Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-02 / 223. szám

-í-t-j* dörkentőség és kiadóhrra- HI. Deák Ferenc­ utca 2. (F*­­ftdliiskolával szemben.) Tele­in H-33.A.Szeged*megjele­­nik hétfő kivételével minden up. Egyes szám ára 250 ko­rona. Előfizetési árak: Egy kfoapra Szegeden 5500, Buda­pesten és vidéken 5800 kor. IV. évfolyam. saeásw ái*a 2du iwri».«,. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 50, egy hasábon 100,más­fél hasábon 150 K. Szövegkört 25 százalékkal drágább. Apró­­hirdetés 100,kövér betűvel 201 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­szöri feladásnál árengedmény Szeged, 1923 október 2. KEDD, 223-ik szám. Rad­vány. Több mint háromheti genfi tartózkodás u árs szombaton megérkezett Bethlen István gróf Budapestre, de át sem véve hivatala vezetését, vasárnap este mér ismét elhagyta a fővárost, hogy augusztus végén megszakított szabadságát folytassa. Egyheti szabadságot élvezhetett csupán ebben az évben Bethlen István gróf, így talán túl erős lenne, ha valaki azzal vádolná őt, hogy a megengedettnél több időt fordít pihenésre, viszont nem lehet elhallgatni az afölötti aggo­dalmat, hogy éppen most vonul vissza a mi­niszterelnök a radványi magányba, mikor úgy a bele, mint a külpolitika egén olyan hatalmas és olyan sok viharfelleg kergeti egymást, mint hosszú idő óta nem. Nem hisszük, hogy Bethlen kívánnak nagyon nyugalmas nappaljai és álo­m­­ban eltöltött éjszakái lesznek majd radványi nyara­ása alatt, hiszen egy aktív miniszterelnök sohasem kapcsolhatja ki magát tökéletesen az események folyásából, de ha mégis meg tudná tenni, úgy az vétkes könnyelműség lenne tőle országával szemben. A miniszterelnöktől viszaérkezése alkalmával hosszú és részletes beszl­oolót várt az ország közönsége, sőt maga Kállay Tibor is bejelentette annak idején rövid és semmitmondó nyilatko­zatában, hogy úgy a tárgyalások lényegéről, mint a részletekről majd a miniszterelnök számol be nyomban megérkezése után, aki ezt külön kikötötte magának Genfben. Úgy látszik, a rad­ványi nyaralás kedvéért még erről az ígéretéről is megfeledkezik most a kormányfő, pedig jog­gal várhatná el az ország, hogy valamivel többet is megtudjon a genfi tárgyalásokról, mint amit a cseh külügyminisztérium hivatalos nyilatkoza­tának szolgai lekopizálása útján eddig jónak látott nyilvánosságra hozni a magyar kormány, hiszen az utolsó négy hónap minden hivatalos és félhivatalos kormánynyilatkozata egyértelmű­ig megállapította, hogy egyedül a külföldi köl­csön mentheti meg Magyarországot a te­jes csődtől. De már csak azért is elébe kellett volna a miniszterelnöknek helyeznie a köz jogos ftxfej­­lődését a magánember nyugalomkivonásának, mert a drágaság mai rettentő előretörésének napjaiban a lelket már úgy is csak a kölcsönbe vetett hit tartja az emberekben. Minden hét meghozza a maga ötvenmilliárdnyi bankószapo­­rulatát, még­pedig olyan ötvenmilliárdnyi bankó­szaporulatot, amelynek legnagyobb részét nem termelési célokra fordítják, hanem amelyet az állam vesz kölcsön alkalmazottainak dotálására, úgy kereskedelmi, mint fizetési mérlegünk passzivitása hétről-hétre növekszik, még­pedig aranykoronákban növekszik és nincsen semmi remény, hogy ez javunkra változzék meg; nem túlzott követelés tehát, ha ilyen válságos órák­ban közgazdasági életünk legalább erkölcsi alá­támasztást vár a Génfből hazatért kormányfőtől. A miniszterelnök megmagyarázhatatlan hall­gatását egyesek arra magyarázzák, hogy Bethlen Istvánnak valóban nincsen semmi hozzátenni­­valója a már publikált­­ eredményekéhez, ame­lyekből bizony, akárhogy forgatjuk is a dolgot, az tűnik ki, hogy a külföldi kölcsönből vagy másfél évig nem lesz semmi. Mások megint arra magyarázzák Bethlen István érthetetlen nyaralásra utazását, hogy így akarja kitolni azt a szomorú napot, mikor be kell majd jelentenie, hogy Genf­ben igenis tárgyalt Benessel olyan dolgokról is, melyek belügyeinkbe való leg­súlyosabb beavatkozást jelentenek. Az egészen jól értesültek "m­ár azt is tudni vélik, hogy a kisantánt hozzájárulásának első előfeltétele kon­cen­tációs kabinet alakítása volt és hogy­ a miniszterelnök erre hajlandóságot is mutatott. Ezek a „jól értesültek” még azt is tudják, hogy ha Bethlen István elvben hajlandó is koalíciós jj kormány élén vezetni tovább az ügyeket, azért­­ még a mérsékeltebb októbristákat sem látná szívesen kabinetjében. Ma kétségtelenül Garami Ernő és Lovászy Márton reprezentálja leginkább a kü­föld előtt az októberi eszméket, úgy hogy a külföld nem igen tudna nélkülük elképzelni koncentrációs kabinetet. Bethlen István Garami­vel és Lovászyval nem akarna egy kabinetben ülni, viszont az őket ajánló jóakaratú tanácsot sem utasíthatja minden, akárcsak fé­ig-meddig is megindokolható ok nélkül vissza. A „beavatot­tak” szerint azért is kellett máról-holnapra kitűzni az emigránsok bűnpörének tárgyalását, hogy elitéltetésük után nyugodtan hivatkozhasson majd a kormányfő arra, hogy a független magyar bíróság által elítélt politikusokat a koncentrációs kabinetbe bevenni lehetetlenség. Azt, hogy ezeket az ítéleteket a „lex Tomcsányi” alapján in contumaciam hozták, arról persze már bölcsen hallgatna a külső­d előtt a minisz­terelnök. Nem tudjuk, igazak-e ezek a hírek, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy koncentrációs kabinet alakítása nélkül is elkerülhetetlen a kabinet teljes rekonstrukciója. Nagy Emil igaz­ságügyminiszter sorozatos baklövései után, mi­kor is nem egyszer került nyílt összeütközésbe minisztertársaival is, maga is tudja, hogy mennie kell és már­is túl hosszúra nyúlt nyári szabadságától már nem is az igazságügyminisz­­térium gyönyörű római stílusú épületébe tér vissza, hanem az Esterházy-hitbizomány alig néhány hónapja elhagyott jogtanácsosi irodá­jába. Kállay Tibor pénzügyminiszter is beadta már lemondását és ha ma még nincs is el­intézve kérvénye, mégsem választja már el hosszú idő attól, hogy az Állam­i Jegyintézet jóval csendesebb és kényelmesebb elnöki szé­­kével cserélje fel a miniszteri báronyfotőjjt. Alighanem rövidesen távozik Klebelsberg Kunó gróf is a kultuszminisztérium éléről, aki sógora tehetségének, úgy látszik, túlságos bámulója és méltányolója volt. Rakovszky Iván távozásáról is, mint befejezett tényről beszélnek, mert benne sem a parlament bal, sem jobboldala nem bízik meg. A jelentéktelenebb miniszteri tárcák körül is változásoktól suttogtak, láthatjuk tehát, hogy a kabinet alapos rekonstrukciójára van szükség még akkor is, ha a koncentrációs ka­binet alakításáról szóló külföldi újsághírek csupán légből kapott ráfogások is. A „fajvédők” kétségbevonhatatlanul ügyesen rendezett propagandája is megkívánná, hogy végre maga a kormányfő vegye kezébe az ügyek vezetését, mert az vez­éréi bizony igen ügyetlenül vezetik az egységes párt ellen­­propaganda akcióját. A fajvédők ellen vezetett harcban már csak azért is szükség lenne Beth­len István személyes vezérletére, mert ha más nem is, de kétségtelenül elsőrangú taktikus a miniszterelnök és így egyedül ő akadályoz­hatja meg Gömbösék­­ megegyezését a kisgaz­dákkal, kik kétségbevonhatatlanul közelednek a fajvédőkhöz a földbirtokreform megoldásának folytonos halogatása miatt. A második nemzetgyűlés az erőknek mai megoszlása mellett is munkaképpen már, de ha még tíz tizenöt kisgazda képviselő c­atla­kozik Gömbösékhez — és ma ennek a veszélye fenyeget — úgy igazán nem marad más hátra, mint a végső eszközhöz való folyamodás, a házfeloszlatás. De a második nemzetgyűlésnek van még egy feladata, mielőtt átadná helyét a harmadik nemzetgyűlésnek: a választási törvény megalkotása, mely valóban figyelembe veszi azokat a nagy alapelveket, melyeken a modern demokráciában egy ilyen nagyjelentőségű kér­désnek nyugodnia kell. Nem említjük most a még megoldásra váró ezer más kérdést, nem szólunk az alkotmány­­jogi kérdések megoldásának sürgősségéről sem, hiszen az eddigiekből is világos, hogy a mi­niszterelnöknek ma helyén kellene állani, mint vihar idején a hajóskapitánynak a kormány­­hídon. De Bethlen Istvánnak úgy látszik, mindez nem fontos és mindennél előbbrevaló a rad­ványi magány. Nos, mi nem akarunk ünnep­­rontók lenni és­ nem akarjuk pihenésében meg­zavarni a fáradt miniszterelnököt, sőt kívánjuk, mulasson nagyon jól odafent Radványban, még ha azalatt el is temetnék a háborgó hullámok mindazt, ami megmaradt még, minden vész és vihar dacára is, az állam roncsolt hajójából. I Demars a karcagi beszéd miatt. A Magyar Távirati Iroda hivatalosan jelenti: Románia, az SHS­ állam és Cseh-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó ur öfőméltóságának, valamint a magyar kormány­nak szomszédaival szemben táplált békés szán­dékairól, barátságos módon fe­lhívták a m. kir. kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó ur őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön, neveze­tesen a szomszéd államokban igen kedvezőtle­nül kommentálták. A m. kir. kormány Vass József miniszter­elnök-helyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember 6-án a kormány nevében tett kijelentésére meg­adta a kért felvilágosítást és újólag megállapí­totta, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisantánt államai ellen bár­milyen felfogást tartalmazott volna, semmiféle alapja nincsen. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Gróf Bethlen Sátoraljaújhelyre utazott. Gróf Bethlen István miniszterelnök a vasár­napi nap folyamán még nem vette át a hiva­talát. A miniszterelnökségen legelőször a sajtó képviselőit tájékozhatta bizalmasan az ország külső politikai helyzetéről. Ezután a pénzügy­­miniszterrel tanácskozott hosszasan. Este 11 órakor elutazott a fővárosból Sátoraljaújhelyre. Az elutazó miniszterelnököt a pályaudvaron Hajdó felügyelő, állomásfőnök helyettes fogadta, akinek kérdésére gróf Bethlen kijelentette, hogy nem tudja, mikor fog a fővárosba visszatérni. Ennek folytán visszautazására intézkedés még nem is történt. Megszűnne a népjóléti és a közélelmezési minisztérium. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány a létszámcsökkentéssel és a köz­­igazgatás egyszerűsítésével kapcsolatban két minisztériumot is megszüntet és pedig a nép­jóléti és a közélelmezési minisztériumokat. Az így megszüntetett minisztériumok egyes ügy­osztályait a megfelelő rokon minisztériumok ke­belébe fogják áttenni, így a népjóléti minisz­tériumnak a rokkant­ellátásra vonatkozó ügy­osztályait a miniszterelnökségbe helyeznék át, e minisztérium többi ügyosztályait pedig a belügymin­sztérium venné át. A közélelmezési minisztérium osztályainak legnagyobb részét a földművelésügyi minisztérium, kisebbik részét pedig a kereskedelemügyi minisztérium venné át. A népjóléti minisztérium lakásügyi osztályát egyik minisztérium sem akarja átvenni. Minden valószínűség szerint ez az ügyosztály a belügy­minisztérium alá fog tartozni. Gömbös és Friedrich programja. Vasárnap Budapesten, a régi képviselőház termiben beszámolót tartott Friedrich István. Kívüle Gömbös Gyula és Lénával István is beszéltek. Friedrich beszámolójának érdekessége az volt, hogy újabb leleplezéseket ígért, mert szerinte egyes főtanácsosi kinevezések nehéz

Next