönti a pohár tartalmát a hordóba, vagy saját magába, kiki saját külön természete szerint. öreg, rongyos koldusasszony csoszog a kocsik között. Kezében horpadt katonakulacsot tart és lassan odaóvakodik az egyik kocsihoz. — A jó Isten áldja meg, — sírja panaszosan — olyan beteg vagyok, egy kis ital meggyógyitana, az Isten áldja meg, a jó Isten áldja meg , és boldogan szorítja tépett kendőjéhez a teleőrzött kulacsot. Aztán elbújik egy kapumélyedésbe és szorgalmasan kortyolgatja a melegítő itókát. Kétféle borszakértő van, az egyik kóstolja, a másik hallgatja és szagolja a bort, de a világ minden kincséért sem venne belőle a szájába egy cseppet se. A bor hallgatása abból áll, hogy a kis pohárba beleeresztet a gazdával egy keveset, aztán gyorsan a füléhez tartja és abból, amit így hall, megállapítja, vajon erős e a bor, vagy gyönge. A művelet titokzatosnak látszik, de nagyon egyszerűen magyarázta meg értelmét az egyik vásárló: — A jóbor azt mondja, hogy „sssitty és egy pillantás alatt nelsuttyan”, a rossz bor sokáig gyöngyözik. A szaga pedig elárulja, hogy nincs-e valami egyéb baja. A legfontosabb azért mégis csak az, hogy a borpiacon szabad, sőt majdnem kötelező a kóstolás. Sokan ki is használják az alkalmat. Aztán meg bebizonyosodik, hogy igaza volt annak a bolond tudósnak, aki eltalálta, hogy forog a világ, mert forog az istenadta, csakhogy nagyon összevissza forog. Kérem Szerkesztő úr, bizony isten forog és szombaton megint lesz borpiac. Írjak a borpiacról szerdán is ? (ml.) 3 Veszélyben a szállóadó. (A Szeged tudósítójától.) Annak idején a francia megszállás a város jövedelemforrásainak nagy részétől elzárta és igy a város tanácsának kelell az elmaradt jövedelmek valamilyen pótlásáról gondoskodnia. Ebben az időben alkotta meg a tanács a vigalmi adóra, a behozatali adóra, a fényűzési adóra és a szállóadóm vnatkozó szabályrendeleteket és azokat a szünetelő közgyűlés jóváhagyása nélkül, saját hatáskörében végre is hajtotta. A francia megszállás után, amikor a város ismét összeköttetésbe került a budapesti kormánnyal ezeket a városkormányzó francia parancsnok által jóváhagyott városi szabályrendeleteket utólagos jóváhagyás céljából fölterjesztette a tanács a kormányhoz, de az adószabályrendeletek közül többnek a jóváhagyását megtagadta a belügyminiszter, mivel időközben az állam ugyanolyan adónemeket léptetett életbe, Így a város be is szüntette a városi fényűzés és behozatali adók szedését. A szállodai tíz-húsz százalékos adó felterjesztett szabályrendeletre pedig csak most érkezett meg a belügyminiszter válasz. A szabályrendeletet nem hagyja jóvá, mert az idevonakozó törvényes rendelkezések értelmében a város csak önálló adónemeket léptethet életbe, márpedig a szállószobák bére után, ami alapja a szállodai adónak, forgalmi adót fizetnek a tulajdonosok, illetve a szálló vendégei. A város tehát nem szelheti ezt az adónemet, mert ez kétszeres megadóztatást jelentene. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok a csütörtöki tanácsülésen terjesztette elő a belügyminiszter leiratát. Referádája során elmondotta, hogy a miniszter elutasító határozatának pozitív alapja nincs, mert a kérdéses szabályrendeletet még 1919-ben léptette életbe a város tanácsa és közvetlenül a francia megszállás után 1920- ban terjesztette fel a kormány not jóváhagyása végett, amikor a forgalmi adó még nem létezett, tehát kettős megadóztatásról akkor még nem eshetett szó. Arról pedig nem a tanács tehet, hogy a belügyminiszter a felterjesztés után kéthárom évre intézi esik el a kérdéseket. A pénzügyi tanácsnok javaslatára elhatározta a tanács, hogy felér a belügyminiszterhez, a feliratban utal az előbb vázolt körülményekre és ezek alapján ismét kéri a szabályrendelet jóváhagyását. Az eredeti szabályrendeletet egyébként a tanács át is dolgozta a budapesti szállodai adószabályrendelet alapján és más ennek a módosított szabályrendeletnek a jóváhagyását kéri. A tanács módosítása szerint az ötven koronán aluli szobabérek adómentesek (ötven koronás szállodai szoba ugyanis nem létezik), száz koronáig tíz, kétszáz koronáig tizenöt, kétszáz koronán felül pedig húsz százalék az adó. Ha a szobák bérét nem naponként, hanem nagyobb időközönként, például hónaponként fizetik átalány összegben, akkor az adó az átalányösszeg harminc százaléka lesz. A módosítást a város tanácsa természetesen csak akkor hajthatja végre, ha a belügyminiszter hozzájárul. A kötelező házasságról az angol kormány javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. Házasságot a NI-ik életévet befejezve köthetnek a férfiak, akik a 28-ik életévükig sem házasodtak meg, az állam fogja őket erre kényszeríteni. Aki valami baja miatt nem nősül, 25-ik évében orvosi vizsgálatnak vetik alá. A gyógyíthatatlan beteg nem köteles nősülni, más betegeknek házassági kötelezettségét gyógyulásáig felfüggesztik. Ha a férj hosszú időre kénytelen elutazni és nem viheti magával feleségét, úgy a helyi hatóságtól kell szabadságot kérnie. Aki 50-ik életévét betöltötte és csak egy felesége volt, holott anyagi viszonyai többet megengednek, egy árva gyermeket köteles eltartani. A tanulók tanulmányaik befejezéséig fel vannak mentve a házasság kötelezettsége alól. Ha a férj arra van kényszerítve, hogy feleségétől hosszú ideig távol éljen és viszonyai megengedik, köteles másodszor is megnősülni és második feleségét magával vinni._________________ £ KÜLFÖLD. Kínai rablóbandák megszállották a Csing-taui kikötőt, amit tegnap vissza kellett volna adni Kínának. Japán torpedó-üldözők útban vannak Csing-Tao felé, hogy az ottani japán lakosságot megvédjék. — Pilsudszky lengyel köztársasági elnök lemondására való tekintettel Selym nacionalista csoportja elhatározta, hogy Trampozynszky volt elnököt jelöli az elnöki állásra. — A szovjet kormány 1923 január 1-től mindazokba az országokba, amelyek vele diplomáciai összeköttetésben állanak, katonai attasékat is fog küldeni. — A Budweiss melletti Rudolfstadtban lévő arany- és ezüstbányában a cseh kormány rendeletére újból megkezdték az üzemet. — Halálra ítéltek nyolc embert, akik a johannesbergi bányazavargások idején gyilkosságot követtek el.