Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1924-05-01 / 100. szám
SSItSil&rtg ét StodMiVkil igMk Perencnlca L (F6* !f «1 Móléval nemben.) TeleM lV RJI.heged* maitele- 11« kttfO «vitelével minden ?». Ssrn »kmk» 1500 ko.tm. Rienzeléal Iraki Edgtupn helyben 2500C, Soda- TtrVieni* vidéken 30000 bet. V. évfolyam. iagis« szám ára 1500 leróna Hirdetési árak t Pelhaskboo I mm. 300, eD hasábon 000, másfél hasábon 900 K.Szilvere közt 23 száalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegkóxd közlemények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. Szeged, 1924 május 1, CSÜTÖRTÖK. 100-ik szám. A nyomdászsztrájk ügyében közeledés nem történt. Budapest, április 30. A nyomdászsztrájk ügyében nem állt be változás. Közöltük, hogy Pakets József nemzetgyűlési képviselő és Lázár Miklós szerkesztő, az újságírók egyesülete nevében közbenjárást kért a miniszterelnöktől, aki ezt meg is ígérte, de mint most kitűnt, csak arra az esetre, ha valamelyik fél, akár a főnökök, akár a sztrájkoló munkások megbízottjai hozzáfordulnak. Minthogy azonban ez nem történt meg, mindkét fél elzárkózása folytán egyeztető tárgyalásnak semmi eredménye sem lenne. Talán még péntekig megváltozik a helyzet. A lerongyolt város. A nyári nagy melegektől még messze vagyunk, ellenkezőleg az egek csatornái napról-napra ontják a vizet, mégis a szegedi újságok tele vannak panaszokká; a vízhiány miatt. A vizi vezeték csapjai a földszinten még csak adnak vizet, de az emeletek lassan kim kénytelenek lesznek a fürdés és vízivás fényűzéséről leszokni. [ Szakértői magyarázatok szerint vagy az a vízréteg van kiadóban, amely a város ártézi kutainak többségénél a vizet szolgáltatja, vagy pedig a vízvezetéki csövek romlottak meg, töredeztek el és a talaj nyeli el annak a víznek nagy részét, melyet vízdíj formájában a közönség tartozik megfizetni. A gáz- és villanyvezetékről szintén tudjuk, hogy nincsen valami ideális állapotban. A lakásokban a gáz halványan pislákol, a villany váltakozva fellobog és elsötétedik, a ravasz szegedi talaj pedig a víz mellett nyeli a gázt is, a villanyáram egy része pedig elkóborol oda, ahol nincsen semmi keresnivalója. Ha pedig visszaemlékezünk arra, hogy a béke utolsó esztendőiben milyen szépen volt esténkint világítva a város és ma végigbotorkálunk a sö ét utcákon, ahol a távolban csillog egy-egy lámpásnak a sötétségen átszüremkedő fénye, akkor látjuk csak igazán, hogy a közvilágítás tekintésében hova jutottunk. Az utcákon a villamos sínek mentén olyan gödrök tátonganak, hogy a közlekedési alkalmatosságnak minősített konflisok akadályversenyeket rendezhetnének, ha egyáltalán versenyezni tudnának. Az egy-két kövezés, amit a múlt esztendőben végrehajtottak, meg se kottyan az utcák és terek rettenetesen elhanyagolt állapota mellett. A horribilisen felsőtéri útadó mellett telik majd a tanyai utak kijavítására, de maholnap a tanyaiak nem tudnak bejönni a körtöltésen belül a város belterületi útjainak állapota miatt. Ha végigmegyünk a Tisza partján, melynek forgalmát a trianoni béke halálra ítélte, a felsőkereskedelmi iskola előtt egy mély gödör ásítozik, a pénzügyigazgatóségtól lefelé a Stefánia liget irányában pedig a rakpart a geológiai sülyedésnek a legszebb jeleit mutatja. A süledés már több esztendős, teásokéra meg fogjuk érni a gödör kiásásának a jubileumát is, de még mindig nincs tisztázva a kérdés, hogy az állam vagy a város tartozik-e a sülyedés ellen az óvóintézkedéseket megtenni és a gödröt betömni. Egy trasszal odébb a kulturpalotán mutatkoznak igen szép repedések. Tavaly a régiségtárban — szerencsére a reggeli órákban — egész vakolat- és maltertömeg zuhant le, betörve a tárlókat. Az emeleten deformálódik az ablakok, valószínűleg a sülyedés következtében. Tudnivaló, hogy a városnak ez időszerint legnagyobb kulturális és anyagi értéke van ebben az alapos vizsgálatra nagyon rászoruló kulissza-palotában elhelyezve. A magánházakat nem javítják. A háziurak tudják, hogy miért. Állítólag mai jövedelmük a folyó kiadások fedezésére sem elegendő, nemhogy tatarozásra telnek belőle. Vannak közegészségügyi szempontból veszedelmes lakások, vannak házak, meleket az összedülés vészérdekre fenyeget, a rendőrség mégsem tudja belőlük kiköltöztetni a lakókat, egyszerűen mert nincsen szabad lakás. A középületek állapota sem közelíti meg az ideális mértéket. A közkórház belsejéről nem beszélünk, de a külsejéről fogalmat alkothat, aki a rókusi templomra néző oldalfalát megtekinti. Ha pedig idegen jön a városba és a rókusi állomásról, különösen annak étterméről, váróterméről, vagy jegypénztár csarnokáról meríti az első benyomást és utána végigzötyögteti magát a sugárútnak a gázgyárig terjedő szakaszán, annak vajmi nehéz lesz első impresszióinak a hatása atól szabadulni Ugyanilyen tapasztalatok sorakoznak egymás után az egész vonalon. A körtöltés körül a kivágott erdőöv, a nagykőr után az árnyas fák helyén ásítozó sivárság emlékeztet a fairtás vandalizmusára, amely senkinek se használódó a nyári por tengerét szabadította rá a városra. A Tiszán egymásután sorakoznak a regatták, melyek kisszámú klikkek nyári szórakozását biztosítják, de megszűnnek a nagyközönségnek szánt fürdők, a közegészségügynek nagyobb dicsőségére. A városi gőzfürdőről azt mondják, hogy hanyatlóban van. A sétaterek, amelyeken naiv emberek néhány esztendeje még köpőcsészéket akartak elhelyezni, jó ha egyáltalán még megvannak és ha nem építik be őket. Mert egyik furcsasága Szeged városának, hogy évek óta minden építkezés szünetel, hogy a körúton belül több az üres, mint a beépítetlen telek, de ha egy építkezésnek a terve felmerül, akkor feltétlenül bizonyos, hogy valamelyik teret akarják vele elpusztítani. Néhány esztendő előtt, de már a háború és forradalmak után, Szegeden járó idegenek szavaiból megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy a városon nem látszanak meg a háborús lerongyolódottság nyomai, mint az ország többi városain. Alapos a gyanúnk, hogy ezt ma már aligha lehetne Szegedről mondani. Lerongyolódtunk mi is alaposan, mert nem tudtuk az idejében való foltozásnak a titkát elsajátítani. Tatarozás, kövezés, csatornázás, világítás, rakpartjavításra hatványozott összeget emésztenének meg. És mégsem lehet e terhek elől kitérnünk, különösen ha a városnak földjében egy aranyparitásos jövedelmet biztosító vagyontárgy van a kezében. Nemcsak az országos, hanem a helyi szanálást is meg kell kezdenünk, ha nem akarunk lecsúszni arról a pozícióról, melyre az árvíz utáni Szeged hatóságának előrelátásából, az állam segítségével és polgárainak áldozatkészségével fel tudott emelkedni. A főbiztos fogadásának készületei. Budapest, április 30. J. Smith, a Magyarországra kiküldött pénzügyi főbiztos áütörtökön reggel érkezik meg Budapestre. Illetékes tényezők részéről minden előkészület megtörtént, hogy a főbiztos munkáját amennyire csak lehet, megkönnyítsék. A főbiztos hivatala a pénzügyminisztérium épületében lesz, ahol erre a célra megfelelően átalakították és berendezték azokat a helyiségeket, amelyek eddig részben Vargha Imre pénzügyi államtitkár rendelkezésére állottak, részben pedig használatlanok voltak. A főbiztos hivatala mintegy 10 helyiséget foglal el. Közvetlen megérkezése után a Duna palotában száll meg, később azonban valamelyik magánpalotában rendeznek be számára lakosztályt. Szó van arról, hogy erre a célra a Várban bérelnek megfelelő helyiséget, ebben a kérdésben azonban még nem történt döntés, mert megvárják, amíg a főbiztos maga határoz ebben az ügyben. Kállay Tibor a frankrendszerre való áttérésről. Budapest, április 30. A Morgenzeitung szerdai száma érdekes vezércikket közöl Kállay Tibor volt pénzügyminiszter tollából. A cikk általános szemlét tart az európai pénzviszonyok felett és arra a konklúzióra jut, hogy a legcélszerűbb lenne a magyar, valamint az egész európai gazdasági életre nézve, ha a frankrendszerre térnénk át. Rámutat arra, hogy már a múlt század közepe táján felmerült a gondolat hogy a latin érmeunióba belépjünk és azóta is számos állam foglalkozott ezzel a kérdéssel. Kétségtelen, hogy az egyforma érték alatt nagymértékben hozzájárult volna az internacionális kereskedelmi élet megkönnyítéséhez. A régi kettős monarchiában az aranykoronarendszernek megvolt a maga gazdasági tervezete is alapja, mert hiszen a régi monarchia ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szempontból elég zárt egység volt. Azonban a mostani viszonyok között Ausztria és Magyarország is sokkal abban rá van utalva a külállamokkal való érintkezésre. Azt fejtegeti végül, hogy a közös alapra való áttérés gondolata, egész Európa gazdasági életét tekintve, éppen a jelen időpontban a legaktuálisabb, legalkalmasabb volna az áttérés, most, midőn Európa államainak legnagyobb része kénytelen pénzügyi viszonyait reorganizálni. Későbbi időpontban, amikor az egyes államok pénzügyi helyzete többé-kevésbé stabilizálódik, már nehezebben menne a kérdés megoldása. A nemzetgyűlés pénteki ülése. A nemzetgyűlést, mint jelentettük, 31 ellenzéki képviselő péntek délelőtt 11 órára összehívatta. Az ülés napirendjén a Ház összehívásának megindokolása és a további teendők megbeszélése szerepel. Az eddigi tervezet szerint az ellenzéki szónokok napirend előtti felszólalásban akarják a Ház összehívását megindokolni. Valószínüleg Peidl Gyula és Szilágyi Lajos szólalnak fel, majd pedig a napirendi vita során Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és még egy szélsőbaloldali képvisielő, esetleg egy Kossuthpárti is A pénteki ülésen legfőképpen a lapbetiltásról lesz szó. Vihart jósolnak, de a kormánypárton, amely csütörtöki vacsoráján beszéli meg az eseményeket, bizonyosra veszik a Ház további elnapolását. a Nemzeti Bank részvényeinek jegyzése, Budapest, április 30 A MOT jelenti: A Magyar Nemzeti Bank részvényjegyzésével kapcsolatban érdeklődtünk azoknál a pénzintézeteknél, amelyeknél az új bank részvényeit jegyezni lehet. A második jegyzési napon az eredményről számszerű kimutatást a pénzintézetek még rendelkezésre bocsátani nem tudják, mert hiszen legfeljebb a saját intézetnél történt jegyzéseket ismerik. A legnagyobb érdeklődés tapasztalható azonban mindenütt a jegyzéssel szemben és különösen nagy forgalom volt e tekintetben a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank helyiségeiben, ahol már az első üzleti órákban is jelentékeny összeget kitevő jegyzés történt. Amint előrelátható volt, a devizaközpont a valuta és devizakészletek beszerzésénél bizonyos könnyítéssel járult hozzá a jegyzés előmozdításához. Hasonlókép érdeklődtünk a jegyintézet elnökénél is a jegyzés eredményére nézve, a jegyintézetnek azonban még mindig nem áll módjában még csak hozzávetőleges összesítést se előkészíteni, mert a jelentések a vidéki pénzintézetekől nem érkeztek be. Általános a vélemény, hogy a jegyzés eredménye a kezást felül fogja múlni