Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

m Szerkesztőség és kiadóhiva­tal : Kölcsey­ utca 6. (Próféta­­szálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged“ megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 ko­rona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Buda­pesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Egy»* »«ám ér»ss 40 korona Szeged, 1923 junius 2, SZOMBAT. Hirdetési árak: Fél hasábon 1 mm.12,egy hasábon 20,más­fél hasábon 30 K. Szüvegközt 35 százalékkal drágább. Apró­hirdetés IP.kisvér betűkkel 20 K. Szövegközti közlemények soronként lüOK.Nyilttér,csa­­ládi értesítés 2­0 K. Több­szöri feladásnál árengedmény 122-ik szám. Viharfellegek. Sötét viharfellegek tornyosulnak a politika horizontján és az összes finomabbnál­ finomabb politikai barométer bejósolja a jövő hétre annak az elemi viharnak, tornádónak, ciklonnak, vagy akár minek is nevezzük kitörését, amelyet a miniszterelnök külföldi utazása csak elhalasz­tani tudott, de végleg kiküszöbölni nem. Bizo­nyos ma már, hogy Gömbölék és fajvédő tár­sai még álmukban sem kívánhattak volna ma­guknak kedvezőbb helyzetet, mint amilyent Bethlen utazása és a Treuga Dei teremtett meg pár robbantási mozgalmuknak. Nagyatádi Szabó Istvánnak és kisgazda hí­veinek százszázalékos megegyezése Gömbös Gyulával és fajvédő elvbarátaival volt a Treuga Dei kimagasló eseménye és ez a megegyezés fogja a következő hónapokban megszabni a magyar belpolitika irányát, hiszen ma kétség­telenül a földbirtokreform helyes megoldásával áll és bukik nemcsak a kormány, hanem az ország is. A kérdés olyan nagy fontosságú, mint talán a jobbágyság felszabadítása óta egyetlen kérdés sem volt. Ezt nem lehet és nem szabad pártszempontokból elbírálni, nem szabad önző érdekeknek alárendelni és nem szabad demagóg jelszóvá tenni, mert egyetlen helytelen, vagy mindjárt csak elsietett intézkedés is katasztró­fába dönti amúgy is kritikus helyzetben lévő közgazdaságunkat. Nagyatádi és Gömbös megegyezésének rész­leteiről természetesen semmit sem lehet ponto­san tudni, de a szállongó hírek — amelyek valahogyan minden cáfolgatások ellenére is, mindig igazaknak bizonyulnak utólag — úgy tudjuk, hogy ez a megegyezés a legradikálisabb megoldás jegy­ben történt meg. Tény, hogy a most napvilágra került földbirtokreform-novella intézkedései sok tekintetben túlmennek még az újabban alkotott külföldi hal­ontárgyú örvények intézkedésein is és túlmennek Búza Barna hír­hedt földosztó javaslatán is. Az igaz, hogy mindkét törvény közös apát nevezhet meg, hiszen úgy Búza Barna, mint Nagyatádi Szabó törvényét Börcsök Andor, az Országos Föld­­birtokrendező bíróság másodelnöke szerkesztette, így az alapgondolat természetesen mindkettő­ben ugyanaz. Hiába, a szélső reakció sűrűn és szívesen fordul az annyiszor lehazaárulózott és legyalázott októbristák segítségéhez, ha azt érdeke úgy kívánja. Az ellenőrizhetetlen hírek egyébként arról is suttognak, hogy Gömbös a legu­óbbi napokban egy „szigorúan bizalmas“ értekezleten egy olyan tervvel és ideával lépett elő, amely egy csapásra két legyet is ütne agyon. E szerint a terv szerint a földreform kérdését úgy kellene megoldani, hogy az elkövetkezendő ,nagy föld­osztását egybe kell kapcsolni az elbocsátott és még elbocsátandó létszámfeletti közalkalma­zottak megoldásra eddig hiába váró kérdésével és azok végkielégítését a­­ megbízhatatlan állam­polgárok­­tól elveendő földekből kellene esz­közölni. Nem tudjuk bizonyítani a hit hiteles­ségét, hiszen a tanácskozás „szigorúan bizal­mas“ volt, így nagyon nehéz a bizonyítás, de a forrás abszolút megbízhatónak látszik, így nincsen okunk kételkedni benne. Talán felesleges is rámutatni az ilyen és ehhez hasonló jelszavak hangoztatásának káros következményeire, hiszen már csak Gömbös ígéretének puszta hírére is valósággal tolongás támadt az állami alkalmazottak között, hogy az eddig olyannyira gyűlölt és rettegett bé-listára kerüljenek. Hogy az ilyen álmok után milyen keserű az ébredés, azzal persze a radikális földosztás elvének hirdetői már nem törődnek, hiszen nekik csak az a fontos, hogy momentán ellensúlyozhassák azt a kétségtelen sikert, amit az ellenzéki pártszövetség vívott ki az állami alkalmazottak ügyében a kormánynál. Ez ellen a pozitív eredmény ellen csak egy dolog segít : rálicitálni az ellenzékre, ha mindjárt olyan ígé­retekkel is, melyeknek megvalósíthatatlan vola minden józan é zü ember előtt mindjárt az első percben világos kell, hogy legyen. Nem sza­bad sohasem elfelejtenünk, hogy Magyarorszá­gon, ha minden birtokot, tehát nemcsak a nagy-, hanem a közép- és kisbirtokot is fel­osztjuk, nem jut egészen nyolc hold a szigo­rúan vett gazdálkodá­s­sal foglalkozókra, ha pe­dig liberálisan bíráljuk el, hogy kinek van igénye földre, úgy még ennél is jóval kevesebb. A földbirtokreformnak s­em szabad puszta tartalmatlan jelszóvá lennie és kiváltképen nem szabad az agrár Magyarországon, mert am­en­­­nyire egy alaposan átgondolt és helyesen ke­resztülvitt reform megnyugtatná a trott két­­ségbevonhatatlanul erősen háborgó földéhes parasztságot, éppen annyira rendítené meg a mostani, a magántulajdon szentségére épített társadalmi rendbe vetett hitet és bizalmat, egy a maihoz hasonló földreformtörvény. Ne felejt­sük el, hogy 1919 ben is a somogyi földosz­tások voltak ez előfutárai a kommunizmus ki­törésének, mert ha praecedenst állítunk arra, hogy a magántulajdon nem mindenben és nem mindenkor szent, úgy bizony nagyon nehézzé válik a védekezés akkor, ha esetleg olyan dol­gokat kezd egy másik társadalmi réteg köve­telni, amelyek éppen annyira jogosultak, mint a parasztok földosztási követelései. Kétségtelen, hogy Gömbös és Nagyatádi dolga hasonlíthatatlanul könnyebb, mint Beth­lené, mert a szépen hangzó, de üres dema­gógia mindig népszerűbb volt és népszerűbb lesz, mint a körülményekkel és lehetőségekkel józanul számoló reálpolitika, éppen ezért ke­mény próbát kell most majd a kormánynak a ki gazdák és nagybirtokosok kereszttüzében ki­állania, de hisszük és reméljük, hogy Bethlen talán végre most el fogja talá­ni azt az „arany középút“-at, amit eddig állandóan hirdet, de aminek eddig bizony kevés nyomát láttuk. I Kemál pasa Belgrádban. Kemál pasa az angolai kormány megbízásá­ból tegnap Belgrádba érkezett, hogy tárgyaljon a diplomáciai viszony felújításáról a jugoszláv kormánnyal. Hosszan tanácskozott Posics mi­niszterelnökkel és Nincsics külügyminiszterrel. A lapok tudósítóinak csak annyit mondott, hogy küldetésének céljairól közelebbi részleteket nem árulhat el. Reméli, hogy sikeresen fog tárgyalni. A török delegáció Lausanneban igyekezett a jugoszláv államot politikai irányának megfele­len támogatni a békeszerződés végrehajtását és ha Jugos­lávia a lausannei konferencián mégis tiltakozást jelentett be az ellen, hogy Karagics török terület legyen, azzal nyilván az volt a célja, h­ogy a neuilyi békeszerződés valóra válását támogassa, amely Bulgáriának kijutást ígért az Égei-tengerhez. Biztosra veszi, hogy jó szomszédi viszony fog kialakulni Jugoszlávia és Törökország közt, mihelyt a török görög meg­egyezésből békeszerződés válik. Lausanneban a területi kérdések közül már csak a szíriai határ rendezése és a török-francia angorai egyezménynek a békeszerződésbe le­endő felvétele, végül az a külön egyezmény maradt hátra, amely Konstantinápoly kiürítésé­ről rendelkezik. Valószínű, hogy Konstantiná­poly kiürítését a békeszerződés az aláírás után haladéktalanul fogja előírni. A szerződéstervezet szövege már a nyomdában van és minden valószínűség szerint június közepén megtörté­nik az aláírás. Az ünnepélyes aktus az egyetem aulájában lesz a svájci szövetségtanács jelenlé­tében s az aláírásra Lausanneba várják Musso­linit és Curzont. Nagy kérdőjel még mindig a török államadósság kamatfizetése. Tegnap dál­tán a pénzügyi bizottság erről hosszasan tár­gyalt, de eredménytelenül. A szövetségesek megegyeztek abban, hogy ha felmerül a török területen lévő szövetséges csapatok távozásának kérdése, illetve a kiürítés időpontjának megállapítása, akceptálni fogják akkor a török kérést, hogy a kiürítést akkor hajtsák végre, ha az angolai török nemzetgyű­lés ratifikálja a szerződést és ne várják be, amíg a szövetségesek törvényhozó testületei is el­készülnek a ratifikálással. Az utolsó napokban az értekezlet munkálatai jóval gyorsabb ütem­ben haladnak előre. Az értekezleten békülékeny hang uralkodik és remélik, hogy hamarosan sor kerül a szerződés aláírására, ha csak várat­lan körülmények nem lépnek közbe. Izmed pasa és az olasz delegátus magánjel­legű tanácskozásai arra az eredményre vezet­tek, hogy a török delegáció Castel­lo szige­téről feltétlenül lemond. Törökország elismeri O­aszország szuverenitását a sziget felett, ho­lott ezt a lausannei konferencia eleje óta a tö­rökök maguknak követelték. Földet kapnak (A Szeged budapesti tudósítójától) Beavatott politikai körökben napok óta suttognak egy szenzációsan érdekes „szigorúan bizalmas“ ülésről, melyen Gömbös Gyula legmeghittebb elvbarátaival vett volna részt és amelyen igen súlyos jelentőségű terveket beszéltek volna meg. A Szeged budapesti tudósítója érdeklődött a legilletékesebb­ helyen, hogy mik igazak a szál­longó és nehezen hihető­­ hírekből és sikerült megtudni, hogy a szó­ban fo­rgó­­ értekezlet tény­leg megtörtént és az azon tárgyalt kérdések valóban szenzációsak voltak. Hangsúlyozzuk, hogy információnkat a leg­hitelesebb forrásból szereztük és azokat minden esetleges cáfolat ellenére is — aminek bekövet­kezését egyébként nem is hisszük — fenntart­juk. E szerint az értekezleten Gömbös Gyula közölte a közalkalmazottak mostani vezetőivel — tehát nem Kelety Dénes által —, hogy azon esetben, — ha neki ingerenciája lesz az ügyek menetére, ő is végre fogja hajtani a közalkal­mazottak létszámának elkerülhetetlenül szüksé­ges redukcióját, de az elbocsátott megbízható köztisztviselőket nem pénzben, hanem földben fogja kárpótolni, amivel egyrészt azt éri el, a B-listások, hogy a redukció semmi terhet nem fog jelen­teni az államnak, másrészt az elbocsátott tisztviselők is meg lesznek elégedve, végül pedig a „megbízhatatlan“ „nem faj ma­gyar“ elemek kezéből eggyel több jog­címen kerül át a föld a megbízható tisztviselő­­osztály kezébe. Természetesen Gömbös indít­ványa általános örömmel találkozott az értekezlet résztvevőinek körében. 50 százalékkal felemelték a köztisztviselők rendkívüli segélyét. A kormány tagjai Űrnapján délben Bethlen István elnöklésével rendkívüli minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson az ellenzéki képviselőt kívánságára elhatározták, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét már június hó­napban 50 százalékkal felemeli, azután a tör­vényhozástól még ugyancsak ebben a hónap­ban felhatalmazást kér a kormány a tisztviselő­kérdés általános rendezésére vonatkozólag. A külföldi kölcsönre vonatkozólag Kállay pénz­ügyminiszter bizonyos elő­erjesztéseket tett, a minisztertanács azonban végleges elhatározásra nem jutott. Ebben a kérdésben különben

Next