Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1923-10-02 / 223. szám
-í-t-j* dörkentőség és kiadóhrra- HI. Deák Ferenc utca 2. (F*ftdliiskolával szemben.) Telein H-33.A.Szeged*megjelenik hétfő kivételével minden up. Egyes szám ára 250 korona. Előfizetési árak: Egy kfoapra Szegeden 5500, Budapesten és vidéken 5800 kor. IV. évfolyam. saeásw ái*a 2du iwri».«,. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 50, egy hasábon 100,másfél hasábon 150 K. Szövegkört 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 201 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszöri feladásnál árengedmény Szeged, 1923 október 2. KEDD, 223-ik szám. Radvány. Több mint háromheti genfi tartózkodás u árs szombaton megérkezett Bethlen István gróf Budapestre, de át sem véve hivatala vezetését, vasárnap este mér ismét elhagyta a fővárost, hogy augusztus végén megszakított szabadságát folytassa. Egyheti szabadságot élvezhetett csupán ebben az évben Bethlen István gróf, így talán túl erős lenne, ha valaki azzal vádolná őt, hogy a megengedettnél több időt fordít pihenésre, viszont nem lehet elhallgatni az afölötti aggodalmat, hogy éppen most vonul vissza a miniszterelnök a radványi magányba, mikor úgy a bele, mint a külpolitika egén olyan hatalmas és olyan sok viharfelleg kergeti egymást, mint hosszú idő óta nem. Nem hisszük, hogy Bethlen kívánnak nagyon nyugalmas nappaljai és álomban eltöltött éjszakái lesznek majd radványi nyaraása alatt, hiszen egy aktív miniszterelnök sohasem kapcsolhatja ki magát tökéletesen az események folyásából, de ha mégis meg tudná tenni, úgy az vétkes könnyelműség lenne tőle országával szemben. A miniszterelnöktől viszaérkezése alkalmával hosszú és részletes beszloolót várt az ország közönsége, sőt maga Kállay Tibor is bejelentette annak idején rövid és semmitmondó nyilatkozatában, hogy úgy a tárgyalások lényegéről, mint a részletekről majd a miniszterelnök számol be nyomban megérkezése után, aki ezt külön kikötötte magának Genfben. Úgy látszik, a radványi nyaralás kedvéért még erről az ígéretéről is megfeledkezik most a kormányfő, pedig joggal várhatná el az ország, hogy valamivel többet is megtudjon a genfi tárgyalásokról, mint amit a cseh külügyminisztérium hivatalos nyilatkozatának szolgai lekopizálása útján eddig jónak látott nyilvánosságra hozni a magyar kormány, hiszen az utolsó négy hónap minden hivatalos és félhivatalos kormánynyilatkozata egyértelműig megállapította, hogy egyedül a külföldi kölcsön mentheti meg Magyarországot a tejes csődtől. De már csak azért is elébe kellett volna a miniszterelnöknek helyeznie a köz jogos ftxfejlődését a magánember nyugalomkivonásának, mert a drágaság mai rettentő előretörésének napjaiban a lelket már úgy is csak a kölcsönbe vetett hit tartja az emberekben. Minden hét meghozza a maga ötvenmilliárdnyi bankószaporulatát, mégpedig olyan ötvenmilliárdnyi bankószaporulatot, amelynek legnagyobb részét nem termelési célokra fordítják, hanem amelyet az állam vesz kölcsön alkalmazottainak dotálására, úgy kereskedelmi, mint fizetési mérlegünk passzivitása hétről-hétre növekszik, mégpedig aranykoronákban növekszik és nincsen semmi remény, hogy ez javunkra változzék meg; nem túlzott követelés tehát, ha ilyen válságos órákban közgazdasági életünk legalább erkölcsi alátámasztást vár a Génfből hazatért kormányfőtől. A miniszterelnök megmagyarázhatatlan hallgatását egyesek arra magyarázzák, hogy Bethlen Istvánnak valóban nincsen semmi hozzátennivalója a már publikált eredményekéhez, amelyekből bizony, akárhogy forgatjuk is a dolgot, az tűnik ki, hogy a külföldi kölcsönből vagy másfél évig nem lesz semmi. Mások megint arra magyarázzák Bethlen István érthetetlen nyaralásra utazását, hogy így akarja kitolni azt a szomorú napot, mikor be kell majd jelentenie, hogy Genfben igenis tárgyalt Benessel olyan dolgokról is, melyek belügyeinkbe való legsúlyosabb beavatkozást jelentenek. Az egészen jól értesültek "már azt is tudni vélik, hogy a kisantánt hozzájárulásának első előfeltétele koncentációs kabinet alakítása volt és hogy a miniszterelnök erre hajlandóságot is mutatott. Ezek a „jól értesültek” még azt is tudják, hogy ha Bethlen István elvben hajlandó is koalíciós jj kormány élén vezetni tovább az ügyeket, azért még a mérsékeltebb októbristákat sem látná szívesen kabinetjében. Ma kétségtelenül Garami Ernő és Lovászy Márton reprezentálja leginkább a küföld előtt az októberi eszméket, úgy hogy a külföld nem igen tudna nélkülük elképzelni koncentrációs kabinetet. Bethlen István Garamivel és Lovászyval nem akarna egy kabinetben ülni, viszont az őket ajánló jóakaratú tanácsot sem utasíthatja minden, akárcsak féig-meddig is megindokolható ok nélkül vissza. A „beavatottak” szerint azért is kellett máról-holnapra kitűzni az emigránsok bűnpörének tárgyalását, hogy elitéltetésük után nyugodtan hivatkozhasson majd a kormányfő arra, hogy a független magyar bíróság által elítélt politikusokat a koncentrációs kabinetbe bevenni lehetetlenség. Azt, hogy ezeket az ítéleteket a „lex Tomcsányi” alapján in contumaciam hozták, arról persze már bölcsen hallgatna a külsőd előtt a miniszterelnök. Nem tudjuk, igazak-e ezek a hírek, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy koncentrációs kabinet alakítása nélkül is elkerülhetetlen a kabinet teljes rekonstrukciója. Nagy Emil igazságügyminiszter sorozatos baklövései után, mikor is nem egyszer került nyílt összeütközésbe minisztertársaival is, maga is tudja, hogy mennie kell és máris túl hosszúra nyúlt nyári szabadságától már nem is az igazságügyminisztérium gyönyörű római stílusú épületébe tér vissza, hanem az Esterházy-hitbizomány alig néhány hónapja elhagyott jogtanácsosi irodájába. Kállay Tibor pénzügyminiszter is beadta már lemondását és ha ma még nincs is elintézve kérvénye, mégsem választja már el hosszú idő attól, hogy az Állami Jegyintézet jóval csendesebb és kényelmesebb elnöki székével cserélje fel a miniszteri báronyfotőjjt. Alighanem rövidesen távozik Klebelsberg Kunó gróf is a kultuszminisztérium éléről, aki sógora tehetségének, úgy látszik, túlságos bámulója és méltányolója volt. Rakovszky Iván távozásáról is, mint befejezett tényről beszélnek, mert benne sem a parlament bal, sem jobboldala nem bízik meg. A jelentéktelenebb miniszteri tárcák körül is változásoktól suttogtak, láthatjuk tehát, hogy a kabinet alapos rekonstrukciójára van szükség még akkor is, ha a koncentrációs kabinet alakításáról szóló külföldi újsághírek csupán légből kapott ráfogások is. A „fajvédők” kétségbevonhatatlanul ügyesen rendezett propagandája is megkívánná, hogy végre maga a kormányfő vegye kezébe az ügyek vezetését, mert az vezéréi bizony igen ügyetlenül vezetik az egységes párt ellenpropaganda akcióját. A fajvédők ellen vezetett harcban már csak azért is szükség lenne Bethlen István személyes vezérletére, mert ha más nem is, de kétségtelenül elsőrangú taktikus a miniszterelnök és így egyedül ő akadályozhatja meg Gömbösék megegyezését a kisgazdákkal, kik kétségbevonhatatlanul közelednek a fajvédőkhöz a földbirtokreform megoldásának folytonos halogatása miatt. A második nemzetgyűlés az erőknek mai megoszlása mellett is munkaképpen már, de ha még tíz tizenöt kisgazda képviselő catlakozik Gömbösékhez — és ma ennek a veszélye fenyeget — úgy igazán nem marad más hátra, mint a végső eszközhöz való folyamodás, a házfeloszlatás. De a második nemzetgyűlésnek van még egy feladata, mielőtt átadná helyét a harmadik nemzetgyűlésnek: a választási törvény megalkotása, mely valóban figyelembe veszi azokat a nagy alapelveket, melyeken a modern demokráciában egy ilyen nagyjelentőségű kérdésnek nyugodnia kell. Nem említjük most a még megoldásra váró ezer más kérdést, nem szólunk az alkotmányjogi kérdések megoldásának sürgősségéről sem, hiszen az eddigiekből is világos, hogy a miniszterelnöknek ma helyén kellene állani, mint vihar idején a hajóskapitánynak a kormányhídon. De Bethlen Istvánnak úgy látszik, mindez nem fontos és mindennél előbbrevaló a radványi magány. Nos, mi nem akarunk ünneprontók lenni és nem akarjuk pihenésében megzavarni a fáradt miniszterelnököt, sőt kívánjuk, mulasson nagyon jól odafent Radványban, még ha azalatt el is temetnék a háborgó hullámok mindazt, ami megmaradt még, minden vész és vihar dacára is, az állam roncsolt hajójából. I Demars a karcagi beszéd miatt. A Magyar Távirati Iroda hivatalosan jelenti: Románia, az SHS állam és Cseh-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó ur öfőméltóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon felhívták a m. kir. kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó ur őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön, nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A m. kir. kormány Vass József miniszterelnök-helyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember 6-án a kormány nevében tett kijelentésére megadta a kért felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisantánt államai ellen bármilyen felfogást tartalmazott volna, semmiféle alapja nincsen. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Gróf Bethlen Sátoraljaújhelyre utazott. Gróf Bethlen István miniszterelnök a vasárnapi nap folyamán még nem vette át a hivatalát. A miniszterelnökségen legelőször a sajtó képviselőit tájékozhatta bizalmasan az ország külső politikai helyzetéről. Ezután a pénzügyminiszterrel tanácskozott hosszasan. Este 11 órakor elutazott a fővárosból Sátoraljaújhelyre. Az elutazó miniszterelnököt a pályaudvaron Hajdó felügyelő, állomásfőnök helyettes fogadta, akinek kérdésére gróf Bethlen kijelentette, hogy nem tudja, mikor fog a fővárosba visszatérni. Ennek folytán visszautazására intézkedés még nem is történt. Megszűnne a népjóléti és a közélelmezési minisztérium. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány a létszámcsökkentéssel és a közigazgatás egyszerűsítésével kapcsolatban két minisztériumot is megszüntet és pedig a népjóléti és a közélelmezési minisztériumokat. Az így megszüntetett minisztériumok egyes ügyosztályait a megfelelő rokon minisztériumok kebelébe fogják áttenni, így a népjóléti minisztériumnak a rokkantellátásra vonatkozó ügyosztályait a miniszterelnökségbe helyeznék át, e minisztérium többi ügyosztályait pedig a belügyminsztérium venné át. A közélelmezési minisztérium osztályainak legnagyobb részét a földművelésügyi minisztérium, kisebbik részét pedig a kereskedelemügyi minisztérium venné át. A népjóléti minisztérium lakásügyi osztályát egyik minisztérium sem akarja átvenni. Minden valószínűség szerint ez az ügyosztály a belügyminisztérium alá fog tartozni. Gömbös és Friedrich programja. Vasárnap Budapesten, a régi képviselőház termiben beszámolót tartott Friedrich István. Kívüle Gömbös Gyula és Lénával István is beszéltek. Friedrich beszámolójának érdekessége az volt, hogy újabb leleplezéseket ígért, mert szerinte egyes főtanácsosi kinevezések nehéz