Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-29 / 98. szám
»»MMMrtttg Ét tautöbi*»* alá ütik Perracnte* 2. (Fö«ÉliskoUval nemben.) Telel* < MB. A .•tesed* mestelem éMM kivitelivel minden :tm, Styet «im Éra 1500 kotna, tuölitetifi Érák: Egy Mrafit helyben 25000, Bod*- i ttndiken 3000 tex. Egy sváHi ára 1500 keran«. f. Molmi. Szeged, 1924 április 29. KEDD. Hirdetési trak: Fiihasttxm 1 mm. 300, egy hasábon 800, másfél hasábon 900 K.Szövegkfszt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4001 kor. SzövegkSzd közlemények toronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. 98-ik szám. Tekintsük Ausztriát. Bocsánatot kérünk a tisztelt reakciótól és közvéleménytől, ha ez egyszer Ausztriára merünk hivatkozni. A háború előtt ugyanis a magyar vezérpolitikusok mindig Angliát szokták idézni és legalábbis hazaárulás számba ment vola az olyan állítás, hogy még Ausztriától is tanulhatunk valamit. Mióta pedig Ausztria köztársaság lett és meglehetősen vörösre színeződött, még a hazaárulásnál is rosszabb destrukció számba mehet az Ausztriára való hivatkozás. Hogy tehát a destrukció vádjával ne illethessenek bennünket, Ausztriának nem valami vörös tekintélyét idézzük, hanem Seypel kancellárt, aki véletlenül katolikus pap és bizonyára a legszigorúbb kurzusfelfogás szerint is megüti a konstruktív államférfim tulajdonságoknak a mértékét. A múlt hét elején az osztrák állami tisztviselők, akik anyagilag hasonlíthatatlanul sokkal előnyösebb helyzetben vannak a mieinknél, nagyon erősen mozgolódtak végleges fizetésrendezésük érdekében. A kormány erre sürgősen elkészítette a fizetésrendezés tervezetét és maga a kancellár vállalta a feladatot, hogy a tervezetet az osztrák KANSz vezetőemberei előtt ismertesse. Beszédében arra hivatkozott elsősorban, hogy a közönség hangulata a hivatalnoki elemmel szemben javulóban van és így most érkezett el a lélektani pillanat a tisztviselői javadalmazások végleges szabályozására. A polgári középosztály ugyanis néhány esztendőn keresztül nem nagyon szerette a tisztviselőket, akik az összeomlás után a vörös világ bekövetkeztének reményében kissé túl heves iramban igyekeztek a szocialista szakszervezetekben elhelyezkedni. Viszont a szocialisták nem akarták a tisztviselőknek elfelejteni, hogy éppen olyan iramban hagyták el az ő táborukat, mikor keresztényszocialista vezetés alatt a polgári blokk jutott többségre. Emellett az elszakított területek menekültjeivel együtt hitetlenül felszaporodott a tisztviselők létszáma, akik tényleges munkát nem végeztek és csak tehertétel gyanánt nehezedtek a lerongyolt kis ország költségvetésére. Ezek voltak a tisztviselők népszerűtlenségének előzményei. Jött azonban a szanálás, melynek keretében a osztrák kormány kötelezettséget vállalt százezer fölösleges tisztviselőnek elküldésére. A kancellár adatai szerint hatvanötezren részint nyugdíjazás útján, részint végkielégítéssel, részint pedig más foglalkozásokban való elhelyezkedéssel már el is hagyták az állami szolgálatot. És íme, csoda történt. Abba az arányban, amint a fölös tisztviselők eltávoztak, javult a közigazgatás és kzdett megváltozni a közönség hangulata a tisztviseők irányában Polgáriak és szocialisták egyaránt belátták, hogy a negmardók nem ingyenélők, hanem az állam gézerének nélkülözhetetlen kezelői. Szinte az az érzés kezdett látra kapni, hogy a több esztendős nélkülözéssel a megmaradt tisztviselők táplálták azt a nem éppen épületes ide-oda ingadozást, melyet a zavaros időkben mutattak. Ez a mostani osztrák tisztviselői fizetésrendezésnek az erkölcsi alapja. Maga a fizetésrendezés igen érdekes alapokon nyugszik, amelyek megérdemlik, hogy a nálunk várható rendezés előtt a mi intéző köreink is figyelmükre méltassák. A fizetés egy Eé8fi és az összes mellékes tételek, drágaság, családi, élelmezési és egyéb pótlékok meg £ 2.3nne anA utódtenntzriók nagyobb szükségleteit egy ugynevezett cisíádi, betegség» és haalálozás esetére 82óló biztosítással hono », melynek fele költségét az ^dam viseli. A fizetési osztályok között helyreállíták a békebeli különbségeket. Meg fognak szűnni azok a morális ostoroso pások, melyeket a hivatalvezetőnek, akinek a vállán az egész felelősség nyugszik, érezni kell, mikor látja, hogy a beosztott tisztviselőt tíz százalékos fizetési differencia választja el tőle. Az egyetemet végzett, felelősséggel dolgozó tisztviselő, aki békében tizenötször annyit kapott, mint a kezelő, vagy az irodát kiseprő szolga, nem fog elkedvetlenedni olyan tünetek láttára, hogy az utóbbiak javadalmazása az övének felét vagy háromnegyed részét éri el. Az új rendezés a javadalmazást a munka értékéhez és minőségéhez méri. Mindenkit érdeme szerint: ez az a szociális osztó igazságnak az elve. A kancellár szavai szerint ezzel kiirtják az államból a bolsevizmus utolsó csökevényét, amely a kisebbik támogatásának hazug jelszavára való hivatkozással devalválta a szellemi munka értékét. Kétségtelen, hogy nagyon sok igazság van ezekben a fejtegetésekben és nagyon sok helyes elv a tisztviselői reformjavaslatban. Ugyanerre a pontra nekünk is el kell jutnunk. Kettős előfeltétele azonban a létszámapasztás végrehajtása és a korona stabilizálódása. Ha ez megtörtént, akkor érjük el azt a boldog állapotot, mint a lesajnált Ausztria, hogy a közönség rokonszenvének megnyilatkozása mellett gondoskodhatunk az állam szempontjából nélkülözhetetlen tisztviselői kar helyzetének végleges rendezéséről. Nincs kilátás arra, hogy a fővárosi lapok pár héten belül megjelenjenek. Budapest, április 28. (Tudósítónk telefonjelenése) Mint ismeretes, a nyomdászsztrájk ügyében szombaton maga a munkásság döntött — 2703 szavazattal 230 ellenében a sztrájk mellett. Az eredmény következménye volt aztán, hogy a belügyminiszter betiltotta az összes lapok megjelenését. Megdőlt tehát minden lehetőség a tárgyalásokra és kilátás sincs a sztrájk megszűnésére. Munkatársunk a főnökegyesület körében érdeklődött az ügy állásáról, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy a helyzet teljesen változatlan, nem történt szombat óta semmi, újabb tárgyalások nem voltak és előreláthatólag nem is lesznek a közeljövőben. A főnökegyesület már a tárgyalások folyamán a legvégsőkig elment, tovább menni nem hajlandó és nem is tud. Arra a kérdésre, hogy váljon remélhető a kormány részéről a további intervenció, azt felelték, hogy arról természetesen nem tudnak. A főnökegyesület nem zárkózik el a további tárgyalások elől, de a kezdeményező lépést megtenni nem hajlandó, erről egyáltalán nem lehet szó. Szó esett arról, hogy nem volna-e lehetséges, hogy a lapok valamilyen formában megjelenhessenek. Némelyek azt hangoztatták, hogy „sárga” nyomdamunkásokkal, valamint művezetőkkel és fiatalabb nyomdafőnökökkel kellene előállítani egy olyan lapot, melynek első két oldala mindegyik iránynak megfelelő volna és az illető lapok redakcióiban állítanák elő, a többi oldalak pedig bizonyos universális formában volnának előállítandók. Ez a terv azonban hétfőn, a késő esti órákban megdőlt. A kormánnyal folytatott tárgyalásai folyamán a főnökegyesület ugyanis abban állapodott meg, hogy Magyar Sajtó helyett a Reggeli Hírek megjelenésében vesz részt, illetőleg a lapkiadók szindikátusa átveszi a Reggeli Hírek szerkesztését és annak megjelenéséről a továbbiakig gondoskodik. Általában a helyzet nagyon elmérgesedett és nincs kilátás arra, hogy a lapok pár héten belül megjelenhessenek. Ezek a pesszimisztikus hírek azonban nem zárják ki hogy bármely pillanatban meglepetés történjék és esetleg kiegyezés jöjjön létre. A szociáldemokraták össze akarják hivatni a nemzetgyűlést. Budapest, április 28. (Tudósítónk telefonjelentése.) A legújabb információk zerint a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlés összehívása érdekében akciót indított s az összehíváshoz szükséges 30 aláírás megszerzésén fáradozik. Az aláírások közül 25-öt maga a szociáldemokrata párt szolgáltat. Rassay Károly és Szilágyi Lajos, akikhez kérdést intéztek ebben az ügyben, kijelentették, hogy a nemzetgyűlés összehívásához nem járulnak hozzá. Az akció résztvevői, főleg a szociáldemokraták és a fajvédők úgy tudják, hogy e héten már összehívják a Házat. Okot szolgáltatott az akcióra a fővárosi lapok betiltása. A miniszterelnök beszámolója: Bethlen István gróf miniszterelnök május hó 11-én tartja beszámolóját Hódmezővásárhelyen, mely alkalommal a kormány több tagja és a képviselők közül számosan elkísérik. A magyar-román egyezményeké Budapest, április 28. Magyarország és Románia között az elmúlt év november 19-én megkezdett és közvetlenül húsvét előtt lezárt tárgyalások eredményéről illetékes helyen a következőkben tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát: Az április 16-án megtartott záróülés alkalmával 12 egyezményt írt alá a magyar kormány részéről Sbodianer Adolf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és a román kormány részéről Fiodor Miklós, a román külügyminisztérium vezértitkára. Az egyezmények a következők: 1. A kiadatásról, amely megegyezik a közönséges bűntett esetekről kiadott szabályokkal. 2. A polgári jogsegély-esetekről, amely a hágai polgári jogsegélyről szóló egyezményen alapul. 3. A bírósági iratok, telekkönyvek, anyakönyvek kölcsönös kicseréléséről. 4. A födadókataszter kölcsönös kicseréléséről. 5. A Gőzthu alapítványt érdeklő egyes kérdésekről. Ez a megállapodás ideiglenes jelentőségű, amennyiben az alapítványi intéző bizottság számára megfelelőbb kezelést bizonytanak arra az időre, amíg ebben a kérdésben valamennyi érdekelt utódállam bevonásával végleges megállapodás jöhet létre. 6. A természetbeni visszatérítés, illetőleg a trianoni szerződés 168. §-a értelmében a magyar kormány köteles Romániának természetben visszaszolgáltatni a Romániából háború alatt elvitt Magyarország területén a béke [UNK] szerződés aláírásának napján feltalálható és felismerhető dolgokat. Az erre vonatkozó megegyezésnél célszerűnek mutatkozott általányt összegben megegyezni is pedig 640,000 arany lejben, amelynek ellenében a magyar kormány mozdonyokat fog szállítani Romániának. 7. A betytek felszabadítása és a régi osztrák, ,.g m.gy.r to0ntb.n létesítet * SgAe’ arae,*ekre vonatkozólag bizriaZÁCiG? e8ywn*ny is jött létre. & A biztosító társaságok ügye. Magyar biztosító társulatok ügyleteiket szabad választással a román kormány által megjelölt hét biztosító intézetre ruházhatják át. Egyébként a többi államok biztosító intézeteivel azonos elbánásban részesül-