Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-16 / 89. szám
V SZEGED ________________________1924 április 16. zék. Meg kell szüntetni a rendeletekkel való kormányzást és a törvény uralmát kell biztosítani az egész vonalon. A javaslatot nem taktikából fogadja el, hanem azért, mert életet és új lehetőséget lát benne. Elfogadna 150 milliós kölcsönt is, mert az a fő, hogy az ország fejlődését biztosítsák. Elfogadja azért is, mert tudja, hogy az országban sok a gazdasági erő. Huszonhárom éve tagja a Háznak, de még sohasem látott itt olyat, ami most történt, midőn a képviselők a legsértőbb szavakkal illetik egymást. A parlament nívóját fel kell emelni. Az újságok is csak szenzációnak közüik a parlamenti tudósítást, holott ez külföldön nagyon rossz hatást szül. Visszatérve a külföldi kölcsönre, azt állítja, hogy a háborút 1920 ban vesztettük el, mert akkor még Franciaország hajlandó volt visszacsatolni az egységes magyar területeket, ha Magyarország biztosítékot nyújt abban az irányban, hogy szomszédaival jó viszonyban él. A béketárgyalások idevonatkozó részleteiről egy cikksorozatban számolt be nemrég a Magyarság hasábjain egy Halmos nevű újságíró, aki berfentes volt a francia hivatalos köröknél annak idején. Az államvasutak és hajózás ellenőrzését követelték tőlünk, hogy ne mozgósíthassunk, a nehézipar ellenőrzését, hogy ágyukat ne gyárthassunk és a nemzetközi kikötők átengedését. Ezek ellenében felajánlottak egymilliárd frank kölcsönt és százmillió frank kölcsönt a nemzetközi kikötők kiépítésére. Ekkor azonban azt mondották, hogy nem engedjük a vasút ellenőrzését még akkor sem, ha egész Magyarország területét visszaadják. Friedrich István közbeszól: Ezt itt tárgyaltuk a Házban, ön beszélt legjobban ellene. Sándor Pál: Mert nem ismertem a dolog hátterét. Franciaországnak vitális érdeke az, hogy a dunai monarchiát visszaállítsák, akár föderációs alapon, akár a Habsburg restaurácó után. Csak abban habozott Franciaország, hogy ezt a tervet Csehországon,vagy Magyarországon valósítsa meg. Most természetesen Csehország felé hajlik, de nem dolgozott volna Magyarország ellen, ha Magyarországon nem titkos kormány rendezkedik. Ezután áttér a javaslatok bírálatára. Kérdi, hogy mit ér majd a kölcsönkötvény. Az osztrák kölcsönt a külföldi államok garantálták, még a kötvény értéke csak a 60 svájci frank. Mi évente ötvenmillió aranykorona kamatot fizetünk, de amikor már megkapjuk a kölcsönt, levonnak belőle huszonötmilliót amortizációs kamat címén. Igen sok bizonytalanság van már magában a kezelésben is. Tudomása van arról, hogy egy miniszteri tisztviselő negyvenmilliós nyugtát tízmillióra javított ki. (Vass József: Ki volt az, nevezze meg!) Nem hajlandó megnevezni, mert egyszer már konkrét adatot hozott fel és akkor nem történt intézkedés, mert nálunk a panamákat nem fedik fel és nem büntetik meg. (Vass József népjóléti miniszter feláll a helyéről és ingerülten ezeket mondja: Rágalom, tessék nevezet említeni !) Sándor Pál: Kifogásolja, hogy Kállay nem bankárokat vitt magával. Ezek sokkal közelebb tudtak volna férkőzni az ottani tőkésekhez. Nem bizalomból szavazza meg a javaslatot, mert bizalmatlan a kormány politikája iránt főleg azért, hogy mellőzzé a zárszámadás beterjesztését. (Hoyos: Mindaddig, amíg az értékmérő nem állandó, nem lehet ilyenekről beszélni. Szavazzák meg a javaslatot, akkor lesz zárszámadás.) Ausztriában sem volt állandó értékmérő és tudták e ott a költségvetést előállítani? (Hoyos: Nem.) Tudták! (Ho•' Tagadom !) Ezután a lakbérek és a boltbérek felszabadításával foglalkozik. Állítja, hogy sok kereskedő fog tönkremenni, mert nem bírja majd a nagy boltbéreket, a kereskedőknek egy másik része pedig áthárítja ezeket, ami nagy drágaságot idéz majd elő. Egészséges helyzetet kell teremteni a közélet minden terén. Meg kell szűrhetni a fölösleges hivatalokat, csökkenteni kell a tisztviselők létszámát, át kell térni a szabadforgalomra. A javaslatot elfogadja. Dénes látván a következő szónok: A javaslatok tévedéseként, mert a Népszövetség abból indult ki, Magyarországon a mezőgazdasági munka nincsen nyomorban. Kívánja, hogy a zlveiséget világosítsák fel abban az irányban, hogy a javaslatok nyomán felfordulás fog keletkezni. (Nagy zaj is tiltakozás.) Huszár Károly elnök a szónokot rendreutasítja, mert kijelentései igen nagy károkat okozhatnak az országnak. Dénes István: Ezután a részletes költségvetést és a zárszámadást sürgeti. Állítja, hogy a külkereskedelmi mérlegünk a múlt évben aktív volt. Állítja, hogy a múlt évben kétszer annyi volt a kivitelünk, mint azelőtt, mégsem stabilizálódott a korona. A külföldi kölcsönre nincsen szükség, mert az ország a sját erejéből is talpra állhat. Ezután az adórendszert bírálja, azt mondja, hogy ő jövedelmi, vagyon- és forgalmiadót is fizet. Három bőrt húznak le róla. (Derültség.) Adórendszerünk a két legigazságtalanabb adón: a forgalmi és fogyasztási adón épül fel a szanálási tervben. Ha a jövedelmi és vagyonadót becsületesen hajtották volna végre, nem kellene külföldi kölcsön. Az elnök az ülést 2 órakor félbeszakítja 3 óráig. A délutáni ülés: A délutáni ülést fél 4 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Dénes folytatja beszédét: A külföldi kölcsönt a trianoni szerződésben válalt kötelezettségeink teljesítésének a biztosítása céljából adták. A kölcsönhöz a magyar kormány hozzá sem nyúlhat, ez csak a főbiztosnak áll a jogában. A javaslatot nem fogadja el, Friedrich beszéde. Friedrich István: Véleménye szerint a trianoni békeszerződés olyan kényszerhelyzetből született meg, mint a kormány szanálási javaslatai. A nagyantánt eddig Magyarországgal szemben egyetlenegy ígéretének sem tett eleget. A nagyántánt nem békét akar, hanem Németország és Magyarország rabszolgaságát készíti elő. Majd a kisebbségekről beszél, amelyek a kisantánt kényuralma alatt nyögnek. Ezután a nacionalizmus programját fejtegeti, és Közép- Európa csak akkor épülhet fel, ha megértjük egymást. A Népszövetségnek az lenne a kötelessége, hogy igazságosan őrködjön a nemzetek sorsa felett. Kifogásolja, hogy a javaslatok kizárólag az államháztartás mérlegével foglalkoznak. Véleménye szerint a stabilizáció csak látszólagos lesz, mert gazdasági életünk nem fogja alátámasztani az államháztartásunk egyensúlyát, csak a belső gazdasági rend segítségével lehet a koronát stabilizálni. Ezután az államvasutak helyzetével foglalkozik. Az a véleménye, hogy a Máv-ot bérbe kell adni. A javaslatot nem fogadja el. A következő felszólaló Bogya János. Bogya János beszél ezután: A szanálási javaslatot Magyarország nemzetközi helyzetét mutatták meg és annak a küzdelemnek eredményei, amelyet a miniszterelnök ellenségeinkkel folytatott. Az ország fejlődését keresi és Magyarország diplomáciai értékelését akarja biztosítani, amikor a javaslatot nem fogadja el. Ezt nemcsak a javaslat céljára való tekintettel, de azokra a hatalmi faktorokra tekintettel is teszi, akiknek a javaslat létrejöttét köszönhetjük. Bogyát beszéde végeztével a szélsőjobboldalon és a kormánypárton is megtapsolják és többen üdvözlik. Rassay nem gördít akadályt a javaslat megszavazása elé. Rassay Károly: Meggyőződése szerint másként, mint parlamentarizmussal, kormányozni nem lehet. A technikai obstrukció ellentétben áll a parlamentarizmus elvével. Nem helyesli a javaslatok törvényerőre emelésének megakadályozását. Az ország számára nem lát más kivezető utat, mint a kölcsönt. A magyar kérdés nem európai kérdés, hanem a német jóvátétel függvénye. A javaslatnak alkotmányjogi részei aggályt keltenek, mert a kormány jogköre időben és terjedelemben nincs szabályozva. Legfontosabb az, lesz e poziív célja a kölcsönakciónak. Helyteleníti a kormány eddigi pénzügyi és közgazdasági politikáját. A kormány nem tudta megakadályozni a korona esését. A szanálási javaslatokban foglaltak bizonyítják, hogy a pénzügyi politikája nem volt helyes. Nem fogadja el a szanálási javaslatokat, mert a kormány bizalmi kérdést csinál a javaslatokból. Mégsem gördít akadályt annak megszavazása elé, hogy a kormány pénzügyi programját keresztülvihesse. (Helyeslés a jobboldalon.) A következő szónok Propper Sándor. Helyteleníti, hogy a kormány néhány nap alatt akarja megszavaztatni a szanálási javaslatokat. Az ellenzék kötelességét teljesíti, amikor a javaslatok ellen állást foglal. Nincs szükség a külföldi kölcsönre. Ha a földbirtokállományt, a kereskedelmi és ipari vagyonokat, továbbá a banktőkéket megadóztatnák, a 250 millió aranykoronánál nagyobb összeget lehetett volna összehozni. A földadó megállapítása nem igazságos. Kifogásolja a lakások felszabadítását. Ezt megelőzőleg kellő mennyiségű lakásról kellett volna gondoskodni. Új választások kiírását kívánja az általános titkos választójog alapján. A kormány iránt bizalmatlan. A javaslatokat nem fogadja el. Szeder Ferenc az idő előrehaladottságára való tekintettel kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Hír hozzájárul. Ezután Rubinek István és Vargha Sándor, a mentelmi bizottság előadói beterjesztik a mentelmi bizottság jelentését, mely szerint Nagy Ernőt és Propper Sándort, akik többszöri elnöki rendreutasítás dacára is tovább zajongtak, továbbá Kiss Menyértet, aki az elnöki felszólításnak nem engedelmeskedett, utasítsák a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére. A Ház így határoz: Az elnök ezután napirendi indítványt tesz. Legközelebbi ülés holnap reggel 7 órakor. Az ülés háromnegyed 12 óra után ért véget. Befejeződtek a magyar-román tárgyalások. Bukarest, április 15. A magyar-román tárgyalások befejeződtek. A tárgyalások folyamán tizenkét szerződést és jegyzőkönyvet írtak alá. Ezek a megállapodások az elintézetlen pénzügyi kérdések és egyéb ügyek likvidálására, illetve szabályozására vonatkoznak. Ezen tárgyalásokon a két állam kereskedelmi egyezményt is kötött egymással, amely normális állapotokat fog teremteni a magyar-román érintkezésben. .Nincs garancia arra, hogy sohasem lesz háború.* Moszkva, április 15. Trockij meggyógyulása után beszédet mondott a külpolitikai helyzetről. Hangoztatta a vörös hadsereg anyagi és erkölcsi erejét, szervezettségét és harci készségét főleg a besszarábiai kérdéssel kapcsolban. Nincsen garancia arra — mondotta Trockij —, hogy sohasem lesz háború. Romániának is van hadserege, nekünk is van, tehát ezek kell, hogy valamire szolgáljanak. A német birodalmi bank elnöke a szakértők javaslatáról. Pails, április 15. Az Echo de Paris beszélgetést közöl, amelyet berlini munkatársa Schachttal, a német birodalmi bank elnökével folytatott. A beszélgetés főként akörül forgott, hogy Németország milyen magatartást tanusít a szakértői bizottság állásfoglalása ügyében. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a pénzügyi kötelezettségről, így válaszolt: * — Én fölöttébb csodálkozom, hogy a szakértők nem javasoltak Németország számára teljes, vagy legalább is néhány évre szóló moratóriumot. A szakértők nyilvánvalóan túlbecsülték a német birodalom teljesítőképességét. Arra a kérdésre, várjon Németország nagyjában és egészében elfogadja-e a szakértők javaslatát, Schacht a következő kérdésekkel válaszolt: 1. Egyenjogusítják Németországot gazdasági téren a többi nemzettel? 2. Kiürítik a Ruhrvidéket az utosó emberig? 3. Leszállítják a józan ész követelményei szerint a rajnai megszálló csapatok létszámát? — Mi azt kívánjuk, — fejezte be szavait Schacht — hogy térjenek vissza ahhoz az állapothoz, amelyet a versaillesi békeszerződés megállapít. E feltétel teljesítése nélkül a birodalmi kormány véleményem szerint nem fogadhatja el a szakértői javaslat végső következtetéseit.