Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
m Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kölcsey utca 6. (Prófétaszálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged“ megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Egy»* »«ám ér»ss 40 korona Szeged, 1923 junius 2, SZOMBAT. Hirdetési árak: Fél hasábon 1 mm.12,egy hasábon 20,másfél hasábon 30 K. Szüvegközt 35 százalékkal drágább. Apróhirdetés IP.kisvér betűkkel 20 K. Szövegközti közlemények soronként lüOK.Nyilttér,családi értesítés 20 K. Többszöri feladásnál árengedmény 122-ik szám. Viharfellegek. Sötét viharfellegek tornyosulnak a politika horizontján és az összes finomabbnál finomabb politikai barométer bejósolja a jövő hétre annak az elemi viharnak, tornádónak, ciklonnak, vagy akár minek is nevezzük kitörését, amelyet a miniszterelnök külföldi utazása csak elhalasztani tudott, de végleg kiküszöbölni nem. Bizonyos ma már, hogy Gömbölék és fajvédő társai még álmukban sem kívánhattak volna maguknak kedvezőbb helyzetet, mint amilyent Bethlen utazása és a Treuga Dei teremtett meg pár robbantási mozgalmuknak. Nagyatádi Szabó Istvánnak és kisgazda híveinek százszázalékos megegyezése Gömbös Gyulával és fajvédő elvbarátaival volt a Treuga Dei kimagasló eseménye és ez a megegyezés fogja a következő hónapokban megszabni a magyar belpolitika irányát, hiszen ma kétségtelenül a földbirtokreform helyes megoldásával áll és bukik nemcsak a kormány, hanem az ország is. A kérdés olyan nagy fontosságú, mint talán a jobbágyság felszabadítása óta egyetlen kérdés sem volt. Ezt nem lehet és nem szabad pártszempontokból elbírálni, nem szabad önző érdekeknek alárendelni és nem szabad demagóg jelszóvá tenni, mert egyetlen helytelen, vagy mindjárt csak elsietett intézkedés is katasztrófába dönti amúgy is kritikus helyzetben lévő közgazdaságunkat. Nagyatádi és Gömbös megegyezésének részleteiről természetesen semmit sem lehet pontosan tudni, de a szállongó hírek — amelyek valahogyan minden cáfolgatások ellenére is, mindig igazaknak bizonyulnak utólag — úgy tudjuk, hogy ez a megegyezés a legradikálisabb megoldás jegyben történt meg. Tény, hogy a most napvilágra került földbirtokreform-novella intézkedései sok tekintetben túlmennek még az újabban alkotott külföldi halontárgyú örvények intézkedésein is és túlmennek Búza Barna hírhedt földosztó javaslatán is. Az igaz, hogy mindkét törvény közös apát nevezhet meg, hiszen úgy Búza Barna, mint Nagyatádi Szabó törvényét Börcsök Andor, az Országos Földbirtokrendező bíróság másodelnöke szerkesztette, így az alapgondolat természetesen mindkettőben ugyanaz. Hiába, a szélső reakció sűrűn és szívesen fordul az annyiszor lehazaárulózott és legyalázott októbristák segítségéhez, ha azt érdeke úgy kívánja. Az ellenőrizhetetlen hírek egyébként arról is suttognak, hogy Gömbös a leguóbbi napokban egy „szigorúan bizalmas“ értekezleten egy olyan tervvel és ideával lépett elő, amely egy csapásra két legyet is ütne agyon. E szerint a terv szerint a földreform kérdését úgy kellene megoldani, hogy az elkövetkezendő ,nagy földosztását egybe kell kapcsolni az elbocsátott és még elbocsátandó létszámfeletti közalkalmazottak megoldásra eddig hiába váró kérdésével és azok végkielégítését a megbízhatatlan állampolgároktól elveendő földekből kellene eszközölni. Nem tudjuk bizonyítani a hit hitelességét, hiszen a tanácskozás „szigorúan bizalmas“ volt, így nagyon nehéz a bizonyítás, de a forrás abszolút megbízhatónak látszik, így nincsen okunk kételkedni benne. Talán felesleges is rámutatni az ilyen és ehhez hasonló jelszavak hangoztatásának káros következményeire, hiszen már csak Gömbös ígéretének puszta hírére is valósággal tolongás támadt az állami alkalmazottak között, hogy az eddig olyannyira gyűlölt és rettegett bé-listára kerüljenek. Hogy az ilyen álmok után milyen keserű az ébredés, azzal persze a radikális földosztás elvének hirdetői már nem törődnek, hiszen nekik csak az a fontos, hogy momentán ellensúlyozhassák azt a kétségtelen sikert, amit az ellenzéki pártszövetség vívott ki az állami alkalmazottak ügyében a kormánynál. Ez ellen a pozitív eredmény ellen csak egy dolog segít : rálicitálni az ellenzékre, ha mindjárt olyan ígéretekkel is, melyeknek megvalósíthatatlan vola minden józan é zü ember előtt mindjárt az első percben világos kell, hogy legyen. Nem szabad sohasem elfelejtenünk, hogy Magyarországon, ha minden birtokot, tehát nemcsak a nagy-, hanem a közép- és kisbirtokot is felosztjuk, nem jut egészen nyolc hold a szigorúan vett gazdálkodással foglalkozókra, ha pedig liberálisan bíráljuk el, hogy kinek van igénye földre, úgy még ennél is jóval kevesebb. A földbirtokreformnak sem szabad puszta tartalmatlan jelszóvá lennie és kiváltképen nem szabad az agrár Magyarországon, mert amennyire egy alaposan átgondolt és helyesen keresztülvitt reform megnyugtatná a trott kétségbevonhatatlanul erősen háborgó földéhes parasztságot, éppen annyira rendítené meg a mostani, a magántulajdon szentségére épített társadalmi rendbe vetett hitet és bizalmat, egy a maihoz hasonló földreformtörvény. Ne felejtsük el, hogy 1919 ben is a somogyi földosztások voltak ez előfutárai a kommunizmus kitörésének, mert ha praecedenst állítunk arra, hogy a magántulajdon nem mindenben és nem mindenkor szent, úgy bizony nagyon nehézzé válik a védekezés akkor, ha esetleg olyan dolgokat kezd egy másik társadalmi réteg követelni, amelyek éppen annyira jogosultak, mint a parasztok földosztási követelései. Kétségtelen, hogy Gömbös és Nagyatádi dolga hasonlíthatatlanul könnyebb, mint Bethlené, mert a szépen hangzó, de üres demagógia mindig népszerűbb volt és népszerűbb lesz, mint a körülményekkel és lehetőségekkel józanul számoló reálpolitika, éppen ezért kemény próbát kell most majd a kormánynak a ki gazdák és nagybirtokosok kereszttüzében kiállania, de hisszük és reméljük, hogy Bethlen talán végre most el fogja taláni azt az „arany középút“-at, amit eddig állandóan hirdet, de aminek eddig bizony kevés nyomát láttuk. I Kemál pasa Belgrádban. Kemál pasa az angolai kormány megbízásából tegnap Belgrádba érkezett, hogy tárgyaljon a diplomáciai viszony felújításáról a jugoszláv kormánnyal. Hosszan tanácskozott Posics miniszterelnökkel és Nincsics külügyminiszterrel. A lapok tudósítóinak csak annyit mondott, hogy küldetésének céljairól közelebbi részleteket nem árulhat el. Reméli, hogy sikeresen fog tárgyalni. A török delegáció Lausanneban igyekezett a jugoszláv államot politikai irányának megfelelen támogatni a békeszerződés végrehajtását és ha Jugoslávia a lausannei konferencián mégis tiltakozást jelentett be az ellen, hogy Karagics török terület legyen, azzal nyilván az volt a célja, hogy a neuilyi békeszerződés valóra válását támogassa, amely Bulgáriának kijutást ígért az Égei-tengerhez. Biztosra veszi, hogy jó szomszédi viszony fog kialakulni Jugoszlávia és Törökország közt, mihelyt a török görög megegyezésből békeszerződés válik. Lausanneban a területi kérdések közül már csak a szíriai határ rendezése és a török-francia angorai egyezménynek a békeszerződésbe leendő felvétele, végül az a külön egyezmény maradt hátra, amely Konstantinápoly kiürítéséről rendelkezik. Valószínű, hogy Konstantinápoly kiürítését a békeszerződés az aláírás után haladéktalanul fogja előírni. A szerződéstervezet szövege már a nyomdában van és minden valószínűség szerint június közepén megtörténik az aláírás. Az ünnepélyes aktus az egyetem aulájában lesz a svájci szövetségtanács jelenlétében s az aláírásra Lausanneba várják Mussolinit és Curzont. Nagy kérdőjel még mindig a török államadósság kamatfizetése. Tegnap dáltán a pénzügyi bizottság erről hosszasan tárgyalt, de eredménytelenül. A szövetségesek megegyeztek abban, hogy ha felmerül a török területen lévő szövetséges csapatok távozásának kérdése, illetve a kiürítés időpontjának megállapítása, akceptálni fogják akkor a török kérést, hogy a kiürítést akkor hajtsák végre, ha az angolai török nemzetgyűlés ratifikálja a szerződést és ne várják be, amíg a szövetségesek törvényhozó testületei is elkészülnek a ratifikálással. Az utolsó napokban az értekezlet munkálatai jóval gyorsabb ütemben haladnak előre. Az értekezleten békülékeny hang uralkodik és remélik, hogy hamarosan sor kerül a szerződés aláírására, ha csak váratlan körülmények nem lépnek közbe. Izmed pasa és az olasz delegátus magánjellegű tanácskozásai arra az eredményre vezettek, hogy a török delegáció Castello szigetéről feltétlenül lemond. Törökország elismeri Oaszország szuverenitását a sziget felett, holott ezt a lausannei konferencia eleje óta a törökök maguknak követelték. Földet kapnak (A Szeged budapesti tudósítójától) Beavatott politikai körökben napok óta suttognak egy szenzációsan érdekes „szigorúan bizalmas“ ülésről, melyen Gömbös Gyula legmeghittebb elvbarátaival vett volna részt és amelyen igen súlyos jelentőségű terveket beszéltek volna meg. A Szeged budapesti tudósítója érdeklődött a legilletékesebb helyen, hogy mik igazak a szállongó és nehezen hihető hírekből és sikerült megtudni, hogy a szóban forgó értekezlet tényleg megtörtént és az azon tárgyalt kérdések valóban szenzációsak voltak. Hangsúlyozzuk, hogy információnkat a leghitelesebb forrásból szereztük és azokat minden esetleges cáfolat ellenére is — aminek bekövetkezését egyébként nem is hisszük — fenntartjuk. E szerint az értekezleten Gömbös Gyula közölte a közalkalmazottak mostani vezetőivel — tehát nem Kelety Dénes által —, hogy azon esetben, — ha neki ingerenciája lesz az ügyek menetére, ő is végre fogja hajtani a közalkalmazottak létszámának elkerülhetetlenül szükséges redukcióját, de az elbocsátott megbízható köztisztviselőket nem pénzben, hanem földben fogja kárpótolni, amivel egyrészt azt éri el, a B-listások, hogy a redukció semmi terhet nem fog jelenteni az államnak, másrészt az elbocsátott tisztviselők is meg lesznek elégedve, végül pedig a „megbízhatatlan“ „nem faj magyar“ elemek kezéből eggyel több jogcímen kerül át a föld a megbízható tisztviselőosztály kezébe. Természetesen Gömbös indítványa általános örömmel találkozott az értekezlet résztvevőinek körében. 50 százalékkal felemelték a köztisztviselők rendkívüli segélyét. A kormány tagjai Űrnapján délben Bethlen István elnöklésével rendkívüli minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson az ellenzéki képviselőt kívánságára elhatározták, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét már június hónapban 50 százalékkal felemeli, azután a törvényhozástól még ugyancsak ebben a hónapban felhatalmazást kér a kormány a tisztviselőkérdés általános rendezésére vonatkozólag. A külföldi kölcsönre vonatkozólag Kállay pénzügyminiszter bizonyos előerjesztéseket tett, a minisztertanács azonban végleges elhatározásra nem jutott. Ebben a kérdésben különben