Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

2 S­Z­E­O­E­D Bethlen gróf miniszterelnök a Ház ülésén a részletekre is kiterjedő érdekes nyilatkozatot tesz. Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő a tisztviselői blokk nevében szombaton délben keresi fel Kállay Tibor pénzügyminisztert és a miniszterelnökkel történt megállapodás értel­mében a pénzügyminiszterrel megvitatja a tisztviselők kívánságainak részleteit. Bankvezérek bizalmas tanácskozása a pénzügyminszternél. Ma délelőtt 10 órakor Kállay pénzügyminisz­ternél érteke­let kezdődött, melyen a pénzügy­mini­zteren kívül megjelentek Popovics Sándor, Tele­zky János, Krausz Simon és Ullmann Ado­lf. A pénzügyminiszternél tartott értekezletet bizalmasnak nyilvánították. Szeged, 1923 junius 2. A közgyűlés átengedi a Rákóczi-teret. (A Szeged tudósítójától.) Pénteken délután be­fejezte a város törvényhatósági bizottsága má­jusi, de júniusba nyúló rendes közgyűlését. Az érdeklődés a pénteki ülés viharaiban teljesen kiégett, a rekkenő hőség is hozzájárult, úgy hogy amikor Bokor Pál polgármesterhelyettes négy órakor megnyitotta a gyűlést, az egész teremben mindössze egy városatya vett, az is vendég, dr. Kószó István belügyi államtitkár. Az érdeklődő városatyák száma a tisztviselő­kön kívül­­ később sem igen érte el a har­mincat. A tanácsi emelvény bársonyszékei is üresen várakoztak az elkésve érkező tanács­beliekre. A hangulat egészen az interpellációkig lanyha volt, de akkor, úgy fél hét felé fölcsa­­pott ismét a régi láng. A szerdai ülés jegyzőkönyvének fölolvasása közben megérkezett két-három városatya, köz­tük dr. Kormányos Benő, aki rögtön odaült Kószó István mellé és a kérdések tömegét zú­dította rá, mint az a messziről jött emberrel szemben régi szokás. Kószó István azonban nem válaszolt, mosolyogva nyúlt a belső zse­bébe, onnan egy blokkot húzott ki, leszakította belőle a legelső lapot és átnyújtotta Kormányos Benőnek. Kormányos Benő még a pápa szemét is megigazította, hogy jobban nézhesse a titok­zatos cédulát, amelyen a következő szöveget olvasta­­ : Köszönöm, jól vagyok. Szombaton érkez­tem. Keddig maradok. Politikában nincs semmi újság. Isten veled. Szervusz.* Kormányos Benő felkacagott, elértette a vá­laszt és kacagva mutogatta a cédulát minden­kinek, ami ékesen bizonyítja, hogy mégis csak furfangos diplomata az a mi Pista bátyánk. Amíg ez a programon kívüli dolog történt, a közgyűlés szinte észrevétlenül elfogadta a ta­nács ötszáztizenötmillió koronás póthitel terve­zetét. Senki sem szólt hozzá egy szót se, de valaki titokban mégis azt gondolta, hogy a polgármester ismét tanúbizonyságot tett taktikai képessége mellett. Mintha előre tudta volna, hogy pénteken minimálisra csökken az érdeklő­dés és mintha szándékosan hagyta volna a póthitelt péntekre, még­pedig a tárgysorozat első helyén, számítva arra, hogy négy órakor még nem lesznek a veszedelmesebb emberek a közgyűlési teremben. Ha így számított, akkor jól számított, mert számításában nem csalatko­zott. Ezután hasonló simasággal mentek keresz­tül a tanácsi előterjesztések. A hidvámdíjak felemeléséhez hozzájárult a közgyűlés, a nyil­vános vigalmak engedélydíjának felemeléséhez szintén. A nem szorosan vett közigazgatási al­kalmazottak ruha, cipő, vászon és tüzelőanyag ellátása körül azonban már támadt egy kis vi­har. A tanács ugyanis azt javasolta, hogy a közgyűlés ne szavazza meg számukra ezeket a járandóságokat, mert az évi nyolcvanmillióval növelné a város terheit. Wimmer Fülöp ezzel szemben azt indítványozta, hogy az egyenlő elbánás elve alapján a nem szorosan vett alkal­mazottakat ne zárja ki teljesen a város ebből a kedvezményből. Ha teljes kárpótlást nem is kaphatnak, szavazzon meg a közgyűlés a nős tisztviselők számára évi 80 000, a nőtleneknek 40.000 korona váltságösszeget, ami legfeljebb tizenötmillió új kiadást jelentene. Dr. Kormá­nyos Benő csatlakozott Wimmer indítványához. Az előadó tanácsnok fölvilágosítása után Wim­mer Fülöp módosította indítványát, még­pedig úgy, hogy a közgyűlés adja vissza ezt az ügyet a tanácsnak azzal, hogy a júniusi közgyűlésre dolgozzon ki valamilyen megfelelő­­ megoldási tervezetet. Ehhez a tanács is hozzájárult és így lekerült a kérdés a napirendről. A királyváros költségei. A májusi közgyűlés tárgysorozatán szerepelt még egy nagyon érdekesnek ígérkező pont is, amely szóról-szóra így hangzott: „Tanácsi elő­terjesztés a 4584/1922. sz. B. M. leiratra a közúli hid festési és a tervezett királylátogatás költségeinek elszámolása tárgyában“. Ez a két tétel, a közúti hid festése és a királylátogatás ugyan nem igen illik egymás mellé, de mivel 1918-ból való mindkettő, az időbeli távolság még­is összehozta őket. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy az érdekesnek kínálkozó elszá­molás nem is érdekes. A belügyminiszter ugy­ais csak most, öt esztendei gondolkodás után hagyta jóvá a közgyűlésnek azt a hatá­rozatát, amellyel 1918-ban megszavazta a köz­úti híd festé­sre és a királylátogatásra szük­séges köl­ségeket, de fedezet hiányában kölcsön felvételét engedélyezte. A kölcsö­n felvételéhez járult most hová a miniszter, pedig arra már n­ics is szoks­g, amennyiben a tanács azóta már vissza is s­zette, el is felejtette a meg­hiúsult ktrá ylátogatás költségeit. A közgyűlés ettől függetlenül tudomásul vette a belügy­miniszter leiratát. Ezután jelentéktelen ügyek következtek, sza­badságengedélyezések, nyugdíjazások, kisebb elszámolá ok. A tanács elő­erjesztéseit hozzá­szólás nélkül elfog­dták, a polgármester előter­jesztéseit hasonló sors érte. Végre fél hét óra­kor áttértek az interpellációkra. Interpellációk. Az első interpelláló Papp István volt, aki az adófelszó­lmlási bizottságok működés­i és a súlyos állami adók ügyében intézett kérdéseket a polgármesterhez és rövid beszéd után tudo­másul vette a vátds­t, amely szerint a város tanácsa nem iletékes ebben a kérdésben. Kormányos Benő a városi hivatalszolgák ruhaellátása ügy­ben interpel­ált. A tanács meg­nyugtató válaszát ő is tudomásul vette, amen­­­nyiben meggyőződött róla, hogy a kérdés meg­oldására valóban megtették a szükséges intéz­kedéseket. Az elnök rendreutasít és dönt... Kormányos Benő második interpellációja azonban már nem intéződött el ilyen simán. Interpellációjában a külvárosi utcák világítása iránt érdeklődött. A tanácsi válasz elmondotta, hogy a mérnöki hivatal tárgyalt ebben az ügy­­ben a gázgyárral, a gázgyár igazgatósága pedig kijelentette, hogy sem a légszesz, sem a villamos áram vezetékének kiterjesztésére nem vállalkozik — a város költségére és veszélyére ellenben hajlandó a külvárosi utcákba bevezetni a villa­mos áramot, de csak a lámpák oltását és gyúj­tását vá­a­ja. Ez a mai viszonyok között olyan sokba kerülne, hogy a tanács elhalasztandónak tartja inkább a külvárosrészek civilizációját. Dr. Kormányos Benő reflektálni kívánt a tanács válaszára. — Megdöbbenéssel veszem tudomásul ezt a választ — mondotta —, mert tudom, hogy a gázgyárral kötött szerződés értelmében a vállalat kötelessége a vezetékhálózat szükség szerinti ki­­terjesztése. A küs­városban ázsiai állapotok ural­­kodn­k, pedig a külváros lakossága ma már elérte az intelligenciának azt a fokát, hogy joggal megkövetelheti ugyanazokat a berende­zéseket, mint a belváros. A gázgyárat a szer­ződés kötelezi és ez ellen a bitang ántánt tár­saság ellen . . . Az elnöklő Bokor Pál itt félbeszakítja a szónokot. — Kérem a bizottsági tag urat, tessék meg­válogatni szavait, mert nem engedhetem meg, hogy ilyen kifejezésekkel aposztrofáljon egy szegedi vállalatot. Kifejezéséért rendreutasí­om Kormányos Benő. Én nem tudok másképen beszélni erről az ávant érdekeltségről. A ta­nács válaszát nem vehetem tudomásul, mert az a város szerződésileg biztosított jogainak fel­adását jelentené. (Helyeslés) Ördögh Lajos előadó válaszol. Elmondja, hogy a döntőbíróság feloldotta a szerződés erre vonatkozó pontjait és így a gázgyár jogo­san járt el. Kéri a tanács válaszának tudomá­sul vételét. Az elnök elrendeli a szavazást, amelynek során húsz bizottsági tag szavazott a tudomásul vétel mellett és húsz ellene. Mivel pedig a szavazatok egyenlő megoszlása esetén a döntés joga az elnöké, Bokor Pál a tudo­másul vétel mellett döntött. Hangzott ugyan néhány közbeszólás, hogy hiba történt a sza­vazatok összeszámlálásánál, de ez nem vétetett figyelembe. Mihalovics Dezső interpellációja következett volna, de az interpelláló távolléte miatt azt tö­rölték a tárgysorozatból és áttértek az indítvá­nyokra. Dr. Regdon Károlynak a villamosforgalom szabályozását célzó indítványát elfogadta a köz­gyűlés, dr. Tóth Imre a Zrinyi­ utca kövezése ügyében pedig hozzájárult a tanács javasla­tához. A Rákóczi-tér átengedése, Wimmer Fülöp indítványa következett a Rákóczi-tér átengedése ügyében. A tanács az indítványt taktikus javaslattal terjesztette elő, olyanformán, hogy a kérdést adja vissza a közgyűlés a tanácsnak, hogy majd a júniusi ülésen tegyen a tanács rá érdemi javaslatot. A halogatás taktikája azonban ez alkalommal csütörtököt mondott. A közgyűlés teljesen át­­érezte a kérdés fontosságát és teljes kapitulá­cióra kényszerítette a tanácsot. A visszavonulás azért nem ment simán, a tanács, különösen a főjegyző erősen dolgozott az indítvány, illetve a tér átengedése ellen, de eredménytelenül. A tanácsi javaslat elhangzása után Wimmer Fülöp emelkedett szólásra : — Amikor indítványát megtette, az volt az egyetlen célja, hogy a hi­vatalpalota építése elől elhengerittesse a közgyűléssel azt az akadályt, amit a tanács elzárkózó határozata hengerített oda. A tanács többsége ugyanis határo­zottan kimondotta, hogy a Rákóczi-teret nem engedi át, pedig az állam csak ezen a téren építi fel az állami hivatal palo­át és így, ez a nagyarányú építkezés meghiúsulna. A város érdeke azonban megköveteli a tér átengedését, az iparosok, a kereskedők, a mun­kások érdeke így kívánja, a lakáskérdés szintén. Ma csak az állam kezdhet ilyen milliárdos építkezésbe. A kívánt telek nagyon értékes, ez kétségtelen, de senki sem beszél feltétel nélküli átengedésről. Itt csak arról van szó, hogy a közgyűlés elvileg mondja ki, hogy a tárgyalások folyamán megállapítandó feltételek mellett haj­landó a tér átengedésére. (Átalános helyeslés.) Dr. Tóth Imre szólalt fel ezután. Wimmer Fülöp érveit elfogadja, de véleménye szerint korai még a döntés, tekintettel az igazságügyi palota felmerült terveire. Dr. Regdon Károly ezzel szemben kijelentette, hogy a hivatalpalo­­táé az elsőség, mert annak terveit már készít­teti a kormány, míg az igazságügyi palota ter­veit a szegedi törvényszék elnöke még az igaz­ságügyi kormánnyal sem ismertette U­gyan könnyen megtörténhetik, hogy a halogatás­sal két szék között a földre esik a város. A hivatalpalota mellett különben még az igaz­ságügyi palota is elfér. Wimmer Fülöp indít­ványához csatlakozik. Wimmer Fü­öp a zárszó jogán szólal fel ismét. Ha a tanács nem mondta volna ki ke­reken, hogy a teret nem engedi át, hanem úgy határozott volna, hogy a tér átengedését bizo­nyos feltételekhez köti, akkor nem lett volna szükség a mai vitára. Kéri indítványának el­fogadását.­­Jaschler Endre főjegyző állandó közbeszólá­sokkal küzdött az indítvány ellen. „Az alku eredményét veszélyezteti az elvi határozat.” „Majd ha megegyeztünk, visszahozzuk kész javaslattal a kérdést.“ „A tanácsi javaslat nem is ellenkezik az indítvánnyal.“ Bokor Pál azonban látta, hogy Wimmer in­dítványát egyhangúlag elfogadná a közgyűlés, a tanács többi tagja is látta és így az egész tanács csatlakozott az indítványhoz. A közgyű­lés kimondotta, hogy a Rákóczi-teret a tárgya­lások folyamán megállapítandó feltételek mellett átengedi az állami hivatalpalota céljaira. Lantos Béla indítványa következett az új­­szegedi népliget rendezése ügyében. Indítványát a tanács is, a közgyűlés is elfogadta. Néhány citekföld név szerinti szavazással történt eladása után a májusi közgyűlés véget ért.

Next