Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1923-07-01 / 146. szám
■zírkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey utca 6. (Prófétamálló, I. emelet 6.) Telelom lí-33. A „Szeged“ megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Egybe szállt ára 50 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 ,nm.14,egy hasábon 24,másfél hasábon 38 K. Szüvegközt 76 százalékkal diigál!) Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegkürti közlemények soronként. :50"kigyiittér, családi értesítés 250 K. Többszöri feladásnál árengedmény 146-ik szám. A korona kilenc éve. — Van-e benne Zürich ? — Van, hogyne ! — No hogy mondja ? — Nulla-nulla-hat-háromnegyed. — A fene rágja ki. De sok benne a nulla. — Lesz pedig ez még nullább is. — Hát nem akar labilizálódni a valuta. A villamoson folyt ma reggel ez a párbeszéd egy vasúti munkás, meg egy parasztgazda közt. A munkás újságot nézegetett, a gazda érdeklődött, ő sajnálta, hogy a korona nem akar labilizálódni. Egy uffále, tisztviselő lehetett, mert szivar nélkül szívta a saulykos papírszipkát, közbeszólt, hogy inkább nagyon is labilizál a korona, hanem a bácsi bizonyosan stabilizálást akart mondani. — Azt, azt, a fene rágja ki, — hagyta rá a gazda, amely szívbéli kívánsághoz minden ellenvélemény nélkül hozzájárult a vasutas is, meg az útfélé is. S körülbelül az egész beszélgetésben a fene volt az egyetlen fogalom, amely a régi jó időkből maradt meg. A többit ez a korszak hozta, amelyet a világháboru nyitott meg történelmi égzengéssel s amely uj magasságokba és uj mélységekbe dobta az egész világot. Uj szavak, uj fogalmak keveredtek az életünkbe uj mérgek gyanánt s uj gondok, amelyek azelőtt nem voltak a világon. Nemcsak a villamoson, hanem a piacon, a borbélynál a hivatalszobákban, a klubokban, a műhelyekben s az úgynevezett családi szentélyben is olyan nyelven beszélnek az emberek, amit valami új esperantónak, vagy valami bolond halandsa nyelvnek gondolhatna, aki először hallaná, de már nincs olyan senki Ma talán már az óvodai vizsgákon is ezt az uj nyelvet beszélik a kisdedek, amely csupa számjegyekből ál s amely tulajdonképen hadinyelv. Annak a gyötrelmes háborúnak a nyelve, amelyet a pénz kicsorbult fegyvereivel vívunk kenyérrel, hússal, szénnel, krumplival, ruhaszövettel, cipőtalppal, telefonnal, bérkocsival, adóval, cigarettával, vasattal, bélyeggel, vízvezetékkel, villannyal, gázzal, mindennel, ami az életünkhöz hozzátartozik. Öldöklő háború, amelyben az életnek minden frontját láthatatlan ágyuk tartják pergőtűz alatt s amelyben, sajnos, minden defetizmus igazolva van, mert még eddig minden csatát elvesztettünk. 1014 januárjában a korona középárfolyama volt 105 03. A háború első hónapjában leesett 103.92-re s augusztusban már lement a 100 alá, 92-re. A háborús évfordulókat nézve, az első évfordulón jegyezték a koronánkat 8050-nel, a másodikon 6565 tel, a harmadikon 4075-tel, a negyediken, 1818-ban 38-cal, ami októberben felment 42-re s a kommün kitöréséig lecsúszott 23 ra. A kommün bukásakor állt a koronánk 13-on, a rá következő szeptemberben lement 8-n», december végén már csak 3.15 volt, 1920 decemberében 1.15, 1921 szeptemberében csúszott először az 1 alá, szeptember 21-én 0.95 re, 1922 december végére leolvadt 0.21‘/«-re. Hogy az idei Szilveszterkor hol fogja végezni, azt nem tudja és nem is tudhatja a magyar pénzügyminiszter se, aminthogy nincs ember, aki megmérhetné, hol vagyunk még a drágaság fenekétől. Kiszámíthatatlan, hogy meddig tart a zuhanás és hol lesz a megállás, mindaddig, amíg be nem látjuk azt, hogy a drágaság csak okozat s azon tüneti kezeléssel segíteni nem lehet addig, amíg csak kifelé keressük az okokat s nem szaggatjuk ki a bajoknak azokat a hajszálgyökereit, amelyek a mai magyar élet legmélyébe nyúlnak le. A magyar élet mélységében kell egészségessé és tisztává tenni a minden erőt fakasztó humuszt: a nemzeti együttérzést. Politikai pártoknak, társadalmi osztályoknak és felekezetnek egymás ellen való harcától keletkezett a rothadás miazmája, amely megdöglesztette a föltünéstől, a háborútól kikezdett pénzünket s a gyógyulás csak annak a belátásával kezdődhet, hogy ennek a földnek minden fia testvér, mert sorsuk ezekhez a rögökhöz keli őket. Csak a nemzeti együttélés indíthatja meg a termelő munkát s csak a termelő munka csökkentheti lassankint és idővel a drágaságot, mert a gyógyulás mindig lassúbb folyamat a pusztulásnál. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A hivatalos lap holnapi száma a következő kormányzói kéziratot közli: A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Belitska Sándor altábornagyot saját kérelmére m. kir. honvédelmi miniszteri állásától felmentem és kőrösszegi és adorjáni Csáky Zsigmond gróf szolgálaton kívüli viszonyban lévő m. kir. tábornokot m. kir. honvédelmi miniszterré kinenevezem. Az illetőkhöz intézett kéziratot idezártan megküdöm. Kelt Gödöllőn, 1923 junius 28. Horthy s. k. Bethlen gróf s. k. Kedves Benfska! Sajnálattal értesültem, hogy megrendült egészségi állapota miatt a miniszteri állástól megválni kénytelen. Amidőn Önt ennélfogva a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére a m. kir. honvédelmi miniszteri állástól saját kérelmére ezennel felmentem, fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített kiváló szolgálataiért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Kelt Gödöllőn, 1923 junius 28 Horthy s. k., Bethlen István gróf s. k. Addig pedig minden ankéfezé, minden „letörési“ fogadkozás csak kuruzslás, amely meg mélyebbre viszi a rothadást. Koronánk kilenc éves története iá a bizonyság, hogy azt a sebet, amit a háború ütött a valutánkon, sokkal könnyebben ki lehetett volna heverni, mint azokat a kuruzsló szereket, amelyekkel a proletárd kiatura és a kurzus kezelték. Kedves gróf Csáky tábornok! A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Önt m. kir. honvédelmi miniszterré kinevezem. Gödöllő, 1923. évi junius hó 28. napján. Horthy s. k., Bethlen s. k. Az uj honvédelmi miniszter, Csáky Zsigmond gróf ez időszerint a honvédelmi minisztérium elnöki osztályát vezeti és egy ideig a csendőrség főparancsnoka volt. Beliskának távozási szándéka nem mai keletű, már régebben foglalkozott ezzel a gondolattal, csak ismételt felkérésekre maradt eddig. Végleg az aránylag nyugodtabb politikai atmoszférát alkalmasnak találta arra, hogy elhagyja helyét. Elhatározásába semmiféle politikai ok nem játszott közre. A kiszemelt új honvédelmi miniszter személyisége sem ismeretlen a közönség előtt. Mint mondottuk, egy ideig a csendőrség főparancsnoka volt és hogy ez az intézmény a forradalmak után oly megbízhatóvá vált, nagyrészt az ő érdeme. Működése elé nagy reménységgel nés a politikai közvélemény és az egész társadalom. Belitska lemondott. Ruhr-vita a francia szenátusban. A francia szenátus tegnap délutáni ülésén Poincaré miniszterelnök terjedelmes beszédben ajánlotta elfogadásra a ruhr vidéki költségek póthiteléről szóló előterjesztését. Azzal kezdte, hogy a Ruhr-akció körül tett intézkedéseket a külföld, úgy a világi hatalmak, mint az egyház rosszul ítélték meg. A német birodalmi kancellár a franciákat és belgákat ellenségeinek nevezte. A német ellenállás nem maradt meg passzívnak, hanem aktív lett. A küt földön, különösen a Vatikánban, amely szintén tévedhet, nem akarják meglátni, hogy a német nagyipar és a német kormány szítja ezt az ellenállást. Franciaország szívesen elállott volna Schlageter kivégzésétől, de kénytelen volt a végső eszközhöz nyúlni. Beszédének későbbi folyamán Poincaré ismertette a francia és belga katonai akció fejleményeit, majd így folytatta: A német kormány, úgy látszik, csodában reménykedik, hogy kilábaljon mostani helyzetéből. Nem múlik el nap, hogy egyik vagy másik német nagyiparos ne próbálkozna francia nagyiparoshoz vagy politikushoz közeledni, de a francia kormány minden közeledést megakadályoz. Azt akarjuk, hogy észretérítsük Németországot és a német köztársaságot eltértsük a tévelygések útjából. A ruhrvidéki megszállás költségeit három szövetséges hatalom valamennyi többi szövetséges érdekében viseli. Még egyszer meg akarom mutatni a külföldnek, a világi és egyházi hatalmaknak, mennyire igazoltak voltak azok az intézkedések, amelyeket tettünk és amelyeket szükség esetén még tenni fogunk. Ha politikai és katonai célokat követtünk volna, akkor megszálltuk volna a Rajna völgyét hogy németországot két darbra osszuk, de mi csak hatásosabb gazdasági pressziót akartunk kifejteni, ezért szálltuk meg a Ruhr-v dékzt, a marcacskodó adós kincseskamráját, vagy mint Bonard w mondja, azért szállottuk le Németország ütőerét. Nagy hatása volt Poincaré beszédének, mely uán a k!dikális párt képvielője szólalt fi, majd következett a szavazás. Elberfoldből jelentik: Az angolok áltl megszűnt terü e;en tegnap éjjel két embert tartóztattak le, akiknél két mázsa dinamitot találtak. A letartóztatottak eleinte minden felvilágosítást megtagadtak, később azonban bevallották, hogy Münchenből jöttek és egy Düsseldorf melletti városba akartak eljutni. A Daily Chronicle közli brüsszeli tudósítójának tegnapi táviratát, amelyben hírül adja, hogy Codley tájcornokot, a Rajna mentén álló angol csapatok főparancsnokát vasárnapról hétfőre virradó éjjel, amikor Kölnből Londonba utazott, Achenben súlyos sérelem érte. Mihelyt a vonat az acheni állomásra berobogott, vámhivatalnokok szállottak fel. Az angol tábornokot, aki a hálókocsiban aludt, felszólították, hogy hagyja el a fülkét, mert át kell kutatni podgyászát. A Daily Chronicle brüsszeli tudósítója megjegyzi jelentéséhez, hogy a belgák abban a hiszemben voltak, hogy Godley tábornok magával viszi azoknak az angol kiküldötteknek jelentéseit, akik a Ruhr-területen uralkodó viszonyokat mentek tanulmányozni a helyszínére. Elbeszéli továbbá a tudósító, hogy Brüsszelben tiltakozást jelentettek be a belga határőrök eljárása ellen. Londoni illetékes helyre tegnap, péntek délig nem érkezett hivatalos jelentés arról a zaklatásról, amely Godleyt, az angol rajnai hadsereg főparancsnokát a belga vámtisztviselők részéről érte. A mainzi hadbíróság hét szabotált egyént halálra, egyet pedig életfogytig tartó kényszermunkára ítélt. A vádlottak bűne az, hogy a weisbadeni expresszvonatat ki akarták siklatni. A berlini lapok verduni jelentése szerint a hadbíróság gondatlanságból okozott emberölésért egy évi fogházra ítélte azt a francia katonát, aki az esseni főpályaudvaron Schmidt nevű bajtársit agyonlőtte. Schmidt agyonlővén miatt annak idején a franciák pénzbírósággá sújtották Essen városát, mert akkoriban azt állították, hogy német ember volt a tettes. Az olasz kormány megtagadta a Londonba szóló útlevelet két szocialista képviselőtől, akire ott részt akartak venni a szocialista alsóházi csportoknak a Ruhr-vidék kérdésében tartandó értekezleten.