Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-01 / 274. szám

isi­rtelriöség é* kiadóhív»­­Ilii Deák Ferenc­ utca 2. (F*­­reáliskolával szem­ben.) Tele­fon 13-33.A,Szeged* megjele­­nk hétfő kivételével mind«« nap. Egyes szám ára 400 ko­rona. Előfizetési árak: Ev hónapra Szegeden 7000,Buda- Mtten és vidéken 7500 kor. Egyes %nem ér»a 400 korona. Hirdetési árak: Félhasábon 1 van. 75, egy hasábon 150, más­fél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, csa­ládi értesítés 2400 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam, Szeged, 1923 december 1. SZOMBAT, 274-ik szám. Megalakult az uj Berlinből jelentik: A megalakuló új kormány tagjai a következők: Birodalmi kancellár /árrés, birodalmi külügyminiszter dr. Stresemann, biro­dalmi hadügyminiszter Gessler, munkaügyi miniszter Braun, pénz­ügy­miniszter Luther, postaügyi miniszter Hoffe, aki egyúttal a meg­szállt területek ügyének intézésére is megbí­zást kapott. A forgalmi, gazdasági, közélelme­zési és igazságügyi tárcákat még a mai nap folyamán betöltik, az még nem bizonyos, ki vállalja a birodalmi belügyminiszteri tárcát. A német küldöttek meghallgatásának kérdése. A jóvátételi bizottság Párisban összegyűlt, hogy vizsgálat lá­gyává tegye azt a kérdést, hogy mi legyen a feltétele annak, hogy a né- német kormány­­ mőt kiküldötteket a németországi gazdasági és pénzügyi helyzetről meghallgassák. A bizottság Barthounak azt a javaslatát is megvitat}a, hogy Németország fizetőképességének megállapítá­sára szakértő bizottságot küldjenek ki. A megszállott területek arany valutája. A Lokalanzeiger gelsenkircheni jelenése sze­rint a megszállott területekre szóló és a rajnai aranyjegy­bank felállításáig érvényes értékálló pénz tárgyában a tanácskozások befejezést nyer­tek. A pénz kiadását a Rajna—veszf­éiai orszá­gos bank veszi át. Az országos bank a pénzt 60 százalékig arany kölcsönnel fedezi, a fenn­maradó 40 százalék ellenében a városok váltói kötelesek adni. A kölcsön és a fajvédők. Úgy látszik most már, hogy valóság lesz a külföldi kölcsön­­ érvéből. Senki sem várhatja tőle, hogy egyszerre sugárzó nyájassá déri­se fölöttünk az eget, hogy mindenüvé eláradó jó­létet varázsoljon a mai Ínség helyére s hogy boldog elégedettséggel vigasztaljon véres gond­jainkért, bajainkért, be nem gyógyult sebeinkért. De ha valami könnyebbséget hoz, ha elvisel­hetőbbé teszi a helyzetünket, azzal már nagy jót művel velünk. Úgy látszik, valóság lesz és nem vérmes optimisták, de nagyon jó­­zan gazdasági szakemberek véleménye sze­rint harmadfélév alatt sikerül vele helyre­­bil­enteni az állam háztartásának egyensúlyát, ami pedig egész gazdasági talpraállásunknak egyik legjelentősebb kelléke. A biztató kilátás­nak, a kölcsön­terv valóra válásának lehetnek még belső akadályai is, de talán most már elcsön­­desednek majd az elég gyakorta robbanó fa­védelmi bombák. Igaz, hogy azok utólagos fajvédői megállapítások szerint csak kakaóbom­bák, ártatlan tréfák, hazafi-ábrándoktól hevített fantáziák gyermekjátékai, de a pukkanásaik nagyot szólnak, messze külföldre is mindig elhatolnak s az ijedős kölcsönt végkép elijeszthetik. De a fajvédők, akik jól ismerik a kölcsön fölös természetét, alighanem szándékosan ijeszt­getik el tőlünk. Ezt nemcsak a bombák okából mondjuk. Hiszen tudva van, hogy a fajvédők szivükből utálják az ekrazitos cselekedeteket és lapjaikban az öntudatos erőnek, ha nem is finom, de annál férfiasabb és annál nyomaté­kosabb kifejezéseivel tiltakoznak minden galád föltevés ellen, mintha a hajszálnál is lengébb kapcsolataik volnának a merényletek előidézé­sével. Ámde a kizárólagos hazafiság újságjai nyíltan is írtak és cikkeznek ma is arról, hogy a külföldi kölcsön miért nem helyes, miért nem kell. Mert az idegen, jó valuta ránk férne ugyan, haszon báromolhatna belőle az országra, de mégsem kívánatos, ha a mostani kormány kezére adják. A mai kormányzat eladja érte az ország füg­getlenségét, ellenben egy fajvédő kormány va­lami nagyot is tudna elérni azzal a kis kül­földivel, bárha most őszintén kevesli. Nem kell a kölcsön, mert az most csak hitvány borra­való, vagy megvesztegető zsebpénz, amivel a nemzetközi zsidó nagytőkének, a zsidó impe­rializmusnak örök rabigájába kötik le az or­szágot. S ha talán mégsem árusítaná el vég­­eladáson a kormány az ország függetlenségét, akkor sem kell a kölcsön a kezére, mert bár csak jelszóképen hangoztatja az arany közép­utat, csak látszat kedvéért tüntet néha szavak­kal némi liberalizmussal, még a jelszó és a látszat is veszedelem igaz fajvédő­ lelkeknek. Nem kell a kölcsön ennek a kormánynak, amelynek feje politikai baromorvosoknak, lelki­­beegeknek merte nevezni a fajvédőket. Holott hiszen, ha csakugyan olyan kicsinyek, olyan je­lentéktelenek, politikai anafibéták, pláne lelki­betegek a fajvédelem nagyjai, akkor miért fog­lalkoznak szinte kizáróan ve­ük és nem például inkább a mindenféle arany középutasoknak an­­­nyira fontos külföldi kölcsönnel ? Hogy a fejvédőkkel túlságosan sokat foglal­koznak, az kétségtelen igazság. De éppen azért kell velük foglalkozni, mert útjában állnak nem­csak a külföldi kölcsönnek, hanem minden cse­lekvésnek, minden kezdésnek, ami az ország többségének hite szerint nem képzeli, de biztos, valóságos lépést jelent a nyugal­mas fejlődés, a boldogulás felé. Az, hogy valóban mindig velük kell törődni, igazán nem jelenti a jelentékenységüket, vezéreik kiválóságát tömegeik rengetegét. A legnépesebb családban nem a nagy talentummal megáldott, nem a kényes erkölcsi érzékű gyermekekkel, hanem a nehézeszüekkel, a rakoncátlanokkal kell a legtöbbet foglalkozni és vesződni. S az ország néppé, nemzetté kiszélesedett családjá­nak a fajvédők a rakoncátlanjai, ők a politi­kában rakoncátlankodnak, veszedelmes szen­vedélyeket szitának s vakmerő játékaik irányít­ják rájuk állandóan a figyelmet. Meg jó, hogy már a külföldön is kezdik őket kevésbé komoly szemmel nézni, mint ahogy eddig tették. A külföldön aligha látnak magyar Mussolinit Friedrichben, Wolffban, vagy akár Gömbösben s a fajvédők más vezéreiben. A fajvédői izgatások nyomán elkövetett cselekmé­nyeket sem írják már az egész magyarság rovására. Hiszen, szerencsére, a francia követség kapujában talált bomba esetéből sem támad­ semmi káros konfliktus. Lehet tehát remélni, hogy, ámbár a fajvédők nem akarják, mégis csak megvalósul a magyar kölcsön és — ha a rakoncátlanok ellenére a kormány is energikusan és lélek szerint akarja — megvalósulhat sok más is az ország üdvére. Magyarország gazdasági talpraállításának terve. Bianchini olasz kiküldött nyilatkozata. Londonból jelentik: A Népszövetség pénz­ügyi bizottsága Magyarország talpraállításának céljából tervezetet dolgozott ki, amelyet a Nép­­szövetség tanácsának küszöbönálló ülése elé terjesztenek. Ezzel kapcsolatosan a Reuter Iroda arról értesült, hogy a Magyarországnak nyújtandó kö­lsön, tekintet nélkül a magyar mezőgazdaság helyzetére és egyéb körülmé­nyekre, nem kívánja idegen kormányok szava­tosságát. A nemzetközi kölcsön összegéből az államháztartást 1926 derekáig egyensúlyba hoz­zák. A magyar koronát stabilizálják, magyar jegybankot állítanak fel és a Népszövetségnek felelős biztost küldenek ki, aki hasonló műkö­dési teret kap, mint Zimmermann Bécsben. Magyarország talpraállításához szükséges ös­­­szeg 250 millió aranykoronára rúg fel. Bizto­sítékul elsősorban a vámok, a dohány- és só­­egyedárusításból, valamint a cukor­adóból be­folyó jövedelmek szolgálnak, amelyeken kívül még külön további biztosítékok is lesznek. Úgy gondolják, hogy Magyarország két és fél év múlva saját erejével abban a helyzetben lesz, hogy fenntarthatja magát külföldi segítség nél­kül. Az egész újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terv és egyéb kötelezettségek tekin­tetében és kielégítő politikai tárgyalások folyja­nak Magyarország és a szomszéd államok között. Párisi jelentés szerint a magyar kölcsön ter­véről az hírlik, hogy a biztosítékul megjelölt jövedelmeket, valamint a többi jövedelmeket fel fogják szabadítani elsőbbségi, vagy egyen­jogú teher alól, úgy hogy Magyarország zálo­got adhasson minden jövedele­mre, melyet eset­leg a kölcsön biztosításául kívánnak. A Times budapesti tudósítója hosszabb cik­ket szentelt Bethlen István miniszterelnök poli­tikájának és ezeket írja: Hála ennek a követ­kezetes politikának, Magyarország elméletileg már eddig is felszabadult az elszigeteltségből. Azonban, hogy gyakorlatilag is elérhető legyen az ország megélhetése, Bethlen István gróf most külföldi kölcsönt kíván felvenni. Mind­azok a személyek, akik Magyarországot meg­látogatták, megállapították, hogy Magyarország életképes, így tehát semmiféle jelentőséget nem kell tulajdonítani némely esetlen politikus lár­májának, akik anélkül, hogy a népben talajuk volna, külföldi hatalmak segítségét követelik. Az egész ország elítéli azt a képviselőt, aki a bajorokkal akart tárgyalni. A magyar nemzeti érzés visszautasítja a német eszközöket és a magyarok távol állanak attól, hogy magukat a németek által vezettessék. A magyar kölcsön kérdéséről a római Mes­­sagero beszélgetést közöl Bianchinivel, a lon­doni pénzügyi bizottság olasz delegátusával. — A munka — mondotta Bianchini — még csak kezdő fázisában van és minden prognosz­­tikán korai, mert még sok nehézség van, amelyet nem lehet egyszeriben elhárítani. Ausztria esetét nem lehet teljes értékű precedensnek te­­kinteni, mert a Magyarország kölcsönének kér­désében hiányzik a nagyhatalmak garanciája. Még egy nem csekély nehézség az ország mezőgazdasági jellege, melynek következménye, hogy a gazdasági rekonstrukció hosszabb folya­matot igényel és sokban függ Magyarország­nak szomszéd államaival való viszonyától is. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy az ipari termékek ára hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a mezőgazdasági kiviteli cikkek ára. A magyar borgazdaság, különösen a beviteli államok fel­vevő képességének csökkenése miatt súlyos vál­ságba jutott.­­ Mindezeknél fogva a pénzügyek orvoslása az adók, elsősorban az egyenes adók felemelése útján lehetséges. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi az általános benyomása erről a problémáról, Bianchini így felelt: — Magyarország normális körülmények közt a most felajánlott garanciák ellenében feltétle­nül hozzájuthat a köcsönhöz. Kívánatos, hogy a mostani speciális helyzetben mutatkozó kö­­­rülmények ne akadályozzák meg a kölcsön­­­­műveletet, mert ennek következtében Európa­­ zavarai csak még fokozódhatnának. Már­pedig­­ az adós tönkremenetele igen rossz üzlet a hite­­­­lező számára.­­ A külföldi kölcsön ügyében Londonban járt ma­­i gyar delegáció tagjai hétfőn érkeznek Budapestre.

Next