Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

Ml Bírt* Perurt-ntcl t (PA­­IttlMwUral nemben.­ Te)e­ i M­IMS. A,inted* megjele­­m­tett» felvitelivel mindé» np, ■arai uíki fen ISOO ke- 1HX HlOfl­etéel iraki Ea Mean helyben 30000, Bude­­l­ti Vidéken 30000 fen. Egy— «ám ára 2000 toron« V. évfolyam. Szeged, 1924 junius 1, VASÁRNAP. Hirdetik­ irak­i Fatsuiboo 1 mm. 400, egy hasábon K, difiéi hasábon 1300. Szőre. közt 2S százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 0000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kos. 125-ik szám. Benes tanácskozása Seypel osztrák kancellárral, - ----- országgal kötött megegyezést beszélték meg. További tárgyát alkotta a beszélgetésnek a nemzetek tanácsának közvetlen küszöbön álló genfi ülése, amelyen a cseh külügyminiszter tudvalévően, mint a nemzetek szövetsége taná­csának tagja fog működni és amelyen az osztrák kérdés a tanácskozásnak fontos tárgya lesz. A cseh külügyminiszter a kora délutáni órákban utazott tovább Prágába. Bécs, május 31. Dr. Benes cseh külügy­miniszter feleségének és dr. Massatik szövet­ségi­­ tanácsosnak kíséretében ma reggel Olasz­országból Prágába utaztában Bécsbe érkezett, ahol Seypel szövetségi kancellárral dr. Grün­­berger külügyminiszter jelenlétében hosszabb tanácskozást folytatott. A tanácskozás során elsősorban az aktuáis politikai kérdéseket és a Benes részéről Olasz­ --------------—.................................. A rádió. Megbántanánk vele az olvasót, ha magyarz­­nánk neki, mi az a rádió. Nem a szaksze magyarázatra gondolunk, mert annak itt helye, se ideje és nem volna értelme sem. Ez ember közül, akinek telefonja van, kilencszá­nyolcvan nincs tisztában a telefon működését — a nem* működésével már inkább , és kilen­százhetven nem is gondolkozott rajta soha, levegővel is így vagyunk, meg a vízzel­­ pedig egyik nélkül se tudnánk élni. A rádió­val is így leszünk akkor is, mikor az a gazda­gok játékszeréből mindenkinek életműszeres lesz, a boltosnak csakúgy, mint a számad gulyásnak, a tudósnak éppen úgy, mint a to­ronyőrnek. Addig is azonban mindenki tud ról annyit, hogy ez a legnagyobb találmányok koz tartozik, amelyeket a technika által elkényezte­tett modern emberiség megért s talán valak­éppen olyan határjelzőnek fogják tekinteni a emberiség történetében, amilyennek mi tekint­jük most a könyvnyomtatást. (Aminek a jelen­tőségét az bizonyítja legjobban, hogy Magyar­országon sajtótörvénnyel szeretnék visszacsi­nálni, ha már arra a kale­faktor Gutenbergn nem tehetjük rá a kezünket, hogy törnék szedő­gépbe legalább a csontjait . Nem akarjuk túlbecsülni a rádió jelentőségét és egy pillanatra se hisszük azt, hogy ez hozza meg az örök békét, amiről az olyan hóbortos filozófusok álmodtak és álmodnak, mint Karl Immánuel és Macdonald. Már csak azért se hisszük, hogy ezzel propagandát ne csináljunk a rádió ellen azon temperamentumos honfitár­saink közt, akik külön-külön is okosabb embe­rek, mint a nevezett két úr együttvéve. De azt mégis csak el kell ismerni a ma még csak pá­lyáiban levő s máris óriás találmányról, hogy olyan híd, amelyen közelebb jutnak egymáshoz a föld nemzetei, olyan új állomása a kultúrá­nak, amely mégis csak szebb lehetőségek felé visz, mint a máméi csata s olyan hatalmas eszköz lehet a világ demokratizálásában, amely első­sorban a kis népeknek legnagyobb érdeke, amilyen talán még a könyvnyomtatás se volt Minden minősítése megvan arra, hogy kultúr­­ország, amilyen mi vagyunk és demokratikus ország, aminek nemzetünk nagyjai állandóan hirdetnek bennünket a külföldön, a legnagyobb örömmel nyisson előtte kaput és adjon neki polgárjogot, azzal a szabadsággal, hogy ott te­lepedjen le, ahol akar és azzal a kívánsággal, hogy mentül több helyen telepedjen le. Majdnem bizonyosra lehet azonban venni, hogy ebből a lelkes fogadtatásból és nagy sza­badságból nem lesz semmi. Ha már ki nem tilthatjuk hazánk levegőjéből az elektromos hul­lámokat mert arra a destukció bűnei miatt nincs elég erőnk, legalább megfegyelmezzük ̋ kel. Gondoskodunk » számukn egy négy internáló táborról, amely« úgy hiynek hogy IISLhe s onnan cak renden Megyelet mes­ en rándulhatnak ki a magán leintő állo­­másokra, amelyek »lntón 11 monopoliumbo. Vannak emclve. Sióval zárja valaki, amely az óráig «^Jj*** szél, meg a füleket is, amelyek mivől az or­szágban hallgatni fogják a megrends­úlyozott csodát. Ez most már majdnem hinnyM, mert miután félhivatalos előadások és k???üniké!1 hónapokon keresztül előkészítették rá a közönséget, hogy a rádió terén is r­inálunk kell a legna­gyobb rendnek lenni, most már­­ illetékes hely­ről­ is kinyilatkoztatják, hogy a rádió mono­­polizálása a legfontosabb állami érdekek közé tartozik. Az államnak kötelessége szellemi és anyagi tekintetben is megvédeni a nemzeti ér­deket. Szellemileg úgy, hogy ne juthasson be közhírül minden rádiójelentés, hanem csak az nyerjen publicitást, amely egy megbízható mo­­­­nopólium- bérlő cenzori rostáján keresztül ment, anyagilag pedig úgy, hogy ne áraszthassák el­­ a magyar közönséget selejtes idegen gyártmányú készülékek, hanem megint csak egy megbízható monopolizált cég patent gyártmányai. Világos, hogy itt nem a rádió a fő, hanem a monopólium, amelynek már az elnyerőjét is név szerint emlegetik a réveteg sajtó­hírek. Mert hiszen azt a naiv mesét, hogy a rádióval pont Magyarországon lehetne forradalmit csinálni, rém a félkommunista Németországban, vagy a szocialistáktól kormányzott Franciaországban és Angliában, ezt nem hiszi el senki, legkevésbé természetesen az a nagy tömeg­pszichológus, aki kitalálta. A silány gyártmányok meséje nem kevésbé naiv, hiszen a silány gyártmányokat éppen a monopólium szokta teremni és a sza­bad verseny elsöpörni. Az is nyilvánvaló, hogy mindennek a felismerése hiábavaló, mert a mo­nopóliumot igenis meg fogják csinálni a rádióra, mint ahogy megcsinálnák, ha ki tudnák találni a módját, a levegőre és a napfényre is s csak megbízható embereket engednének lélekzeni és a napvilágon járni.______w__„„„ M .ku«, i a napvilágon járni. eeMMeeeeeeeeeeeeeMMMMMMMMMMMWMMMMMMAMMMMMMMAaM Jugoszlávia szlovénjei a legszélesebb körű autonómiát akarják. Belgrád, május 31. Az ellenzéki pártok proklamációi közül legutolsónak ma jelent meg a szlovén néppárt kiáltványa. Az összes kiált­ványok közül ez a legélesebb hangú. A párt meállapítja benne, hogy a szlovének és a hor­­vátok egy országban egyesültek a szerbekkel, azon­ban azzal a gondolattal, hogy az új országban megőrizhetik összes nemzeti jogaikat és javaikat, továbbá abban a gondolatban, hogy az új államban individualizálódhatnak, mint öncélú és szabad nép. Ennek biztosítására jött létre a korfui­­ deklaráció és a genfi paktum, amelyet Sándor király akkori régens is szankcionált. Ezeket az egyezményeket Pastes nem tartotta be. Az al­kotmányban kimondották egy nemzetnek a hegemóniáját a másik kettő fölött. A szkupstinában lejátszódott legutóbbi eseménye­ket és a válság megoldását a kiáltvány forra­dalmi csínynek nevezi. Végül kijelenti, hogy egyedül a legszélesebb autonómia biztosíthatja „ *-------•—----- -* __________________— Nem érdeklődnek a kormánypárti képviselők a vámtarifajavaslat iránt. Alig tudtak jegyzőt fogni a szombati üléshez. Budapest, május 31. A nemzetgyűlés ülése szombaton a rendes időben nem kezdődhetett mert egyetlen jegyző sem jelent meg. Zsitvay Ti­bor alelnök ismételten meg akarta nyitni az ülést de jegyző nem jelentkezett, végre kijelentette,­ hogy ha öt perc múlva sem mutatkozik jegyző akkor előterjesztést tesz a Háznak, hogy az ös­­­szes pártok hozzájárulásával ad hoc válasszanak jegyzőt. Szükségesnek tartja az összes pártok hoz­zájárulását, mert ez ügyre még nem volt prece­dens Öt perc szünet alatt megjelent végre Forgách Miklós jegyző, mire az elnök háromnegyed órai késéssel az ülést megnyitotta. Az elnöki előterjesztések után az interpellációs könyvet és indítványt olvasták fel. Almássy László személyes ügye. Ezután az elnök jelenti, hogy Almássy László napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. Almássy László kéri a Ház figyelmét arra való tekintettel, hogy csak a legritkább esetben szokta személyes kérdésben a nemzetgyűlés idejét igénybe venni. Most azonban reflektál a Jutaipari Rész­vénytársaságnál elkövetett visszaélésekkel kapcso­latban személyéről forgalomba került hírekre. Csak most ért haza külföldről és most értesült ezekről a híresztelésekről. Elmondta, hogy a leg­utóbbi dán interparlamentáris konferencia alkal­mával Szterényi József báró azt a tervet adta elő, hogy egy nagyobb tőkével rendelkező vállalatot szeretne összehozni a textilipar fejlesztése céljá­ból. Majd azt kérdezte, hogy hajlandó volna-e igazgatósági tagságot vállalni. Ő erre azt mon­dotta, hogy hajlandó. Három-négy nap múlva meghívták a társaság közgyűlésére, amely mintegy tíz percig tartott Ezen a közgyűlésen részt vett, de később senki semmiféle ülésre nem hívta, senkivel nem érintkezett az új alakulat tagjai kö­zül, nem kérték fel semmire sem. Szóval teljesen passzív szerepet töltött be és természetszerűleg semmi igazgatósági tiszteletdíjat,­ vagy jutalékot nem vett fel soha. Most, hogy külföldi útjáról visszatért és tudja a dolgok állását, a Juta Rész­vénytársaság visszaéléseit, természetesen levonja a következtetést és lemondott igazgatósági tag­ságáról Nem kér maga ellen összeférhetetlen­ségi eljárást, de ha bárki is kívánja, aláveti ma­gát. Már csak azért sem szükséges maga ellen megindíttatni az összeférhetetlenségi eljárást, mert hiszen a nemzetgyűlés ismeri ebben a tekintetben az ő felfogását, akkor, amikor a kormánypárt annak ügyvezető alelnökévé megválasztotta, le­mondott a Ház alelnöki állásáról, jóllehet, semmi­féle szabály sem mondja ki, hogy a két állás összeférhetetlen. A Ház helyesléssel vette tudo­másul Almássy László bejelentését. A vámtarifajavaslat Ezután folytatják a vámtarifáról szóló törvény­­javaslat tárgyalását Elsőnek Temesváry Imre egységespárti képviselő szólal fel a javaslathoz. Sok kifogás hangzott el a vámtarifajavaslattal szemben, de ha tekintetbe vesszük, hogy a javaslat közel négy évi munka eredménye, akkor meg lehetünk győződve arról hogy alapos megfontolás szüleménye minden egyes étel és annak minden egyes megállapítása az ország érdekében áll. Kifogásolták­­ aormand - i textilágakkal szemben alkalmazott magas vám­ételeket. Erre nézve megjegyzi, hogy a háború óta a textilipar nagyon fejlődött, az ország óriási ádozatokkal teremtette meg ezt az ipart hogy a hazai nyerstermékeket itthon dolgozhassák le. Ennek következtében már kereskedelmi mérlegünk­ktivitásának csökkentése céljából is fontos, hogy textilipart védelmezzük. Kéri a javaslat elfogy­­ását. Gömbös Gyula azzal kezdi a beszédét, hogy­­en csekély érdeklődés mutatkozik a vámtarifa ánt, majd azt fejtegeti, hogy a magyar iparnak a alkán felé kell terjeszkedni és ezért maga ss­­ükségesnek tartja az ipar védelmét. Éppen ezért

Next