Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-03 / 123. szám

4 Wimmer Fülöp: Az elnök több ízben hang­­súlyozta, hogy a színház rémitően üres volt és igy nagyon csodálom, hogy a rémitően üres színháznak 148.000 korona volt mégis a be­vétele. A második tévedés pedig ott van, hogy a bizottság néhány tagja természetesnek találja, hogy Palágyi Lajos a saját társulatának tag­jaitól eltűri a zsarolást és akkor kel presztí­zsének védelmére, amikor egy vendégszereplő idegen színész akarja megzsarolni. A harmadik tévedés pedig az, hogy Ocskay inkább pöröl­­hette volna Palágyit, mint Palágyi Ocskayt a nyolcezer korona differenciáért. Indítványát fenn­tartja és kijelenti, hogy azt, ha kisebbségben marad, kisebbségi vélemény formájában beter­jeszti a tanács elé és ragaszkodik a bírságo­láshoz. Kitör a hátrány. A bo­rány Rózsa Béla felszólalása során tört ki. Rózsa Béla elmondotta, hogy az ócskay­­eset részleteit az igazgató nem is ismertette, pedig abból akarta megalkotni véleményét, amennyiben Ocskay életpontját már ismeri. Mivel a kérdés most már a bíróság elé kerül... Wimmer Fülöp: Nem lesz abból per soha, ha a keresetet még nem adta be. Palágyi Lajos: Tegnap adtam át a felhatal­mazást ügyvédemnek. Különben úgy látom, hogy a színigazgatók ebben a teremben nagyon sokat hazudozhattak és így nekem hallgatni kell. Wimmer Fülöp: Már ismét személyes térre tereli a dolgokat. A szóváltás alatt az izgalom egyre nőtt. Pa­lágyi Balogh Károly felé kiáltott valamit, de a nagy zaj miatt nem lehetett érteni. Végre a zaj­ból kicsendült dr. Szeless József véleménye: — Ha én lennék az igazgató helyében, már régen nem tűrném azt a durva hangot, amit vele szemben használnak itt a bizottsági ülé­­seken — Ez az... kiáltja Palágyi nekivörösödött arccal, elrúgja lábával a széket és kirohan az ajtón. Az ajtó keményen bevágódik mögötte. Utána pillanatnyi csend, majd Szeless József folytatja: — Azt a durva hangot, amit különösen Balogh Károly . .. Balogh Károly: Ezt visszautasítom. Nekem, mint a bizottság tagjának jogom van rá, hogy véleményemet megmondjam Dobay, Tóth, Szeles és Gaál Endre egyszerre kiáltoznak Balogh Károly felé, a zaj ismét olyan nagy, hogy minden szó értelme belevész. Percekig tart a botrány és már-már úgy látszik, hogy az ülés félbemarad. Az elnök meg sem kísérli a rend helyreállítását, de az idővel ön­magától helyreállt mégis. Gaál Endre kipirul arccal rendeli el a sza­vazást. Wimmer P’Wrn indítványát nem fogadta el a bizottság, de oobay Gyula halogató indít­ványát négy szavazattal három ellenében el­fogadták. Jön „Tüzek“ EJJ KORZÓ MOZII Telefon: Igazg. 455. Telefon: Pénztár 1185. Vasárnap, június 3-án A Sp ®­r Máin A Dzsungel csodái. Két amerikai detektiv kalandos expedíciója a vadon honában. Befejező rész: III. Az őserdő IV. Fekete Fredd kalózai 8 fv. végzete 8 felv. A főszerepben: Iréne Wallace és Ben Haverty. Előadások: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor, hétköz­­­­nap 5, 7 és 9 órakor. Jó idő estjén ! a 9 órás le­adás a kertben lesz megtartva. A szavazás. SZEQED Szeged, 1923 junius 3 Képek. A Tisza. A Tisza magyar folyó, Nagymagyarországban ered, az országot derékban ketté szeli és még az ország határain belül ömlik a nagy Dunába. Vízbősége kisebb mint a Duna, a Száva vagy Dráva folyóké, azonban hazai jelentőségét egy­előre a Duna múlja felül. A magyar néplélek által teremtett regék és dalok ezer változatban, rajongó szeretettel emlékeznek meg a kanyargó szőke Tiszáról. Szegednek bölcsője és sírja egyaránt a Tisza, sokszor áldást, de néha pusztulást is hozott ez­ős magyar városra. A Nílusról a történet­írók mondják, hogy: Egyiptom a csodák or­szága, a Nílus ajándéka. Egyiptom földjének csodálatos termékenységét a Nílusnak köszön­heti, ez a folyó látja el a termékenység áldá­sával, a szükséges nedvességgel és iszap le­rakodással. A Tiszáról is el lehetett mondani, hogy a nagy magyar Alföld termékenységét áldásával fokozta a szabályozás előtt. A Tisza folyása Vásárosnaménytól kezdve kisebbedik, úgy hogy innen kezdve a világ egyik leg­csekélyebb esésű folyójává válik. A Tisza folyó hosszú forrásától torkolatáig egyenes vonalban 455 kilométer. Szegeden a szabályozás előtti időről három kivételesen nagy árvizet ismerünk és pedig az 1712. évit, továbbá az 1830. évit, amikor az áradat a Tisza 0 pontja fölött 6.15 méterre, végül 1845 évit, amidőn 6.39 méterre emel­kedett. A Tisza folyónak zabolátlansága magával hozta, hogy az államhatalom gátat vessen az országos pusztításnak, további hogy a hajózás érdekeit előmozdítsa, végül az ártereket az or­szágnak megmentse és az árvizeknek gyors és szabad levonulását biztosítsa. A szabályozás megkezdése előtt a Tisza ártere mintegy 200 négyszögöl mértföld kiterjedésű volt. Egy négyszögmértföldben 10.000 kat. hold föld­terület foglaltatik, tehát 200 négyszögmértföld átmentése kétmillió kat. hold termő földet adott vissza az agrikulturának, földeket, amelyen a legacálosabb búza terem, ahol a Tisza ága év­ezredeken keresztül termékenyite te iszápolásával a televény földet. A tö­ténelmi be­jegyzések szerint a Tisza folyó Szegei várost 1879. évbenw­en i­s először pusztí­totta el. Az 1712. évingyT árviz első ízben bori­­i­totta a hullámtsirba a várost. Az 1770. évben ismét árvíz okozta pusztulás volt. Az 1816. évben a városnak egy része viz alá került, az 1830. és 1845. években csak kétségbe esett küzdelem mentette meg Szeged várost az árviz pusztításá­tól. Az 1816. évi nagy árvízről például az van feljegyezve, hogy oly nagy volt az áradat, hogy Szegedről a kikindai vásárra hajókon menek a kereskedők és mesteremberek. A Tisza szabályozása a múlt század első felé­ben mintegy 12 évi előkészület után indult meg, Vásárhelyi Pál mérnök tervei szerint. A tervek elfogadása után az 1846. évben, a munkálatok végrehajtására megalakult a Tiszavölgyi társulat és ennek a társulatnak megalakítója gróf Szé­chenyi István volt. Vásárhelyi Pál a munka megkezdése után nemsokára, még 1846-ban meghalt. Ekkor a kormány meghívta Paleocapi Pé­er mérnököt, a Lombad-velencei építési cs. kir. főigazgatót, hogy útmutatást adjon a tovább­építésre. Az 1848—49. évi forradalom azonban a munka folytatását megakasztotta. Az 1850. évben a szabályozás folytatását a kormány vette a ke­zébe. Ez időtől kezdve fokozatosan, a lehető legszorgalmasabb munkával és törvényhozási intézkedésekkel folytatták a Tisza szabályozást. Az 1876., 1877. és 1879. évi nagy árvizek az egész ország közvéleményét felhangolták a Tisza szabályozás elhibázott munkái ellen. Sze­ged várost már 1876. évben fenyegette az ára­dat veszedelme. Amit emberi erő megtehetett a város megmentésére, Szeged város közönsége azt megtette. A p­resovai védekezés vezetője Váradi Ignác mérnök volt. Munkáját siker ko­ronázta, a város megmenekült. Háláját a város úgy fejezte ki iránta, hogy elnevezte „Percsorai höss"-nek. Később mint a Sövényháza—Szegedi ármentesitő társulat igazga­t-főmérnöke halt el. Az állandóvá vált árviz-veszedelem Szeged város legkiválóbb fiaiból vizi szakér­őket, víz­védelmi tekintélyeket nevelt. Iyen tekintélyek voltak különösen Pillich Kálmán ügy­véd, No­vák József volt városi tiszti főügyész, később a Pallavicini- uradalom jószágigazgatója és dr. Lázár György főügyész, majd polgármester. A két utóbbi a Tiszavölgyi társulatban és a parlamenti szakbizottságokban országos tekin­téllyel bírt. Dr. Lázár György polgármester éle­tének és munkásságának egyik legfőbb céljául tekintette, hogy Szeged város az árvíz ellen minden körülmények között biztosítva legyen. Ezt a célját elérte, államsegéllyel megépült a körtöltés és befejeztetett a város alatti tiszai védvonal felmagasítása és biztonsági kiépítése is. Életcéljának egy másik feladatát a Fehér­tónak hasznosítását, illetőleg halastóvá leendő kiképzését nem bírta befejezni. Ez a nagy fel­­­adat utódjaira vár. Midőn Szeged város az 1879. évi árvíz kö­vetkeztében elpusztult, az ország közvéleménye felzudult a vízszabályozási szakértők ellen. En­nek következménye lett, hogy az elméleti tudó­sok helyett a vizépitészetnek kiválólag tapasz­talt és gyakorlati emberei vették át a Tisza­­szabályozás folytatását. Szeged város közönségének a tiszai áradások ellen való küzdelme óriási összegeket nyelt el. Csak az 1876 évi árviz elleni küzdelme 600 000 forintjába került. Az 1877. évben pedig a Wag­­ner-féle fürdő előtt partbiztonsági célból, hogy a partszakadásokat megakadályozza, összevasalt fenyőcölöpökre 40.000 forintot költött. Ezek a cölöpök az ár elvonulása után eltűntek, elvitte magával a Tisza s a part pedig újra beszakadt. Ha a Tiszára nem kellett volna Szegednek kin­cseket költeni, régen a legrendezettebb várossá lehetett volna tenni abból a pénzből, amit ár­vízvédekezésre fordítottunk a XIX. században. Az 1879. évi árvízkatasztrófa után is több­ször fenyegette a várost árvízveszedelem. 1880- ban nagyobb volt az áradat, mint mikor a vá­­rost hullámsírba temette. Az idő is nagyon kedvezőtlen volt a védekezésre. Állandóan esett, a védtöltéseket sárrá vált földből kellett épí­teni. Ennek azonban nem volt kellő ellenál­lása, így a véd­töltések több helyen megcsúsz­tak, sőt be is szakadtak. A védekezést Tisza Lajos királyi biztos személyesen vezette. A rendkívüli hatalom, ami kezében volt, meg­mentette a várost az elemek pusztításától. Ka­tonaságot rendelt ki a védekezésre amennyi csak kellett, éjjel-nappal szakadatlanul, váltott erőkkel folyt a munka, az ázott földet zsákokba rakták, elébe cölöpöket vertek és rőzsével rak­ták meg a cölöpök mögötti első sort, hogy a hullámverés a földes zsákokat ki ne hordja, el ne mossa. A csuszamlásokat és szakadásokat emberi fallal fogták fel, míg mögöttük­ a véd­­töltés el nem készült. A gigászi küzdelemnek meg lett az ered­ménye. A város megmenekült. Ez az új vesze­delem késztette az államhatalmat arra, hogy Szeged védelmére a körtöltést mielőbb kiépít­tesse, hogy a város minden veszedelemmel szemben, emberi számítás szerint biztosítva legyen. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter végre elrendelte a nagy munkát, azonban hogy a munka elrendeltetett és gyorsan befejeztetett, kizárólag Lázár György polgármesternek az érdeme. Legyen áldott az emléke. Az 1880. évi árvizveszedelem elmúlta után még két ízben volt rendkívüli magas árviz, amelyek az előző árvizek szintmagasságát megha­ladták. Az egyik 1895-ben, a másik 1919-ben. Ez időkben azonban a körtöltés már ki volt építve, így a város lakosságában nem keltett nagyobb nyugtalanságot és közvetlen veszély sem fenye­gette a várost. A Tisza árvize ellen Szegednek jövőre is kell védekezni, ez a védekezés azonban most jelen­tékenyen könnyebb, mint a múltban, mert biz­tos alapon védekezhetünk. A védelmi bástyákra azonban vigyázni kell és azokat jó karban kell tartani, mert az idő vasfoga másként elpusztítja őket is. Ego. CZfil&Bji mérték utáni (­!|)Í1 <__i___r____* 1__K6 a legelegánsabbak. Üzlet: Petőfi­ utca 8. Kass mögött

Next