Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)
1924-07-01 / 148. szám
ára 1800 korona. Hirdette Iraki mm. 400, egy button SM. műtét dasában 1300. Sxdveg. kSxt 25 százalékkal drágább. Apróhirdette 10 szúlg HM kor. SiOregkOrti kSxlegények koronként 0000 kormát Családi értesítés 46000 kor. A mostohagyerek. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, — így tartja ezt egy régi magyar szólásmondás és valahogy így igaz ez a magyarság régi mostohagyerekére, Szeged városára vonatkoztatva is. Bizonyos azonban, hogy a néma gyereknek, aki tudna beszélni éppen, de sokkal önérzetesebb, minthogy önmagát dicsérje, volnának, vagy legalább is lehetnének hangos szószólói és kiadós pártfogói. De Szegedet ebben a tekintetben is mintha mostohán hagyta volna a sorsa, jobban mondva a hagyományos balszerencséje. Mert azok, akik ma képének viselői és érdekeinek képviselői, részint előkelőségüknél, részint exponált helyzetüknél, részint egyéb körülményeknél fogva, nem akarják, vagy nem tudják úgy latba vetni szavukat, hogy annak súlya Szeged javára nyomjon a mérlegben annyit, mint egyéb kisebb, de e tekintetben jobban megáldott városoké. Van például egy igen előkelő és igen ekszkluzív képviselőnk, aki, szó köztünk maradjon, mint valami kiváló angol tudós, messzelátóval jelenik meg nagy ritkán városunk néhány zártkörű fala között, de talán éppen magas presztizse és tudományos objektiviája tiltja meg neki, hogy holmi kijárásokkal és kérelmekkel szerezzen alkalmatlanságot magának és vonja el drága idejét az egyetemes művelődéstől. A másik inkább a kisüstökkel van elfoglalva és a nagy koncepciókkal és igy nincsen, aki megcsinálja e nagy és igazán magyar városnak (ma a magyar végek egyik legfőbb őrhelyének), amit nálánál jóval kevésbé érdemes és nagy városok időközben megkapnak. Mindezek a tegnapi városi közgyűlés alkalmából jutnak az eszünkbe. Ezen a közgyűlésen szinte lírai tenorban panaszkodott Somogyi Szilveszter, mikor éppen arról a mostoha sorsról beszélt, amely Szegednek, a magyarság e nagy árvájának kijutott mind, hosszú decenniumok folyamán. Olyan katasztrófának kellett jönnie egyszer, amilyen a nagy árvíz volt hetvenkilencben, hogy ország-világ rokonszenvének lángja lobogjon föl, amely aztán főnikszmadárt csinált a szegény tiszaparti árva gólyából, de ne adja Isten, hogy ez a katasztrófa még egyszer megismétlődjék, ellenben nem ártana már, ha Szeged megtanulná a maga kárán, hogyan kell az érdeklődést és áldozatkészséget onnan is megnyernie a maga részére, ahonnan eddig csak vállveregdést és dicsérő jelzőket kapott. Mert az egészen ingyen jár és nem kerül semmiféle megerőltetésbe, hogy Szeged a magyar Moszkva, hogy Szeged az ország nemzeti fővárosa, hogy Szegeden született meg az új Magyarország (a bábaköltségekkel és a vajúdás egyéb terheivel mintha némiképen még ma is adósai volnának neki azok, akik ebből az új magyar reneszánszból a jobbik részt választották), de hát hiába, nemcsak igével él az ember és Szeged már eléggé nagykorú és eléggé érdemes arra, hogy ne érje be a hála és kegyeletJnk ven magasztjával. Mert mintha éppen azok kezdenének megfeledkezni arról, hogy mit jelentett Szeged nekik a nagy napokban, akik ezt annak idején a leghangosabban és legeredményesebben emlegették. A szegedi egyetem, ahogy ma már a kolozsvári száműzött egyetemet emlegetik, valóban régi álma és vágya volt ennek a nemes városnak és valóban már a rekonstrukció szép napjaiban megigérték ezt az illetékes tényezők. "-1* azután fanti.u» u _■_ ,ik -r-TM*, évről-évre és évtizedről évtizedre Megint h“Io2*dák a fogadalom teljesítését, mée « £*k egy katasztrófának kellett jönnie, nagy totSí u2nél Í* nagyobbnak, magának a eßveteroi íi hogy Szeged Talahára csakugyan SSSh lehessen. Azt még a léging«0 nem tí £*!&el se mondhatják, hogy a írtT minden hídn ,öt hogy nem 110,0,1 meg minden áldozatot a nagy kulturális ige testté válása érdekében. Itt nem lehet panasz, itt igazán le kell emelni a kalapot, de ezzel még éppenséggel nem mondottuk azt, hogy a szegedi egyetem ügye most már végképen el volna intézve! És itt kissé különösnek találjuk némely nagyon okosaknak és nagyon óvatosaknak azt a jeremiási bölcseségét, hogy a mai nehéz viszonyok között fényűzés volna ennek a kis országnak az a négy egyetem — tehát ceterum censeo —, vagyis szüntessék meg a szegedi egyetemet ! Ez logikának is sántít valahogy, de még a dolog valójában éppen ellenkezőleg áll, minél inkább küzdenie és szenvednie kell egy országnak a maga igazáért, életéért és jövendőjéért, annál inkább kell kulturális értékeit védenie, ápolnia, fönntartania és fejlesztenie, mert hiszen a létért való keserves küzdelemben ezek az ő legerősebb és legtisztább fegyverei, ezek az ő legjobb bizonyítványai, ezek a valódi útlevelek a jövő birodalmába. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való, mondotta már a biblia igazsága, de mennyivel aktuálisabb ez az ősi megállapítás ma, a tudományok századában. Ha a kultúra fényülés, akkor az egész életnek csakugyan nincsen különösebb értelme és célja, akkor az oktalan államok vegetálása következik és nem a föltámadás, amelyről az uj magyar imádság buzgón emlékezik. Mi pedig hinni akarunk és hinni tudunk ebben a föltámadásban és ami különösen Szegedet illeti, legyen szabad egyben remélni is, hogy nemzeti kultúránk magasságából ezúttal csakugyan kegyesebb és megértőbb tekintettel néz le ránk az iletékes tényezők szeme, amikor a város és a magyarság közös érdekében elébe járul az a deputáció, amely a szegedi egyetem jövőjét akarja biztosítani, miután maga a város már meghozta a maga áldozatát, nemcsak vitám et sangvinem, séd ovenam. Mert bizony nemcsak a háborúhoz kell az a három egy dolog, de a magyar kultúra nagy hadjáratához is a magyarság végső győzelme érdekében, amelyet a kultúra fegyverével akar kivívni és amelyről sokkal inkább el lehet mondani, mint amit a vér és vas háborújáról a vesztő hadvezérek hirdettek: győzni fogunk, mert győzni kell! Mert itten a bukás csakugyan egyet jelentene a megsemmisüléssel / Az olasz király elitélő szavai Matteotti meggyilkolásáról. Róma, junius 30. A szenátus és a kamara elnöksége hétfőn délelőtt együttesen ünnepélyes kihallgatásra ment a Quirináíba, hogy a királynak átadja a parlament válaszát a trónbeszédre. A király beszédében többek közt a következőket válaszolta: “ Ez a szó: egyetértés, amelyet most hangoztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybehangzó törekvését. Ma, midőn egy rettenetes bűn felkeltette az undort bennem, kormányomban is a parlament szikházában, szükségesebb, mint eddig bármikor, hogy a kit kamara példáját adja a nemzet előtt kiengesztelődésének, bölcsességének is aaaaaaaaaaaaaaasaaaaaaaaaaaaaaaiiíviaaaaa» wwmmmwmmimmwvmimimmmmm A népszövetségi ligák gyűlése Londonban. Lyon, június 30. Ma kezdődött a népszövetségi ligák kongresszusa. A teljes ülés elé javaslatot terjesztenek, amely üdvözli a Dawesféle szakértői jelentést és szükségesnek tartja, hogy Németország a Népszövetség tagjává legyen és állandó helyet kapjon a Népszövetség tanácsában. Páris, június 30. A német birodalmi kormány ama jegyzéke, amely válaszul szolgál a nagykövetek tanácsának a fegyverkezés ellenőrzésinek újrafelvételéről szóló jegyzékére, Párisba érkezett. A birodalmi kormány ebben a válaszjegyzékében egy havi haladékot kér és azt kéri, hogy az ellenőrzést a műhelyek felülvizsgálásával kezdjék meg. A Jegyzék követeli továbbá, hogy a fegyverállomány általános felvétele a nagyköveti értekezlet jegyzékében megállapított öt pont megvizsgálása után történjék, míg a szövetségesek a vizsgálatot megelőző általános anyagfelvétel megejtését szándékoznak végrehajtani. A városi mérnökök szegedi vándorgyűlése. Berzenczey Domokos előadása Szegedről. Vita a lakásprobléma megoldásáról. Szeged, junius 30. (Saját tudósitónktól.) Országos érdeklődés mellett folyt le a Városi Mérnökök Országos Szövetségének első vándorgyűlése Szegeden. Tizenegy órára szépen megtelt a vidéki és helyi érdeklődőkkel a városháza közgyűlési terme. Szalay Lajos ügyvezető elnök tartotta a megnyitó beszédet, amelynek keretében meleg hangon emlékezett meg a szövetség elhunyt elnökéről, istenhegyi Devlcis del Veschi§ Ferencről, aki az első okleveles magyar mérnök volt. Üdvözölte a miniszterek képviselőit és a vándorgyűlés vendégeit. Az üdvözlésre először a polgármester válaszolt. Megköszönte a város közönsége nevében az elnök üdvözlő szavait. — Sajnálattal kell tapasztalni — mondta többek közt —, hogy a mi nemzetünk elsősorban jogász- és szónok-nemzet. Ha valaki szépen tud beszélni. ..előbb-utóbb az élre kerül és kormányoz. Nálunk még mindig a hatásvadi szó szónokot becsülik meg, nem pedig az orvost és a mérnököt, akik pedig mérföldekkel viszik előre a magyarság kultúráját a fejlődés útján. A nyugati államokban már régen felismerték annak a közmondásnak az igazsáságát, hogy minden Demosthénesnél szebben beszél a tett. Kószó István a belügyminiszter, Virdgh Andor b. államtitkár a kereskedelmi miniszter, Hoffmann Károly miniszteri tanácsos a népjóléti miniszter, Toma Frigyes a mérnöki kamara, Thiereng Oszkár a MÉMOSz nevében, Chikán Béla pesterzsébeti polgármester pedig a megjelent polgármesterek nevében üdvözölte a vándorgyűlést. Az elnök indítványára elhatározta a vándorgyűlés, hogy táviratilag üdvözli a kormányzót és a kormányelnököt. Ezután Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos tartotta meg nagy érdeklődéssel hallgatott előadást Szeged város műszaki létesítményeiről. Bevezetésképen ismertette Szeged keletkezésének történetét Szeged város jelenlegi helyét földrajzi fekvése predesztinálta arra, hogy város keletkezzen rajta, pedig állandóan küzdenie kellett a lakosságnak az elemek, különösen az árvíz ellen, amely úgyszólván minden évtizedben végigpusztította. A gyakran megismétlődő csapások ellenére mégis szépen fejlődött a város és már a XIX. században az ország egyik legnagyobb városává növekedett. Ezután ismertette az 1879-i árvíz történetét és a királyi biztosság három évig tartó rekonstrukció i munkásságát, amelynek eredményeképen oregen szebben támadt fel a romokból, mint amilyen azelőtt volt. A város rekonstrukciójánál a fő szempont az árvíz elleni védekezés volt. A Tisza árvizének szintje os állandó emelkedést mutat. 1830-ban