Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-16 / 89. szám

V SZEGED ________________________1924 április 16. zék. Meg kell szüntetni a rendeletekkel való kormányzást és a törvény uralmát kell bizto­sítani az egész vonalon. A javaslatot nem tak­tikából fogadja el, hanem azért, mert életet és új lehetőséget lát benne. Elfogadna 150 milliós kölcsönt is, mert az a fő, hogy az ország fej­lődését biztosítsák. Elfogadja azért is, mert tudja, hogy az országban sok a gazdasági erő. Huszonhárom éve tagja a Háznak, de még so­hasem látott itt olyat, ami most történt, midőn a képviselők a legsértőbb szavakkal illetik egymást. A parlament nívóját fel kell emelni. Az újságok is csak szenzációnak közüik a par­lamenti tudósítást, holott ez külföldön nagyon rossz hatást szül. Visszatérve a külföldi kölcsönre, azt állítja, hogy a háborút 1920 ban vesztettük el, mert akkor még Franciaország hajlandó volt vissza­csatolni az egységes magyar területeket, ha Magyarország biztosítékot nyújt abban az irányban, hogy szomszédaival jó viszonyban él. A béketárgyalások idevonatkozó részleteiről egy cikksorozatban számolt be nem­rég a Magyar­ság hasábjain egy Halmos nevű újságíró, aki ber­fentes volt a francia hivatalos köröknél annak idején. Az államvasutak és hajózás ellen­őrzését követelték tőlünk, hogy ne mozgósít­hassunk, a nehéz­ipar ellenőrzését, hogy ágyu­kat ne gyárthassunk és a nemzetközi kikötők átengedését. Ezek ellenében felajánlottak egy­­m­­il­liárd frank kölcsönt és százmillió frank köl­csönt a nemzetközi kikötők kiépítésére. Ekkor azonban azt mondották, hogy nem engedjük a vasút ellenőrzését még akkor sem, ha egész Magyarország területét visszaadják. Friedrich István közbeszól: Ezt itt tárgyaltuk a Házban, ön beszélt legjobban ellene. Sándor Pál: Mert nem ismertem a dolog hátterét. Franciaországnak vitális érdeke az, hogy a dunai monarchiát visszaállítsák, akár föderációs alapon, akár a Habsburg restaurá­­c­ó u­tán. Csak abban habozott Franciaország, hogy ezt a tervet Csehországon,­vagy Magyar­­országon valósítsa meg. Most természetesen Csehország felé hajlik, de nem dolgozott volna Magyarország ellen, ha Magyarországon nem titkos kormány rendezkedik. Ezután áttér a javaslatok bírálatára. Kérdi, hogy mit ér majd a kölcsön­kötvény. Az oszt­rák kölcsönt a külföldi államok garantálták, még­ a kötvény értéke csak a 60 svájci frank. Mi évente ötvenmillió aranykorona kamatot fi­zetünk, de amikor már megkapjuk a kölcsönt, levonnak belőle huszonötmilliót amortizációs kamat címén. Igen sok bizonytalanság van már magában a kezelésben is. Tudomása van arról, hogy egy miniszteri tisztviselő negyvenmilliós nyugtát tízmillióra javított ki. (Vass József: Ki volt az, nevezze meg!) Nem hajlandó meg­nevezni, mert egyszer már konkrét adatot ho­zott fel és akkor nem történt intézkedés, mert nálunk a panamákat nem fedik fel és nem büntetik meg. (Vass József népjóléti miniszter feláll a helyéről és ingerülten ezeket mondja: Rágalom, tessék nevezet említeni !) Sándor Pál: Kifogásolja, hogy Kállay nem bankárokat vitt magával. Ezek sokkal közelebb tudtak volna férkőzni az ottani tőkésekhez. Nem bizalomból szavazza meg a javaslatot, mert bizalmatlan a kormány politikája iránt főleg azért, hogy mellőzzé a zárszámadás be­terjesztését. (Hoyos: Mindaddig, amíg az ér­tékmérő nem állandó, nem lehet ilyenekről beszélni. Szavazzák meg a javaslatot, akkor lesz zárszámadás.) Ausztriában sem volt ál­landó értékmérő és tudták e ott a költségve­­tést előállítani? (Hoyos: Nem.) Tudták! (Ho­•' Tagadom !) Ezután a lakbérek és a bolt­­bérek felszabadításával foglalkozik. Állítja, hogy sok kereskedő fog tönkremenni, mert nem bírja majd a nagy boltbéreket, a kereskedők­­nek egy másik része pedig áthárítja ezeket, ami nagy drágaságot idéz majd elő. Egészséges helyzetet kell teremteni a közélet minden terén. Meg kell szűrhetni a fölösleges hivatalokat, csökkenteni kell a tisztviselők létszámát, át kell térni a szabadforgalomra. A javaslatot el­fogadja. Dénes látván a következő szónok: A javaslatok tévedésekén­t, mert a Népszövetség abból indult ki, Magyarországon a mezőgazdasági mun­ka nincsen nyomorban. Kívánja, hogy a zlveiséget világosítsák fel abban az irány­ban, hogy a javaslatok nyomán felfordulás fog keletkezni. (Nagy zaj is tiltakozás.) Huszár Károly elnök a szónokot rendreuta­­sítja, mert kijelentései igen nagy károkat okoz­hatnak az országnak. Dénes István: Ezután a részletes költségve­tést és a zárszámadást sürgeti. Állítja, hogy a külkereskedelmi mérlegünk a múlt évben aktív volt. Állítja, hogy a múlt évben kétszer annyi volt a kivitelünk, mint azelőtt, mégsem stabili­zálódott a korona. A külföldi kölcsönre nin­csen szükség, mert az ország a s­ját erejéből is talpra állhat. Ezután az adórendszert bírálja, azt mondja, hogy ő jövedelmi, vagyon- és forgalmiadót is fizet. Három bőrt húznak le róla. (Derültség.) Adórendszerünk a két leg­igazságtalanabb adón: a forgalmi és fogyasz­tási adón épül fel a szanálási tervben. Ha a jö­vedelmi és vagyonadót becsületesen hajtották volna végre, nem kellene külföldi kölcsön. Az elnök az ülést 2 órakor félbeszakítja 3 óráig. A délutáni ülés: A délutáni ülést fél 4 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Dénes folytatja beszédét: A külföldi kölcsönt a trianoni szerződésben vál­alt kötelezettsé­­geink teljesítésének a biztosítása céljából adták. A kölcsönhöz a magyar kormány hozzá sem nyúlhat, ez csak a főbiztosnak áll a jogában. A javaslatot nem fogadja el, Friedrich beszéde. Friedrich István: Véleménye szerint a tria­noni békeszerződés olyan kényszerhelyzetből született meg, mint a kormány szanálási javas­latai. A nagyantánt eddig Magyarországgal szemben egyetlenegy ígéretének sem tett eleget. A nagyántánt nem békét akar, hanem Német­ország és Magyarország rabszolgaságát készíti elő. Majd a kisebbségekről beszél, amelyek a kisantánt kényuralma alatt nyögnek. Ezután a nacionalizmus programját fejtegeti, és Közép- Európa csak akkor épülhet fel, ha megértjük egymást. A Népszövetségnek az lenne a köte­lessége, hogy igazságosan őrködjön a nemze­tek sorsa felett. Kifogásolja, hogy a javaslatok kizárólag az államháztartás mérlegével foglal­koznak. Véleménye szerint a stabilizáció csak látszólagos lesz, mert gazdasági életünk nem fogja alátámasztani az államháztartásunk egyen­súlyát, csak a belső gazdasági rend segítségé­vel lehet a koronát stabilizálni. Ezután az államvasutak helyzetével foglalkozik. Az a vé­leménye, hogy a Máv-ot bérbe kell adni. A javaslatot nem fogadja el. A következő felszólaló Bogya János. Bogya János beszél ezután: A szanálási javaslatot Magyar­­ország nemzetközi helyzetét mutatták meg és annak a küzdelemnek eredményei, amelyet a miniszterelnök ellenségeinkkel folytatott. Az or­szág fejlődését keresi és Magyarország diplo­máciai értékelését akarja biztosítani, amikor a javaslatot nem fogadja el. Ezt nemcsak a javas­lat céljára való tekintettel, de azokra a hatalmi faktorokra tekintettel is teszi, akiknek a javas­lat létrejöttét köszönhetjük. Bogyát beszéde végeztével a szélső­jobbolda­lon és a kormánypárton is megtapsolják és többen üdvözlik. Rassay nem gördít akadályt a javaslat megszavazása elé. Rassay Károly: Meggyőződése szerint más­ként, mint parlamentarizmussal, kormányozni nem lehet. A technikai obstru­kció ellentétben áll a parlamentarizmus elvével. Nem helyesli a javaslatok törvényerőre emelésének megakadá­lyozását­. Az ország számára nem lát más ki­vezető utat, mint a kölcsönt. A magyar kérdés nem európai kérdés, hanem a német jóvátétel függvénye. A javaslatnak alkotmányjogi részei aggályt keltenek, mert a kormány jogköre időben és terjedelemben nincs szabályozva. Legfontosabb az, lesz e pozi­ív célja a köl­­csönakciónak. Helyteleníti a kormány eddigi pénzügyi és közgazdasági politikáját. A kor­mány nem tudta megakadályozni a korona esését. A szanálási javaslatokban foglaltak bi­zonyítják, hogy a pénzügyi politikája nem volt helyes. Nem fogadja el a szanálási javaslato­kat, mert a kormány bizalmi kérdést csinál a javaslatokból. Még­sem gördít akadályt annak megszavazása elé, hogy a kormány pénzügyi programját keresztülvihesse. (Helyeslés a jobb­oldalon.­) A következő szónok Propper Sándor. Helyteleníti, hogy a kormány néhány nap alatt akarja megszavaztatni a szanálási javasla­tokat. Az ellenzék kötelességét teljesíti, amikor a javaslatok ellen állást foglal. Nincs szükség a külföldi kölcsönre. Ha a földbirtokállományt, a kereskedelmi és ipari vagyonokat, továbbá a banktőkéket megadóztatnák, a 250 millió arany­koronánál nagyobb összeget lehetett volna össze­hozni. A földadó megállapítása nem igazságos. Kifogásolja a lakások felszabadítását. Ezt meg­előzőleg kellő mennyiségű lakásról kellett volna gondoskodni. Új választások kiírását kívánja az általános titkos választójog alapján. A kor­mány iránt bizalmatlan. A javaslatokat nem fogadja el. Szeder Ferenc az idő előrehaladottságára való tekintettel kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Hír hozzájárul. Ezután Rubinek István és Vargha Sándor, a mentelmi bizottság előadói beterjesztik a men­telmi bizottság jelentését, mely szerint Nagy Ernőt és Propper Sándort, akik többszöri elnöki rendreutasítás dacára is tovább zajongtak, to­vábbá Kiss Menyértet, aki az elnöki felszólí­tásnak nem engedelmeskedett, utasítsák a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére. A Ház így határoz: Az elnök ezután napirendi indítványt tesz. Legközelebbi ülés holnap reggel 7 órakor. Az ülés háromnegyed 12 óra után ért véget. Befejeződtek a magyar-román tárgyalások. Bukarest, április 15. A magyar-román tár­gyalások befejeződtek. A tárgyalások folyamán tizenkét szerződést és jegyzőkönyvet írtak alá. Ezek a megállapodások az elintézetlen pénz­ügyi kérdések és egyéb ügyek likvidálására, illetve szabályozására vonatkoznak. Ezen tár­gyalásokon a két állam kereskedelmi egyez­ményt is kötött egymással, amely normális állapotokat fog teremteni a magyar-román érintkezésben. .Nincs garancia arra, hogy sohasem lesz háború.* Moszkva, április 15. Trockij meggyógyulása után beszédet mondott a külpolitikai helyzetről. Hangoztatta a vörös hadsereg anyagi és erkölcsi erejét, szervezettségét és harci készségét főleg a besszarábiai kérdéssel kapcsolban. Nincsen garancia arra — mondotta Trockij —, hogy sohasem lesz háború. Romániának is van had­serege, nekünk is van, tehát ezek kell, hogy valamire szolgáljanak. A német birodalmi bank elnöke a szakértők javaslatáról. Pails, április 15. Az Echo de Paris beszél­getést közöl, amelyet berlini munkatársa Schachttal, a német birodalmi bank elnökével folytatott. A beszélgetés főként akörül forgott, hogy Németország milyen magatartást tanusít a szakértői bizottság állásfoglalása ügyében. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a pénz­ügyi kötelezettségről, így válaszolt: * — Én fölöttébb csodálkozom, hogy a szak­értők nem javasoltak Németország számára teljes, vagy legalább is néhány évre szóló moratóriumot. A szakértők nyilvánvalóan túl­becsülték a német birodalom teljesítőképességét. Arra a kérdésre, várjon Németország nagy­jában és egészében elfogadja-e a szakértők javaslatát, Schacht a következő kérdésekkel válaszolt: 1. Egyenjogusítják Németországot gazdasági téren a többi nemzettel? 2. Kiürítik a Ruhr­­vidéket az utosó emberig? 3. Leszállítják a józan ész követelményei szerint a rajnai meg­szálló csapatok létszámát? — Mi azt­ kívánjuk, — fejezte be szavait Schacht — hogy térjenek vissza ahhoz az álla­pothoz, amelyet a versaillesi békeszerződés megállapít. E feltétel teljesítése nélkül a biro­dalmi kormány véleményem szerint nem fo­­gadhatja el a szakértői javaslat végső követ­­keztetéseit.

Next