Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
Szeged, 1923 március 24. SZEGED 8 Dobay Gyula válasza a Szózat és A Nép cikkeire Vettük ma a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő úr ! Nagyrabecsült lapjának folyó hó 23-iki számában „Ki hazudik?“ cím alatt megjelent és részben a Szózatból, részint A Népből idézett közleményére a sajtótörvény 20. § értelmében kérem a következő helyreigazító nyilatkozatom közlését: A fenti cím alatt megjelent cikk szerzője személyemre és tényeimre vonatkozólag valótlan tényeket közölt, illetve való tényeket hamis színben tüntetett fel, mert: Kelemen Andort a Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részvénytársaság 1923. évi január 15-től három havi próbaidőre szerződtette felelős szerkesztőjéül oly feltétel alatt, hogy ezen próbaidőn belül joga van ezen szolgálati viszonyt bármikor megszüntetni, ha felelős szerkesztői működésével az igazgatóság a legteljesebb mértékben megelégedve nem volna. Habár Kelemen Andor úr értékes ember, akitől a jövőben a keresztény és nemzeti eszme érdekében értékes szolgálatokat várhatunk, mégis rövid működése alatt az igazgatóság azon meggyőződésre jutott, hogy a Szegedi Új Nemzedék felelős szerkesztői állásának betöltésére nem alkalmas és az e tekintetben hozzáfűzött várakozásokat teljesíteni nem képes, mert ahhoz nem elég a kiváló írói kvalitás, sőt nem elég a keresztény és nemzeti eszme rajongó szeretete sem, hanem mindezeken felül nagy önfegyelem, parancsolni tudás, a legjobb példával való előljárás és az állás tekintélyének a megóvása is szükséges, ezért az igazgatóság még 1923 február 26 án tartott ülésében egyhangúlag oly határozatot hozott, hogy Kelemen Andor urat a Szegedi Uj Nemzedék kötelékében tovább meg nem tarthatja. Ezen határozat meghozatala után tört ki a konfliktus a Szeged című lap szerkesztője és Kelemen Andor között, ezért midőn én, mint a lap főszerkesztője és a vállalat igazgatóságának elnöke, az igazgatóság határozatát közöltem Kelemen Andorral, hogy a próbaszolgálatát nem követheti állásának véglegesítése, — azon nézetemnek is kifejezést adtam, hogy ha Kelemen Andor úr azonnal kiválik a lap kötelékéből és helyébe rögtön a másik felelős szerkesztő lép, kívülről úgy tűnnék fel a dolog, mintha az ő távozása a másik sajtóorgánum követelésére történnék — ami pedig a valóságnak nem felel meg —, ezért abban állapodtunk meg Kelemen Andor úrral, hogy formálisan ő maga kéri szabadságolását és ő maga jelenti be a lap kötelékéből való kiválását, de még e hó folyamán a lapnak tovább is felelős szerkesztőjeként szerepel. A Szeged című lappal, illetve annak szerkesztőjével történt konfliktusának a Szegedi Új Nemzedékben való befejezésére pedig abban történt a megállapodás, hogy Kelemen Andor úr továbbra is beküldi nyilatkozatát ez ügyben és az mint lapunk felelős szerkesztőjének a nyilatkozata fog továbbra is megjelenni. Ezen megállapodás után Kelemen Andor úr megjelent lapunk kiadóhivatalában, ott a vállalat igazgatójának ő maga elmondotta, hogy megválik lapunktól és — úgy mint előzőleg nekem is kijelentette — ismételte itt is, hogy már Budapesten el is helyezkedett. Sajnos azonban, Kelemen Andor úr a Szegednek szóló további nyilatkozattal nem tisztelt meg bennünket és így ilyet nem is közölhettünk. Nem a Szeged című lap követelésére vált meg tehát lapunktól Kelemen Andor úr, hanem az azt megelőzőleg hozott igazgatósági határozat alapján, sőt ezen konfliktus miatt soha nem is kellett volna megválnia lapunktól, mit igazol azon körülmény, hogy erre való tekintettel és ennek befejezhetése céljából szerepelt továbbra is lapunk felelős szerkesztőjeként, míg nevének a lapról levételét ő maga nem kérte. Mialatt vártuk Kelemen Andor úr további nyilatkozatát, az egyetemi ifjúság vezetői a Katolikus Nővédő Egyesület Petőfi-ünnepélyéről kérettek ki a Belvárosi Mozi előcsarnokába és ott egy hozzám intézett levelet kézbesítettek nekem, melyben azon kérdésükre kértek választ, hogy mi okból távozott el a Szegedi Új Nemzedék kötelékéből Kelemen Andor úr. Természetes dolog, hogy a Belvárosi Mozi előcsarnokában, tehát nyilvános helyen csak annyit mondottam az ifjúság vezetőinek, amiben Kelemen Andor úrral megállapodtak, hogy önként vált meg tőlünk és hogy távozása a Szeged című lappal vonatkozásban nincs és kijelentettem azt is, amit nekem Kelemen Andor úr mondott, hogy már Budapesten elhelyezkedett. Néhány nap múlva az egyetemi ifjúság vezetői közölték velem Kelemen Andor úr hozzájuk intézett levelét, amelyből látva, hogy nevezett úr nem tartotta be a diszkréciót, amelyben éppen az ő presztízsének megóvja céljából közösen állapodtunk meg, én is felmentve éreztem az alól magamat és elmondottam azon okokat, amelyek miatt az igazgatóság felmentette őt a felelős szerkesztői állás alól, de ezen okok között egyetlenegy sem volt olyan, amely Kelemen Andor úr egyéni tisztességét, vagy becsületét érintette volna, tehát valótlan az idézett cikk azon kitétele, hogy „oly kifogásokat hoztam fel Kelemen Andor magánéletéből, ugyanazokat a rágalmakat, amelyekkel a Szeged liberális újság próbálta a Szegedi Új Nemzedék harcmodorát lefegyverezni“, — mert én ezekkel magamat sohasem azonosítottam, sőt ezek valóságát magam sem hiszem el és éppen ezek megcáfolására kívántam alkalmat adni Kelemen Andor úrnak, aki azonban ezen alkalommal a mai napig sem élt. Néhány nap múlva az ifjúság vezetői ismét megjelentek nálam és azt adva elő, hogy ők a Kelemen Andor elleni vádakat tisztázottnak tekintik az általuk lefolytatott vizsgálat alapján, arra kértek, hogy terjesszem az igazgatóság elé azon kérelmüket, hogy Kelemen Andor a lap kötelékébe újból felvétessék, aminek teljesítését megígérve, összehívtam az igazgatóságot és ez március 21-én tartott üléséből kifolyólag az ifjúság vezetőihez intézett levelében leszögezte az általam fent ismertetett tényállás valódiságát és igazolta, hogy Kelemen Andor úr nem a Szeged című lap cikkei miatt, hanem ezek megjelenését megelőzően hozott igazgatósági határozat alapján vált meg a laptól, mert felelős szerkesztői állás betöltésére nem alkalmas és az igazgatóság hozzáfűzött várakozásának nem felelt meg és épp ezért a felelős szerkesztői állást be is töltötte Tumbász S. Béla menekült hirlapíró úrral. Meg vagyok győződve, hogy az egyetemi ifjúság, amely kötelességszerűen minden nemzeti ügy szolgálatában áll, az igazgatóság felvilágosítása után meg fogja állapítani úgy az én, mint az igazgatóság minden tagjának a legkorrektebb eljárását Kelemen Andor úr ügyében és igazolni fogja minden állításunk valódiságát, mert arról az ifjúság vezetői meggyőződést is szereztek. Kelemen Andor úr Budapestről való leérkezése után sem velem, sem az igazgatóság egyetlenegy tagjával sem érintkezett és ezen ügyben senki részünkről Bottka rendőrfőtanásos úrral soha nem beszélt, tehát tudatosan valótlan az a beállítás, hogy Bottka Sándor eljárása, illetve a detektívek megjelenése és Kelemen Andornak Szegedről történt elutaztatása között a legkisebb összefüggés is volna, mert mi magunk voltunk legjobban meglepetve, midőn erről értesültünk. Az tény, hogy a Szegedi Új Nemzedék nyomdahelyiségében éjjel 11 órakor Kelemen Andor megjelent és az ott jelen volt Lukács nevű munkatársunknak egy levelet adott át a távollevő Gallyas István szerkesztőnk részére, melyben kérte a lapról a nevének a levételét, de ezzel nincs összefüggésben a detektívek megjelenése, mert — mint most megállapítani sikerült — a detektívek Kelemen Andort már előzőleg keresték, de hogy miért, mi azt még ma sem tudjuk, de tény az is, hogy a Kelemen Andor fenti levelében felhozott indokolás a lap ingadozó és tétovázó magatartásáról a valóságot nem fedi, amint nem fedi a valóságot a cikk azon állítása sem, hogy két hét óta a Szegedi Új Nemzedék irányt változtatott és bátor állásfoglalásai elmaradtak, de ha ez Kelemen Andor úr ügyére vonatkozik, ennek egyenesen ő az oka, aki a lapban ígérete dacára nem foglalkozott többet saját ügyével. A Szegedi Új Nemzedék Zsirkay távozása után sem hanyatlott, mert utódjának, vitéz Kemény Simonnak működése általános közmegelégedést keltett mindenkor és teljes garanciánk van arra, hogy ezután is a keresztény és nemzeti eszme becsületes, bátor és félelmet nem ismerő orgánuma leend. Ami az átvett cikkek írójának a személyemre vonatkozó megjegyzését illeti, abban is téved, mert én már évtizedek óta megalkuvás nélkül állok annak az irányzatnak a szolgálatában, melyet éppen a Szózat és A Nép képvisel és attól még az oly alaptalan támadások sem fognak eltántorítani, amelyek a hasoneszméket hirdető rokonlelkekből fakadnak aduaiorembei glóriám. Ami pedig az igen tisztelt cikkírónak azt a kérdését illeti, hogy ki hazudik tehát, ezt a Szegedi Uj Nemzedék igazgatósága nemcsak az igen tisztelt cikkíró úr által javaslatba hozott lapoktól, hanem magától a cikkíró úrtól is meg fogja kérdezni az illetékes bíróság utján. Szeged, 1923. évi március hó 23-án. Dr. Dobay Gyula a Szegedi Új Nemzedék főszerkesztője. Készséggel adunk helyet Dobay Gyula dr. nyilatkozatának már csak azért is, mert a cáfolt kijelentések nem a Szeged, hanem a Szózat és A Nép állításai. — Miksa főherceg Zitánál. A lapok jelentése szerint Miksa főherceg, az elhunyt Károly király öccse San Sebastianba érkezett, hogy néhány napig Zita királynénál tartózkodjék. — A fővárosi egyetemeken ismét csönd van. Az összes budapesti egyetemeken a mai napon megszűntek az igazoltatások, a kapuőrségek ma reggel már meg sem jelentek a fakultások kapujaiban. Teljesen rendben folytak le a szemesztervégi kollokviumok és szigorlatok, míg holnap lesznek az utolsó előadások, mely után megkezdődik a húsvéti szünet. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az összes budapesti főiskolák rektorai azt a jelentést tették a vallás és közoktatásügyi miniszternek, hogy a főiskolákon igazolások nem folytak és a mai napon rendellenességek nem fordultak elő. A Szegedi Ferenc József Tudományegyetemen ezzel szemben még ma is működtek a kapuőrségek, azonban már korántsem olyan szigorúan, mint a mozgalom első napjaiban. Értesülésünk szerint azonban minden remény megvan arra, hogy az őrségek még a szünidő kezdete előtt eltűnnek a kapukból. — Az állam újabb árdrágítása. Megbízható forrásból arról értesülünk, hogy vasárnap csakugyan megdrágul a dohánynemű, mégpedig 60, 80, 100 százalékkal. A felemelt tarifát a hivatalos lap vasárnapi száma közli s még aznap életbe lép. — Kitoloncolják Glattfelder püspököt. Temesvárról jelentik: Az egész délvidéki magyarságot izgalom fogta el, mert a románok eljárást indítottak Glattfelder Gyula ellen ismert bátorhangú pásztorlevele miatt. A lakosság izgalmának lecsendesítésére a román hatóságok tegnap magánúton tudatták Glattfelderrel, hogy elutazása azért nem lehetséges, mert bukaresti intézkedésre repatriálási eljárás van folyamatban ellene, amelynek befejezése után a püspök elhagyhatja Románia területét. Glattfeldert a román-magyar határig a szigurancia főnöke fogja kisérni. Fölemelik az állami színházak személyzetének fizetését. Ma délelőtt az Operaház személyzetének több küldöttsége jelent meg Wlassics Gyula báró igazgató előtt, akitől fizetésjavítást kértek. A mozgalomról Wlassics Gyula báró a következőket mondotta: — Megnyugtattam a nálam járt küldöttséget, hogy még tegnap intézkedtem a fizetésük felemeléséről, amely március 15-től érvényes. Természetes, hogy ezúttal is nemcsak az Operaház, hanem a Nemzeti Színház személyzete is részesül a fizetésemelésben. — A Szegedi Kaszinó közgyűlése. A Szegedi Kaszinó évi rendes közgyűlését március 25-én délután öt órakor tartja meg. A közgyűlésen a kaszinó fontos belső ügyeit tárgyalják le. — A Meteorológiai Intézet időprognózisai: Egyelőre változás nem várható. Arany, elfistbeváltás Tóthnál, Kölcsey utca 7. m