Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

MrtMlMlét U.rfóMw Mi Mtettj-vtc* 6. (Proféi [UNK] , L «melel é.) Telelő» K .Szeged" meglel«I MUG kivételével mindé* M#, |0«« «émire 30 ko«•c, BWífUeléel érek: Égj Tfy [ • a Szegeden 600. Bad«lM>i i* vidéken 650 kot. IV. évfolyam. Egyes Mámára 30 korona Szeged, 1923 május 1. KEDD. fürdetésterei : FilhasAbo« 1 mm. 22, egy hasábon 20, más*fél hasábon 30 K. Szövegbén 25 szézdkkkal drágább. Apróhirdetés 10, kövél belükkel 20 K. Szövegközli közlemények soronként 150 K. Nyíltér, cselládi értesítés 200 K. Többszöri feladásnál árengedmény. 98-ik szám. Egy egyszerű ember szemlélődései Szerkesztőségünkbe egy levelet hoztak. Valaki, aki Egy egyszerű polgár szerény aláirása mögött akarta megőrizni névtelenségét, igen nagy problémákra mutat rá egyszerű megfigyelések formájában. Levelét elég érdekesnek és megszívlelésre méltónak tartottuk ahhoz, hogy lapunk első helyén közöljük. Igen tisztelt Szerkesztő úr, — én csak egyszerű polgár ember vagyok, akinek se irodalmi, se politikai, se másfajta közéleti ambíciói nincsenek. Talán lettek volna, ha másként alakul kezdetben az életem sora és ha ma nem fogatnának le teljesen a megnehezedett életnek a gondjai. Azzal teljesítem a haza iránti kötelességemet, hogy négy gyermekemet igyekszem nevelni, talán a módomon felül is. Talán majd ők lehetnek valamikor szerencsésebb polgárai egy boldogabb és nagyobb Magyarországnak. Nem tudom, igazam van-e, de az érzésem súgja, hogy néha a magamfajta egyszerű emberek meglátnak olyan dolgokat, melyre azoknak figyelme, akik az ország sorsát intézik, vagy azoké, akik az előbbiek működését bírálattal kísérik, ki nem terjed. Engedje meg Szerkesztő úr, hogy egy ilyen kicsiny, de a polgárok szemontjából fontos körülményre felhívjam szíves figyelmét. A napokban az 1919. esztendei jövedelmi adóm ügyéből kifolyólag dolgom akadt az egyik adófelszólamlási bizottságnál. Nem volt nagy összegről szó, nem lett volna érdemes miatta ügyvédet fogadni. Manapság még az ügyvédi képviselet is drága. Elhatároztam, hogy magam megyek az adófelszólamlási bizottság elé. Előzetesen azonban tájékozódni szerettem volna, hogy mi is van a jövedelemadóról szóló törvényben. A végzésről, amit kaptam, értesültem, hogy a jövedelemadót az 1920. évi XXIII. törvénycikk szabályozza. Neki ültem tehát, hogy megtudjam, mennyit kell fizetnem és mi a követendő jogorvoslati eljárás. Higgje el, igen tisztelt Szerkesztő úr, tudok olvasni, de az olvasás után nem lettem okosabb. A törvénynek a címe: „több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről”. Hogy mi van a törvényben, csak az érti meg, aki előbb tájékozódik, hogy mi van különböző 1909., 1915. és 1916. esztendei törvényekben elszórva. Végesvégig tele van a törvény ilyen idézetekkel: „Ezen és ezen törvény ennyiedik és ennyiedik szakaszának a helyébe lép*. Nagy nehezen mégis megbirkóztam a feladatommal. Eltöltöttem vele vagy három estémet. Mikor elkészültem vele, büszkélkedtem, hogy milyen sokat tanultam. Ügyvédje leszek saját magamnak. Másnap ezzel az érzéssel mentem a tárgyaló bizottság elé. Mialatt azonban az előszobában várakoztam, felvilágosítottak a nagy tévedésemről. Van még egy külön miniszteri utasítás, amelyet egy másik 1921. évi törvény törvényerővel ruházott fel. Voltak, akik tudni vélték, hogy még egy teljesen bizalmas jellegű utasítás is van az adóügyekben eljáró pénzügyi tisztviselők részére. Egyesek azt állították, hogy adótörvényeink tudatosan vannak ilyen össze-vissza módon megfoltozva, utalásokkal összebogozva, hogy senki se tudhassa, hogy mi az igaza és mit kelljen neki fizetni. Én nem vagyok rosszmájú ember, igen tisztelt Szerkesztő úr, hát nem hittem el az ilyenfajta üres beszédeket, töprengeni kezdtem azonban rajta, hogy csakugyan miért nem lehet nálunk egyszerű és világos adótörvényeket csinálni. Miért kell egy új törvényt egy régivel összekompromittálni és a kettőhöz magyarázatul egy akkora utasítást kiadni, hogy az több, mint a két törvény együttvéve. Minthogy pedig néha dolgom esik a munkásbiztosítóval is, töprengtem azon is, hogy miért kell rendeletek útvesztőit felállítani az egyszerű emberek számára, hogy abból ne találhassák meg a kivezető utat. Nem tudom, hogy magyar specialitás-e ez, mert más országok törvényeiben és rendeleteiben nem vagyok járatos. Eszembe jutott ellenben hazafelé menet a mostani lakásrendelet ügye. Három hónapig törték rajta a fejüket a népjóléti minisztériumban, míg megszövegezték és már két hét múlva egy pótrendeletet kellett kibocsátani, a miniszternek pedig nyilatkozni kellett, hogy a rendeletet hogy is kell érteni. Emellett pedig még mindig nem intézkedtek, hogy mi történjék a tisztviselők lakbérével, azt majd egy külön rendelet fogja szabályozni. Eszembe jutott az is, hogy jogász ismerőseim hányszor panaszkodtak amiatt is, hogy a törvények és rendeletek nincsenek valami kifogástalan magyarsággal és érthető módon megszövegezve. Néha tanúja voltam hangos vitáknak is, hogy egy-egy mondatot hogyan kell értelmezni. Dűlőre persze nem jutottak, mert ha az egyik hivatkozott egy magyarázó rendeletre, a másik is tudott egy magyarázó rendeletet, amely az ellenkezőt mondja. Vájjon kell-e, hogy ez így legyen, igen tisztelt Szerkesztő úr? Azt mondják, hogy sok a tisztviselő ebben a kicsi országban. Ha olyan sokan vannak, nem telne-e közülük egynéhány, aki tud magyarul s akinek magyarul tudását a kormány arra használná fel, hogy legyenek olyan törvényeink és rendeleteink, amelyeket fejtörés nélkül, ügyvédi segítség nélkül is meg tudna érteni Szerkesztő urnak tisztelt híve, egy egyszerű polgár. A németek 26 milliárdot ajánlanak fel Franciaországnak. Az új német jegyzéket, amely Németország javaslatait tartalmazza, szerdán fogják átadni a szövetséges kormányoknak és egyidejűleg nyilvánosságra is hozzák. A jegyzék már elkészült, de a német kormány nem akarta május 1-én közzétenni, mert ezen a napon az újságok nem jelennek meg. A jegyzék tartalmáról dr. Breitscheid, a szocialisták egyik vezére Kölnben kijelentette, hogy Németország ebben 30 milliárd aranymárkát fog felajánlani, amelyből 26 milliárd Franciaországnak jutna. Németország felajánl 99 évre szóló Treuga Deit, de mindezt ahhoz a feltételhez köti, hogy ha a szerződést aláírják, akkor a Ruhr-vidékről azonnal vonuljanak ki a megszálló csapatok. A Daily Mail párisi levelezője előkelő politikai körökből nyert értesülés alapján a következőket írja: Franciaország rendíthetetlenül kitart azon elhatározása mellett, hogy mostani Ruhr-politikáját Belgiummal együtt tovább folytatja. A Ruhr-vidéket csak fokról-fokra hajlandók kiüríteni, abban a mértékben, amint Németország jóvátételi adósságait letörleszti. Ennek azonban az a feltétele, hogy a német kormány vonja vissza azokat a rendeleteket és parancsokat, amelyeket január 17-ike óta bocsátott ki abból a célból, hogy a franciák és belgák intézkedéseit a Ruhr-vidéken meghiusítsa. Párisban általában azt hiszik, hogy a németek még ezen a héten előterjesztik javaslatukat. Az Havas értesülése szerint május 3-án Párosban megnyílik a francia nemzeti békekongresszus. A napirenden a következő kérdések szerepelnek: A jóvátételek, a Ruhr-terület megszállása, a francia-német kapcsolatok, a keleti béke és a francia-angol viszony, a pénzügyi helyzet és a drágaság Franciaországban, a háború utóbajai, a Népszövetség jelenlegi állása, szakszervezeti kérdések, parlamenti választások, békeszerződések, stb. Bethlen István elutazott Párisba. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen István gróf ma utrakelt Párisba és ezzel megkezdődött a háromhetes Treuga Del, amelyet remélhetőleg semmi sem fog megzavarni. Ma, a béke első napján természetesen teljes szélcsönd uralkodott valamennyi pártban és még az „egységes” pártban is elült a két ellentétben álló frakció fegyverkezési zaja. Természetesen még korai volna bármilyen jóslásba is bocsátkozni, hogy lesz-e, aki megszegje a fegyverszünetet, amelyre talán még soha akkora szükség nem volt, mint ma, de hisszük és reméljük, hogy most az egyszer még a politikusok elébe helyezik az ország nagy ügyét személyi érdekeiknek. A miniszterelnök elutazása. Vasárnap délután utazott el a fővárosból Bethlen István gróf miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor miniszteri tanácsos társaságában Párisba, hogy a magyar jóvátétel kérdésében hivatalosan tárgyaljon az antant képviselőivel. Kállay Tibor pénzügyminiszter elutazása előtt hosszabb nyilatkozatot tett, melyben többek között a következőket mondotta: — Döntő fontosságú cél érdekében kelünk útra, Korányi Frigyes báró információs tárgyalásaitól eltekintve ez lesz az első eset, hogy a magyar jóvátétel kérdéséről hivatalosan tárgyaljunk a bizottsággal, amely ez ügyben dönteni hivatott. — A magam részéről egy feladatot tartok fontosnak, hogy pontosan és őszintén feltárjam a jóvátételi bizottság előtt az ország mai gazdasági helyzetét. Hónapokig tartó munkát igényelt, amíg a pénzügyminisztérium és a szakminisztériumok, elsősorban a földművelésügyi és kereskedelemügyi, elkészültek azzal a munkával, mely küldetésünket megelőzte. A pénzügyminisztériumot ugyanis megbíztam, a többi minisztériumokat pedig felkértem, hogy készítsenek részletes kimutatást mindenről, ami szomorú gazdasági helyzetünket megvilágítja. Mikor az összes adatok birtokomban voltak, ebből állítottam össze annak az előterjesztésnek az adatait, melyeket a bizottság előtt fel fogok sorolni. Mondhatom, magam sem tudtam, hogy ilyen szegények vagyunk. Lehetetlennek tartom, hogy ha a jóvátételi bizottság előadásomat meghallgatja, ne a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel foglalkozzék a magyar jóvátétel kérdésével. — A külföldi kölcsön kérdése szorosan összefügg a jóvátétel rendezésével. Addig, amíg valami pozitívumot nem tudunk a jóvátételről, komoly formában nem kezdhetünk tanácskozást a kölcsönről sem. Üveggyár — az Internálótáborból. A zalaegerszegi internálótábort nem szervezik át, hanem megszüntetik. Az óriási területet kiürítik és átadják egy nagy bankérdekeltségből alakult konzorciumnak, amely a mostani internálótábor helyén famegmunkáló telepet és üveggyárat létesít. A tábort környező vidék erdői nincsenek kihasználva, ezért a famegmunkáló érdekeltség nyomban a tábor kiürítése és átadása után hozzákezd a táv BT átépítéséhez. A konzorcium a zalaegerszegi internálótábor telkéért és építőanyagért cserébe búzavaluta értékben átszámított javakat ad az államnak. Ebből azután rövidesen megkezdik egy Zalaegerszeghez közel eső községben annak a laktanyaszerű kőépületnek felépítését, amelyben mintegy 1500 embert tudnak foglalkoztatni.