Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

1924 junius 1. SZEQBD ség, amiért nem régen a tanács ellen adta le szavazatát. — Nem is állította és nem is állítja azt senki — mondottuk —, hogy a tisztviselők ha­tározott utasítást kaptak az „igen“-nel való szavazásra, azonban az alárendeltségi viszony érzete akaratlanul is presszióképen hat. — Lehet —, mondotta elgondolkozva a pol­gármester. — Majd Wimmer Fülöp vádjáról beszélt, amely szerint autokrata módon intézi a város ügyeit. — Engem megválasztottak polgármesterré és azért választottak meg, hogy vezessem a város ügyeit, így tehát jogosan vagyok autokrata, amíg betöltöm ezt az állást, jogosan kívánom, hogy a dolgok úgy folyjanak, ahogyan én aka­rom, ahogyan én tartom jónak. Másképen állna a kérdés, ha bolondságokba hajszolta volna a várost az én autokratizmusom, de — legalább is én úgy gondolom — eddig még nem kö­vettem el bolondságokat a város rovására. — A gázgyár ügye — fejezte be a polgár­­mester a beszélgetést —, egészen világos. Ha nem sikerül megfelelő egyezséget elérni, mi bi­zony tovább folytatjuk a pert jogaink teljes ér­vényesítéséért, de előbb megkíséreljük azt az egyezséget. Junius 30-ig 15 ezer állami tisztviselőt bocsátanak el. Budapest, május 31. A kormány hozzálátott a fölösleges állami tisztviselők elbocsátására vonatkozó rekonstrukciós intézkedések gyors végrehajtásához. A tervezet értelmében 1926 június 30-ig 15ooo állami tisztviselőt bocsáta­nak el. A budapesti államrendőrség személyzetét már a f. év június 1-én 2300 fővel leszállítják. Az elbocsátandók legnagyobb része már el is hagyta az állami szolgálatot. A közélelmezési minisztérium felszámolás alatt áll. A személyzet, kivéve azokat a tisztviselőket, akik más minisztériumból ideiglenesen nyertek beosztást, az állami szolgálatból 1. évi augusztus 31-én fognak kiválni. Ennek következtében 240 tisztviselőt bocsátanak el a minisztériumból. A menekültügyi hivatal, a szénkormánybiz­­tosság s az árvizsgáló bizottság felszámolása folytán az elbocsátott tisztviselők száma to­vábbi 270 fővel emelkedik. A létszámredukcióra irányuló további intéz­kedések szintén előkészítés alatt állanak, úgy hogy a kidolgozott program értelmében el­bocsátható tisztviselők 15 százaléka már folyó évi június 30 ig végleg ki fog válni az állami szolgálatból. A mafifvar-jugoszláv tárgyalások kedvezően haladnak. Belg­rád, május 31. A Beogradske Novosti jelenti: A magyar-jugoszláv tárgyalások ked­vezően haladnak előre. A postaegyezmény­­bizottság kölcsönös­­ megegyezéssel befejezte munkáját, épp úgy a pénzügyi bizottság is, kivéve némely pénzügyi kérdést, amelyet a pénzügyi albizottságnak adtak át elintézés vé­­gett. A bírói jogsegélyre vonatkozó tárgyalá­soknál néhány vitás pont merült fel. Emiatt Wodianer követ elutazott Budapestre, hogy kormányától instrukciót kérjen. Wodianer követ kedden tér vissza Belgrádba s értesüléseink szerint akkor az összes vitás pontok kérdésé­ben létrejön a megegyezés. HHMiMMMMMMMMaMMMaAMMaaMa MMMMMMMWMWMMMMMMMMMV A Poincaré-kormány vasárnap lemond. Pdils, május 31. Mint a Temps jelenti, a Poincaré-kabinet tagjai vasárnap délben fél 11 órakor megjelennek az Elysében és a köz­társasági elnöknek átnyújtják a lemondást tar­talmazó hivatalos iratot. Az Intranzigeant je­lentése szerint fennforoghat, hogy az elnök a távozó kabinetet felkéri az ügyeknek még néhány napig való továbbvezetésére, minthogy meg kell várni az új kamaraelnök megválasz­tását, ami előreláthatólag csak kedden délelőtt legkorábban is csak hétfőn este történheti­ meg. Párts, május 31. A radikális szocialista párt végrehajtó bizottságának üésén Herriot az elnökválságra vonatkozóan kijelentette, hogy ha Millerandtól elfogadják a kormányalakításra vonatkozó megbízást, lehetetlen azután Mille­­rand ellen fordulniok. Volt-e Szegeden római telep ? Sebestyén Károly múzeumi előadása a szegedi várról. Szeged, május 31. (Saját tudósítónktól.) Szép­számú, tudományos kérdések iránt is fogékony intelligens közönség előtt folyt le ma délután a kultúrpalota dísztermében a második múzeumi előadás. Az előadó ezúttal Cs. Sebestyén Károly tanár volt, a múzeum művészeti osztályának vezetője és Szeged múltjának szorgalmas búvára. A szegedi vár keletkezése című, a múzeum anyagára támaszkodó, de önálló kutatásokon alapuló nagyérdekű előadásában azt bizonyította, hogy az eddigi tudományos feljegyzéssel ellen­tétben Szegeden is volt valamilyen római telep, valószínűleg katonai rendeltetéssel. A közönség érdeklődését állandóan lekötő­dve ,melyet vaäiklöll Ora­le­, megismétel Sebestyén a nagykö­nség szá­­mára, eszmemenete a következő volt. Bár a történelem azt tanítja, hogy a szegedi vár IV. Béla király korában épült, földrajzi és ré­gészeti szempontok és adatok egybevetéséből arra lehet következtetni, hogy a szegedi vár ennél sok­kal régibb korban keletkezett s hogy ez az idő visszanyúlik az ókorba. A Tisza völgye már az újabb kőkorszakban igen sűrűn lakott terület volt s miután a mármarosi és erdélyi sóbányák útja éppen Szegednél egyesült, egészen bizonyos, hogy már a legrégibb időben is volt itt ezen a fontos földrajzi ponton emberi település és a keres­kedelmi utak védelmére való földből készített erődítés. Szeged földrajzi fekvése minden más bizonyí­ték nélkül is igen valószínűvé tenné azt a felte­vést, hogy Szeged helyén római telephely volt. Az ősi vízmenti kereskedelmi ut a rómaiak alatt is fennállott, a rómaiak nagy arányokban művelték az erdélyi sóbányákat és a só szállítására külön hajóhadat szerveztek, amely a Maroson és a Ti­szán járt le a Dunáig. Ennek a kereskedelmi út­nak a védelmére külön hadihajó flottát tartottak fenn a rómaiak és a folyópartokat erődök és köz­ségi telepítvények sürü láncolata borította. A Ma­ros balpartján végig egész sora volt a római tele­peknek s egy jól kiépített római út kisérte a fo­lyót csaknem egész hosszában. Ennek az útnak utolsó kimutatható nyoma a mai Németcsanádnál van, a tudomány azonban azt tartja, hogy Szege­dig vezetett. A rómaiak igen fejlett pannoniai út­hálózatából két út kelt át a Dunán s ezek való­színűleg Szegednél találkoztak, ahol átkelvén a Tiszán, csatlakoztak a Dáciába vezető marosmenti úthoz. Mivel azonban Szeged kívül esett a római birodalom határain és a régi írók sem említik, a történelemtudomány azt tanítja, hogy Szeged he­lyén római település nyomait hiába keresünk. Mikor a szegedi várat negyvenkét évvel ezelőtt lebontották, a vár falaiból és a földből kikerült mindenféle régiséget, követ, téglát stb. összegyűj­tötték s az ma a szegedi múzeumban van elrak­tározva. Ezek között újabb időben, rendezés al­kalmával, kerültek elő olyan tárgyak, amelyek kétségtelenné teszik azt, hogy itt a vár helyén a rómaiak idejében telephely, esetleg erődítés volt. Előkerültek bélyeggel ellátott római téglák, ame­lyek a várfalból bontattak ki, ugyanonnan került ki egy faragott kő, (valószínűleg egy oltárkőnek a részlete) római felírásnak három sorával. Találtak a földásás alkalmával mélyen a földben két olyan helyiséget, amelynek a padlója jellegzetes római mozaik-téglácskákkal volt burkolva. Az egyik vár­fal fundamentumából előkerült egy római már­ványszobornak a feje, azonkívül akadt még né­hány cserép- és bronztöredék, valamint római éremlelet. Ezek olyan tárgyi bizonyítékok, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak és amelyek alapján a régi álláspontot revideálni kell. Hogy mi lett a sorsa a szegedi római telepnek, ! S azt nem tudjuk. Valószínűleg ugyanaz, mint a többi Maros-menti castrumé. Mikor a római őrsé­gek elvonultak és a népvándorlás barbár népei foglalták el a rómaiak helyét, elpusztultak, ledől­tek a falai, rombadőlt a vár. Évszázadokig igy feküdt s mikor újra állam alakult a régi Pannónia és Dácia területén és megint erősségeket emeltek az ország kiváló pontjain, akkor szinte magától kínálkozott újra ez a hely a Tisza-Maros szögé­nél, a sószállító utak gócpontjánál. Nem csak a régi helyet, hanem még a régi falakat is felhasz­nálták akkor, mikor a helyén megépítették a sze­gedi magyar várat. MMMMMMMMMMMMMMMMMllíMíMI Jelentések a drágítások frontjáról. Szeged, május 31. (Saját tudósítónktól.) Az árvizsgáló bizottságok hatáskörét alaposan meg­nyirbálták az utóbbi időben, sőt halálos ítéletü­k is kész van már valamelyik miniszter fiókjában, aki csupán az alkalmas időt várja az ítélet ki­hirdetésére és végrehajtására. A megszükített hatáskörű és halálraítélt bizottságok működése így nagyon hasonlatos az agonizáláshoz. Mozog­nak még ugyan néha, de ez a mozgás nem jelent már életet, csak az élet szimulálását. A szegedi árvizsgáló bizottság is hasonló sorsra jutott. Pedig valamikor, nem is olyan nagyon régen, egyik legfontosabb intézmény volt a városban. Alig múlt el nap, hogy ne adott volna egy-két- kilenc újságcikkre való anya­got és ha a közigazgatási riportert nagyon meg­­haragította valami, a türelmes bizottságon ki­próbálhatta méregbe mártott tollának erejét. Ma azonban megszűnt ez a lehetőség. Nagyon csen­des intézmény lett az árvizsgáló bizottságból. Létezéséről sem igen tudnak már. A rendes heti ülések is elmaradtak, az elnök csak akkor hívja össze a tagokat, amikor valamilyen fon­tosabb tárgy kerül szőnyegre. De nem igen kerül, így a kevésbé fontosakból is fontosak válnak, mert ülésezni még­is kell, ha nincs is sok célja és értelme. Pénteken is ülésezett a bizottság, még­pedig a régi, jó szokáshoz híven, szigorúan zárt ajtók mögött. Az ülésnek, értesülésünk szerint, mind­össze két fontosabbnak minősített tárgya volt: A nyomozó jelentése és a rendőrség bűnügyi osztályának átirata. A nyomozó jelentéséből tudomásul vette a bizottság, hogy május 2S-ától 29-éig Szegeden a búza métermázsája 1500 koronával esett, ez­zel szemben a liszt kilója 2—300, a marha-és sertéshús kilója 2000, a tejcsarnoki tej literje pedig 200 koronával emelkedett. Pedig a piacon — mondja a nyomozó jelentése — most már lehet jó tejet kapni 4—4500 koronáért, míg a Központi Tejcsarnokban 5200 korona a tej ára... Bejelentette a nyomozó azt is, hogy meg­figyelése szerint a piaci süteményárusok nem adják annyiért a kiflit és a zsemlyét, amennyire kiírják, hanem lényegesen drágábban, ha nem látnak ellenőrt maguk körül. Több ilyen ár­drágító piaci süteményárust rajta is csípett és feljelentette őket az uzsorabíróságnál, amely szombaton tárgyalta le az ügyeket és Luncr József süteményárust azért, mert a süteményt kétszáz koronával drágábban adta, nyolc napi fogházra és 1000 korona mellékbüntetésre ítélte. Ott rögtön a tárgyalás után le is tartóztatták, mert az eljárás statáriális. Okulhatnak belőle a többiek. Panasza van nyomozónak néhány husiparosra is. Tizennyolcezer koronára írják ki a fej láb kilóját, de 25—26.000 koronáért adják és olyan csontosat adnak, hogy beletörik az éhes fo­gyasztó foga. Több husiparost feljelentett ezért az uzsorabíróságnál, de ítélet még nincs Ha lesz, jelenti.­­ Dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos, az állam­osztályának vezetője pedig azt közli átiratában az árvizsgáló bizottsággal, hogy a május 13-án tartott ellenőrzés alkalmá­val harminckét olyan kereskedőt találtak, aki a CIIA az IH Puf2 kötelező kifüggesztéséről szóló rende­ltét. Mind a harminckét kereskedő *51.n­mtel?te a­­ rendőrség a feljelentést. — Május 14-én piaci razziát tartott a rendőrség im­? j­azz*a ̋ redménytképen nyolc olyan kofát állítottak a kivágási bíróság elé, akik megszeg­te­k elővá­sárlási tilalmat. Ugyanakkor a Mars­ téri zsibpiacon hatrendbeli kihágást kon­statált a rendőrség. Dr. Borbola Jenő átiratát is tudomásul vette a bizottság és ezzel az ülés tárgysorozata ki is merült.

Next