Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-08 / 220. szám

Szeged, 1922 december 8. SZEGED A „Szeged“ az egyetlen magyar lap, melynek nincsen kolportázsjoga. Tartsunk ki mellette! Tovább működik a haditörvényszék Görögországban. Athéni jelentés szerint a forradalmi bizottság elhatározta, hogy S rgiades volt kisázsiai főbiz­tost haditörvényszék elé állítja, mert őt is ré­szesnek tartja a katasztrófáért való felelősség­ben. Ha Sergiades külföldről nem térne haza, in contumaciam fogják elitélni. András görög herceg tegnap Rómába érkezett és feleségével, gyermekeivel és a személyzettel együtt a Gund-Hotelben szállott meg. A her­ceg nem fogadta az újságírókat, akikkel közöl­tette, hogy nincs számukra mondanivalója. Ma este a herceg Párison át Londonba utazik. A szegedi kávéházak (A Szeged tudósítójától.) Az árvizsgáló bizott­­­­ság pénteken délután Balogh Károly pénzügyi­­ tanácsnok elnökletével ülést tartott. Az ülés­i tárgysorozatán mindössze két lényegesebb pont­­ szerepelt ugyan, de a vita mégis közel két óráig tartott. A vendéglősök és kávésok már néhány hét előtt kérték a kávéházi árak feleme­lését, az árvizsgáló bizottság azonban akkor nem határozott, mert a kért árakat túl magas­nak tarta és előbb a budapesti hivatalos árakat akarta beszerezni. Az országos központi árvizs­­áló bizottság a napokban közölte a kért ára­­al és ezeknek alapján most elintézte a bizott­ság a vendéglősök és kávésok áremelési kérel­mét, még pedig úgy intézte el, hogy a buda­pesti árakat engedélyezte Szegeden is. Eszerint mától kezdve a tejes kávé ára délelőtt három százalékos forgalmi adóval együtt 40, délután a tíz százalékos fény­űzési adóval együtt 46 ko­rona. A tea rummal délelőtt 38, délután 42, rum nélkül 28, illetőleg 32 korona. Ennek az újabb áremelésnek véleményünk szerint komoly alapja nincs, hiszen a nyersanyagok ára már jó régen, ha nem is csökkent, de változatlan. Éppen ezért érthetetlen, hogy az árvizsgáló bi­zottság hozzájárult a kávésok kéréséhez és még budapesti árakkal­ érthetetlenebb az, hogy a budapesti árakat lép­tette életbe Szegede­n, a­hol a kávésok rezsikölt­sége jelentékenyen kevesebb, mint a fővárosban. A pénte­k árvizsgáló ülés másik tárgya a szabó- és cipőipari termékek árelemzése volt. A bizottság egyik tagja ugyanis indítványozta, hogy a bizottság revideálja a cipő- és szabó­­iparosok árkalkulációit, mert — véleménye sze­rint — az ipari cikkek ára nem áll arányban a nyersanyagok és a mu­nkabérek árával. Pél­dákat sorolt fel áll­­ásának igazolására. Így el­mondotta, hogy egy cipő talpalásáért ezer koro­nát kérnek, a talpa­­shoz szükséges bőranyagot pedig bármelyik bőrkereskedésben 250—300 koronáért meg lehet vásárolni, a mutatkozó 700 korona különbözet tehát erősen meghaladja a megengedhető haszon mértékét még ha a munkadíjat le is számítják belőle. Az indítvány felett másfél óráig tartó vita keletkezett, amely­nek végén mégis egyhangúlag elhatározta a bizotság, hogy az országos központi árvizsgáló bizottságtól lekéri a cipő- és szabóipari cikkek és nyersanyagok, valamint a munkabérek hiva­talos árkalkulációját, mert ennek alapján kívánja­­ megállapítani, hogy árdrágítást követnek-e el a­­ szegedi szabók és cipészek ? Borkóstolás a Kakas-templom tövében. (A Szeged tudósítójától.) Szegeden nagyon sokféle piac van, de valamennyi között mégis csak a legkedvesebb, a legvidámabb az a piac, ahol a szegedkörnyéki homlokföldek karcos idei nedűjét árulják, ott a kakakos templom és az „Árpád“-páholy közöli meg a Madách­ utca ele­jén. A csirkepiacon állandó a pörlekedés, mert a városi asszonyok nem igen vannak egy vé­leményen a tanyai népség asszonyaival a csir­kék miatt; a Valéria­ téri húspiacon is mérge­sek az emberek, mert hát fehérhasú tudósok bölcs megállapítása szerint a húsfogyasztás nö­veli az emberi indulatokat; a híd melletti hal­piac nagyon előkelő mostanában, mert ez a meghitt, demokratikus fórum, ahol sokszor a torony alatti politika irányát is megszabták, — lassanként a nagyon gazdag emberek találkozó­helyévé változott át; a Szent István­ téri búza­piac túlságosan komoly hely, mert túlságos ko­molyság illik a tízezerkoronás búzához is, no meg a kenyérrel istenes ember nem is tréfál. A borpiac, az egészen más valami. Bacchus kacagna a téli napfényes levegőben, szívéből és mélyen. A bor piaci árusítása is másféle­képen történik. Az utca két oldalán szép sorjá­ban állnak a tanyai kocsik és a saroglya széna­­készletéből jóizü­n lakmároznak a visszájára fogott lovak. A kocsi tetején, a kisebb-nagyobb hordók között áll a gazda, vidáman, dalos kedvvel, hamiskásan hunyorgó szeme pajkosan villog elő a báránybőr süveg alól. A kocsin lévő legnagyobb hordó tetején kis pohár áll, benne ujjnyi nedűvel. Aztán jön a vásárló, szúrós tekintetével szinte átfúrja a hor­dók falát. Orra­llatokat szimatol, szeme a színárnyalatokat vizsgálja, szája az árak után tudakozódik. — Kóstolja meg az ár — kínálja jószívvel a gazda — és nyúl is már a valóságos tökből készült békebeli lopólök után, deres bajuszát rátapasztja a tök gömbös felére vágott nyitásra, a szárát lassan leereszti a hordóba, nagyot szippant belőle, aztán visszahúzza, mutató­ujjá­­val befogja alul a nyílást és óvatosan bele­enged belőle egy keveset a kis pohárba. Persze óvhatatlan, hogy a nagy igyekezetben néhány korty le ne szaladjon a garaton, baj nincsen semmi, mert az asszony benn kószál valahol a rőfösnél. A vásárló szándékú afféle megizleli a porté­kát és azután — ez már ősidők óta igy szo­kás — ócsárolja. — Lőre ez bátyámuram, de milyen komisz lőre ! — Aztán mennyire tartja ezt a rabvallatót ? — folytatja a vevő. — Ennek a jó bornak hatvanöt az ára. Aztán vagy megalkusznak, vagy nem, a gazda pedig vagy visszaönti a pohár tartalmát a hor­dóba, vagy saját magába, kiki saját külön ter­mészete szerint. öreg, rongyos koldusasszony csoszog a ko­csik között. Kezében horpadt katonakulacsot tart és lassan odaóvakodik az egyik kocsihoz. — A jó Isten áldja meg, — sírja panaszo­san — olyan beteg vagyok, egy kis ital meg­­gyógyitana, az Isten áldja meg, a jó Isten áldja meg , és boldogan szorítja tépett kendőjéhez a teleőr­zött kulacsot. Aztán elbújik egy kapu­­mélyedésbe és szorgalmasan kortyolgatja a melegítő itókát. Kétféle borszakértő van, az egyik kóstolja, a másik hallgatja és szagolja a bort, de a világ minden kincséért sem venne belőle a szájába egy cseppet se. A bor hallgatása abból áll, hogy a kis pohárba beleeresztet a gazdával egy keveset, aztán gyorsan a füléhez tartja és ab­ból, amit így hall, megállapítja, vajon erős e a bor, vagy gyönge. A művelet titokzatosnak lát­szik, de nagyon egyszerűen magyarázta meg értelmét az egyik vásárló: — A jóbor azt mondja, hogy „sssitty és egy pillantás alatt nelsuttyan”, a rossz bor sokáig gyöngyözik. A szaga pedig elárulja, hogy nincs-e valami egyéb baja. A legfontosabb azért mégis csak az, hogy a borpiacon szabad, sőt majdnem kötelező a kóstolás. Sokan ki is használják az alkalmat. Aztán meg bebizonyosodik, hogy igaza volt annak a bolond tudósnak, aki eltalálta, hogy forog a világ, mert forog az istenadta, csak­hogy nagyon összevissza forog. Kérem Szer­kesztő úr, bizony isten forog és szombaton megint lesz borpiac. Írjak a borpiacról szer­dán is ? (ml.) 3 Veszélyben a szállóadó. (A Szeged tudósítójától.) Annak idején a francia megszállás a város jövedelemforrásai­nak nagy részétől elzárta és igy a város ta­nácsának kelell az elmaradt jövedelmek vala­milyen pótlásáról gondoskodnia. Ebben az idő­ben alkotta meg a tanács a vigalmi adóra, a behozatali adóra, a fényűzési adóra és a szálló­­adóm v­natkozó szabályrendeleteket és azokat a szünetelő közgyűlés jóváhagyása nélkül, sa­ját hatáskörében végre is hajtotta. A francia megszállás után, amikor a város ismét össze­köttetésbe került a budapesti kormánnyal eze­ket a városkormányzó francia parancsnok ál­tal jóváhagyott városi szabályrendeleteket utóla­gos jóváhagyás céljából fölterjesztette a tanács a kormányhoz, de az adószabályrendeletek közül többnek a jóváhagyását megtagadta a belügy­­miniszter, mivel időközben az állam ugyan­olyan adónemeket léptetett é­letbe, Így a város be is szüntette a városi fényűzés és behoza­tali adók szedését. A szállodai tíz-húsz száza­lékos adó felterjesztett szabályrendeletre pedig csak most érkezett meg a belügyminiszter vá­lasz­. A szabályrendeletet nem hagyja jóvá, mert az idevona­kozó törvényes rendelkezések értelmében a város csak önálló adónemeket léptethet életbe, már­pedig a sz­álló­szobák bére után, ami alapja a szállodai adónak, for­galmi adót fizetnek a tulajdonosok, illetve a szálló vendégei. A város tehát nem szelheti ezt az adónemet, mert ez kétszeres megadóz­tatást jelentene. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok a csütör­töki tanácsülésen terjesztette elő a belügymi­niszter leiratát. Referádája során elmondotta, hogy a miniszter elutasító határozatának pozitív alapja nincs, mert a kérdéses szabályrendeletet még 1919-ben léptette életbe a város tanácsa és közvetlenül a francia megszállás után 1920- ban terjesztette fel a kormány not jóváhagyás­a végett, amikor a forgalmi adó még nem létezett,­­ teh­át kettős megadóztatásról akkor még nem eshetett szó. Arról pedig nem a tanács tehet, hogy a belügyminiszter a felterjesztés után két­­három évre­ intézi esik el a kérdéseket. A pénzügyi tanácsnok javaslatára elhatározta a tanács, hogy felér a belügyminiszterhez, a felir­atban utal az előbb vázolt körülményekre és ezek alapján ismét kéri a szabályrendelet jóváhagyását. Az eredeti szabályrendeletet egyéb­ként a tanács át is dolgozta a budapesti szál­lodai adószabályrendelet alapján és más ennek a módosított szabályrendeletnek a jóváhagyását kéri. A tanács módosítása szerint az ötven ko­ronán aluli szobabérek adómentesek (ötven ko­ronás szállodai szoba ugyanis nem létezik), száz koronáig tíz, kétszáz koronáig tizenöt, kétszáz koronán felül pedig húsz százalék az adó. Ha a szobák bérét nem naponként, ha­nem nagyobb időközönként, például hónapon­ként fizetik átalány összegben, akkor az adó az átalány­összeg harminc százaléka lesz. A módosítást a város tanácsa természetesen csak akkor hajthatja végre, ha a belügyminisz­­ter hozzájárul. A kötelező házasságról az angol kormány javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. Házasságot a NI-ik életévet befejezve köthetnek a férfiak, akik a 28-ik életévükig sem házasodtak meg, az állam fogja őket erre kényszeríteni. Aki valami baja miatt nem nősül, 25-ik évében orvosi vizsgálatnak vetik alá. A gyógyíthatatlan beteg nem köteles nősülni, más betegeknek házassági kötelezettségét gyógyulásáig fel­függesztik. Ha a férj hosszú időre kénytelen elutazni és nem viheti magával feleségét, úgy a helyi hatóságtól kell szabadságot kérnie. Aki 50-ik életévét betöltötte és csak egy felesége volt, holott anyagi viszonyai többet megengednek, egy árva gyermeket köteles eltartani. A tanulók tanulmányaik befejezéséig fel vannak mentve a házasság kötelezettsége alól. Ha a férj arra van kény­szerítve, hogy feleségétől hosszú ideig távol éljen és viszonyai megengedik, köteles másodszor is megnősülni és második feleségét magával vinni._________________ £ KÜLFÖLD. Kínai rablóbandák megszállották a Csing-taui kikötőt, amit tegnap vissza kellett volna adni Kínának. Japán torpedó-üldözők útban vannak Csing-Tao felé, hogy az ottani japán lakosságot meg­védjék. — Pilsudszky lengyel köztársasági elnök lemon­dására való tekintettel Selym nacionalista csoportja el­határozta, hogy Trampozynszky volt elnököt jelöli az elnöki állásra. — A szovjet kormány 1923 január 1-től mindazokba az országokba, amelyek vele diplomáciai összeköttetésben állanak, katonai attasékat is fog kül­deni. — A Budweiss melletti Rudolfstadtban lévő arany- és ezüstbányában a cseh kormány rendeletére újból megkezdték az üzemet. — Halálra ítéltek nyolc embert, akik a johannesbergi bányazavargások idején gyilkosságot követtek el.

Next