Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
2 SZEOED Bethlen gróf miniszterelnök a Ház ülésén a részletekre is kiterjedő érdekes nyilatkozatot tesz. Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő a tisztviselői blokk nevében szombaton délben keresi fel Kállay Tibor pénzügyminisztert és a miniszterelnökkel történt megállapodás értelmében a pénzügyminiszterrel megvitatja a tisztviselők kívánságainak részleteit. Bankvezérek bizalmas tanácskozása a pénzügyminszternél. Ma délelőtt 10 órakor Kállay pénzügyminiszternél értekelet kezdődött, melyen a pénzügyminizteren kívül megjelentek Popovics Sándor, Telezky János, Krausz Simon és Ullmann Adolf. A pénzügyminiszternél tartott értekezletet bizalmasnak nyilvánították. Szeged, 1923 junius 2. A közgyűlés átengedi a Rákóczi-teret. (A Szeged tudósítójától.) Pénteken délután befejezte a város törvényhatósági bizottsága májusi, de júniusba nyúló rendes közgyűlését. Az érdeklődés a pénteki ülés viharaiban teljesen kiégett, a rekkenő hőség is hozzájárult, úgy hogy amikor Bokor Pál polgármesterhelyettes négy órakor megnyitotta a gyűlést, az egész teremben mindössze egy városatya vett, az is vendég, dr. Kószó István belügyi államtitkár. Az érdeklődő városatyák száma a tisztviselőkön kívül később sem igen érte el a harmincat. A tanácsi emelvény bársonyszékei is üresen várakoztak az elkésve érkező tanácsbeliekre. A hangulat egészen az interpellációkig lanyha volt, de akkor, úgy fél hét felé fölcsapott ismét a régi láng. A szerdai ülés jegyzőkönyvének fölolvasása közben megérkezett két-három városatya, köztük dr. Kormányos Benő, aki rögtön odaült Kószó István mellé és a kérdések tömegét zúdította rá, mint az a messziről jött emberrel szemben régi szokás. Kószó István azonban nem válaszolt, mosolyogva nyúlt a belső zsebébe, onnan egy blokkot húzott ki, leszakította belőle a legelső lapot és átnyújtotta Kormányos Benőnek. Kormányos Benő még a pápa szemét is megigazította, hogy jobban nézhesse a titokzatos cédulát, amelyen a következő szöveget olvasta : Köszönöm, jól vagyok. Szombaton érkeztem. Keddig maradok. Politikában nincs semmi újság. Isten veled. Szervusz.* Kormányos Benő felkacagott, elértette a választ és kacagva mutogatta a cédulát mindenkinek, ami ékesen bizonyítja, hogy mégis csak furfangos diplomata az a mi Pista bátyánk. Amíg ez a programon kívüli dolog történt, a közgyűlés szinte észrevétlenül elfogadta a tanács ötszáztizenötmillió koronás póthitel tervezetét. Senki sem szólt hozzá egy szót se, de valaki titokban mégis azt gondolta, hogy a polgármester ismét tanúbizonyságot tett taktikai képessége mellett. Mintha előre tudta volna, hogy pénteken minimálisra csökken az érdeklődés és mintha szándékosan hagyta volna a póthitelt péntekre, mégpedig a tárgysorozat első helyén, számítva arra, hogy négy órakor még nem lesznek a veszedelmesebb emberek a közgyűlési teremben. Ha így számított, akkor jól számított, mert számításában nem csalatkozott. Ezután hasonló simasággal mentek keresztül a tanácsi előterjesztések. A hidvámdíjak felemeléséhez hozzájárult a közgyűlés, a nyilvános vigalmak engedélydíjának felemeléséhez szintén. A nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak ruha, cipő, vászon és tüzelőanyag ellátása körül azonban már támadt egy kis vihar. A tanács ugyanis azt javasolta, hogy a közgyűlés ne szavazza meg számukra ezeket a járandóságokat, mert az évi nyolcvanmillióval növelné a város terheit. Wimmer Fülöp ezzel szemben azt indítványozta, hogy az egyenlő elbánás elve alapján a nem szorosan vett alkalmazottakat ne zárja ki teljesen a város ebből a kedvezményből. Ha teljes kárpótlást nem is kaphatnak, szavazzon meg a közgyűlés a nős tisztviselők számára évi 80 000, a nőtleneknek 40.000 korona váltságösszeget, ami legfeljebb tizenötmillió új kiadást jelentene. Dr. Kormányos Benő csatlakozott Wimmer indítványához. Az előadó tanácsnok fölvilágosítása után Wimmer Fülöp módosította indítványát, mégpedig úgy, hogy a közgyűlés adja vissza ezt az ügyet a tanácsnak azzal, hogy a júniusi közgyűlésre dolgozzon ki valamilyen megfelelő megoldási tervezetet. Ehhez a tanács is hozzájárult és így lekerült a kérdés a napirendről. A királyváros költségei. A májusi közgyűlés tárgysorozatán szerepelt még egy nagyon érdekesnek ígérkező pont is, amely szóról-szóra így hangzott: „Tanácsi előterjesztés a 4584/1922. sz. B. M. leiratra a közúli hid festési és a tervezett királylátogatás költségeinek elszámolása tárgyában“. Ez a két tétel, a közúti hid festése és a királylátogatás ugyan nem igen illik egymás mellé, de mivel 1918-ból való mindkettő, az időbeli távolság mégis összehozta őket. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy az érdekesnek kínálkozó elszámolás nem is érdekes. A belügyminiszter ugyais csak most, öt esztendei gondolkodás után hagyta jóvá a közgyűlésnek azt a határozatát, amellyel 1918-ban megszavazta a közúti híd festésre és a királylátogatásra szükséges kölségeket, de fedezet hiányában kölcsön felvételét engedélyezte. A kölcsön felvételéhez járult most hová a miniszter, pedig arra már nics is szoksg, amennyiben a tanács azóta már vissza is szette, el is felejtette a meghiúsult ktrá ylátogatás költségeit. A közgyűlés ettől függetlenül tudomásul vette a belügyminiszter leiratát. Ezután jelentéktelen ügyek következtek, szabadságengedélyezések, nyugdíjazások, kisebb elszámolá ok. A tanács előerjesztéseit hozzászólás nélkül elfogdták, a polgármester előterjesztéseit hasonló sors érte. Végre fél hét órakor áttértek az interpellációkra. Interpellációk. Az első interpelláló Papp István volt, aki az adófelszólmlási bizottságok működési és a súlyos állami adók ügyében intézett kérdéseket a polgármesterhez és rövid beszéd után tudomásul vette a vátdst, amely szerint a város tanácsa nem iletékes ebben a kérdésben. Kormányos Benő a városi hivatalszolgák ruhaellátása ügyben interpelált. A tanács megnyugtató válaszát ő is tudomásul vette, amennyiben meggyőződött róla, hogy a kérdés megoldására valóban megtették a szükséges intézkedéseket. Az elnök rendreutasít és dönt... Kormányos Benő második interpellációja azonban már nem intéződött el ilyen simán. Interpellációjában a külvárosi utcák világítása iránt érdeklődött. A tanácsi válasz elmondotta, hogy a mérnöki hivatal tárgyalt ebben az ügyben a gázgyárral, a gázgyár igazgatósága pedig kijelentette, hogy sem a légszesz, sem a villamos áram vezetékének kiterjesztésére nem vállalkozik — a város költségére és veszélyére ellenben hajlandó a külvárosi utcákba bevezetni a villamos áramot, de csak a lámpák oltását és gyújtását váaja. Ez a mai viszonyok között olyan sokba kerülne, hogy a tanács elhalasztandónak tartja inkább a külvárosrészek civilizációját. Dr. Kormányos Benő reflektálni kívánt a tanács válaszára. — Megdöbbenéssel veszem tudomásul ezt a választ — mondotta —, mert tudom, hogy a gázgyárral kötött szerződés értelmében a vállalat kötelessége a vezetékhálózat szükség szerinti kiterjesztése. A küsvárosban ázsiai állapotok uralkodnk, pedig a külváros lakossága ma már elérte az intelligenciának azt a fokát, hogy joggal megkövetelheti ugyanazokat a berendezéseket, mint a belváros. A gázgyárat a szerződés kötelezi és ez ellen a bitang ántánt társaság ellen . . . Az elnöklő Bokor Pál itt félbeszakítja a szónokot. — Kérem a bizottsági tag urat, tessék megválogatni szavait, mert nem engedhetem meg, hogy ilyen kifejezésekkel aposztrofáljon egy szegedi vállalatot. Kifejezéséért rendreutasíom Kormányos Benő. Én nem tudok másképen beszélni erről az ávant érdekeltségről. A tanács válaszát nem vehetem tudomásul, mert az a város szerződésileg biztosított jogainak feladását jelentené. (Helyeslés) Ördögh Lajos előadó válaszol. Elmondja, hogy a döntőbíróság feloldotta a szerződés erre vonatkozó pontjait és így a gázgyár jogosan járt el. Kéri a tanács válaszának tudomásul vételét. Az elnök elrendeli a szavazást, amelynek során húsz bizottsági tag szavazott a tudomásul vétel mellett és húsz ellene. Mivel pedig a szavazatok egyenlő megoszlása esetén a döntés joga az elnöké, Bokor Pál a tudomásul vétel mellett döntött. Hangzott ugyan néhány közbeszólás, hogy hiba történt a szavazatok összeszámlálásánál, de ez nem vétetett figyelembe. Mihalovics Dezső interpellációja következett volna, de az interpelláló távolléte miatt azt törölték a tárgysorozatból és áttértek az indítványokra. Dr. Regdon Károlynak a villamosforgalom szabályozását célzó indítványát elfogadta a közgyűlés, dr. Tóth Imre a Zrinyi utca kövezése ügyében pedig hozzájárult a tanács javaslatához. A Rákóczi-tér átengedése, Wimmer Fülöp indítványa következett a Rákóczi-tér átengedése ügyében. A tanács az indítványt taktikus javaslattal terjesztette elő, olyanformán, hogy a kérdést adja vissza a közgyűlés a tanácsnak, hogy majd a júniusi ülésen tegyen a tanács rá érdemi javaslatot. A halogatás taktikája azonban ez alkalommal csütörtököt mondott. A közgyűlés teljesen átérezte a kérdés fontosságát és teljes kapitulációra kényszerítette a tanácsot. A visszavonulás azért nem ment simán, a tanács, különösen a főjegyző erősen dolgozott az indítvány, illetve a tér átengedése ellen, de eredménytelenül. A tanácsi javaslat elhangzása után Wimmer Fülöp emelkedett szólásra : — Amikor indítványát megtette, az volt az egyetlen célja, hogy a hivatalpalota építése elől elhengerittesse a közgyűléssel azt az akadályt, amit a tanács elzárkózó határozata hengerített oda. A tanács többsége ugyanis határozottan kimondotta, hogy a Rákóczi-teret nem engedi át, pedig az állam csak ezen a téren építi fel az állami hivatal paloát és így, ez a nagyarányú építkezés meghiúsulna. A város érdeke azonban megköveteli a tér átengedését, az iparosok, a kereskedők, a munkások érdeke így kívánja, a lakáskérdés szintén. Ma csak az állam kezdhet ilyen milliárdos építkezésbe. A kívánt telek nagyon értékes, ez kétségtelen, de senki sem beszél feltétel nélküli átengedésről. Itt csak arról van szó, hogy a közgyűlés elvileg mondja ki, hogy a tárgyalások folyamán megállapítandó feltételek mellett hajlandó a tér átengedésére. (Átalános helyeslés.) Dr. Tóth Imre szólalt fel ezután. Wimmer Fülöp érveit elfogadja, de véleménye szerint korai még a döntés, tekintettel az igazságügyi palota felmerült terveire. Dr. Regdon Károly ezzel szemben kijelentette, hogy a hivatalpalotáé az elsőség, mert annak terveit már készítteti a kormány, míg az igazságügyi palota terveit a szegedi törvényszék elnöke még az igazságügyi kormánnyal sem ismertette Ugyan könnyen megtörténhetik, hogy a halogatással két szék között a földre esik a város. A hivatalpalota mellett különben még az igazságügyi palota is elfér. Wimmer Fülöp indítványához csatlakozik. Wimmer Füöp a zárszó jogán szólal fel ismét. Ha a tanács nem mondta volna ki kereken, hogy a teret nem engedi át, hanem úgy határozott volna, hogy a tér átengedését bizonyos feltételekhez köti, akkor nem lett volna szükség a mai vitára. Kéri indítványának elfogadását.Jaschler Endre főjegyző állandó közbeszólásokkal küzdött az indítvány ellen. „Az alku eredményét veszélyezteti az elvi határozat.” „Majd ha megegyeztünk, visszahozzuk kész javaslattal a kérdést.“ „A tanácsi javaslat nem is ellenkezik az indítvánnyal.“ Bokor Pál azonban látta, hogy Wimmer indítványát egyhangúlag elfogadná a közgyűlés, a tanács többi tagja is látta és így az egész tanács csatlakozott az indítványhoz. A közgyűlés kimondotta, hogy a Rákóczi-teret a tárgyalások folyamán megállapítandó feltételek mellett átengedi az állami hivatalpalota céljaira. Lantos Béla indítványa következett az újszegedi népliget rendezése ügyében. Indítványát a tanács is, a közgyűlés is elfogadta. Néhány citekföld név szerinti szavazással történt eladása után a májusi közgyűlés véget ért.