Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)
1922-12-07 / 219. szám
iser««»Kló»»0 e» kiadohifft«I. Kölespj-utca 6. (Prófétaállo, I. emelet 6.) Telefon 43—SJ. A .Szeged* megjeie* •Hl kettó kivételével minden t«p. Egyes szám éra 10 korona. Előfizetési órák: Egy tompra Szegeden 240, Buda* s«»ten és vidéken 260 kor. 1 K. Többszöri feladó«nál árengedmény. III. évfolyam, Szeged, 1922 december 7, CSÜTÖRTÖK. 219-ik szám.fnd. • si diák : I mm. 4. p ig másfél hatrthon hasábon 14 kort det» s 4 K. kov. K. Sövegközti soronként 40 K. ládi és orvosi hír.thír idhhon hevében 7. 10**). kél ie. Apróhír* betükkel S uzlemények Nyiller, csa- Külpolitika. Lausanneban megint konferenciáznak, Budapesten pedig Friedrich István érdeklődik, hogy Magyarország miért nincs jelen a tanácskozó asztalnál. Laussanet már megelőzte London, Genua, Pororose, Genf, Brüsszel és követni fogja, ki tudja, még hány összejövetel, melyek az előzőkhöz hasonló eredménytelenséggel fognak zárulni Lausanneban nincs jelen Magyarország, de ott van helyette Izmed basa, aki az új Törökországot képviseli, Szovjet-Oroszország képviseletében pedig Csicserin népbiztos, aki a szövetséges Törökországnak a kívánságait támogatja. Friedrich István nemzetgyűlési beszédében olasz és török orientációt sürget a magyar külpolitika számára. Az utóbbi kissé nehéz eset, mert akarva, nem akarva némi nexust teremtene a szovjet uraival is, akik ez idő szerint tudvalevőleg Friedrich Istvántól és társaitól eltérő politikai és gazdasági alapon állanak. Az ilyenforma összefüggések a nemzetközi politikai viszonyoknak a teljes felfordultságát mutatják. Ha azonban egy pilanatra megfeledkezünk arról a speciáli magyar sérelemről, hogy bennünket nem hívak meg abba a városba, mely a legtöbb svájci francia nevelűköt exportálja és az igazán nagy politika szempontjából nézzük a lausannei értekezletet, még megdöbbentőbb tapasztalatokra juthatunk. Hogy a trianoni békében véres és vérlázító igazságtalanság történt Magyarországgal szemben, mindnyájan tudjuk. Talán már kezdenek ráeszmélni másutt is. Newton lord, Keynes, Niki, Vanderlip már mind a magyar béke revíziójának szükségességét hangoztatják. A magyar kérdésen túlmenőleg azonban a lausannei konferencia megdöbbentő módon világít rá arra az igazságra, hogy a világháború és az azt követő békék a világpolitika nagy kérdései közül egyetlenegyet sem oldottak meg. Ugyanazok a kérdések szerepelnek a napirenden, mint a háború előtt. Esetleg a szereposztás megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt. Nemcsak a magyar vér omlott hiába, de hiábavaló volt még a béke haszonélvezőinek véráldozata is. Mindenki emlékezhetik a háború előtt a Dardanellák kérdésére, amely örök súrlódási felület volt az átmenetileg szövetségi viszonyba került Oroszország és Nagybritannia között. Oroszország utat keresett a Földközi lengene és a Dardanelláknál a Törökországot támogató Nagybriannia az újába állt. Nagybritannia szeretné hegemónáját a klasszikus vizeken biztosítani s Törökország tiltakozik ellene, tiltakozását pedig támogatja Lenin és Trotzko kormánya. Az orosz szovjettel pedig Angliának nem tanácsos kikezdeni, mert hiába váasztja el az angol konzervatív kormányt tengtr széles árok a tol sevikiektől, bizonyos az, hogy Oroszország Európának egyik legnagyobb vásárló piaca. Az angol józanság pedig nem mond le az üzletről, különösen ha attól kell tartania, hogy ahonnan ő kiszorul, oda a német ipar fészkeli be magát. Nyílt titok az is, hogy a lausannei konferencián leplezett módon, saép szavakba öltöztetett diplomáciai formák közepette tulajdonképen Nagybritanniának és Franciaországnak a mérkőzése folyik. Az angolok már régóta elégedetlenkednek Franciaország telhetetlen jóvátételi politikája miatt s ezt a felfogásukat osztja Amerika is. Clemenceau amerikai felolvasó körútja nem ok nélkül járt teljes eredménytelenséggel. A szövetség címén Anglia asszisztált ugyan, mikor a franciák folyton erősebb rendszabályokat követeltek Németországgal szemben, de a lappangó ellentétek egyre szaporodtak. Az angol liberális sajtó, amely a megtorlás politikájával szemben az igazi békét követelte Európa számára, nem ok nélkül hangoztatta, hogy a franciák nem egy esetleges német revanche ellen akarják biztosítani magukat, hanem Németország tervszerű tönkretételére törekszenek. Most megvan a bizonyíték is. Közvetlenül a lausannei konferencia előtt egy nagyon érdekes és meggyőző erejű dokumentum került napvilágra. Poincaré miniszterelnök, aki kétségtelenül egyike volt a világháború nagy máglyarakóinak, egy Dariac nevű bizalmasát kiküldte a megszállett rajnai tartományba, hogy jelentést tegyen az ottani állapotokról. Ez a bizalmas j‘entés most nyilvánosságra került. Megdöbbentően érdekes dolgok vannak benne. Franciaország még akkor sem mehet ki a rajnai tartományból, ha Németország teljesít minden követelést, mert csak ezzel a megszállással lehet állandó nyomást gyakorolni — nem a német hadseregre, — hanem a német iparra. Megszállva kell tartani állandóan Düsseldorfot, Duisburgot és Ruhrortot, mert így lehet a német ipart elvágni legfontosabb nyersanyagjaitól s így lehet dezorganizálni a német közgazdaságból, ami még megmaradt jogcímeket kell keresni, hogy a Rajna balpartja Németországtól teljesen elszakítva Franciaország és Belgium katonai kontrollja alá helyeztessék. Vámsorompókat kell állítani Németország többi része felé s a márkavalutát frankkal kell helyettesíteni. Nagyjából ez Poincarégramja. Alkalmasint nem bizalmasának arroállította volna fel ezt a programot, ha nem volna benne biztos, hogy gazdájának kedveskedik vele. Nem is lehet találni rajta franca nacionalista szempontból semmi kivetni valót, legfeljebb azt, hogy nyilvánosságra kerül és ugyanolyan világításba helyezi Franciaországot, mint a vörösök által közzétett dokumentumok, melyek a háború előkésztésében való részességét bizonyítják. Ezúttal azonban az angol közvélemény hördült fel, mégpedig majdnem osztály- és pártkülönbség nélkül. Az angol kapulizmus nem ok nélkül attól fél, hogy Németország csődje magával rántja egész Európát, a munkáspárt pedig, amely nagyon megerősödve került be a Temzepinget palotába, azt hangoztatja, hogy minden ezer megszálló katona a rajnai tartományban százezer munkanélülit jelent Angliában. A legcókelóbb angol folyóiratok egyike, a Nation úja a következő sorokat : , francia politikának választani kel- Dariac terve és a velünk való együttműködés között. A kettő sem egyeztethető össze egymásal, mert a mi szempontunkból nemzeti öngyilkosság volna kvreműködni abban a politikában, melynek célja a német ipar állandó dezorganizálás és az állandó francia katonai megszállás a Rajna partjain“... Ez történik ma a világpolitikában. Nélkülünk ugyan, de mégse ám, ha tudomást veszünk arról, ami készülőben van a hata masok között. Ingadozik a görög király trónja. Belgrádi jelentés szerint a görög király követelte a forradalmi bizottság felosztását, mert csak ebben az esetben hajlandó az uralkodást vállalni. Forradalmi körökben a királynak ez a ténye visszatetszést keltett. A forradalmi bizottság tagjai az egész uralkodói családot felelőssé teszik Görögország katasztrófájáért és azzal a tervvel foglalkoznak, hogy kikiáltják a köztársaságot és a királynak elutazását javasolják. A Tribuna jelenti Athénből: Az udvar köréből az a hir szivárgott ki, hogy György király el van tökélve és szándéka megmásíthatatlan, hogy végleg elhagyja hazáját. Venizelosz egy görög lap tudósítójának a kivégzéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a katasztrófa Görögország történetének legszomorúbb korszakát jelenti. Görögország elvesztette Tráciát és Kisázsiát, ami terveinek összeomlását jelenti. Az Havas-sajtóiroda megcáfolja azokat a jelentéseket, amelyek szerint tráciai görög csapatok fellázadtak és Nieder tábornok a tráciai hadsereg főparancsnoka benyújtotta lemondását. András görög herceg Rómába utazott. A liberálisok a kivét (A Szeged budapesti tudósítójától.) Vázsonyi a kivételes hatalom sulyosbításáról a következőket mondotta munkaársunknak: — A dolog igazán mulatságos volna, ha nem lenne olyan tragikus. Arról van szó, hogy a kormány azokat a kivételes hatalmon alapuló rendeletet megszűntet, amelyeket nem emrel törvényerőre. Ezen az alapon természetesen mindenki azt remélte, hogy a kormány kivételes hatalma csökkenni fog és nem azt, ami most úgy látszik, történni fog, hogy növelni fogja a kormány a kivételes hatalmát, hanem a jelek szerint arra van kilátás, mert a kivételes hatalom csökkenése helyett a törvényben még omst akarnak létesíteni. Az első rendtörvény létesítése alkalmával úgy látszik, azzal a szándékkal létesítették a rendőri jelentkezéseket és internálásokat, hogy azokat gyanús egyénekkel szemben alkalmazzák. Amint az új rendtörvényjavaslatból kitűnik, nagyobb szabású átalakításról van szó és a jövőben rendőri felügyelet alá helyezni nemcsak gyanús embereket lehet, hanem mindenkit, akiknek más a felfogása, mint a kormánynak és az ország érdekében más politikát követ. Ez a helyzet és én éppen ezért nem is kívánok ezúttal bővebben foglalkozni a tervezettel, csak röviden megállapítom, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor az országban nem lehet politizálni, csak rendőri felügyelet alatt. Peyer Károly a következőket mondotta: “ Ha ebből a javaslatból törvény lesz, leg feles hatalom ellen, jobb ha mindenki, aki nem kormánypárti, visszavonul a közszerepléstől. Az a veszély fenyeget mindenkit, hogy le lehet fogni, mert elegendő, ha az illető csak aggályos. Ez a törvényjavaslat a most érvényben levő és általunk sokszor kifogásolt rendelettel szemben visszaesést jelent. Ilyen törvényjavaslatot csak akkor lehet beterjeszteni, ha háborúra készülnek. Ahol azonban a kormánypártok állítása szerint teljes jogrend van, ott ez a törvényjavaslat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A kormány ezzel a javaslattal olyan jogot biztosít magának, hogy bárkit a dologházba juttathat, tekintet nélkül arra, hogy bűnös-e, vagy sem. Fábián és Benárd lovaglás ügye. A nemzetgyűlés mai ülésén Szabó József beszéde alatt feltűnő közbeszólás hangzott el Fábián képviselő részéről. Ennek a közbeszólásnak az ülés tartama alatt lovagias folytatása lett. Szabó arról beszélt, hogy Peyer milyen ruhát csináltatott magának. Erre Fábián közbeszólt: Ez ízléstelen dolog ilyent mondani. Mit szólnának, ha egyik-másik képviselő feleségéről egy bűntettel vádolt ember vallomásából ilyent olvasnának fel. ízléstelenség. A közbeszólásra nagy zaj támadt és Benárd is mondott valamit a baloldal felé. Erre Fábián megismételte, hogy mit szólna, ha a feleségéről olvasnának ilyen dolgokat, nem volna ízléstelen ? Benárd felpattant helyéről, a miniszteri székig ment, majd Fábián felé indult. Ez felugrott