Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-18 / 91. szám
1 SZEGED _______________________1924 április 18. kontrol mellett juthatunk mi kölcsönhöz. Ezeknek a köröményeknek okát azután a felszólalók nagyon sok helyütt keresték, egyik rész helyesen megtalálta a külpolitikai helyzetben, azon nemzetközi viszonylatban, amelyek ma Európában általánosan uralkodnak, a másik rész természetesen mindenütt csak a kormány tehetetlenségét látta és nem vette észre, s nem is akarta észrevenni ezt a külpolitikai helyzetet. Mintha ez nem is léteznék, mindenütt csak a kormányt okolják és nem veszik figyelembe azokat a körülményeket, amelyekre az imént rámutattam. Én csak az objektiv kritikával akarok foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak az objektiv kritikára válaszol. — Azt hiszem nem lehet hivatásunk, hogy egymásnak veséjét vizsgáljuk, egymásnak intencióit bíráljuk és egymásnak becsületes intencióiban kételkedjünk. Végre is a magyar politikában legalábbis ezen a téren kell, hogy az elenzék és a kormánypárt között egy bizonyos érzésnek lehetősége fennmaradjon. Én tehát nem tartanám helyesnek, ha olyan hangok merülnének fel, amelyek akár az ellenzéknek, akár a kormánynak becsületes intencióiban kételkednének és nem lehet hivatásom sem, hogy ilyen kritkával szemben kifejtsem a magam álláspontját. Ahol objektív kritikával állok szemben, a magam nézetét meg kell mondanom és hivatkoznom kell azokra az okokra, amelyek egyik-másik cselekményt irányították, de ahol azt látom, hogy az objektív kritika mellett egészen más szándékok érvényesülnek és ahol azt látom, hogy mindenáron gyanúsítanak és az arra való törekvés vezet egyeseket, hogy hazafias meggyőződésünket kétségbe vonják, ott nézetem szerint megszűnt a nyilatkozás lehetősége (Igaz, ugyvan, jobbfelől) és ha nem szűnt is meg a nyilatkozattétel lehetősége, de a kormány egyszerűen tekintélyét adná fel, ha ilyen fajta kijelentésekre a maga részéről válaszolna. (Igaz, ugyvan, jobbfelől. A külpolitikai helyzet. ) Ami most már külpolitikai helyzetünket illeti, úgy legjobban fejezte ki azt az én meggyőződésem szerint gróf Apponyi Albert akkor, amikor azt mondta, hogy ő a mai helyzetet és eseményeket, valamint akciónk ezen gyümölcsét, a szanálási törvényjavaslatokat két erőforrás eredőinek tekinti. Az egyik a hatalmaknak az a törekvése, hogy Középeurópában új konszolidációt alakítsanak, hogy helyreállítsák a gazdasági és pénzügyi ellensúlyt és ezáltal a reparációk kérdésének fokozatos lélretolásával Európának újabb békét adjanak. Ezzel szemben áll azoknak a törekvése, akik nem tudván megfeledkezni a múltról, a maguk résziről egoisztikus törekvéseiket tovább folytatják és mindent elkövetnek, hogy Középeurópában a reparáció kérdését napirenden tartsák és ennek segélyével a helyzet szanálását lehetetlenné tegyék. Gróf Andrássy Gyula ezt úgy fejezte ki, hogy mi egy nagy bizalmatlansággal állunk szemben az egész vonalon és ezen bizalmatlanság következménye az az eredmény, amellyel önmaga részéről nincsen megelégedve. Én azt hiszem, hogy minden hazafias embernek kötelessége a mai körülmények között a nemzet előtt felfogását kifejteni ezekről a kérdésekről és mindenek előtt kötelessége ez a kormánynak akkor, amikor rá kell mutatnia arra, hogy tényleg kontrol nélkül nem tudunk és nem vagyunk képesek kölcsönt szerezni. Rossz tanácsadója 32 a nemzetnek, aki a külpolitikáról azt vallja, hogy a nemzet ma is azokon az utakon járhat, amelyeken azelőtt, akkor, amikor nagy hatalomnak volt részese. S azt, hogy ha némey képviselő urak olyan politikát folytatnak, mint mondjuk az a tönkrement magyar ember akinek nincs meg a lelkiva ° ísága ahhoz, hogy saját tönkrementét bevallja, aminek természe és következménye csak az lehet, hogy amikor az utolsó garasa is elfogyott, egy golyóval vessen véget életének, ezt megteheti az egyes ember, de egy nemzetet ilyen útra vezetni lelkiismertlenség. (Helyeslés jobbfelől) Nemcsak lelkiismeetlenség, hanem teljes félreismerése azon kötelességnek amellyel a kormány és a nemzetgyűlés a nemzettel szemben tartozik. Szó sincs róla, Magyarország nincs olyan körülmények között, mint volt a régi Magyarország. Ennek az országnak sok restrikciót kell önmagának szabni. A felhatalmazási javaslat folytán a nemzet bizonyos jogfosztással fog szembenállni. Az elkeseredés érzete ébredhetne fel a lelkemben. Azonban azt hiszem, hogy fel lehet emelkedni ebből a helyzetből, de csak akkor, ha képesek vagyunk más útra térni, ha képesek vagyunk egy becsületes munka útjára térve felismerni a reális viszonyokat és képesek vagyunk reá poliikát folytatni. Nagy kishitűség ezzel szemben állást foglalni, sőt igazat ad gróf Andrássy Gyulának abban, hogy önérzetünket és lelkiismereti függetlenségünket biztosítani kell. Ezt meg is tesszük, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni és kikerülni a súlyos viszonyokat, amelyek tekintetbe vételével irányítottuk politikánkat. Nem lehet könnyelmű poliikát folytatni és nem lehet illúziók miatt a nemzetet félrevezetni. Mikkel kellett megküzdeni a kormánynak, hogy a szanálási akció sikerre jusson? — összehasonlítások történtek itten Ausztriával, Bulgáriával és Németországgal. Ausztriával való összehasonlítás nagyon nehéz, mert Magyarország esélyei sokkal rosszabbak voltak e tekintetben, mint Ausztriáé. Mikor mi kimentünk, mindenekelőtt azzal az érveléssel állottunk szemben, hogy Magyarország gazdag nyerstermelő ország, más mint Ausztria. Mi képesek vagyunk önmagunkat ellátni, fizethetünk reparációt. Ha momentán kellemetlen helyzetben vagyunk is, keresztül fogunk ezen haladni és a tőlünk követelt jóvátételt megtudjuk fizetni. Ez a pénzügyi argumentum már igen sok nehézséget okozott, amikor méltányosságot kérünk. Még nagyobb nehézségek mutatkoztak politiai téren. Itt a legnagyobb bizalmatlansággal állottunk szemben, mert Magyarországot külföldön nemzetérzéstől vezetett államnak tekintették, ismerték Magyarország katonai és egyéb teljesítményét a háború idején és annak következményeként sokkal nagyobb bizalmatlanság támadt velünk szemben, mint Ausztriával szemben. Ezért természetesen más a politikai irány Magyarországgal szemben. Egyik nehézsége a kölcsönnek Franciaországnak az a félelme, hogy a magyar reparáció kérdésének ilyen, vagy olyan módon való elintézése prejudikációt jelenthetne a német kérdésben. Nem lehet ugyan Magyarország helyzetét a reparácó tekinetében azonosnak mondani a németekével, politikai szempontból féltek mégis az esetleges prejudikációtól. Ezelőtt egy évvel Magyarország a reparáció tekintetében igen nagy veszélyben volt. A reparációs kommisszió komolyan foglalkozott a reparáció összegének megállapításával és bizonyos, hogy ha akkor a reparációs kommisszió a végleges összeget vetette volna ki az országra, akkor ma nem a külföldi kölcsönnél és a szanálásnál tartanánk, hanem valószínűleg a reparációs összeg nemfizetésével kapcsolatos szankciók hatásait szenvednek, amelyeket a trianoni szerződés értelmében velünk szemben alkalmazhattak volna. Már pedig kétségtelen, ha kivetették volna a reparációs összeget, azt megfizetni nem lettünk volna képesek. (Zsilinszky: És Bulgária?) Bulgária helyzete egészen más. Bulgária először ugrott ki a szövetségesek közül a háborúból és meg tudott egyezni egy végleges összegben, ameyet éppen kiváltságos helyzeténél fogva megfizethető összegre tudott lealkudni. De ha nekünk sikerül megállapodnunk tízmillió évi összegben húsz évre, ami összesen 179 milliót jelent, nem lehet felhozni Bulgária példáját, amely noha kisebb állam, nem 200, hanem 550 milliót fizet. Akkor, amikor a jóvátételi bizottság a jóvátétel kérdésével foglalkozott, bizonyos határvagy hogy lemondtunk a trianoni szerződésben számunkra biztosított jogokról. Nemcsak, hogy nem mondtunk le, hanem érdekeinket igyekeztünk úgy, mint eddig is, megótni. — Andrássy Gyula azt mondja, hogy még ha sikerült is most a kérdéseket elintézni a kisínámtal, a jövőben épp ezért mindig rá leszünk utalva a kitánt&útra. A kölcsön elvéte és azok a bírásságos egyezségek, amelyekre rámutattam, helyzetüket semmksstre sem fogincidensek következtében majdnem háborúba sodródtunk. Minthogy a két jelenség között esetleg bizonyos összefüggés volt konstatálható, úgy látszott, hogy veszteni való időnk nincs, a reparáció kérdésében eddig követett politikánk nem volt folytatható, mert félő volt, hogy Magyarország terhére kirovandó összegnek igen magas megállapítása fog következni és be fognak következni a szankciók is, ha ezt nem teljesítjük. — Külpolitikai akciónkkal egyfelől elintéztük a jóvátétel kérdését húsz évre, másfelől szereztünk 250 millió aranykorona kölcsönt, nem mi vetettük fel a reparáció kérdését azáltal, hogy kölcsönt kértünk, hanem ellenkezőleg, mi tereltük a már felmerült reparációs kérdést a kölcsön irányába. Aki ismerte az akkori barátnélküli, súlyos nemzetközi helyzetei és aki egy súlyos középeurópai Ruhrpolitikától félt, annak más útja nem maradt volna hátra, és könnyelműség is lett volna meg nem indítani egy ilyen akciót. (Zsilinszky: Olaszország nem engedte volna a megszállást.) Bethlen István gróf: Politikai téren bizonyos tekintetben számíthatunk Olaszországra, a reparáció terén azonban Magyarországnak legnagyobb hitelezője éppen Olaszország. Neki tehát pénzügyi érdeke, hogy a jóvátételi összeget kivessék ránk. — Az a kérdés tehát, hogy ezt az akciót, amelyet a kényszerítő körülmények folytán indítottunk meg, helyesen vittük-e keresztül és nem adtuk-e fel a nemzet jogos önérzetét. — Andrássy Gyula gróf azzal vádol, hogy ezzel az akcióval megalázkodtunk, mert feladtuk önérzetünket és lelkiismeretünk függetlenségét. Ott kértünk, ahol nem lett volna szabad kérni. Arra hivatkoznak, hogy a jóvátételi bizottság első határozata kedvezőtlen volt reánk nézve és utána olyan időpont jött, amelyben az antanthatalmak utasították a magyar kormányt, hogy most már a kisantanttal tárgyaljon és intézze el az ügyét, ahogy tudja, mert különben a magyar ügyet nem fogják rendezhetni. Ez a beállítás nem felel meg a tényeknek, sőt homlokegyenest ellentétben áll velük. Soha ilyen felszólítást nem kaptunk. Ellenkezőleg, a hatalmak az első határozatban nemcsak a magyar ügy vereségét látták, hanem saját felfogásuk és akciójuk vereségét is. Nemcsak hogy nem hagyták abba a magyar ügy támogatását, hanem sokkal nagyobb erővel léptek fel érdekünkben. Amire Andrássy Gyula célzott, az egészen más volt. A nagyhatalmak azt mondták, hogy az akció nem vezethet végleges sikerre abban az esetben, ha a trianoni szerződéssel kapcsolatos és közöttünk fennálló differenciák és ütközőpontok valami módon elintézést nem nyernek. Ezekről a kérdésekről tárgyaltunk mi a kisantánttal Genfben, Londonban és Párisban. Mi tehát nem a kisantántnál kértünk és kunyeráltunk abból a célból, hogy kölcsönt kapjunk — a kölcsön kérdésében a kisantánt nem is direkte mivelünk tárgyal —, hanem a nagyhatalmak genfi képviselőivel. Továbbá tárgyaltunk a Népszövetséggel és mi a kisantánttal csak a létesítendő megegyezést tárgyaltuk. Ezeknek a tárgyalásoknak létjogosultsága pedig akkor is van, ha a kölcsönről nem lett volna szó és ezek a tárgyalások végeredményben egy kedvező atmoszférát teremtettek a szomszéd államokkal, amelyre mindnyájunknak szüksége van Közép-Európa gazdasági helyzetének biztosítására. (Helyeslős jobbra.) Különben azt is válaszolhatnám Andrássy vádjaival szemben, hogy forduljon az ellenzék másik oldalához, amely viszont eddig mindig azt vetette szememre, hogy ják ilyen irányban befolyásolni. Merem állítani, hogy a réginél jobb helyzetbe jutottunk, mert hiszen épp a legsúlyosabb kérdés: a reparáció húsz évre elintézést nyert. De elintéződtek azok a függő kérdések, amelyek közöttünk és a kisantánt között súrlódási élűiésül szolgáltak. Sokkal jobb a helyzet, mint akkor volna, ha el nem intéztük volna. Andrássy Gyula nem állíthatja azt komolyan, hogy a reparációk kérdését jobb lett volna elintézni másként, mint a kör- miért nem a felsántánthoz fordultam közvetlenül a kölcsön érdekében. Nem áll az, hogy önérzetünk és lelkiismeretünk függetlensége bárkivel szemben is csorbát szenvedett volna,