Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

Szeged, 1923 március 24. SZEGED 8 Dobay Gyula válasza a Szózat és A Nép cikkeire Vettük ma a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő úr ! Nagyrabecsült lapjának folyó hó 23-iki szá­mában „Ki hazudik?“ cím alatt megjelent és részben a Szózatból, részint A Népből idézett közleményére a sajtótörvény 20. § értelmében kérem a következő helyreigazító nyilatkozatom közlését: A fenti cím alatt megjelent cikk szerzője személyemre és tényeimre vonatkozólag valótlan tényeket közölt, illetve való tényeket hamis színben tüntetett fel, mert: Kelemen Andort a Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részvénytársaság 1923. évi január 15-től három havi próbaidőre szerződtette felelős szerkesztőjéül oly feltétel alatt, hogy ezen próba­időn belül joga van ezen szolgálati viszonyt bármikor megszüntetni, ha felelős szerkesztői működésével az igazgatóság a legteljesebb mér­tékben megelégedve nem volna. Habár Kelemen Andor úr értékes ember, akitől a jövőben a keresztény és nemzeti eszme érdekében értékes szolgálatokat várhatunk, mégis rövid működése alatt az igazgatóság azon meg­győződésre jutott, hogy a Szegedi Új Nemzedék felelős szerkesztői állásának betöltésére nem alkalmas és az e tekintetben hozzáfűzött vára­kozásokat teljesíteni nem képes, mert ahhoz nem elég a kiváló írói kvalitás, sőt nem elég a keresztény és nemzeti eszme rajongó szeretete sem, hanem mindezeken felül nagy önfegyelem, parancsolni tudás, a legjobb példával való előljárás és az állás tekintélyének a megóvása is szükséges, ezért az igazgatóság még 1923 február 26 án tartott ülésében egyhangúlag oly határozatot hozott, hogy Kelemen Andor urat a Szegedi Uj Nemzedék kötelékében tovább meg nem tarthatja. Ezen határozat meghozatala után tört ki a konfliktus a Szeged című lap szerkesztője és Kelemen Andor között, ezért midőn én, mint a lap főszerkesztője és a vállalat igazgatóságának elnöke, az igazgatóság határozatát közöltem Kelemen Andorral, hogy a próbaszolgálatát nem követheti állásának véglegesítése, — azon néze­temnek is kifejezést adtam, hogy ha Kelemen Andor úr azonnal kiválik a lap kötelékéből és helyébe rögtön a másik felelős szerkesztő lép, kívülről úgy tűnnék fel a dolog, mintha az ő távozása a másik sajtóorgánum követelésére tör­ténnék — ami pedig a valóságnak nem felel meg —, ezért abban állapodtunk meg Kelemen Andor úrral, hogy formálisan ő maga kéri sza­badságolását és ő maga jelenti be a lap köte­lékéből való kiválását, de még e hó folyamán a lapnak tovább is felelős szerkesztőjeként sze­repel. A Szeged című lappal, illetve annak szer­kesztőjével történt konfliktusának a Szegedi Új Nemzedék­ben való befejezésére pedig abban történt a megállapodás, hogy Kelemen Andor úr továbbra is beküldi nyilatkozatát ez ügyben és az mint lapunk felelős szerkesztőjének a nyilatkozata fog továbbra is megjelenni. Ezen megállapodás után Kelemen Andor úr megjelent lapunk kiadóhivatalában, ott a válla­lat igazgatójának ő maga elmondotta, hogy megválik lapunktól és — úgy mint előzőleg nekem is kijelentette — ismételte itt is, hogy már Budapesten el is helyezkedett. Sajnos azonban, Kelemen Andor úr a Szeged­nek szóló további nyilatkozattal nem tisztelt meg bennün­ket és így ilyet nem is közölhettünk. Nem a Szeged című lap követelésére vált meg tehát lapunktól Kelemen Andor úr, hanem az azt megelőzőleg hozott igazgatósági határo­zat alapján, sőt ezen konfliktus miatt soha nem is kellett volna megválnia lapunktól, mit igazol azon körülmény, hogy erre való tekintettel és ennek befejezhetése céljából szerepelt továbbra is lapunk felelős szerkesztőjeként, míg nevének a lapról levételét ő maga nem kérte. Mialatt vártuk Kelemen Andor úr további nyilatkozatát, az egyetemi ifjúság vezetői a Katolikus Nővédő Egyesület Petőfi-ünnepélyéről kérettek ki a Belvárosi Mozi előcsarnokába és ott egy hozzám intézett levelet kézbesítettek nekem, melyben azon kérdésükre kértek választ, hogy mi okból távozott el a Szegedi Új Nem­zedék kötelékéből Kelemen Andor úr. Természetes dolog, hogy a Belvárosi Mozi előcsarnokában, tehát nyilvános helyen csak annyit mondottam az ifjúság vezetőinek, ami­ben Kelemen Andor úrral megállapodtak, hogy önként vált meg tőlünk és hogy távozása a Szeged című lappal vonatkozásban nincs és kijelentettem azt is, amit nekem Kelemen Andor úr mondott, hogy már Budapesten elhelyezkedett. Néhány nap múlva az egyetemi ifjúság ve­zetői közölték velem Kelemen Andor úr hoz­zájuk intézett levelét, amelyből látva, hogy nevezett úr nem tartotta be a diszkréciót, amelyben éppen az ő presztízsének megóvja céljából közösen állapodtunk meg, én is fel­mentve éreztem az alól magamat és elmon­dottam azon okokat, amelyek miatt az igazga­tóság felmentette őt a felelős szerkesztői állás alól, de ezen okok között egyetlenegy sem volt olyan, amely Kelemen Andor úr egyéni tisztes­ségét, vagy becsületét érintette volna, tehát valótlan az idézett cikk azon kitétele, hogy „oly kifogásokat hoztam fel Kelemen Andor magánéletéből, ugyanazokat a rágalmakat, ame­lyekkel a Szeged liberális újság próbálta a Szegedi Új Nemzedék harcmodorát lefegyve­rezni“, — mert én ezekkel magamat sohasem azonosítottam, sőt ezek valóságát magam sem hiszem el és éppen ezek megcáfolására kíván­tam alkalmat adni Kelemen Andor úrnak, aki azonban ezen alkalommal a mai napig sem élt. Néhány nap múlva az ifjúság vezetői ismét megjelentek nálam és azt adva elő, hogy ők a Kelemen Andor elleni vádakat tisztázottnak te­kintik az általuk lefolytatott vizsgálat alapján, arra kértek, hogy terjesszem az igazgatóság elé azon kérelmüket, hogy Kelemen Andor a lap kötelékébe újból felvétessék, aminek telje­sítését megígérve, összehívtam az igazgatóságot és ez március 21-én tartott üléséből kifolyólag az ifjúság vezetőihez intézett levelében leszö­gezte az általam fent ismertetett tényállás való­diságát és igazolta, hogy Kelemen Andor úr nem a Szeged című lap cikkei miatt, hanem ezek megjelenését megelőzően hozott igazgató­­sági határozat alapján vált meg a laptól, mert felelős szerkesztői állás betöltésére nem alkal­mas és az igazgatóság hozzáfűzött várakozásá­nak nem felelt meg és épp ezért a felelős szerkesztői állást be is töltötte Tumbász S. Béla menekült hirlapíró úrral. Meg vagyok győződve, hogy az egyetemi if­júság, amely kötelességszerűen minden nem­zeti ügy szolgálatában áll, az igazgatóság fel­világosítása után meg fogja állapítani úgy az én, mint az igazgatóság minden tagjának a leg­korrektebb eljárását Kelemen Andor úr ügyé­ben és igazolni fogja minden állításunk valódi­ságát, mert arról az ifjúság vezetői meggyőző­dést is szereztek. Kelemen Andor úr Budapestről való leérke­zése után sem velem, sem az igazgatóság egyetlenegy tagjával sem érintkezett és ezen ügyben senki részünkről Bottka rendőrfőtaná­­sos úrral soha nem beszélt, tehát tudatosan valótlan az a beállítás, hogy Bottka Sándor el­járása, illetve a detektívek megjelenése és Ke­lemen Andornak Szegedről történt elutaztatása között a legkisebb összefüggés is volna, mert mi magunk voltunk legjobban meglepetve, midőn erről értesültünk. Az tény, hogy a Szegedi Új Nemzedék nyomdahelyiségében éjjel 11 órakor Kelemen Andor megjelent és az ott jelen volt Lukács nevű munkatársunknak egy levelet adott át a távollevő Gallyas István szerkesztőnk részére, melyben kérte a lapról a nevének a levételét, de ezzel nincs összefüggésben a detektívek meg­jelenése, mert — mint most megállapítani si­került — a detektívek Kelemen Andort már előzőleg keresték, de hogy miért, mi azt még ma sem tudjuk, de tény az is, hogy a Kele­men Andor fenti levelében felhozott indokolás a lap ingadozó és tétovázó magatartásáról a valóságot nem fedi, amint nem fedi a valósá­got a cikk azon állítása sem, hogy két hét óta a Szegedi Új Nemzedék irányt változtatott és bátor állásfoglalásai elmaradtak, de ha ez Kelemen Andor úr ügyére vonatkozik, ennek egyenesen ő az oka, aki a lapban ígérete da­cára nem foglalkozott többet saját ügyével. A Szegedi Új Nemzedék Zsirkay távozása után sem hanyatlott, mert utódjának, vitéz Kemény Simonnak működése általános köz­megelégedést keltett mindenkor és teljes garan­ciánk van arra, hogy ezután is a keresztény és nemzeti eszme becsületes, bátor és félelmet nem ismerő orgánuma leend. Ami az átvett cikkek írójának a személyemre vonatkozó megjegyzését illeti, abban is téved, mert én már évtizedek óta megalkuvás nélkül állok annak az irányzatnak a szolgálatában, melyet éppen a Szózat és A Nép képvisel és attól még az oly alaptalan támadások sem fog­nak eltántorítani, amelyek a hasoneszméket hirdető rokonlelkekből fakadnak ad­uaiorem­bei glóriám. Ami pedig az igen tisztelt cikkírónak azt a kérdését illeti, hogy ki hazudik tehát, ezt a Szegedi Uj Nemzedék igazgatósága nemcsak az igen tisztelt cikkíró úr által javaslatba hozott lapoktól, hanem magától a cikkíró úrtól is meg fogja kérdezni az illetékes bíróság utján. Szeged, 1923. évi március hó 23-án. Dr. Dobay Gyula a Szegedi Új Nemzedék főszerkesztője. Készséggel adunk helyet Dobay Gyula dr. nyilatkozatának már csak azért is, mert a cáfolt kijelentések nem a Szeged, hanem a Szózat és A Nép állításai. — Miksa főherceg Zitánál. A lapok jelen­tése szerint Miksa főherceg, az elhunyt Károly király öccse San­ Sebastianba érkezett, hogy né­hány napig Zita királynénál tartózkodjék. — A fővárosi egyetemeken ismét csönd van. Az összes budapesti egyetemeken a mai napon megszűntek az igazoltatások, a kapuőr­ségek ma reggel már meg sem jelentek a fakul­tások kapujaiban. Teljesen rendben folytak le a szemesztervégi kollokviumok és szigorlatok, míg holnap lesznek az utolsó előadások, mely után megkezdődik a húsvéti szünet. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az összes budapesti főiskolák rektorai azt a jelentést tették a vallás és közoktatásügyi miniszternek, hogy a főiskolákon igazolások nem folytak és a mai napon rendellenességek nem fordultak elő. A Szegedi Ferenc József­ Tudományegyetemen ezzel szemben még ma is működtek a kapu­őrségek, azonban már korántsem olyan szigorúan, mint a mozgalom első napjaiban. Értesülésünk szerint azonban minden remény megvan arra, hogy az őrségek még a szünidő kezdete előtt eltűnnek a kapukból. — Az állam újabb árdrágítása. Megbíz­ható forrásból arról értesülünk, hogy vasárnap csakugyan megdrágul a dohánynemű, még­pe­dig 60, 80, 100 százalékkal. A felemelt tarifát a hivatalos lap vasárnapi száma közli s még aznap életbe lép. — Kitoloncolják Glattfelder püspököt. Temesvárról jelentik: Az egész délvidéki ma­gyarságot izgalom fogta el, mert a románok eljárást indítottak Glattfelder Gyula ellen ismert bátorhangú pásztorlevele miatt. A lakosság izgalmának lecsendesítésére a román hatóságok tegnap magánúton tudatták Glattfelderrel, hogy elutazása azért nem lehetséges, mert bukaresti intézkedésre repatriálási eljárás van folyamatban ellene, amelynek befejezése után a püspök el­hagyhatja Románia területét. Glattfeldert a román-magyar határig a szigurancia főnöke fogja kisérni.­­ Fölemelik az állami színházak sze­mélyzetének fizetését. Ma délelőtt az Opera­­ház személyzetének több küldöttsége jelent meg Wlassics Gyula báró igazgató előtt, akitől fize­­tésjavítást kértek. A mozgalomról Wlassics Gyula báró a következőket mondotta: — Meg­nyugtattam a nálam járt küldöttséget, hogy még tegnap intézkedtem a fizetésük felemeléséről, amely március 15-től érvényes. Természetes, hogy ezúttal is nemcsak az Operaház, hanem a Nemzeti Színház személyzete is részesül a fizetésemelésben. — A Szegedi Kaszinó közgyűlése. A Sze­gedi Kaszinó évi rendes közgyűlését március 25-én délután öt órakor tartja meg. A közgyű­lésen a kaszinó fontos belső ügyeit tárgyalják le. — A Meteorológiai Intézet időprognózisai: Egyelőre változás nem várható. Arany, elfistbeváltás Tóthnál, Kölcsey­ utca 7. m

Next