Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-26 / 96. szám

Ifi**vj«*4g­­. »lidöhiT»- i Dt*k Ferenc-nlca 2. (Föl jiiUírt tilíva lix efilben.) Télé­ig* tM&A.Szeged’ megjele­ Sit­etta kivételével minden nap, 8&es **ém ára 1200 ko­­;***. IDOfixetési áraki Egy MHfii helyben 25000, Buda- 3*tHm M vidéken 30000 km. ggyea száM ára 1200 korona. Hirdetési árak . Félhasábon 1 mm. 300, egy hasábon 900, másfél hasábon 900K.Szöveg­­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. V. évfolyam, Szeged, 1924 április 26, SZOMBAT. 96-ik szám. Tartozás. Méltó és igazságos cselekedet volt, minden elismerést megérdemlő, hogy a Pusztaszeri Árpád­ Egyesület Tömörkény halála hetedik év­fordulóján nem feledkezett meg halhatatlan ala­pítójáról és a nagy ember kis családjával együtt meglátogatta a szegedi földnek azt az áldott darabját, amely a Jegenyék alatt írójának mú­landó porait takarja. És jól beszélt az Egyesü­let lelkes tolmácsa, mikor megígérte, hogy tudni fogják kötelességüket az elköltözött Tömörkén­­­nyel szemben. Igaz, hogy hét esztendő után ez ígéret egy kissé mintha el is késett volna, nem a Pusztaszeri Árpád­ Egyesület kegyeletes tagjai részéről, sőt nem is az ígéret késett el, hanem elkésett mások, illetékesek, az egész hivatalos és választott Szeged részéről magának az ígé­retnek valóra váltása , hiszen hét hosszú esz­tendő után még mindig nincsen, még mindig hiányzik, még mindig várat magára méltó és igaz emléke Tömörkénynek — a nemes város részéről. Mert az talán még­sem úgy áll és azt talán mégis csak túlzás volna állítani, hogy ez a gazdag és négy város, a legnagyobb és leg­gazdagabb a Duna—Tisza közén, annyira nincstelen lenne, annyira elesett és nélkülöző, hogy ne lett volna eddig módjában valami for­mában megillető hódolatát, háláját leróni a leg­­külömbnek, a legigazabbnak, a legérdemesebb­nek, aki időtlen idők óta ennek a tiszaparti anyavárosnak tetői alatt és falai között élt, dol­gozott, lelkesült, álmodozott és alkotott, örökké­való mesterműveknek, minden időkkel bizton dacoló olyan alkotásoknak sorát, amelyek éppen a szegedi fekvénynek és szegedi népléleknek a talajából ered­ek és az írói nagyság legtisztább magasságába értek. Talán ez a Tömörkény István van olyan hi­­t­rességünk, mint a szögedi paprika, van olyan­­ nevezetességünk, mint a szögedi halászlé, talán­­ jelent annyit ennek a városnak, mint egy állam­­­­titkár és van olyan fontos tényező kulturális életünkben, mint egy főigazgató? Tisztelet, be­csület az élőknek, akiknek, ha magasra jutottak, mindig kijár a bandérium és a bankett, a meg­­süvegdés és a megvendég­lés, de talán a hal­hatatlanokkal szemben sem illenék feledékeny­nek és hálátlannak lenni akkor, amikor a kul­­turfölényt emlegetjük után- útfélen és a nemzeti géniuszt hangoztatjuk éjjel-nappal? Nem is éppen annyira Tömörkénynek van szüksége erre, akinek szelleme örödre senn van időt múló műveiben, aki a maga puritán lelké­vel nem volt barátja semmiféle vakparádénak és cicónak, de az idegen és a maradék előtt, meg önönmagunk előtt kell restelkednünk, ha ezt a hétesztendős mulasztást valahogyan méltó­­ módon és a lehetőség szerint hamarosan nem is reparáljuk. Szeged arról is híres, neves, hogy a­­ szobrok városa, amely a road a dicsőséges cigá­­­­nyának is monumentumot emelt és ime, Tömör­­i kénye még mindig emlék nélkül maradt, a sírján is korhadt fakereszt hirdeti el nem múló nevét. " Mi úgy tudjuk, hogy a magyar szobrászat ma igen gazdag értékes és érdemes tehetségekben, fiatalokban és rceglettekben, van közöttük nem egy szegedi, vagy szegedvidéki, sőt úgy tudjuk , pedig igen megbízható forrásból, ho­gy asztor János, a legmagyarabbok és teguvárób­'ázza'» T«e* leírián'°‘la» hogy ingyen t;" '­:rn,lí: «Hub * Tö ̋»Örkény-emlékmüvet, csak &­ anyat;0­ H“ jS2zf ’ b helyet is megjelölték illettóe*. “"ma u én^,ermeszetes»‘P » hulturphota kör­ Vé'ín:l* T,8*a ,elé Ud részére gór Vtak. Ámde eddig még caak a fogadkozásokról ;ar­­tanak azok, akiknek lelkén fekszik ez a szép és kedves, ez a kegyeletes szegedi ügy. Mikor mozdul meg, mikor buzdul fel már egyszer, végre valahára a nemes város vezető­je, a hivatalos Szeged is, mikor indulnak meg a város urai és tehetősei, mikor kezdődik a gyűjtés, az adakozás, az áldozatkészség, mikor mutatja meg például a tanya népe, a nemzet gerince, az uj középosztály, hogy köze van Tömörkényhez, hogy ez az ügy szívbeli ügye neki is ? Mikor lesz már ebből a fogadalomból is valóság, példa, tanító, felemelő, magunk megbecsülését hirdető?D------1---"- j---o/ Szombaton szavaznak a sztrájkoló nyomdászok, hogy megkezdjék-e a munkát. Budapest, április 25. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése.) Mint tegnapi számunkban közöl­tük, Bethlen István gróf a Lapkiadók Szindi­kátusának kérelmére közbelépett a nyomdász­­sztrájk ügyében és felkérte Walkó Lajos keres­kedelmi minisztert, hogy hívja össze a főnök­egyesület és a szakszervezet vezetőségét. Ez meg is történt, megállapodás azonban nem jött létre s a tárgyalásokat péntekre halasztot­ták. Meg is kezdődtek a tárgyalások és félig­­m­eddig megegyezés is jött létre, amelyet a szakszervezetek vezetősége ismét a bizalmi­testületnek terjesztett elő. A bizalmi testület azon­ban azt újólag elutasította. Ekkor a kormány megbízottja, Schilling miniszteri titkár figyel­meztette a bizalmi testületet a következményekre, mire a bizalmi testület ki­jelente­te, hogy haj­landó a szakszervezet tagjaira bízni a döntést, aminek következményekép szombaton a nyom­­dászszervezet minden egyes tagja le fog sza­vazni, hogy fel­vegyék-e a munkát, vagy sem. Munkatársunk érdeklődött a várható ered­ményről a főnökegyesületben és a szakszerve­zetben, azonban teljes tájékozatlanság uralko­dik, sőt olyan bizonytalan a helyzet, hogy a lapok esetleges vasárnapi megjelenésére mind­eddig semmiféle előkészületet nem tettek. Álta­lában úgy tűnik fel a helyzet, hogy a főnök­­egyesület és a szakszervezet között álló ellen­tétek mellett majdnem bizonyos, hogy a nyom­dászok a munkafelvétel ellen fognak szavazni. MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMWItMWIMMWMIMIMIMMIMMMMMMWM Hétfőn kezdődik a Jegybank részvényeinek jegyzése. Schandl államtitkár a Budapest, áprllis 25. Illetékes helyről szár­mazó értesülés szerint a Magyar Nemzeti Bank részvényeinek a jegyzése előreláthatólag f. évi évi április 28-án, hétfőn fog megkezdődni s a jegyzésre április 28-tól május 7-e közti idő fog rendelkezésre állani. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár a következő felvilágosítást adta a jegybank fel­állításával kapcsolatosan a gazdatársadalommal a legutóbb folyt tárgyalásokról: A gazdatársadalommal a Jegybank részvény­­jegyzése ügyében a napokban folytatott tárgya­lások teljes eredménnyel végződtek. A gazda­­társada­lm és a kormány közti tárgyalások során egy pillanatra sem merültek fel ellen­tétek, sőt a legutolsó tárgyaláson, amely tegnap­előtt folyt le a pénzügyminisztériumban, a gazdaszervezetek részéről elismerő nyilatkozatok gazdák részvételéről­ hangzottak el olyan irányban, hogy a kormány minden áron meg akarja könnyíteni a gazdáknak a részvényjegyzést. Teljesen alaptalan az a feltevés, hogy akár a mezőgazdák, akár más közgazdasági ágazat részvényjegyzése korlátozva volna. Anélkül, hogy a kormány korlátozta volna a gazdák részvényjegyzésének lehetőségét, gondoskodás történt arról, hogy a gazdák nagyon előnyös valutaelőleget kapjanak, amivel minden nehéz­ség elhárul a gazdák jegyzésének útjábó. Kilátás van arra, hogy a jegybank alaptőkéjét belföldi jegyzés útján sikerül fedezni és igy nem szorulunk a külföld érdeklődésére. Maga a kormány látná legszívesebben, ha a mezőgazdaság minél nagyobb mértékben venne részt a jegyzésben. Angol vagy amerikai pénzpiacon helyezik el a külföldi kölcsönt. Budapest, április 25. (Saját tudósítónk tele­­fon­jelentése.) Mint ismeretes, a magyar kor­mány már az első párisi és londoni tárgyalá­sok idején informálódott a 250 millió arany­korona kölcsönösszeg folyósítása iránt. Első­ 80ib-n angol támogatásra számítottak, sőt némi formában angol bankok már ajánlatot is tettek. Újabban azonban olyan hírek keltek szárnyra, hogy ez bizonyos nehézségekbe üt­közik. Munkatársunk ezirányban kérdést inté­zett dr. Kállay Tibor volt pénzügyminiszterhez, aki a következőket mondotta : — Mióta a pénzügyi tárcáról lemondottam, semmiféle befolyásom nincs a dolgok mene­tébe. ügy tudom, hogy Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter azért utazott a francia fő­városba, hogy előkészítse a kölcsön elhelyezését. Korányi ugyan azon a cím alatt utazott el, hogy Párisban bemutassa visszahívó­­ erejét és igy bucsulátogatásokat tegyen, de nem lehetetlen az sen», hogy Korányi Parisból Londonba fog vi­szni. K­ülön­ben egész bizonyosra veszem, hogy a kölcsönt a magyar kormány megkapja, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a legilletékesebb külföldi körök élénken óhajtják Magyarország talpraállítását. Ha Angliával nem járna sikerrel a dolog, akkor Amerikára kerül a sor, ahol egész bizonyos, hogy nem fognak elzárkózni. Kállay nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a kormány most már rövidesen óhajtja lebonyo­lítani az egész kölcsönakciót. Smith, a magyarországi főbiztos bizalommal nyilatkozik a kölcsönről. London, április 25. A Magyar Távirati Iroda londoni tudósítója beszélgetést folytatott J. Smith amerikai bankárral, aki a következő nyilatkozatot tette: tvuumu vuauqj.a lumucn UZieit és magánügyemet, előbb két napra Párisba onnan Genfen keresztül Budapestre megyek, ahol mindaddig szándékozom tartózkodni ami« támogatásomra szükség lesz. Nagyot? m­etisztrift reám nézve az önök bizalma és Kagyobb lelkesedéssel fogok hozzá a magyar* szanálás munkájához. Meg vagyok róla győződve hoev ! “««2!* szövetséginek erre vonatkozó terje Smi?RÜ e,gé8!*éRe8. ICTV* amely minden poli­­tikától mentes és a legkitűnőbb üzleti elveken épü fel. A magyar szanálási terv keresztül­vitelének, remélem, nagy hasznát fogja látni mind Magyarország, mind Európa. Az amerikai üzleti világ meg van győződve az európai álta­lános újjáépítés szükségeitől és ennek a fel­adatnak Magyarország újjáépítése fontos részét alkotja. Ismétlem, hogy a legjobb szándék és a­egkomolyabb becsvágy vezet abban, hogy Magyarországnak a legjobb tudásomhoz képest segítségére legyek. Az amerikai magyar adósság.­­ Bécs, április 25. Washingtonban Waj^losan híre jár, hogy a magyar követ Mellonnal foly-

Next