Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

2 SZEGED kisgazdáknál igen komoly aggályok merülnek fel, amelyek nem lehetetlen, hogy a közel­jö­vőben élesebb ellentéteket fognak kiváltani. A kisgazdák ugyanis az akció letárgyalása folya­mán olyan követelésekkel állanak elő, amelyek erős ellenállásra találnak. Úgy látjuk tehát, hogy a kölcsönjavaslatok sorsa egyáltalában nem mondható biztosítottnak. Ebben az ügyben kérdést intéztünk Almássy László grófhoz, az egységes párt ügyvezető­­elnökéhez, aki a következőket mondotta: “ Kétségtelen, hogy a parlamenti atmosz­féra, amely az utóbbi időben lábra kapott, tel­jesen alkalmatlan arra, hogy ilyen nagy fontos­ságú és horderejű kérdéseket simán lehessen letárgyalni. Bethlen azonban abban a helyzet­ben van, hogy kénytelen a felhatalmazási ja­vaslatot napirendre tűzni. Bizonyos, hogy az ellenzék az utolsó órában rá­jön arra, hogy ne okoskodjék, hogy ne mérgesítse el a helyzetet és hogy lehetővé tegye az akció sima lebonyo­lítását. Nem hinném, hogy egyetlen egy ellen­zéki képviselő is magára vállalná az esetleges ódiumot. Éppen ezért bízom abban, hogy ezt a kérdést sikerülni fog akadályok nélkül el­intézni. Szilágyi Lajos így nyilatkozott: “ Magának a miniszterelnök úrnak, de főkép az egységes pártnak a legutóbbi időkben tapasz­talt viselkedése teljesen felhatalmazza az ellen­zéket, hogy a legádázabb harcot indítsa meg. Ha a felhatalmazási javaslatot részletesen és figyelemmel elolvassuk, konstatálhatjuk, hogy a kormány olyan merész felhatalmazást akar két és fél éven keresztül, amely Európa egyetlen egy államában sem fordult még elő. Az a kormány akarja ezt, amely éveken ke­resztül diktatúrával bírt az ország érdekeinek respektálása nélkül, csak a saját hatalmi politi­káját munkálva meg. Az ellenzék bizalmatlan a kormánnyal szemben és nem leszünk hajlan­dók arra, hogy Bethlennek ilyen felhatalmazást adjunk. Korányi báró a pénzügyminiszterségéről. Korányi Frigyes báró, az új pénzügyminisz­ter a következőket mondotta: “ Elvállaltam a pénzügyi tárcát, mert meg vagyok győződve arról, hogy az az út, amelyet a helyreállítási tervezet és a Népszövetséggel­­ egyetértőleg megállapított program épített ki,­­ az ország részére a legjobb út, amelyen a­­ jelenlegi bajokból kievezhetünk. Elvállaltam a­­ pénzügyi tárcát, mert meg vagyok győződve­­ arról, hogy ha az ország a súlyos helyzet­be­­­­látása alapján a maga erejéből is támogatja és elősegíti ezt a munkát, akkor azt eredmény fogja kísérni. Ha ez az út bármely okból jár­hatatlanná válik, abban az esetben elkerülhe­tetlenül a legteljesebb katasztrófára vezet. Andrássy a kölcsön miatt az ország függetlenségét félti. Andrássy Gyula gróf a pénzügyi javaslatról­­ a következőkép nyilatkozott az egyik esti lapnak:­­ — A fontos csak az, hogy az ilyen módon­­ megengedett rendszabályoknak meg legyen az eredménye és hogy az ország függetlenségét megóvjuk. A javaslatban az ország független­ségét nem látom biztosítva és behód­olást látok ellenségeink és a külföld előtt a kölcsön érde­kében. Félek, hogy a ránk kivetendő súlyos­­ adók miatt nem tudunk majd talpraállni. A kölcsönt nyújtó államok kezükben tartanak­­ minket és arra fognak ügyelni, hogy igazán talpra ne állhassunk, nem pedig arra, hogy valóban rendbeszedhessük államháztartásunkat és gazdasági életünket. Harding Budapestre érkezett. Budapest, március 27. Ms reggel Harding az Orient Expresszel Budapestre érkezett. Meg­érkezése után azonnal a Duna-palotába ment. Dél felé Korányi Frigyes pénzügyminiszterrel találkozott, majd Bethlen István gróf miniszter­­elnököt kereste fel. Mister Harding fogadta tu­dósítónkat, akinek a következőket mondotta: “ Kizárólag mint magánember jöttem Buda­pestre, két amerikai barátom kíséretében. A magam részéről sajnálom legjobban, hogy nem vállalhatom a pénzügyi ellenőri tisztet. Mondhatom, nagy szeretettel kezelném a ma­gyar ügyet, ha orvosaim egészségi állapotomra való tekintettel ettől a nagy munkától egyenes paranccsal el nem tiltanának. Bethlen István grófnál udvariassági látogatást tettem. Tisztán, mint magánember kívánok itt Budapesten infor­málódni a pénzügyi viszonyok és az ország gazdasági élete iránt, hogy tapasztalataimat annak idején Amerikába visszatérve, talán az önök hasznára gyümölcsöztessem. Mister H mling előreláthatólag két napig ma­rad még Budapesten. Amióta Sir William Qiod visszaérkezett Budapestre, nagy jelentőségű tárgyalásokat foly­tatott a magyar kormánnyal. Két hét óta csak­nem mindennap érkeznek inkognitóban Buda­pestre külföldi tekintélyes és elismert pénz­emberek, akik mindannyian Sir William Gooddal keresik az összeköttetést és egy fél­­napi tartózkodás után már el is távoznak. Munkatársaiknak sikerült meglutni néhány ilyen külföldi bankember nevét, így például Budapesten tartózkodott két napig Sattler, a legtekintélyesebb belga pénzemberek egyike. Tegnap érkezett Budapestre Martin Ellbanek Murray, Szwekhorat Terris, mindkettő London­ból. Mi pedig feltűnt Budapesten, az Angol- Osztrák Bank wieni telepinek fő­tanácsosa, Hans Simons­ nik alakj­a, ki szintén William Goodval kereste az összeköttetést. Megmozdultak a csengelei földbérlők is. (A Szeged tudósítójától.) Csütörtökön ismét egy földbérlőküldöttség alkalmatlankodott a pol­gármesternél. Ezúttal a csengelei bérlők moz­dultak meg és ami természetes, ők is a föld­­bérek leszállításáért szálltak síkra. A csengelei deputációt már régen várta a polgármester, mert hiszen a bérleszállítási mozgalmak tűz­fészke Csengésén van, ahol nagyon sok „úri” bérlő gazdálkodik. A polgármester pedig tapasz­talatból tudja, hogy az úri bérlő a legvesze­delmesebb ellenfél a földbércsatákban, mert rábeszélő képessége lényegesen nagyobb, mint a kevésszavú zselléreké. Aztán az úri bérlőnek, aki mással művelteti meg a földet, több ráérős ideje van, mint más, közönséges bérlőtársának, így nem lehet csudálkozni azon, hogy Csengele a tűzfészek. A polgármester már régen várta a csengelei deputációt, azért mégis megilletődött kissé, ami­kor a csütörtöki tanácsülés után a főügyész közölte vele a deputáció megjelenését. — Gyere Palikám te is be a fogadásra — kérlelte a polgármesterhelye­test —, ha többen vagyunk, bátrabban merek felelni. — Nem megyek én — tiltakozott Bokor Pál —, nem jó ha én ott vagyok, mert ha én kimondok valamit, azt állom is, de te polgár­­mester úr, megígérhetsz nekik minden jót, hi­szen nem tehetsz arról, hogy a tanács nem váltja majd be a te ígéretedet. — Hát senki nem jön segítségemre ? — for­dult színlelt kétségbeeséssel, de komoly átér­­zéssel a tanács felé a polgármester. — Akkor egymagamnak kell felvenni a harcot. . f is fel is vette. Mikor átment a tanácsterem­­ből hivatalszobájába és jegyzője bejelentette az előszobában várakozó küldöttséget, azonnal, még a küldöttség fogadása előtt felhozatta a könyvvivői hivatalból hatalmas fegyverét, a csengelei bérföldek árverési jegyzőkönyveit. Az árverési jegyzőkönyvekből ugyanis a bérles iái­­lítást kérők fejére olvashatja, hogy még mindig kevesebb földbért fizetnek, mint amennyit a háború előtt fizettek. Amikor a jegyzőkönyveket megkapta, kiszólt az előszobába, hogy „jöhet a deputáció”. A tíz tagú küldöttséget — amelyben olyan bérlő is volt, aki száz-százötven holdat bérel a várostól — dr. Tóth László ügyvéd vezette és szépen megkonstruált beszéd keretében tárta föl harmincöt csengelei bérlő óhajtásait. Mert a jelenlegi bért harmincöt csengelei bérlő tartja megfizethetetlennek. Ez a harmincöt bérlő a legutóbbi bérfizetés alkalmával megtagadta a felemelt bérek megfizetését és mivel a könyv­­f vivőség nem fogadta el a régi béreket, ügyvéd­ Szeged, 1924 márcis 28 hez fordultak és a pénzt bírói letétbe helyezték. Április elsején esedékes a következő földbér­­részlet. Dr. Tóth László a bérlők nevében azt kérte, hogy a város vegye revízió alá a bére­ket, a revízió végrehajtására küldjön ki a tanács egy vegyes bizottságot, amelyben a bérlőknek is legyen képviselete, vagy az Országos Föld­­birtokrendező Bíróságtól kérje a bizottság ki­rendelését. A szónok hivatkozott arra a kor­mányrendeletre, amely kimondja, hogy a bér lehetőleg a kérdéses bérföld fő terményében állapítandó meg és kérte, hogy ennek alapján a csengelei bérföldek bérét búzavaluta helyett rozsvalutában állapítsa meg a város. A polgármester válaszában arra hivatkozott, hogy a bérlők néhány évig úgyszólván ingyen bérelték a város földjeit. Amikor a városnak huszonöt kiló búzabért fizettek, ugyanakkor a szomszédos birtokos hasonló minőségű földért két mázsa búzát kapott. A város bérlői ezalatt az idő alatt anyagilag teljesen rendbejöttek, békebeli adósságaikat kifizethették, építkezhet­tek, de most, hogy lassan-lassan meg kell fizetniök a földért azt a bérértéket, amit béké­ben is fizettek érte, nem szívesen fizetnek. Ez a mostani földbérmozgalmak indító oka. A vá­rost a kormány rendeletileg hatalmazta fel a butaparitásos bérek megállapítására és a város­nak ki kell használnia ezt a felhatalmazást, mert a pénzre szüksége van. — Azt kívánják — mondotta a polgár­mes­ter —, hogy a város térjen át a rozs­valutára. A tanács már egyszer kimondta, hogy a homok­földeknél bevezeti a rozsvalutát, de amikor ki­derült, hogy rozsvalutában lényegesen több lenne a bér, a bérlők érdekében továbbra is a búzavalutás földbéreket tartotta fenn. A búza és a rozs mai ára között ugyanis aránylag nincs akkora differencia, mint amennyi a há­ború előtt volt. Ha azonban ragaszkodnak a rozsvalutához, ezt a kívánságukat készséggel teljesíti a tanács. — Maguk bírói letétbe helyezték a bért —■ folytatta a polgármester —, ezzel megtették az első lépést a pör felé. A város nem szívesen pörösködik a bérlőkkel, de ha elkerülhetetlen a pör, állunk elébe. De gondoltak-e arra, hogy ki lesz, ki lehet ebben a pörben a pör­­vesztes. A város nem kér nagyobb bért, mint amennyit a kormány rendelete értelmében kér­het. A bíróság pedig a törvényes rendeletek alapján hozhatja csak meg ítéletét. Nem mond­hatok mást, csak azt, hogy aki sokallja a mai béreket, az visszaadhatja a földet a városnak, nem ragaszkodunk ridegen a szerződéshez. Ezután elővette a polgármester az árverési jegyzőkönyvet és abból bebizonyította, hogy a mai bérek értéke meg sem közelíti a békebeli béreket. Hosszú vita után a küldöttség meggyőzetle­­nül távozott. A német nemzeti kölcsön. Berlin, március 27. A Berliner Tageblatt ntw­orki távirata szerint a német nemzetközi kölcsönt májusban, vagy júniusban bocsátják ki. A kölcsönből az Amerikai Egyesült­ Államok az egész összeg egyötöd részének a jegyzését válla­ják. Pasics megalakította az új kormányt. Belgrád, március 27. Pasics hiába fáradozik, hogy a demokrata pártba Pribicsevics 14 hívén kívül más képviselőket is megnyerjen a kor­mány számára, így ki van zárva, hogy a pa­rasztpárti képviselők bevonulása esetén több­séget szerezzen a szkupstinában. Davidovics baloldali demokrata vezér tegnap este kihall­gatáson memorandumot nyújtott át a királynak, amelyet valamennyi ellenzéki pártok aláírtak és ki­jelentették, hogy a legélesebb harcot indítják meg Pa­stes ellen, ha az új kormány alakítására vállalkozik. Belgárd, március 27. Pasics ma délután 1 órakor a királyi palotába ment és közölte az uralkodóval, hogy a Pribicsevics-párti demokrata disszidensekkel megalakította az új kormányt. Belgrádból jelentik: A Pasics—Pribicsevics koalíciós munkakormány ma este megalakult. A kabinet tagjai: Miniszterelnök Pastes, kül­ügyminiszter Nincsics, bel­ügy­mi­nis­z­ter Szikszkics, közlekedésügyi miniszter Popovics, kereskede­lemügyi miniszter Kizmann, közoktatásügyi­niszter Pribicsevics, agrárreform minister Kzi­­monovics, vallásügyi miniszter Janjics, igazság­­ügyminiszter Crlzogono.

Next