Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-01 / 100. szám

SSItSil&rtg ét StodMiVk­­il i­gMk Perenc­nlca L (F6* !f «1 Móléval nemben.) Tele­­­M lV­ RJI.h­eged* maitele- 11« kttfO «vitelével minden ?». Ssrn »km­k» 1500 ko­­.tm. Rienzeléal Iraki Ed­gtupn helyben 2500C, Soda- TtrVien­i* vidéken 30000 bet. V. évfolyam. iagis« szám ára 1500 leróna Hirdetési árak t Pelhaskboo I mm. 300, eD hasábon 000, másfél hasábon 900 K.Szilvere közt 23 száalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegkóxd­ közlemé­nyek soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. Szeged, 1924 május 1, CSÜTÖRTÖK. 100-ik szám. A nyomdászsztrájk ügyében közeledés nem történt. Budapest, április 30. A nyomdászsztrájk ügyében nem áll­­t be változás. Közöltük, hogy Pakets József nemzetgyűlési képviselő és Lázár Miklós szerkesztő, az újságírók egyesülete ne­vében közbenjárást kért a miniszterelnöktől, aki ezt meg is ígérte, de mint most kitűnt, csak arra az esetre, ha valamelyik fél, akár a főnökök, akár a sztrájkoló munkások megbí­zottjai hozzáfordulnak. Minthogy azonban ez nem történt meg, mindkét fél elzárkózása folytán egyeztető tárgyalásnak semmi eredménye sem lenne. Talán még péntekig megváltozik a helyzet. A lerongyolt város. A nyári nagy melegektől még messze vagyunk,­­ ellenkezőleg az egek csatornái napról-napra ontják a vizet, mégis a szegedi újságok tele­­ vannak panaszokká; a vízhiány miatt. A viz­­i vezeték csapjai a földszinten még csak adnak­­ vizet, de az emeletek lassan kim kénytelenek­­ lesznek a fürdés és vízivás fényűzéséről leszokni. [ Szakértői magyarázatok szerint vagy az a víz­réteg van kiadóban, amely a város ártézi kutainak többségénél a vizet szolgáltatja, vagy pedig a vízvezetéki csövek romlottak meg, töre­deztek el és a talaj nyeli el annak a víznek nagy részét, melyet vízdíj formájában a közönség tartozik megfizetni. A gáz- és villanyvezetékről szintén tudjuk, hogy nincsen valami ideális állapotban. A laká­sokban a gáz halványan pislákol, a villany vál­takozva fellobog és elsötétedik, a ravasz szegedi talaj pedig a víz mellett nyeli a gázt is, a vil­lanyáram egy része pedig elkóborol oda, ahol nincsen semmi keresnivalója. Ha pedig vissza­emlékezünk arra, hogy a béke utolsó esztendői­ben milyen szépen volt esténkint világítva a város és ma végigbotorkálunk a sö ét utcákon, ahol a távolban csillog egy-egy lámpásnak a sötétségen átszüremkedő fénye, akkor látjuk csak igazán, hogy a közvilágítás tekintésében hova jutottunk. Az utcákon a villamos sínek mentén olyan gödrök tátonganak, hogy a közlekedési alkal­matosságnak minősített konflisok akadályverse­nyeket rendezhetnének, ha egyáltalán verse­nyezni tudnának. Az egy-két kövezés, amit a múlt esztendőben végrehajtottak, meg se kot­­­tyan az utcák és terek rettenetesen elhanyagolt állapota mellett. A horribilisen felsőtéri útadó mellett telik majd a tanyai utak kijavítására, de maholnap a tanyaiak nem tudnak bejönni a körtöltésen belül a város belterületi útjainak állapota miatt. Ha végigmegyünk a Tisza partján, melynek forgalmát a trianoni béke halálra ítélte, a felső­kereskedelmi iskola előtt egy mély gödör ásíto­­zik, a pénzü­gyigazgatóségtól lefelé a Stefánia liget irányában pedig a rakpart a geológiai sülyedésnek a legszebb jeleit mutatja. A sü­le­dés már több esztendős, t­eásokéra meg fog­juk érni a gödör kiásásának a jubileumát is, de még mindig nincs tisztázva a kérdés, hogy az állam vagy a város tartozik-e a sülyedés ellen az óvóintézkedéseket megtenni és a­ gödröt betömni. Egy trasszal odébb a kulturpalotán mutatkoznak igen szép repedések. Tavaly a régiségtárban — szerencsére a reggeli órákban — egész vakolat- és maltertömeg zuhant le, betörve a tárlókat. Az emeleten deformálódik az ablakok,­­ valószínűleg a sülyedés követ­keztében. Tudnivaló, hogy a városnak ez idő­­szerint legnagyobb kulturális és anyagi értéke van ebben az alapos vizsgálatra nagyon rászo­ruló kulissza-palotában elhelyez­ve. A magánházakat nem javítják. A háziurak tudják, hogy miért. Állítólag mai jövedelmük a folyó kiadások fedezésére sem elegendő, nem­hogy tatarozásra telnek belőle. Vannak köz­egészségügyi szempontból veszedelmes lakások, vannak házak, me­leket az összedülés vészér­dek­re fenyeget, a rendőrség még­sem tudja belőlük kiköltöztetni a lakókat, egyszerűen mert nincsen szabad lakás. A középületek állapota sem közelíti meg az ideális mértéket. A köz­kórház belsejéről nem beszélünk, de a külsejé­ről fogalmat alkothat, aki a rókusi templomra néző oldalfalát megtekinti. Ha pedig idegen jön a városba és a rókusi állomásról, különösen annak étterméről, váróterméről, vagy jegypénz­tár csarnokáról meríti az első benyomást és utána végigzötyögteti magát a sugárútnak a gázgyárig terjedő szakaszán, annak vajmi nehéz lesz első impresszióinak a hatása atól szabadulni Ugyanilyen tapasztalatok sorakoznak egymás után az egész vonalon. A körtöltés körül a ki­vágott erdőöv, a nagykőr után az árnyas fák helyén ásítozó sivárság emlékeztet a fairtás vandalizmusára, amely senkinek se használódó a nyári por tengerét szabadította rá a városra. A Tiszán egymásután sorakoznak a regatták, melyek kisszámú klikkek nyári szórakozását biztosítják, de megszűnnek a nagyközönségnek szánt fürdők, a közegészségügynek nagyobb dicsőségére. A városi gőzfürdőről azt mondják, hogy hanyatlóban van. A sétaterek, amelyeken naiv emberek néhány esztendeje még köpő­csészéket akartak elhelyezni, jó ha egyáltalán még megvannak és ha nem építik be őket. Mert egyik furcsasága Szeged városának, hogy évek óta minden építkezés szünetel, hogy a körúton belül több az üres, mint a beépítetlen telek, de ha egy építkezésnek a terve felmerül, akkor feltétlenül bizonyos, hogy valamelyik te­ret akarják vele elpusztítani. Néhány esztendő előtt, de már a háború és forradalmak után, Szegeden járó idegenek sza­vaiból megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy a városon nem látszanak meg a háborús le­rongyoló­dottság nyomai, mint az ország többi városain. Alapos a gyanúnk, hogy ezt ma már aligha lehetne Szegedről­­ mondani. Lerongyo­lódtunk mi is alaposan, mert nem tudtuk az idejében való foltozásnak a titkát elsajátítani. Tatarozás, kövezés, csatornázás, világítás, rak­­partjavítás­ra hatványozott összeget emészte­nének meg. És mégsem lehet e terhek elől ki­térnünk, különösen ha a városnak földjében egy aranyparitásos jövedelmet biztosító vagyon­tárgy van a kezében. Nemcsak az országos, hanem a helyi szanálást is meg kell kezdenünk, ha nem akarunk lecsúszni arról a pozícióról, melyre az árvíz utáni Szeged hatóságának előre­látásából, az állam segítségével és polgárainak áldozatkészségével fel tudott emelkedni. A főbiztos fogadásának készületei. Budapest, április 30. J. Smith, a Magyar­­országra kiküldött pénzügyi főbiztos áütörtö­kön reggel érkezik meg Budapestre. Illetékes tényezők részéről minden előkészület megtör­tént, hogy a főbiztos munkáját amennyire csak lehet, megkönnyítsék. A főbiztos hivatala a pénzügyminisztérium épületében lesz, ahol erre a célra megfelelően átalakították és berendez­ték azokat a helyiségeket, amelyek eddig rész­ben Vargha Imre pénzügyi államtitkár rendel­kezésére állottak, részben pedig használatlanok volta­k. A fő­biztos hivatala mintegy 10 helyisé­get foglal el. Közvetlen megérkezése után a Duna­ palotában száll meg, később azonban valamelyik magánpalotában rendeznek be szá­mára lakosztályt. Szó van arról, hogy erre a célra a Várban bérelnek megfelelő helyiséget, ebben a kérdésben azonban még nem történt döntés, mert megvárják, amíg a főbiztos maga határoz ebben az ügyben. Kállay Tibor a frank­rendszerre való áttérésről. Budapest, április 30. A Morgenzeitung szer­dai száma érdekes vezércikket közöl Kállay Tibor volt pénzügyminiszter tollából. A cikk általános szemlét tart az európai pénzviszonyok felett és arra a konklúzióra jut, hogy a leg­célszerűbb lenne a magyar, valamint az egész európai gazdasági életre nézve, ha a frank­­rendszerre térnénk át. Rámutat arra, hogy már a múlt század közepe táján felmerült a gon­dolat hogy a latin érmeunióba belépjünk és azóta is számos állam foglalkozott ezzel a kér­­­­déssel. Kétségtelen, hogy az egyforma érték alatt nagymértékben hozzájárult volna az inter­­nacionális kereskedelmi élet megkönnyítéséhez. A régi kettős monarchiában az aranykorona­­rendszernek megvolt a maga gazdasági ter­vezete is alapja, mert hiszen a régi monarchia ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szem­pontból elég zárt egység volt. Azonban a mos­tani viszonyok között Ausztria és Magyarország is sokkal abban rá van utalva a külállamok­­kal való érintkezésre. Azt fejtegeti végül, hogy a közös alapra való áttérés gondolata, egész Európa gazdasági életét tekintve, éppen a jelen időpontban a legaktuálisabb, legalkalmasabb volna az áttérés, most, midőn Európa államai­nak legnagyobb része kénytelen pénzügyi vi­szonyait reorganizálni. Későbbi időpontban, amikor az egyes államok pénzügyi helyzete többé-kevésbé stabilizálódik, már nehezebben menne a kérdés megoldása. A nemzetgyűlés pénteki ülése. A nemzetgyűlést, mint jelentettük, 31 ellenzéki képviselő péntek délelőtt 11 órára összehívatta. Az ülés napirendjén a Ház összehívásának megindokolása és a további teendők meg­beszélése szerepel. Az eddigi tervezet szerint az ellenzéki szónokok napirend előtti felszólalás­ban akarják a Ház összehívását megindokolni. Valószínüleg Peidl Gyula és Szilágyi Lajos szólalnak fel, majd pedig a napirendi vita so­rán Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és még egy szélsőbaloldali képvisi­elő, esetleg egy Kossuth­­párti is A pénteki ülésen legfőképpen a lap­betiltásról lesz szó. Vihart jósolnak, de a kor­mánypárton, amely csütörtöki vacsoráján be­­széli meg az eseményeket, bizonyosra veszik a Ház további elnapolását. a Nemzeti Bank részvényeinek jegyzése, Budapest, április 30 A MOT jelenti: A Magyar Nemzeti Bank részvényjegyzésével kapcsolatban érdeklődtünk azoknál a pénzintézeteknél, ame­lyeknél az új bank részvényeit jegyezni lehet. A második jegyzési napon az eredményről szám­szerű kimutatást a pénzintézetek még rendel­kezésre bocsátani nem tudják, mert hiszen leg­feljebb a saját intézetnél történt jegyzéseket ismerik. A legnagyobb érdeklődés tapasztalható azonban mindenütt a jegyzéssel szemben és különösen nagy forgalom volt e tekintetben a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank helyiségei­ben, ahol már az első üzleti órákban is jelen­tékeny összeget kitevő jegyzés történt. Amint előrelátható volt, a devizaközpont a valuta és devizakészletek beszerzésénél bizonyos könnyí­téssel járult hozzá a jegyzés előmozdításához. Hasonlókép érdeklődtünk a jegyintézet elnö­kénél is a jegyzés eredményére nézve, a jegy­intézetnek azonban még mindig nem áll módjában még csak hozzávetőleges összesítést se előkészíteni, mert a jelentések a vidéki pénz­­intézetekől nem érkeztek be. Általános a­ vélemény, hogy a jegyzés eredménye a kezást felül fogja múlni

Next