Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1923-07-01 / 146. szám
Szeged, 1923 julius 1 ____________ Találkoztam Kopiniccsel. Kopiniccsel az állomáson találkoztam, amint egy szögletből rámmosolygott fekete szemével, sőt rám kacagott gúnyosan, míg elmeredt szemem a zsongó tumultus tarkaságán. Ott állott mozdulatlan szúrós szemével — mint a rendőri jelentés mondta — és végignézett az állomáson, a hordárokon, a pénztárakon és a menyecskék ringó szoknyáján. Akkor közelebb léptem hozzá — hiszen nem hittem a szememnek —, szólni akartam hozzá, sőt már üdvözölni is akartam, mikor beszélni kezdett, mint a némák, akik leírják agyuk viharzását valami kezükbe akadt rongypapírra. Ott állott alatta kiragasztva egy megfakult nyomtatvány négy részre osztva. Kopinics sok nyelven beszél, így most is négy nyelven szólt, így állt egymásután a négy rész négy kezdő sora: „Körözviny*, „Kurrende", „Mandat d’Arrai“, „Cirkuler Leiter". Aztán tovább beszélt: „A budapesti magyar királyi államrendőrség főkapitánysága“. fis U. 1923. 7962. sz. A budapesti királyi büntető törvényszék vizsgálóbírója 9761/1923. és VI. IX. 420/1923. sz. alatt elfogatási parancsot adott ki sikkasztás büntette miatt Kopinics Jenő nagykikindai születésű, 27 éves r. k., nőtlen orvostanhallgató ellen, aki a m. kir. állampénztár tuladonát képező és határozott rendeltetéssel átvett 140 millió magyar koronát, mint reá nézve idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonitott és azzal megszökött. Nevezett 176—78 cm. magas, szikár, hosszúkás arcú, szakálla, bajusza beretvált, haja, szemöldöke fekete, orra hosszú, hajlota, hegyes, arcbőre barna, felső fogsorában három arany fog. Beszél németül, angolul, franciául. Szökése előtt dr. Balázs nevet használta, esetleg tovább is ezen a néven szerepel. Ruházat a szürkésbarna öltöny, fekete fűzős cipő, fekete szalagos szürke kalap és szürke felöltő. Kisebb élénk sárga táskát vitt magával. Az eltulajdonított összeg 25 ezresekből áll. Megkeressük, hogy Kopinics Jenőt hatósága területén puhaíolm, feltalálása esetén a nála talált értékeket biztosítani, nevezettet letartóztatni és erről értesítést küldeni szíveskedjék. Budapest, 1923 junius 19. Főkapitány. ‚s mellette volt még egy másik nyomtatvány is megsárgultan, amely azt mondta, hogy »Kopinics Jenő távozásakor kákszínű ruhát viselt. Katona főtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője:“ Megint a szemébe néztem. A Kopinics nevetett Egy régi fényképe lógott ott az állomás elfelejtett szögletén, egy fekete kép, valami rossz klisé után és a jobb sarkában ott virult egy körbélyegző is: „Pázmán Péter Tudomány Egyetem", vagy „Budapesti Közúti Vaspálya Társaság", vagy éppen ,4 rendőrségi besúgók ligája", talán csak úgy lakonikusan „A Kopintcs R. Z.“ Talán csak egy Enyves Ház volt, amit érettségi után csináltatott a Rákóczi-uton egy koronáért, mert a questura képet kért, vagy egy kislány akarta. Most bekerül az óceánrengeteg „Bűnügyi nyilvántartóba" és a vidéki állomások piszkos falaira, lehetőleg olyan helyre, ahol senki sem látja, senki észre sem veszi, — hiszen minek is találkozni, vagy észrevenni Kopinicsot —, olyan mosolygós két szeme van, nem is szúrósak, nem is vadak, csak éppen úgy nem mondanak semmit, mint az a sok Enyves Ház a Rákóczi-úton a lámpák tüzében a Rókus-kórházzal éppen szemben. Elbúcsúztam Kopinicstól. Még mindig nevetett. Vér György, falát — mert igy hívják azt magyarul — egészen szétomlasztja és málasztja az ecetfa-üget, amely sovány eledelét az öreg téglákból szívja. (S ebben hasonlítanak valamennyire a vadon nőtt templomfák a most való emberekhez.) Ha igaz, nincs is már messze az az idő, mikor templomszentelés lesz a palánkban, hiszen nagyon megmagasodtak már a falak s már a gerendaszerkezetet kezdik ácsolni s akkor el fog tűnni a föld színéről szent Demeter templomának utolsó maradványa is. Nem nyom nélül persze, hiszen a múzeum sok képet őriz róla, régi fametszeteket, Nyikssy Sándor olajfestményét, Sebestyén Károly akvareljét és fotográfiákat is készíttettünk az ótorony ecetfáiról. Mi lesz azonban magukkal az élő fákkal, amelyek gyökereikkel magukba szívták a téglákból az imádságok, a sóhajok, a fohászok, a zokogások lelkét, amelyek évek százain keresztül szárnyaltak föl istenkereső urukban az arcus triumphalis-ig s a sugaras istenszemig ? Vétek volna, ha az úristen écetfái áldozatul esnének a gondatlanságnak, vagy a hagyományos szegedi fanyövésnek, amely vagy húsz évvel ezelőtt azzal az indokolással irtotta ki a Gizella-tér terebély fáit, hogy Szegednek falusi képe van — a sok fa miatt az uj templomnak bizonyosan lesz kertje , valaki csak akad, akink gondja lesz rá, hogy az isten ültette fák abba kerüljenek. SZEGED 3 O*0+*+0***0***AA0+*110**Am9**A**0***0*0O*0OMV**0AOOfi0*0***A*0*0**M*****O Hivatalos jelentés a fypuccsok-ról. A budapesti főkapitányság a MOT útján a következő hivatalos közlést adta ki a Kovácstestvérek ügyében: A rendőrség hetek óta nyomozást folytat Kovácsék és társaik ellen. A nyomozás azért folyik, mert a rendőrség tudomására jutott, hogy a Kovács-testvérek a Magyar Nemzeti Múltúnk kulturális társaságot azzal a célzattal alakították, hogy ennek révén különböző nagyarányú gyűjtéssel pénzhez jussanak. A társaságnak tagjai nem voltak, csak tisztikara volt, amely a Kováchi-testvérből és azok közvetlen környezetéből került ki. A gyűjtés utján befolyt összeg meg úi a kilenc miliőt. Ezek legnagyobb részére nincsen elszámolás s nyilvánvaló, hogy a tisztikar ezt az összeget a saját céljaira használta fel. Díszelnöknek, társelnöknek közéletünk egyes kiváltságait sikerült megnyerniük. Kovácsék és társaik saját anyagi érdekük gyűjtés útján való előmozdításán kívül különféle fantasztikus tervekkel is foglalkoztak. Esősorban a nagyváradi román állampénztárt akarták kifosztani. A kormány egyes tagjainak erőszakos eltávolítását is tervbe vették, így elsősorban Bethlen István gróf miniszterelnököt akarták erőszakos utcn helyéről eltávolítani. Közbejött nehézségek miatt nem tudták e tervüket végrehajtani. Ugyancsak foglalkoztak a Dohányutcai zsinagógának az utcai csatornán keresztül való felrobbantásának tervével is, de midőn kiderült, hogy a főváros csatornahálózatának nagyészét elpusztítanák, elállanak tervüktől. Anyagi helyzetük javítása végett megkísérelték a szokolok hamisítását. Evégből Szalai János Üllői úti lakásán kliséket is készítettek. Ugyanez a bűnszövetkezet egyes, nekik nem tetsző politikus elnémításának, meggyilkolásának tervével is foglalkozott, e célból csukott autót és külvárosi házat akart vásárolni, hogy ide szállítsa és itt végez a szerinte ártalmas politikusokkal. Egyes katonai személyek vétkes könnyelműsége folytán hozzájutott ez a szervezet 18 kg. ekrazithoz. A rendőrség az rkrazitot lefoglalta és megállapította, hogy a robbanó anyagból több már nem circulál. Ebben a bűnügyben a rendőrség az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. t.-c. első szakaszába ütköző bűncselekmények, továbbá sikkasztás büntette címén a következőket helyezte előzetes letartóztatásba: Kovács Kornél, Tivadar, Árpád, Becker István, Vas Thus, Szabi János, Umlauf Siegfried lovag, Szobodecki Aladár, Barnovszki Pál, Mayer Oszkár, Taho Xavér, Láng Ede, Kovrik Kálmán, Weinbeer Sándor, Czigány Sándor, Jób Fancsali Győző és Márki József. Nevezetteket június 29-én adták át az ügyészségnek. fi sáskairtás (A Szeged tudósítójától.) A hajnali napsugár lágyan végig simogatja az út két oldalán elterülő vetéstáblákat és aranybibává változtatja a Szegvár felé vezető országúton gyorsan tovagördülő kocsik nyomán támadt porfellegeket. A szőkén hullámzó búzatenger fölött néhány konvencionális pacsirta madár zengi haja-li himnuszát és a csattogó madárdal szelíd ritmusokká tagolja a valahol messze, talán ott a kis jegenyeerdő mögött ébredező tehenek melankólikusan elnyújtott bőgését. A fűszálakon gyémánt szemek csillognak, mintha a június végi éjszaka mélytüzü csillagai csókolták volna tele a földet. A keresztútnál feszület, a feszület lábán hírvadt vadvirág-koszorú és előtte pöttön legénytre álldogál. Széles, fekete kalapja alól közömbösen bámul a korai kocsi után, a szája széle alig észreveheően mozdul a dicsértessék it. Később kis munkáscsapattal találkozunk, barna arcú legények, lányok dalos csapatával. Nótájuk vinan csengi tele zenével a káprázatos reggelt. A kifent kaszákt pengéje éhesen csillog a legények széles válla fölöt. A rozsot már vágják, itt ott a széles búzatáblák között látunk már néhány rozskereszttel tarki öt tarló-darabot. Most hatalmas búzatábla mellett szalad el kocsink. A kövér kalászok busán hajtják fejüket az útra. — Nagyon szép az idei termés — dörmögi Miska bácsi, a bakon — oszt mégis hi sráz a kenyér a vámosban. Jó a termés csudálatosan jó, mintha a föld kárpótolni akarná az elmúlt évek kiszenvedéséért az embert. Kincseket izzad minden talpalanyi része. És mégis hatszáz koronáért merik a tenyeret és közel negyvenötezer korona a bőven termő búza ára. Az okok is okozatoközé keverednek teljesen, így nem is csuda, hogy Miska bácsi logikája nem tud megbirkózni az önkénytelenül fimerülő „miért“-tel. Később azután meg akaruk vigasztalni, de hiába bizonyítgattuk, hogy híres köz- és nemzetgazdászok és még hitesebb politikusok sem, találtak elfogadható feleletet arra , Mnniér“-re. Miska bácsi rozszaszalag csóválta a fejét, hozontos bajusza alól némi elharapott koromkodá hadszilterén, sokat hasított és mérgesen pattantott egyet az ostorral — amitől meg a lovak iramodtak sebesebben neki az útnak. Aztán a jegenyésig nem szóltunk egy szót se, mindenki ma gondolt, amire akart, aki pedig nem akart egyáltalán gondolatokkal bajlódni, az a környéket nézte. Nézni való akadt elég. Az élet lassan megelevenedett mindenfelé. Fürge parasztkocsik kocogtak velünk szembe, mentek a városba, vitték a piaci drágaságokat, tejet, salátát, ujburgonyát, csirkét, meggyet, zöldbabot s mi szem-szájnak kellemes. A kanyarodónál találkoztunk a disznó csordával. Voltak vagy ezren, kocák, süldők, malacok vegyest. Ijedt röfögéssel tértek ki a trappoló lovak elöl. Tiszteletünkre a pásztorgyerek nagyot csördített rafiás ostorával. Akkorát szólt, mint egy ágyú. A kis jegenyés mögött elértük a majort. A fehérre meszelt gazdasági épületek szélesen terültek el az árnyékvető jegenyék alatt. Vendéglátó gazdánk, a kétezer holdas, mint a gazdaság intézője a major kapujában várt már reánk. — Kissé megkéstek az urak — mondotta mosolyogva — az első szakasz már elindult, de azért marad idő még egy kis erőgyűjtőre — a második szakasz indulásáig. Kiadós früssök és megfelelő adagolású papramorgók után mi is beálltunk a második szakaszba. Ott sorakoztak már a gyerekek az udvaron, a tisztádéi lakás előt, megfelelő módon fölfegyverkezve seprűvel, gallyal meg valami lepke!gó-féle alkalmatossággal. Lehettek vagy harmincan, fiuk, lányok vegyesen, tíz-tizennégy évesek. — Dicsértessék a Jézus Krisztus — zengett a kórus, amint közéjük értünk. — Indulhatunk gyerekek, mondta a házigazdánk és a szakasz vidáman indult a kiskapu felé. Útközben elmondott az intéző úr minden tudnivalót. — Az olasz sáska veszedelmes portéka, ha tömegíen lepi el a földeket. Különösen a húsosabb növényzetet szereti: a ueernát és á,«fában az alacsonyabb növf>a fűféléket. Hirtelen ián «dt é esu« álkor ismertük fel «