Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
■ Mrteail Sség> Vadóhl?«•1. Kölczey-utca 6. (Próféta- Bxálló, I. emelet 6.) Telefon IS—S3. A .Szeged' megjelelik hétló kivételétel minden Mg. Egyes szám éra lé korona. Elíflzetés órák: Egy Manpra Szegeden 300, Buda•Mini és vidéken 320 kor. Hirdetési évek: Félhosében 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegkört 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.Nyilttér, családi és orvosi hír 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 február 1, CSÜTÖRTÖK. 25-ik szám. józanodás. Apponyi Albert mai nagy beszédében az erkölcsi erők döntő szerepéről szólván, azt mondta, bizonyosra veszi, hogy ezután minden kis és nagy nép kétszer is meg fogja gondolni, belekezdjen-e olyan vállalkozásba, amelyet az egész világ közvéleménye elítél. Ez körülbelül azt jelenti, hogy akármilyen sötéten gomolyognak is egy új háború felhői, a zivatar aligha fog kitörni. Mindenki készül rá, de befelé mindenki fél tőle, nyilván maga Franciaország is, amely pedig még mindig nem húzta ki a lábát Mars érccsizmáiból. Minden ország kétszer is meggondolja ma, hogy szabadon eressze-e megint a démonokat, de attól félünk, nem morális aggályaik vannak azoknak, akiknek ez időserint hatalom adatott a háború fenevadaink oldására és kötésére. Ahhoz új korok, új eszmények kellenének, mondhatjuk, egy új emberiség kellene. Mi hiszünk benne,hogy el fog jönni az a kor és az az emberiség, amely épp oly ösztönösen fogja utálni a háborút, mint ahogy mi utáljuk az emberhús-evést, noha azt egykor épp oly természetesnek találták, mint ahogy Európa annak találta 1914-ben a háborút s az éppen olyan kegyes ceremóniák közt ment végbe, mint ahogy minden nemzet az isten áldását kéri magára, amikor megindult a másik nemzet lemészárlására. Mi elunjuk képzelni azt az időt, amikor minden nemzet testvéri közösségben fog élni egymással, — de ehhez az elképzeléshez be kell hunyni a szemünket és nagyon sokáig behunyva kell tartani. Mert ma még háborús mentalitás van az egész világon, amely legföljebb abban különbözik az 1914-ikitől, hogy ma az ellentét élesebb és a gyűlölet, amelyet akkor szítani, sőt erős propagandával teremteni kellet , ma elevenebb, égőbb, élni készebb. És hogy nem robban ki, az nem azért van, mintha a politikusok emberséges érzése megnövekedett volna, vagy mintha az erkölcsi felháborodástól félnének, vagy tisztában volnának vele, hogy az új háború a civilizáció végső pusztulását és a társadalom kőkorszakbeli atomizálását jelentené. Poincaré, vagy MUSftófíni, vagy Benes se nem misszionáriusok, se nem filozófusok és a legkevésbé sem pietisták és mindegyiknek a maga feje fáj az emberségé helyett. Ma minden nemzet egyformán elcsigázott, kifáradt, lelkileg lezüllött, egyiknél se fanatizálható a tömeglélek egy új háború rettenetességeinek a megkívánására, egyiknél se bolondítható el a régi frázisokkal, ellenben mindenütt belső veszedelmet jelenthetne a tömegek felfegyverzése. Európa sorsának intézői nem azért nem indítják el újra a háborút, mintha nem volna hozzá kedvük, hanem mert nincs hozzá bátorságuk. Nem lettek jobbak, csak okosabbak lettek. ----------------Amit eddig mondottunk, azt inkább a győzőkre értettük, mint a legyőzőitekre, legkevésbé miránk magyarokra, akiknek az államférfiai abban a kivételes helyzetben vannak ma, hogy, sajnos, minden európai államférfinál őszintébben mondhatják, hogy Magyarország csakugyan nem gondol háborúra. A tegnapi és a mai nemzetgyűlés fájdalmas bizonyság rá, hogy mindnyájan egyetértünk a békés szándékban, mert nem tehetünk mást. Ma már annyira vagyunk, hogy azon veszekszenek a nemzetgyűlésen, ki a nagyobb békebarát. Peidl Gyula nagyon okos beszédben azt fejtegette, hogy megegyezést kell keresnünk a körülöttünk álló államokkal. Aki a múlt nemzetgyűlésen ilyent mondott volna, azt ököllel hallgattatták volna el, mint hazaárulót. De most ugyanezt mondta Apponyi Albert, ezt az álláspontot képviselte a kormány nevében Daruváry miniszter, sőt Lers Vilmos báró úr mérgesen összeszidta, a szocialistákat, amiért a pacifizmust maguknak akarják kisajátítani. Sőt a báró úr még a múltba is visszatekintett és visszamenőleg tiltakozott az ellen, mintha annak idején csak a szocialisták ellenezték volna a háborút. Nem kérjük számon a báró úrtól azoknak a politikusoknak a nevét, akik a háború vajúdásának perceiben olyan nagy pacifisták voltak, pedig érdekes volna tudni, mert eddig nem hallottunk róluk. Nem kérjük számon azért se, mert nem vagyunk vele egészen tisztában, magasztalás, vagy kárhoztatás illeti-e őket, mert eddig az úgynevezett pacifizmusra ugyanazok a szálak fújták a hideget, amelyek most a meleget lehelik felé. Az Ítélet a történelem dolga lesz s az ítélni hivatott történelem még nagyon messze van. A mi dolgunk megmenteni azt, amit még el nem prédáltunk s azt hisszük, ha a józanodás előbb kezdődött volna, többet meg lehetett volna menteni az értékekből és többet megtakarítani a fölösleges szenvedésekből. Peidl Gyuláék a szocialista oldalon, a liberálisok a polgári oldalon már két évvel ezelőtt is az okosság külpolitikáját hirdették, amikor az uralkodó párt be nem fogta a szájukat. Mit ért el az uralkodó párt két év alatt azzal a tagadhatatlanul magyar motívumú külpolitikájával, amelynek az volt a lényege, hogy „ideüss, ha mersz, a szentségit neki !“ ? Azt, hogy ide ütöttek s a hivatalos politika most kénytelen kormányprogrammá tenni azt a keserű józanságot, amit két esztendővel ezelőtt kicenzuráztatott a liberális lapokból. Ismét a házs: (A Szeged budapesti tudósítójától) A házszabályrevízió gondolata az utóbbi időkben igen sűrűn merült fel igen komolyan kormánypárti részről, mert a kormánypárt tagjainak jó része olyan rés ezen van, hogy a parlamenti szólásszabadság korlátozása mellett az egységes párt könnyebben intézheti el a politikai problémákat. Az egységes párt tegnapi értekezletén, értesülésünk szerint, újra szóba került a revízió ügye és a párt megbízta Nagy Emilt, hogy a revízió tervét készítse el, úgyhogy az 2—3 hét múlva a párt jogügyi bizottsága elé kerülhessen, majd rövidesen a Ház plénuma elé. A kormánypárt úgynevezett liberális elemei, akik minden alkalommal hitet tesznek „liberális“ felfogásuk mellett, de cselekedetük kongruál a Gömbösfrakció tetteivel, mint máskor, úgy ma is könnyen találnak magyarázatot arra, hogy a liberalizmussal ellentétes cselekedeteiket a közvélemény szemében szépíthessék. Előre látható, hogy amiként eddig mindig melléje álltak azoknak a javaslatoknak, amelyeknek eredete a párt ügyvezető alelnöki szobája, most is támogatni fogják a házszabályrevízió tervét és ezt természetesen az eddig még mindig bevált pártfegyelemmel magyarázzák, másrészt azzal, hogy a szónoklatok túláradását akarják megakadályozni. „A revízió nem foszt meg senkit a jogtól és hogy a házszabályok revíziójával az egységes pártot az ellenzékkel szemben semminemű animazitás nem vezeti . . .* A Rassay— Bogya-párbaj. A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén Bogya labályrevizió. János azt kiáltotta Rassay Károly felé: Maga szájhős ! Rassay ezért a közbeszólásért Fábián Béla és Pakots József nemzetgyűlési képviselők utján elégtételt kért Bogya Jánostól, aki Gömbös Gyulát és Bodó Jánost nevezte meg segédeiül. A segédek két napi tárgyalás után kardpárbajban állapodtak meg és a párbajt ma este 9 órára tűzték ki a Fodor-féle vívóteremben. A párbaj ma este le is folyt. A párbaj feltételei: könnyű olasz kard, teljes bandázs és harcképtelenség. Az első összecsapásnál Bogya János homlokán egy karcolást, ezzel szemben Rassay bal vállán és mellén vágást kapott. Az orvosok a harcképtelenséget megállapították, mire a segédek a párbajt beszüntették. A felek a párbaj után kibékültek. Huszár Elemér mentelmi ügye. Ma tárgyalta a mentelmi bizottság Huszár Elemér ismeretes mentelmi ügyét. A kihallgatott tanúk között szerepelt az a rendőrtiszthelyettes is, aki azt vallotta, hogy ő Huszár Elemér érdekében vélt cselekedni, amikor az iparoskör tagjait szétoszlatta, mert a szociáldemokrata agresszivitástól féltette őket. A mentelmi bizottság az ügyet mna nem fejezte be, a legközelebbi ülésen kerül sor Huszár Elemér kihallgatására, aki értesülésünk szerint, ki fogja jelenteni, hogy az ő őrizetbevétele és akadályoztatása a csendőrség részéről felsőbb parancsra történt és kérni fogja az egyes közigazgatási tisztviselőknek a hivatalos titoktartás alól való felmentését és eskü alatt való kihallgatását. A német kormány a január 29-iki ülésével kapcsolatban a birodalmi közlekedésügyi miniszter utasította a nyugati vasútigazgatóságokat, hogy szenet és fát ne szállítsanak be Franciaországba, se Belgiumba, száz angol zónába. Megtiltotta azt is, hogy francia és belga csapatokat és utánpótlásokat szállítsanak és hogy a német szakaszokon szolgálatban álló francia és angol vasúti személyzettel együttműködjenek. Kötelezi végül a vasútigazgatóságokat, hogy akadályozzák meg, hogy idegen személyzet vezessen vonatot a német vasutak kezén lévő szakaszon. Düsseldorfból jelentik, hogy a megszállott területek munkássága a legközelebbi napokban új harcmódot fog alkalmazni a megszálló hatóságok intézkedései ellen. Noha a munkásság a helyzet komolyságával teljesen tisztában van, a harci hangulat törhetetlen. Az új harcmód alkalmazásakor figyelemmel lesznek arra, hogy az élelmezést és a gazdasági helyzetet a tulajdonképeni Ruhr-területen meg ne zavarják. A mainzi kerületben a vasutassztrájk teljes. A vasúti forgalom teljesen szünetel. A pályaudvarok meg vannak szállva. Német embernek nem szabad azokba belépni. Sok ezren korlát küzdelme hozva vannak a továbbutazásban. A letartóztatások száma egyre nő. A franciák heves fenyegetései ellenére, hogy mindenkit, aki a szolgálatot megtagadja, haditörvényszék elé állítanak, eddig egyetlen német vasúti tisztviselő, vagy munkás nem jelentkezett munkára. Németország megszállott területén a forgalmi állapotok megnehezültek. A franciák gyűrűje, amellyel a megszállott területet körülvonták, csaknem teljesen kész már. Essenből és Ludwigshafenből azt jelentik, hogy az ellenállásban már az alsó- és középfokú vasúti hivatalnokok is részt vettek. Wiesbadeni jelentés szerint a német rendőrség és a francia katonák között verekedés támadt, melyek továbbfajulása csupán a német rendőrök magatartásán múlott. Trierben a helyzet feszült. A színes francia katonákat utasították, hogy szükség esetén éles tölténnyel lőjjenek. Achenben súlyos összetűzések voltak a munkások és a belga őrjáratok között, amelynek során több őrjáratot lefegyvereztek. A belgák erre egy-egy század erősségű osztaggal léptek fel. A városra szigorított ostromállapotot rendeltek el. Mint Dürnből jelentik, Rombach esseni ke-