Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)
1923-12-01 / 274. szám
isirtelriöség é* kiadóhív»Ilii Deák Ferenc utca 2. (F*reáliskolával szemben.) Telefon 13-33.A,Szeged* megjelenk hétfő kivételével mind«« nap. Egyes szám ára 400 korona. Előfizetési árak: Ev hónapra Szegeden 7000,Buda- Mtten és vidéken 7500 kor. Egyes %nem ér»a 400 korona. Hirdetési árak: Félhasábon 1 van. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam, Szeged, 1923 december 1. SZOMBAT, 274-ik szám. Megalakult az uj Berlinből jelentik: A megalakuló új kormány tagjai a következők: Birodalmi kancellár /árrés, birodalmi külügyminiszter dr. Stresemann, birodalmi hadügyminiszter Gessler, munkaügyi miniszter Braun, pénzügyminiszter Luther, postaügyi miniszter Hoffe, aki egyúttal a megszállt területek ügyének intézésére is megbízást kapott. A forgalmi, gazdasági, közélelmezési és igazságügyi tárcákat még a mai nap folyamán betöltik, az még nem bizonyos, ki vállalja a birodalmi belügyminiszteri tárcát. A német küldöttek meghallgatásának kérdése. A jóvátételi bizottság Párisban összegyűlt, hogy vizsgálat lágyává tegye azt a kérdést, hogy mi legyen a feltétele annak, hogy a né- német kormány mőt kiküldötteket a németországi gazdasági és pénzügyi helyzetről meghallgassák. A bizottság Barthounak azt a javaslatát is megvitat}a, hogy Németország fizetőképességének megállapítására szakértő bizottságot küldjenek ki. A megszállott területek arany valutája. A Lokalanzeiger gelsenkircheni jelenése szerint a megszállott területekre szóló és a rajnai aranyjegybank felállításáig érvényes értékálló pénz tárgyában a tanácskozások befejezést nyertek. A pénz kiadását a Rajna—veszféiai országos bank veszi át. Az országos bank a pénzt 60 százalékig arany kölcsönnel fedezi, a fennmaradó 40 százalék ellenében a városok váltói kötelesek adni. A kölcsön és a fajvédők. Úgy látszik most már, hogy valóság lesz a külföldi kölcsön érvéből. Senki sem várhatja tőle, hogy egyszerre sugárzó nyájassá dérise fölöttünk az eget, hogy mindenüvé eláradó jólétet varázsoljon a mai Ínség helyére s hogy boldog elégedettséggel vigasztaljon véres gondjainkért, bajainkért, be nem gyógyult sebeinkért. De ha valami könnyebbséget hoz, ha elviselhetőbbé teszi a helyzetünket, azzal már nagy jót művel velünk. Úgy látszik, valóság lesz és nem vérmes optimisták, de nagyon józan gazdasági szakemberek véleménye szerint harmadfélév alatt sikerül vele helyrebilenteni az állam háztartásának egyensúlyát, ami pedig egész gazdasági talpraállásunknak egyik legjelentősebb kelléke. A biztató kilátásnak, a kölcsönterv valóra válásának lehetnek még belső akadályai is, de talán most már elcsöndesednek majd az elég gyakorta robbanó favédelmi bombák. Igaz, hogy azok utólagos fajvédői megállapítások szerint csak kakaóbombák, ártatlan tréfák, hazafi-ábrándoktól hevített fantáziák gyermekjátékai, de a pukkanásaik nagyot szólnak, messze külföldre is mindig elhatolnak s az ijedős kölcsönt végkép elijeszthetik. De a fajvédők, akik jól ismerik a kölcsön fölös természetét, alighanem szándékosan ijesztgetik el tőlünk. Ezt nemcsak a bombák okából mondjuk. Hiszen tudva van, hogy a fajvédők szivükből utálják az ekrazitos cselekedeteket és lapjaikban az öntudatos erőnek, ha nem is finom, de annál férfiasabb és annál nyomatékosabb kifejezéseivel tiltakoznak minden galád föltevés ellen, mintha a hajszálnál is lengébb kapcsolataik volnának a merényletek előidézésével. Ámde a kizárólagos hazafiság újságjai nyíltan is írtak és cikkeznek ma is arról, hogy a külföldi kölcsön miért nem helyes, miért nem kell. Mert az idegen, jó valuta ránk férne ugyan, haszon báromolhatna belőle az országra, de mégsem kívánatos, ha a mostani kormány kezére adják. A mai kormányzat eladja érte az ország függetlenségét, ellenben egy fajvédő kormány valami nagyot is tudna elérni azzal a kis külföldivel, bárha most őszintén kevesli. Nem kell a kölcsön, mert az most csak hitvány borravaló, vagy megvesztegető zsebpénz, amivel a nemzetközi zsidó nagytőkének, a zsidó imperializmusnak örök rabigájába kötik le az országot. S ha talán mégsem árusítaná el végeladáson a kormány az ország függetlenségét, akkor sem kell a kölcsön a kezére, mert bár csak jelszóképen hangoztatja az arany középutat, csak látszat kedvéért tüntet néha szavakkal némi liberalizmussal, még a jelszó és a látszat is veszedelem igaz fajvédő lelkeknek. Nem kell a kölcsön ennek a kormánynak, amelynek feje politikai baromorvosoknak, lelkibeegeknek merte nevezni a fajvédőket. Holott hiszen, ha csakugyan olyan kicsinyek, olyan jelentéktelenek, politikai anafibéták, pláne lelkibetegek a fajvédelem nagyjai, akkor miért foglalkoznak szinte kizáróan veük és nem például inkább a mindenféle arany középutasoknak annyira fontos külföldi kölcsönnel ? Hogy a fejvédőkkel túlságosan sokat foglalkoznak, az kétségtelen igazság. De éppen azért kell velük foglalkozni, mert útjában állnak nemcsak a külföldi kölcsönnek, hanem minden cselekvésnek, minden kezdésnek, ami az ország többségének hite szerint nem képzeli, de biztos, valóságos lépést jelent a nyugalmas fejlődés, a boldogulás felé. Az, hogy valóban mindig velük kell törődni, igazán nem jelenti a jelentékenységüket, vezéreik kiválóságát tömegeik rengetegét. A legnépesebb családban nem a nagy talentummal megáldott, nem a kényes erkölcsi érzékű gyermekekkel, hanem a nehézeszüekkel, a rakoncátlanokkal kell a legtöbbet foglalkozni és vesződni. S az ország néppé, nemzetté kiszélesedett családjának a fajvédők a rakoncátlanjai, ők a politikában rakoncátlankodnak, veszedelmes szenvedélyeket szitának s vakmerő játékaik irányítják rájuk állandóan a figyelmet. Meg jó, hogy már a külföldön is kezdik őket kevésbé komoly szemmel nézni, mint ahogy eddig tették. A külföldön aligha látnak magyar Mussolinit Friedrichben, Wolffban, vagy akár Gömbösben s a fajvédők más vezéreiben. A fajvédői izgatások nyomán elkövetett cselekményeket sem írják már az egész magyarság rovására. Hiszen, szerencsére, a francia követség kapujában talált bomba esetéből sem támad semmi káros konfliktus. Lehet tehát remélni, hogy, ámbár a fajvédők nem akarják, mégis csak megvalósul a magyar kölcsön és — ha a rakoncátlanok ellenére a kormány is energikusan és lélek szerint akarja — megvalósulhat sok más is az ország üdvére. Magyarország gazdasági talpraállításának terve. Bianchini olasz kiküldött nyilatkozata. Londonból jelentik: A Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország talpraállításának céljából tervezetet dolgozott ki, amelyet a Népszövetség tanácsának küszöbönálló ülése elé terjesztenek. Ezzel kapcsolatosan a Reuter Iroda arról értesült, hogy a Magyarországnak nyújtandó kölsön, tekintet nélkül a magyar mezőgazdaság helyzetére és egyéb körülményekre, nem kívánja idegen kormányok szavatosságát. A nemzetközi kölcsön összegéből az államháztartást 1926 derekáig egyensúlyba hozzák. A magyar koronát stabilizálják, magyar jegybankot állítanak fel és a Népszövetségnek felelős biztost küldenek ki, aki hasonló működési teret kap, mint Zimmermann Bécsben. Magyarország talpraállításához szükséges összeg 250 millió aranykoronára rúg fel. Biztosítékul elsősorban a vámok, a dohány- és sóegyedárusításból, valamint a cukoradóból befolyó jövedelmek szolgálnak, amelyeken kívül még külön további biztosítékok is lesznek. Úgy gondolják, hogy Magyarország két és fél év múlva saját erejével abban a helyzetben lesz, hogy fenntarthatja magát külföldi segítség nélkül. Az egész újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terv és egyéb kötelezettségek tekintetében és kielégítő politikai tárgyalások folyjanak Magyarország és a szomszéd államok között. Párisi jelentés szerint a magyar kölcsön tervéről az hírlik, hogy a biztosítékul megjelölt jövedelmeket, valamint a többi jövedelmeket fel fogják szabadítani elsőbbségi, vagy egyenjogú teher alól, úgy hogy Magyarország zálogot adhasson minden jövedelemre, melyet esetleg a kölcsön biztosításául kívánnak. A Times budapesti tudósítója hosszabb cikket szentelt Bethlen István miniszterelnök politikájának és ezeket írja: Hála ennek a következetes politikának, Magyarország elméletileg már eddig is felszabadult az elszigeteltségből. Azonban, hogy gyakorlatilag is elérhető legyen az ország megélhetése, Bethlen István gróf most külföldi kölcsönt kíván felvenni. Mindazok a személyek, akik Magyarországot meglátogatták, megállapították, hogy Magyarország életképes, így tehát semmiféle jelentőséget nem kell tulajdonítani némely esetlen politikus lármájának, akik anélkül, hogy a népben talajuk volna, külföldi hatalmak segítségét követelik. Az egész ország elítéli azt a képviselőt, aki a bajorokkal akart tárgyalni. A magyar nemzeti érzés visszautasítja a német eszközöket és a magyarok távol állanak attól, hogy magukat a németek által vezettessék. A magyar kölcsön kérdéséről a római Messagero beszélgetést közöl Bianchinivel, a londoni pénzügyi bizottság olasz delegátusával. — A munka — mondotta Bianchini — még csak kezdő fázisában van és minden prognosztikán korai, mert még sok nehézség van, amelyet nem lehet egyszeriben elhárítani. Ausztria esetét nem lehet teljes értékű precedensnek tekinteni, mert a Magyarország kölcsönének kérdésében hiányzik a nagyhatalmak garanciája. Még egy nem csekély nehézség az ország mezőgazdasági jellege, melynek következménye, hogy a gazdasági rekonstrukció hosszabb folyamatot igényel és sokban függ Magyarországnak szomszéd államaival való viszonyától is. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy az ipari termékek ára hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a mezőgazdasági kiviteli cikkek ára. A magyar borgazdaság, különösen a beviteli államok felvevő képességének csökkenése miatt súlyos válságba jutott. Mindezeknél fogva a pénzügyek orvoslása az adók, elsősorban az egyenes adók felemelése útján lehetséges. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi az általános benyomása erről a problémáról, Bianchini így felelt: — Magyarország normális körülmények közt a most felajánlott garanciák ellenében feltétlenül hozzájuthat a köcsönhöz. Kívánatos, hogy a mostani speciális helyzetben mutatkozó körülmények ne akadályozzák meg a kölcsönműveletet, mert ennek következtében Európa zavarai csak még fokozódhatnának. Márpedig az adós tönkremenetele igen rossz üzlet a hitelező számára. A külföldi kölcsön ügyében Londonban járt mai gyar delegáció tagjai hétfőn érkeznek Budapestre.