Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-01 / 148. szám

ára 1800 korona. Hirdette­ Irak­i mm. 400, egy button SM. műtét dasában 1300. Sxdveg. kSxt 25 százalékkal drágább. Apróhirdette 10 szúlg HM kor. SiOregkOrti kSxlegé­­nyek koronként 0000 kormát Családi értesítés 46000 kor. A mostohagyerek. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, — így tartja ezt egy régi magyar szólásmon­­dás és valahogy így igaz ez a magyarság régi mostohagyerekére, Szeged városára vonatkoz­tatva is. Bizonyos azonban, hogy a néma gye­reknek, aki tudna beszélni éppen, de sokkal önérzetesebb, minthogy önmagát dicsérje, vol­nának, vagy legalább is lehetnének hangos szószólói és kiadós pártfogói. De Szegedet ebben a tekintetben is mintha mostohán hagyta volna a sorsa, jobban mondva a hagyományos balszerencséje. Mert azok, akik ma képének viselői és érdekeinek képviselői, részint előkelő­ségüknél, részint exponált helyzetüknél, részint egyéb körülmények­nél fogva, nem akarják, vagy nem tudják úgy latba vetni szavukat, hogy annak súlya Szeged javára nyomjon a mérleg­ben annyit, mint egyéb kisebb, de e tekintet­ben jobban megáldott városoké. Van például egy igen előkelő és igen ekszkluzív képviselőnk, aki, szó köztünk maradjon, mint valami kiváló angol tudós, messzelátóval jelenik meg nagy ritkán városunk néhány zártkörű fala között, de talán éppen magas presztizse és tudományos objektivi­ája tiltja meg neki, hogy holmi ki­járásokkal és kérelmekkel szerezzen alkalmat­lanságot magának és vonja el drága idejét az egyetemes művelődéstől. A másik inkább a kis­­üstökkel van elfoglalva és a nagy koncepciók­kal és igy nincsen, aki megcsinálja e nagy és igazán magyar városnak (ma a magyar végek egyik legfőbb őrhelyének), am­it nálánál jóval kevésbé érdemes és nagy városok időközben megkapnak. Mindezek a tegnapi városi közgyűlés alkal­mából jutnak az eszünkbe. Ezen a közgyűlésen szinte lírai tenorban panaszkodott Somogyi Szilveszter, mikor éppen arról a mostoha sors­ról beszélt, amely Szegednek, a magyarság e nagy árvájának kijutott mind­­, hosszú decen­­niumok folyamán. Olyan katasztrófának kellett jönnie egyszer, amilyen a nagy árvíz volt het­venkilencben, hogy ország-világ rokonszenvének lángja lobogjon föl, amely aztán főnikszmadárt csinált a szegény tiszaparti árva gólyából, de ne adja Isten, hogy ez a katasztrófa még egy­szer megismétlődjék, ellenben nem ártana már, ha Szeged megtanulná a maga kárán, hogyan kell az érdeklődést és áldozatkészséget onnan is megnyernie a maga részére, ahonnan eddig csak vállveregdést és dicsérő jelzőket kapott. Mert az egészen ingyen jár és nem kerül semmi­féle megerőltetésbe, hogy Szeged a magyar Moszkva, hogy Szeged az ország nemzeti fő­városa, hogy Szegeden született meg az új Magyarország (a bábaköltségekkel és a vajúdás egyéb terheivel mintha némiképen még ma is adósai volnának neki azok, akik ebből az új magyar reneszánszból a jobbik részt válasz­tották), de hát hiába, nemcsak igével él az ember és Szeged már eléggé nagykorú és eléggé érdemes arra, hogy ne érje be a hála és ke­­gye­letJnk ven magasztjával. Mert mintha éppen azok kezdenének megfeledkezni arról, hogy mit jelentett Szeged nekik a nagy napokban, akik ezt annak idején a leghangosabban és legered­ményesebben emlegették. A szegedi egyetem, ahogy ma már a ko­lozsvári száműzött egyetemet emlegetik, való­ban régi álma és vágya volt ennek a nemes városnak és valóban már a rekonstrukció szép napjaiban megigérték ezt az illetékes tényezők. "-1* azután fan­ti.u» u _■_ ,ik -r-TM*, évről-évre és évtizedről évtizedre Megint h“Io2*dák a fogadalom teljesítését, mée « £*k egy katasztrófának kellett jönnie, nagy totSí u2nél Í* nagyobbnak, magának a eßveteroi íi hogy Szeged Talahára csakugyan SSSh lehessen. Azt még a lég­in­g«0 nem tí £*!&el se mondhatják, hogy a írtT minden h­ídn ,öt hogy nem­ 110,0,1 meg minden áldozatot a nagy kulturális ige testté válása érdekében. Itt nem lehet panasz, itt igazán le kell emelni a kalapot, de ezzel még éppenséggel nem mondottuk azt, hogy a szegedi egyetem ügye most már végképen el volna intézve! És itt kissé különösnek ta­láljuk némely nagyon okosaknak és nagyon óvatosaknak azt a jeremiási bölcseségét, hogy a mai nehéz viszonyok között fényűzés volna ennek a kis országnak az a négy egyetem — tehát ceterum censeo —, vagyis szüntessék meg a szegedi egyetemet ! Ez logikának is sántít valahogy, de még a dolog valójában éppen ellenkezőleg áll, minél inkább küzdenie és szenvednie kell egy országnak a maga iga­záért, életéért és jövendőjéért, annál inkább kell kulturális értékeit védenie, ápolnia, fönntartania és fejlesztenie, mert hiszen a létért való ke­serves küzdelemben ezek az ő legerősebb és legtisztább fegyverei, ezek az ő legjobb bizo­nyítványai, ezek a valódi útlevelek a jövő bi­rodalmába. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való, mondotta már a biblia igazsága, de mennyivel aktuálisabb ez az ősi megálla­pítás ma, a tudományok századában. Ha a kul­túra fényülés, akkor az egész életnek csak­ugyan nincsen különösebb értelme és célja, akkor az oktalan államok vegetálása következik és nem a föltámadás, amelyről az uj magyar imádság buzgón emlékezik. Mi pedig hinni akarunk és hinni tudunk ebben a föltámadásban és ami különö­sen Szegedet illeti, legyen szabad egyben re­mélni is, hogy nemzeti kultúránk magasságá­ból ezúttal csakugyan kegyesebb és megértőbb tekintettel néz le ránk az iletékes tényezők szeme, amikor a város és a magyarság közös érdekében elébe járul az a deputáció, amely a szegedi egyetem jövőjét akarja biztosítani, mi­után maga a város már meghozta a maga ál­dozatát, nemcsak vitám et sangvinem, séd ovenam. Mert bizony nemcsak a háborúhoz kell az a három egy dolog, de a magyar kultúra nagy hadjáratához is a magyarság végső győzelme érdekében, amelyet a kultúra fegyverével akar kivívni és amelyről sokkal inkább el lehet mon­dani, mint amit a vér és vas háborújáról a vesztő hadvezérek hirdettek: győzni fogunk, mert győzni kell! Mert itten a bukás csakugyan egyet jelentene a megsemmisüléssel / Az olasz király elitélő szavai Matteotti meggyilkolásáról. Róma, junius 30. A szenátus és a kamara elnöksége hétfőn délelőtt együttesen ünnepélyes kihallgatásra ment a Quirináíba, hogy a király­nak átadja a parlament válaszát a trónbeszédre. A király beszédében többek közt a következő­ket válaszolta: “ Ez a szó: egyetértés, amelyet most han­goztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybe­hangzó törekvését. Ma, midőn egy rettenetes bűn felkeltette az undort bennem, kormányom­ban is a parlament szikházában, szükségesebb, mint eddig bármikor, hogy a kit kamara pél­dáját adja a nemzet előtt kiengesztelődésének, bölcsességének is aaaaaaaaaaaaaaasaaaaaaaaaaaaaaaiiíviaaaaa» wwmmmwmmimmwvmimimmmmm A népszövetségi ligák gyűlése Londonban. Lyon, június 30. Ma kezdődött a népszövet­ségi ligák kongresszusa. A teljes ülés elé ja­vaslatot terjesztenek, amely üdvözli a Dawes­­féle szakértői jelentést és szükségesnek tartja, hogy Németország a Népszövetség tagjává legyen és állandó helyet kapjon a Népszövet­ség tanácsában. Páris, június 30. A német birodalmi kormány ama jegyzéke, amely válaszul szolgál a nagy­követek tanácsának a fegyverkezés ellenőrzésinek újrafelvételéről szóló jegyzékére, Párisba érkezett. A birodalmi kormány ebben a válaszjegyzéké­ben egy havi haladékot kér és azt kéri, hogy az ellenőrzést a műhelyek felülvizsgálásával kezdjék meg. A Jegyzék követeli továbbá, hogy a fegyverállomány általános felvétele a nagy­követi értekezlet jegyzékében megállapított öt pont megvizsgálása után történjék, míg a szövet­ségesek a vizsgálatot megelőző általános anyag­felvétel megejtését szándékoznak végrehajtani. A városi mérnökök szegedi vándorgyűlése. Berzenczey Domokos előadása Szegedről. Vita a lakásprobléma megoldásáról. Szeged, junius 30. (Saját tudósitónktól.) Or­szágos érdeklődés mellett folyt le a Városi Mérnökök Országos Szövetségének első ván­dorgyűlése Szegeden. Tizenegy órára szépen megtelt a vidéki és helyi érdeklődőkkel a vá­rosháza közgyűlési terme. Szalay Lajos ügy­vezető elnök tartotta a megnyitó beszédet, amelynek keretében meleg hangon emlékezett meg a szövetség elhunyt elnökéről, istenhegyi Devlcis del Veschi§ Ferencről, aki az első ok­leveles magyar mérnök volt. Üdvözölte a mi­niszterek képviselőit és a vándorgyűlés ven­­dégeit. Az üdvözlésre először a polgármester vála­szolt. Megköszönte a város közönsége nevében az elnök üdvözlő szavait. — Sajnálattal kell tapasztalni — mondta többek közt —, hogy a mi nemzetünk első­sorban jogász- és szónok-nemzet. Ha valaki szépen tud beszélni. ..előbb-utóbb az élre kerül és kormányoz. Nálunk még mindig a hatás­­vadi szó szónokot becsülik meg, nem pedig az orvost és a mérnököt, akik pedig mérföldekkel viszik előre a magyarság kultúráját a fejlődés útján. A nyugati államokban már régen fel­ismerték annak a közmondásnak az igazsá­­ságát, hogy minden Demosthénesnél szebben beszél a tett. Kószó István a belügyminiszter, Virdgh An­dor b. államtitkár a kereskedelmi miniszter, Hoffmann Károly miniszteri tanácsos a nép­jóléti miniszter, Tom­a Frigyes a mérnöki ka­­mara, Thier­eng Oszkár a MÉMOSz nevében, Chikán Béla pesterzsébeti polgármester pedig a megjelent polgármesterek nevében üdvözölte a vándorgyűlést. Az elnök indítványára elhatározta a vándor­gyűlés, hogy táviratilag üdvözli a kormányzót és a kormányelnököt. Ezután Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos tartotta meg nagy érdeklődéssel hallgatott előadá­st Szeged város műszaki létesítményeiről. Beve­zetésképen ismertette Szeged keletkezésének törté­netét Szeged város jelenlegi helyét földrajzi fek­vése predesztinálta arra, hogy város keletkezzen rajta, pedig állandóan küzdenie kellett a lakosság­nak az elemek, különösen az árvíz ellen, amely úgyszólván minden évtizedben végigpusztította. A gyakran megismétlődő csapások ellenére mégis szépen fejlődött a város és már a XIX. században az ország egyik legnagyobb városává növekedett. Ezután ismertette az 1879-i árvíz történetét és a királyi biztosság három évig tartó rekonstrukció­ i munkásságát, amelynek eredm­ényeképen oregen szebben támadt fel a romokból, mint amilyen az­előtt volt. A város rekonstrukciójánál a fő szempont az árvíz elleni védekezés volt. A Tisza árvizének szintje­­­­ o­s állandó emelkedést mutat. 1830-ban

Next