Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
iMiksRtMg is kidúhlva,il> Deák Ferenc utca ! (FöntUiskoUival szemben.) Telelj« IS-33.* .Szeged* megjelenik Miffi kivitelivel minden fa*. Egyes szám ára 800 ko- MML Előfizetési árak: Egy Maeprs helybeniSOOU, Budáké* ten is vidéken 17000 kor. Egy «zám ára 800 korona V. árfolyam. Szeged, 1924 március 1, SZOMBAT. Hirdetési árak: Félhasébon 1 mm. 125, egy hasábon 8M, másfél hasábon 375 K.Szivegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 251 kor. Szfvegközi közlemények soronként 1800 korona. Családi értesítés 1500« kor. 51-ik szám. Elseje. Elseje mégis csak megérkezett, pedig voltak egynéhányan ebben az országban, akik már két hete kétségbeesetten töprengtek magukban, vagy panaszolták keservesen sorsuk osztályosainak, hogy ugye sose lesz már elseje ! A havi fizetésesek között számos lelket gyötört a szörnyű kétség, hogy vajjon elmúlik-e igazán ez a szédelgő február, amely csak a naptárban csábít gyorsabb lepergéssel, mint harminc és harmincegy napos kartársai. Ebben a februárban vakmerő irammal száguldott előre a drágaság, mert ebben a hónapban esett osztrák nívóra a magyar korona és most tanultuk meg igazán, hogy mennyire nem nevetséges, amikor az osztrák, vagy pláne a német ember olyan nagyképű számokkal fejezi ki a jelentéktelen árucikkek értékét is. Ugyan kinek jutna már eszébe azon nevetni, hogy háromszáz korona egy skatulya gyufa, hogy husz-huszonötezer korona egy kiló hús, hogy kalapot, epét százezrekkel lehet csak megfizetni? Sokan vannak olyanok, akiknek ez a múltba veszett február évnél is hosszabbnak tűnt föl, mert nemcsak szigorú böjti napok múlását várták mások vidám farsangján, de mert azt is remélték, hogy elsején földerül a szebbik hónap, amely meghozza a kikeleten kívül — ami szintén igen szép — s a szabadság gyönyörű emlékein kívül — amelyek ma különösen föllelkesítőek — a fizetésjavítás vigasztaló örömét. Most hát végre mégis itt az elseje. Fizetésemelést csakugyan sok helyre hozott magával. Hozott bizonyára számosaknak megnyugvást, hogy ha megnagyobbodtak is a terhek, de könnyebb lesz azokat elviselni, nem kell alattuk megroskadni, mert jobban telik elbírásukra a jobb fizetésből. Emelték a köztisztviselők fizetését, emelték a munkásokét. Bizonyos, hogy ezután sem lehet fenékig fejföl az életük, hogy után sem éri el a jövedelmük a drágaság kétségbeejtően magas, igazán elszédítő fokát, de biztos reményük van arra, hogy terheik növekvésével megint lendít valamennyit rajtuk a kisegítő fizetésemelés. Ez vigasztalásnak sovány, de legalább megnyugtatásnak valami. Emelték a magántisztviselők fizetését is, de nem mindenütt. S míg az állami tisztviselők és a munkások fizetésének megjavításában bizonyos fokú méltányosságnak most is meg kellett nyilvánulnia, mint mindig, addig a magántisztviselőkkel szemben ez a méltányosság tömérdek esetben nem mutatkozik. Nem akkor, amikor a tessék-láss és kedvéért megnagyobbították is a fizetésüket, nem is szólva arról, amikor a fizetésjavításról megfeledkeztek a gazdák, akiknek a korona értése hanyatlásakor leghamarabb jutott eszükbe az áruk és szolgáltatások árának egészen arányos fölemelése. Az állami tisztviselőket védelmezi erős szervezetük védelmezi most már okosabb belátással maga az állam, sőt — méltán — maga a közvélemény. A munkásoknak a közalkalmazottakénál függetlenebb és így még erősebb szervezettségük a legbiztosabb támaszuk. A szervezettség el nem mellőzhető beleszólást enged nekik a fizetésjavítás mértékébe is. Ez pedig lényeges előny. A magántisztviselők sokasága ellenben egészen szervezetlen. Törekvéseik, amelyek vajmi vértesen, gyönge lendülettel szervezkedésre irányultak, mind megbuktak. Csekély szociáldemokrata, vagy keresztényszociális töredékül sokkal erősebb propaganda mellett sem vonzaná tömegeiket a szervezetekbe. S ez r m <do <talanság, nem helyzetük helyes fense e e»enek a hiánya. Helyzetüknél, polgári nevelkedésüknél, polgári gondolkodásuknál fogva sokkal inkább polgárok, semhogy a forradalmak mán megkönnyebbülést ne éreztek volna — kúlnyomó többségükben —, amikor kiváltak a szervezettől; épp olyan megkönnyebbülést, mint az annak idején beszervezkedett és „kiszabadult“ némely milliomosok. Pedig a szervezetek a magántisztviselők anyagi érdekeit kétségtelenül védelmezték. De mert vérbeli polgárok, a kapitalizmusnak való kiszolgáltatottságuk ellenére is, inkább polgárok akarnak maradni. S éppen ezért kellene őket munkaadóiknak támogatniok, ami persze — tisztelet az emberséges munkaadók számos kivéteének — mindig csak jámbor óhajtás marad. Mert a munkaadók majd mindannyian belátják ugyan az időszerű és méltányos fizetésjavítás szükségét, de nagyon sokan közülök azt szokták egyúttal belátni, hogy a javítás megadásával tönkremenne az üzletük. Minthogy azonban a magántisztviselők sok ágazati osztálya igen népes társadalmi osztály, nem szabadna őket teljesen kiszolgáltatni munkaadóik belátásának. A mostani válságos időkben, a pénz állandó katasztrófája idején szabályozó befolyással lehetne az ő gazdasági helyzetükre is az állam, anélkül, hogy ebből a munkaadóknak káruk származna. Gyakran szó esett már erről politikusok részéről is, a kormány meg nem bízható hírek szerint javaslatot is készít a dologról, de egyelőre a magántisztviselők nagy tömege várja ma is szitszorongva a csalódást hozó elsejét. UMMWWMMWMMM Kállay nyilatkozik megbízatásáról. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Mint megmutatkozó ingatlanforgalom megadóztatása. 6. napi számunkban írtuk, Kállay Tibor volt pénzügyminisztert a kölcsönügyekkel kapcsolatos kérdések elintézésével bízták meg. Ezzel kapcsolatban ismét megmozdultak egyes pártok és ez ellen élesen állást foglalnak. Sőt azt híresztelték, hogy Kállay diktátori hatalommal lesz fölruházva. A fölkapott hirek tisztázásának érdekében munkatársunk kérdést intézett Kállay Tiborhoz, aki a következőket mondotta: — Megnyugtatom azokat, akik aggodalmaskodnak, hogy csupán az történt, hogy a kormány felkért arra, hogy vegyek részt én is a szanálási program megállapításában, amely programot a nemzetgyűlés elé terjesztenek. Az én dolgom nem állhat másból mint javaslatok tételéből. Különben is megbízatásom csak igen rövid ideig fog tartani, mert a népszövetségi misszió csak két hétig fog Magyarországon tartózkodni. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a jövő héten érkezik Budapestre. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a jövő hét elején megérkezik Budapestre. Valószínűleg velük jön Harding is. A bizottság tagjai Avenor francia, Salter angol, Jensen belga és Stokhes angol délafrikai megbízott. A kormány kétszeres erővel dolgozik azon, hogy előkészítse a pénzügyi szanálásra vonatkozó tervezetet. Kombinációk a pénzügyminiszteri állásra. A pénzügyminiszteri széknek legkomolyabb jelöltje Bod János, az igazságügyminiszterné Amássy László gróf. Az egységes pártban Rubineket, vagy Hoyos Istvánt látnák a legszívesebben. A kormánypárti tizenkettes bizottság kívánságai a kényszerkölcsön ellen. A hitbizományok külön megterhelése öt százalék erejéig. 7. A jegybankrészvények jegyzésének és a kényszerkölcsönnel jungomba való hozataláról. 8. A vagyonváltsági hátralékolások külön pótlékolása. 9. A valorizálatlan hitelt élvezők ezen címen pótlékolandók. 10. Azok, akik a belföldi kölcsön előlegére kivetett összeget egyszerre fizetik be, kedvezményben részesítendők. 11. Tízmillión felül való jövedelmi adók bizonyos százaléktöbbletet fizetnek. 12. Azok, akikre 1923 ban vetettek ki először vagyon- és jövedelmi adót, ötven százalékig terjedő pótlékot kötelesek fizetni. A kormánypárt tizenkettes bizottsága ülésén a bizottság valamennyi tagja részt vett. Az ülésen a bizottság óhajait tizenkét pontban foglalta össze. 1. A belföldi kölcsön alapja a jövedelmi és vagyonadó marad, azonban bizonyos minimumot, progressziót állapítanak meg. 2. A pénzintézetek bevonása a pénzintézeti központba kuriális beosztás alapján. 3. Más részvénytársaságok bevonása azzal a kikötéssel, hogy minden vállalat saját papírjával köteles a kivetett százalékból adni. 4. A kereskedelmi cégek és tőzsdebizományosok bevonása az értékpapír forgalmi adó vételével. 5. A legutóbbi négy évben egy megüresedő mandátum. Krausz István lemond a mandátumáról. Úgy tudják, hogy az egységes párt báró Petricsevics Horváth Emil népjóléti államtitkárt lépteti fel a marcali kerületben. Alapul Elfogadták a testnevelési javaslatot* (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénteki ülését 11 óra után nyitotta meg Pesthy Pál alelnök. Bejelenti hogy Debrecen III. kerületében megválasztott Nagy Vince megválasztása ellen panaszt nyújtottak be, a panaszt az igazolási állandó bizottsághoz teszi át. Harmadszori olvasásban elfogadják a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényjavaslatd folytatták az országos testnevelési alapról szóló törvényjavaslatot. Kéthly Anna: A törvényjavaslatot nem fogadti el nézete szerint a sportot nem lehet kötelezővé tenni Gondoskodjék a kormány mpaélhetésről munkásvédelmi intézményekről SS Ha már olyan állapotok következek be hogy szinte szükséglet lesz a sport, akkor esetleg lehet ezt kötelezővé tenni. A munkásoktól nem lehet elvenni a vasárnapjukat is. Kifogásolja, hogy a cserkészek felvételénél különbséget tesznek egyes vallások szerint. A zsidókat nem veszik fel. A már kibocsátott végrehajtási utasítás revízióját sürget. Petrovácz helyesli, amit Kéthly Anna az ifjúsági nevelésről elmondo, de teljesen ellentétben áll vele akkor, amikor megfeledkezve női mivoltáról, vallásellenes szavakat használ és teljesen ellentétben áll vele akkor is, amikor oly kérdésekbe keveri bele a vallási kérdést amelyhez semmi köze a vallásnak. A törvényjavaslatot úgy a maga, mint pártja részéről örömmel fogadja el. Azt hiszi, hogy ez a törvény véget fog vetni az üzletszerűségnek és kiküszöböli a durvaságokat. A javaslatot elfogadja. Rothenstein Mór szólal fel ezután. Visszautasítja Petrovácznak Kéthly Annára vonatkozó kijelentését. A testnevelést ők is előmozdítani kívánják, de hibásnak tartják a törvényt azért, mert előbb a munkásság egészségügyi viszonyait kellene megjavítani. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Gömbös Gyula kijelenti, hogy nézete szerint ezt a törvényjavaslatot nem szabad pártpolitikai szempontból elbírálni. Csodálkozik azon, hogy a szociáldemokraták nem járulnak hozzá a törvényjavaslathoz, pedig ez a törvényjavaslat a t tömegnevelést célozza. A szociáldemokratáknak