Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-01 / 100. szám

2 SZEGED 1924 május 1, Rendelet a lakásbér* rendezéséről. Egy aranykorona tizenhatezer papírkoronának felel meg a lakbér­fizetésnél. A hivatalos lap szerdai száma közli a kor­mánynak 3. 333/1924. M. E. számú rendeletét a lakásügy ideiglenes rendezéséről. A rendelet első része a szabad rendelkezési és szabad bérbeadási jogról intézkedik. A má­sodik rész a lakásügyi közigazgatásnak a bérletváltozásra vonatkozó eljárását szabályozza. A harmadik rész a lakásügyi közigazgatás ellátására hivatott hatóságok szervezetét tár­gyalja. A negyedik rész intézkedik a lakbérek meg­állapításáról és pedig a következőképen : Alapbár és asadéksa bér. A tulajdonos szabad rendelkezése alá nem eső épületekben vagy épületrészekben levő lakások és egyéb helyiségek bérét az 1924. évi május hó 1. napjától kezdődőleg az állam­­háztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. törvénycikk 2. §-ához tartozó a) mellékletben részletezett intézkedéseknek a lakásbérek fokozatos felszabadítására vonat­kozó rendelkezései szabályozzák. Szabályozzák pedig annak kiemelésével, hogy a törvény ren­delkezései értelmében a bérek, a szabad rendel­kezési jog teljes helyreállításáig, más megálla­podás hiányában az 1917. évi november hó 1. napján érvényesen kikötve volt évi tiszta bér aranyértékének 56­ ° frán felül nem emelked­hetnek. E törvény alkalmazásában alapbérnek, amely­nek alapján az esedékes bér kiszámítandó, azt az aranykoronaértékűnek tekintett összeget kell venni, amely megfelel: 1. Az 1917. évi november hó 1. napján ér­vényesen kikötve volt évi tiszta bér egy bér­­negyedre eső részének, ha a lakás vagy egyéb helyiség ebben az időben bérbe volt adva; vagy 2. az illető helyen (városrészben) hasonló lakásért vagy egyéb helyiségért az 1917. évi november hó 1. napján általában fizetett évi tiszta bér egy bérnegyedére eső részének, ha a lakás abban az időben nem volt bérbeadva, vagy bérbeadva volt ugyan, de az érte kikötött bérösszeg aránytalanul több vagy kevesebb volt annál, amit az illető helyen (városrészben) hasonló lakásért vagy egyéb helyiségért abban az időben általában fizettek. Az esedékes bér az alapbérnek százalékszerűen megállapított hányada után papírkoronában fize­tendő összeg. Ennek kiszámításánál ugyanazt az átszámítási kulcsot kell alkalmazni, amelyet a pénzügyminiszter az egyenesadó-tartozások fizetése céljára arra a hónapra megállapít, amely hónapban a bérlő az esedékes bért tényleg megfizeti. Az alapbér aranykorona értékű hányadának megfelelő esedékes bért a bérlő más megálla­podás hiányában a bérnegyed ötödik napjáig bezárólag köteles megfizetni Az 1924. május 1. napján esedékes bért azonban a bérlő má­jus hó 15. napjáig fizetheti Albérletbe adott lakások és lakásrészek bérének megállapítása. Az albérletbe adott lakásrészek (szobák) bé­rét akár a jelenlegi, akár az új bérlővel szem­ben nem lehet magasabb összegben megállapí­tani annál az összegnél, amely az albérletbeadó által az egész lakásért fizetett tiszta bérből és annak járulékaiból és pótlékaiból aránylagosan az albérletbe adott lakásrészre (szobára) esik. Az arány kiszámításánál a mellékhelyiségek (előszoba, konyha, fürdőszoba stb.) számításba nem vehetők. A konyhának vagy fürdőszobának kizárólagos vagy közös használatra albérbeadása esetében az albérleti összeg nem lehet magasabb a la­kás egy szobája után követelhető albérleti ös­­­szeg felénél. Ha a lakásrész bú­­rozottan adatott albérletbe, bútorhasználat címén az albérletbe adott lakás­részre eső bérösszegnek soo százalékát lehet felszámítani. Nagyobb utcai vagy különös kényelemmel vagy fényűzéssel berendezett szobák után az albérbeadó az első bekezdés szerint követelhető albérleti összeghez, illetőleg a bútorhasználati díjhoz még 20—50 százalékot számíthat fel. Ha a takarítást és kiszolgálást az albérletbe­adó végzi, ezen a címen egynegyedét számít­hatja fel annak az összegnek, amit a háztartási alkalmazottaknak általában fizetnek. A világításért, fűtésért, mosásért az albérbe­adó külön díjazást követelhet, amely az e szol­gáltatások teljesítésével rendszerint felmerülő kiadásait aránytalanul meg nem haladhatja. Ha a lakásrész több személynek adatott al­bérletbe, vagy azt többen használják, az albér­­beadó a második és a további albérlő után személyenként úgy a bútorhasználati díjnak, mint a takarításért és kiszolgálásért követelhető összegnek 20 —30 százalékát számíthatja fel. Ezek a szabályok egész lakás albérletbe adása esetében is megfelelően alkalmazandók. Ha a nyári lakásban igénybevétel útján el­helyezett egyén a lakást vagy részét nyaralásra albérletbe adja, a tulajdonos (bérbeadó) tőle a jogszerűen járó béren felül az albérleti összeg 80 százalékáig terjedhető részesedést követelhet. Vita esetében bármelyik fél kérelmire a bíró­ság határoz. A közüzemi költségeket (vízszolgáltatás, csatornázás, szemétfuvarozás, kéményseprés, pöcegödör tisztítása stb.) a ház­tulajdonos köteles viselni, azaz befizetni, de ezeket a költségeket a bérlők kötelesek neki az esedékes bérrel együtt megtéríteni, még­pedig a bérfizetés elmulasztásának esetére meg­állapított jogkövetkezmények terhe alatt. A köz­üzemi költségek összege Budapesten az alap­bér 3 százaléka aranykorona értékben, olyan vidéki városokban pedig, ahol csak vízvezeték van, az alapbér 4 százaléka; azokban a vidéki városokban, ahol vízvezeték és csatornázás is van, az alapbér 5 százaléka. A kincstári haszonrészesedés májusra a lakásoknál 1,75 százaléka az arany­ban számított lakásbérnek s ezt is az esedékes bérrel együtt kötel­es megfizetni a bérlő. Házmesterpénz: A bérházakban a bérlők házmesterpénz címén az esedékes bér összegének 2*/t-ot kötelesek megfizetni. Ha valamely bérházban nagy bért fizető bolthelyiség vagy hivatal van, a ház­mesterpénzt a bérlő kérelmére megfelelően mér­sékelni lehet. A kapunyitásért, tekintet nélkül a ki- vagy bebocsátott egyének számára, éjfél előtti órák­ban 500 koronát, éjfél után pedig 1000 koro­nát kell fizetni. Éjjeli foglalkozásúak éjfél után is 500 koronát fizetnek. Szemétgyűjtésért és kihordásért a bérlők egy szoba után havi 1000 koronát, minden további szoba után 500 koronát kötelesek fizetni. A karbantartási és helyraigazítási munkálatokat akkor sem követelhetik a lakók a háztu­ajdonostól, ha a munkálatok a lakás használhatósága végett szükségesek, kivéve azokat a javítási munkálatokat, amelyek föld­ben, falon elhelyezett vízvezetéki, csatorná­zási vagy egyéb berendezések­­ szerkezetében, vagy épület állagában a bérlő hibáján kívül váltak szükségessé. Az üzletek májusi bére az arany alapbér 18 százaléka. Ehhez járul a közüzemi díj és a kincstári haszonrészesedés fejében a tisztabér után 2­5 százalék. A rende­letből már közöltük, hogy a kisiparosok és kis­kereskedők helyiségeit — ha azokban üzlet és lakás együtt van s a lakás a lényegesen na­gyobb rész — lakásoknak kell tekinteni bér­fizetés szempontjából, ugyanígy a kizárólagos dohányárudákat és a mozgóképszínházak he­lyiségeit, ha a dohányárusításra 1915 január 1. után, mozgóképszínházra a helyiségbérlő 1920 január 1. után kapott engedélyt. A tulajdonos bérbeadó május 5-ig köteles közölni a lakás, vagy üzletbérlővel az alapbért. A bérlő 8 nap alatt köteles nyilatkozni, hogy a bért elfogadja-e, vagy nem. 16.000 korona egy aranykorona. Ugyancsak a hivatalos lap szerdai száma közöl a lakásügy szabályozásával kapcsolatos Május. Elindultam, hogy megkeressem a tavaszt, a májusi hangulatot. Valamikor régen -­ határozottan még a múlt században — az időjárás alkalmaz­kodott a kalendáriumhoz s a tankönyvírók nem voltak kénytelenek szégyenkezni, mert azt hirdették, hogy József-napra megérkeznek a fecskék. Ha valami forgalmi akadály folytán nem jöttek volna meg, azért bámultuk a levegőt, lestük a jöttüket, a gyermek lángoló fantáziájával talán láttuk is őket.­­ Ott vannak még nagyon messzire, csak apró porszemek, de már ők azok. A mai gyerek egészen más, az képes levelet írni az ellenzéki képviselő bácsinak, hogy inter­pelláljanak „némely tanügyi félrevezetés“ tárgyában, az emberekbe kapaszkodva bele, mivel az égiek elérhetetlenek. A kalendárium régen elvesztette a természettel v­aló összhangját, a tavaszt nem ismerjük, legfeljebb apunk márciusban, vagy áprilisban néhány napot, azután csak összevisszaság a­zaszt, a májusi hangulatot. Langyos e]szavakat, amikor orgonaerdő az egész város, fehér fürtök hajlanak ki az utcára a kerítésen át, a tulipánznak százféle színe van s kerti ablakok miatt ajráznm ^beszél be a leányszobába. Május elsejét ébren vártuk meg, ezt az éjszakát bűn lett volna átaludni A házakra már felhelyezték a salugátereket, kívülről cigány játszotta a Standhent s tudomásul adta az egész utcának, hogy csak egy kis lány van a világon. A délvidéki kis városban, a sváblegények május­fával tisztelték meg a plébános urat, hosszú volt a pózna, amolyan szerényebb templom magasságú, a hegyében színes kendők, pántlikák közt üveg borok, meg gyümölcsök, főleg sok narancs. Virátfakasztó május legelső reggelén Szokás, hogy a leánynak lámáim a legény. Beaggatja virággal, amit maga szedett , a tetejébe szúr egy mézeskalács-szivet, így mondta annak idején a vers, mert hogy kaptak fát a lányok is, csakhogy ez már szinte végzetes vallomás volt, évődő faggatásokkal, nyo­mozásokkal, titkolózással járt, habár a leány ott leste is az ablak függönye mögül az éjszakai műveletet. Délután az apácák miniatűr kis fehér templomá­ban, meg körülötte volt az egész város, akkor kezdődtek a májusi ájtatosságok, ahol mindent szabad kérni az Istenanyától és minden vágy tel­jesül, ha tiszta szívből érkezik. Május valami olyan csodálatos lelki felszaba­dulást, fellélegzést jelentett, hogy komor arcok redői kisimultak a hallatára, megtört fényű szemek felcsillantak s a boszniai hadjárat öreg harcosai, akik a város kertjében töltötték nyugdíjéveiket, megint taktusosan kezdtek járni s előzékenyen kínálgatták egymást tubákkal.­­Az agg harcosok majdnem kivétel nélkül csak kapitányok voltak s az egyetlen ezredesre olyan áhítattal tekintettek fel, mint bálványára a hindu. A mi gyereksze­münkben a kapitányi rang volt az elérhető leg­nagyobb, a kapitányok korát túlélni már illetlenség­­számba ment, ellenben az ezredes az rejtély, ter­mészeti tünemény, sehogy sem tudtuk meg­magyarázni.) A szocialisták délután kivonultak az erdőbe, Oszuszky nyomdász úr német kuplékat énekelt és felköszöntötte a főnök urat, aki söröshordót veretett csapra. Másnap már május másodika volt, a vármegyére hírek érkeztek némely agrárszocialis taizü mozgoló­dásokról, de a falvak, ahonnan a hírek jöttek, mindig csak magyarok voltak, többnyire telepesek kincstári földön. ... Hát ezekkel a visszafutó emlékekkel mentem most is keresni a májust, kétségtelenül azért más­felé és másokban, mert magamban nem tudtam megtalálni. A bejelentőhivatalban semmit sem tudtak a tavaszról. — Szegedre még nem érkezett meg. Hová való ? — Délről szokott jönni. — Nézzen be uraságod a napokban, majd addig érdeklődünk Röszkén. Az is lehetséges, hogy hiányos volt a vízuma s valahol visszatartották. — Esetleg a vámhivatalban! — szólt közbe egy finánc. De a megfelelő birság lerovása után szabadon engedik. A gyerekjátszóhelyen szomorúan támaszkodott a fának egy kis fiú, lehetett ötéves. — örülsz-e a májusnak? — Nem én, bácsi. _ Hát nem szép az? — Attól függ, hogy apukám hányszorosát kapja a tavaly júliusi fizetésének. Mert az áprilisi tizen­nyolc százaléka fiatal. Aggastyán állt elém. — Úíram, elhelyezhetne a szerkesztőségben. — Mit tud, bácsi? — Van egy specialitásom. Én vagyok az a bi­zonyos legöregebb ember, aki nem emlékszik hasonlóra. Értsen meg jól, a memóriám hibátlan, de például nem emlékszem ilyen piszkos tavaszra, ekkora drágaságra, ennyi nyugtalan vérű emberre. Én bejárnék a szerkesztőségbe, helyet foglalnék

Next