Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-01 / 175. szám

Hi iMUl Pmaa-atea L (TO* «atüskelin! nMiben.) T»l*­­on v-M,A.»ieg«T aegjelo­­,*• aííHJ Wrtteltrel ■iadm 'W. ns7*l Ara 1800 I» (iOtmlisf ink I Ek f *>.■ tti, lHlrb«a 40000, Budá­in ft« is >tfikra 45000 km V. évfolyam. Hirdeti*! ink l Fél ha­sá­bon I am. 400, egy hasábon 800, másfelhasábon 120*. Szöveg* közt ü százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 síéig 0000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 8800 korona. Családi értesítés 45000 kor. Szeged, 1924 augusztus 1. PÉNTEK, 175-ik szám. A bizalom kérdése. A há­ború és az utána következett zivataros időszak bennünket sok mindenre megtanított. Megismertette velünk azokat az igazi erőket, amelyek az emberi társadalmat tulajdonképen összetartják. Ezek az erők nem mindig a tör­vényekben, nem a hadseregekben és nem az intézményekben vannak lefektetve, hanem annak a meggyőződésnek a mértékében, amellyel az emberek mindezen alkotások és szervezetek ál­landósága és szilárd volta iránt viseltetnek. Röviden, a társadalmi, politikai, gazdasági és állami élet egy lelki tényezőnek, a bizalomnak a kérdése. Mikor a békében a papírpénzt és bankjegyet, amelynek belső értéke elvégre nem több a papír értékénél és a reá nyomtatott rajz nyom­dai előállítási költségénél, minden fenntartás nélkül elfogadtuk, akkor tulajdonképen a bizal­munkat fejeztük ki a garanciát elvállaló állam, vagy jegykibocsátó bank irányában. Még az ezüstnél és aranynál is tulajdonképen a biza­lom működött közre, mert hiszen a legneme­sebb fém sem alkalmas arra, hogy közvetlenül táplálkozásra használjuk fel, vagy vele ruház­­kodjunk­. A bizalom ezeknél abban jelentkezik, hogy őket bármely pillanatban élelmiszerekre, ruházati cikkekre, vagy más szükségelt javakra becserélhetjük. A háború ennek a biza­lmnak a fokozat összeomlását hozta magával. Császári szóv ígérték meg, hogy otthon leszünk, mire a leve­lek lehullanak. Büszke hadi jelentésekben olvas­tuk, hogy ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Mikor a jóslások nem következtek be, elvesz­tettük a bizalmunkat a Höferben. Mikor nagyon megnyomták a pénzsajtónak a gombját, elvesz­tettük a bizalmunkat a papírpénz értékállandó­ságában. Mikor túlságosan magyarázták, hogy milyen kitűnő befektetés a hadikölcsön és ka­tonáéinál csak azt bocsátották szabadságra, aki jegyzett belőle, elvesztettük a bizalmunkat a hadikölcsönökben. Azután elveszett minden. El­veszett a bizalmunk a győzelem lehetőségében, a fennálló hatalom megrendíthetetlen voltában és elveszett a bizalmunk önmagunk is egymás irányában. Soha a hatalmat egy maroknyi ka­landor kezébe nem ragadhatta volna, ha a pol­g­ári társadalomnak bizalma van a saját erejé­­en és soha az a tökéletes gazdasági felbomlás, amelynek néhány éven át szemtanúi voltunk, be nem következhetett volna, ha a közvélemény hisz a gyógyulásnak lehetőségében és a bekö­vetkezendő feltámadásban. Csak ez, csakis en­nek a lelki tényezőnek a hiánya lehet a teljes összeomlásnak az igazi magyarázata. A háborúban és a háború alatt teljesen lef­ordult a közgazdaságnak egyébként is nagyon problematikus tudománya. Ennek a felfordulás­nak pedig a legfontosabb tanulsága megint csak az, hogy még az úgynevezett rideg üzleti életben is, ahol a számok uralkodnak és ceru­zával kezükben dolgoznak az emberek, sokkal nagyobb jelentőségük van az elvont, lelki té­nyezőknek, mint azt fel mertük volna tételezni. A tőzsdei hossz alapja a hit, hogy emelkedni fgnak az értékek és nincs az a hatalom, nincs az a pénzügyminiszteri kijelentés, amely az ér­tékcsökkenést akár a koronánál, akár más tere­ken megállítja, ha a nyilatkoztok komolysága iránti bizalom elveszett. A népszövetségi bizto­soknak a kiküldése, akár hozzánk, akár Auszt­riába, vagy az amerikai bankároknak a meg­jelenése a londoni konferencián, melynek leg­főbb célja Németországnak és Németországon keresztül egész Európának a szanálása, nem azt jelenti, mintha ezek az urak a tudásukkal vethetnének gátat a megindult leromlási folya­matnak, hanem pártatlanságuk, a viszonyok objektív megítélése révén a bizalom helyreállí­tására vannak hivatva, amely a gazdasági nyo­morúságba süllyedt országok közvéleményénél nagyrészt elveszett. Ma fordulóponton vagyunk. Vagy sikerül a bizalmat helyreállítani és akkor az események hullámvonala fölfelé fog emelkedni, vagy nem és akkor — hagyjatok fel minden reménnyel. Senki se higgje, hogy az a 250 millió arany­­koronás külföldi kölcsön, amelyet a Népszövet­­ség nekünk garan­ált, elegendő Magyarország talpraállítására. Ez az összeg, utolsó békebeli költségvetésünk kúdási oldalának egynegyed­része, esik egy csepp a tengerben. De az a körülmény, hogy Lordon a reá erő részt egy óra alatt háromszorosan túljegyezte, azt tu­d­ja, hogy az angol pénzpiac kezdi kedvezőb­ben megítélni a magyar gazdasági élet erejét, a magyar földben rejlő termelési lehetőségeket és a magyar ipar produktivitását és magyar kölcsönbe ismét bele meri fektetni a pénzét. Nyilvánvaló, hogy e háromszoros aljegyzés mellett se a londoni, se az amerikai piacnak nem lett volna szüksége arra, hogy tízmillió a­­rnykorona jegyzését követelje tőlünk is, his­zen ez a tízmillió csak nagyon kis töredék, amely már együ­t is volt, de nem vették igénybe. A követelésnek a jelentősége egészen más. Az, hogy nekünk is legyen bizalmunk önmagunk irányában. A jegyzésre felhívó plaká­tok, amelyek a sugárkéve közepén tündöklő dollárt láttatják a hirdetési oszlopokon, a vas­úti kocsikban, ezt az erkölcsi követelményt szimbolizálják. A magyar közvéleménynek do­­kumentálni kell a hitét, hogy ebben a kölcsön­ben, amely nagyon komoly külföldi pénzembe­rek ellenőrzése alatt áll, nem lát egy újabb hadikölcsönt, hanem egy olyan befektetést, amely feltétlenül szükséges az ország gazda­sági talpraállításához. Ez von maga után min­dent, a korona értékének megszilárdulását, az ipari, kereskedelmi, sőt közéleti konszolidációt, a munkanélküliség megszűnését, rendes kereseti viszonyokat és normális gazdasági­­ életet. Mert tévedés volna azt hinni, hogy a munkanélküli­ség megszűnik azzal, ha a város bevakoltat néhány düledező házat, vagy a kormány néhány barakkszerű szükséglakást építtet. A bajt gyöke­rében kell orvosolni. A bizalmat kell helyre­állítani s ehhez kell most az első lépést meg­tennünk. A gazdasági viszonyaink nehezek. A ter­mésünk rossz volt. De a rossz gabonatermés értéke is legalább négy­százötvenmillió arany­koronát képvisel és egész mezőgazdasági ter­melésünk értéke alkalmasint e éri az egymilliárd aranykoronát. Hogy egyévi ipari termelésünk­nek mennyi az értéke, arra hiányzanak a statisztikai adatok. Mindenesetre azonban még a megcsonkított országnak egy évi nemzeti jö­vedelme is van annyi, hogy sokszorosan biz­tosítani tudja annak a kis összegnek az elő­teremtését, amelyet a bizalom záloga gyanánt tőlünk kívánnak. Ha rosszabbul nem akarjuk megítélni magunkat, mint a külföld cselekedte, ez a jegyzés nem végződhetik fiaskóval. Ez már nem is a bizalom, hanem a jövő kérdése. . Az üzletek, műhelyek és irodák házbérét augusztus 15-éig lehet fizetni. Budapestről jelenti hivatalosan az MTI. A kormány rendeletet adott ki, amelynek értel­­­­mében az ipari, vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyének résziről üzleti célra (műhely, iroda, raktár) használt helyiségeinek, valamint a gyógyszertárak az augusztus 1-in esedékessé váló bérét augusztus 15 ig fizethetik. Ez a rendelkezés nem terjed ki az üzleti célra használt, de a bér szempontjából lakásnak tekintendő helyiségek bérére. Bolgár-görög konfliktus. A görög katonák agyonlőttek tizenöt bolgár parasztot. Szófia, július 31. (Bolgár Távirati Iroda.) Petracan prefektúráján jelentést tett négy bol­gár paraszt, hogy a görög határ mentén fekvő Karakói és Tirse falvakban június 26—27-re virradó éjjel a határszolgálatot teljesítő görög parancsnok utasítására letartóztattak 26 bolgár parasztot, akik között a kérdéses följelentést tevő négy is közte volt. A foglyokat megkötöz­ték és átadták egy görög tisztnek, akivel együtt 15 fölfegyverzett egyén volt s a foglyokat a község másik oldalára vitték. Azután meg­parancsolták, hogy üljenek le a földre, mire a felfegyverzett kisázsiai görögök sortüzet adtak le a foglyokra. A foglyok közül 15 meghalt, hat megszökött, ezek között volt a négy, aki a petracani prefektúrán jelentést tettek. A bol­gár kormány sürgős és erélyes vizsgálatot kér a görög kormánytól, egyben a nemzetközi döntőbíróságot is megkereste, hogy a helyszínre bizottság szálljon ki és vizsgálja meg az ügyet. A főbiztos nyilatkozott a népszövetségi kölcsönről. Budapest, július 31. Smith népszövetségi fő­biztos nagy érdeklődéssel figyeli a magyar kölcsön kibocsátásának az eredményeit az ös­­­szel érdekelt piacokon. A kölcsön magyar franchsának a jegyzését augusztus 1-én kezdik. A prospektus, amely Jeremiás Smith és Korányi Frigyes pénzügyminiszter aláírását viselik, a múlt vasárnap jelent meg. A főmegbízott a magyar sajtó képviselőinek a hozzá intézett kérdésekre, hogy mi a véleménye Magyar­­ország részére készített újjáépítési tervezetről, a következő közlést adta ki: “ A rekonstrukciós tervezetet egynéhány európai legkiválóbb­ pénzügyi kapacitás készítette a magyar kormánnyal egyetértőleg. Ezen urak a közérdekekért működtek és önként álltak az európai rekonstrukció szolgálatába. Azt hiszik, hogy ez a pénzügyi program megoldása Magyar­­országon is szükségkép hozzá fog járulni a­­ gazdasági élet fejlődéséhez és megizmosodásához. A magyar királyság 1924. évi állam­kölcsöní: népszövetségi kölcsön. A 250 millió aranykoro­nát kitevő kölcsön magyar része 11,597.250 aranykorona, amely 2,350000 dollárnak felel meg. A jegyzés határideje 1924 augusztus 1-től augusztus 9 is­. A kibocsátási árfolyam 88 szá­zalék. A kötvények dollárra és aranykoronára szólnak is pedig 10, 20, 100 és 200 dollár, illetve megfelelő összegű aranykoronára. A köt­vények kamatozása 71/i*/o, vagyis a befektetett összeg után több, mint nettó 8*/,%. A kölcsön 20 év alatt törlesztetik. A kamatok effektív dollárban fizettetnek.­­ A befizetés történhet dollárban, angol fontban, svájci frankban, olasz lírában, hollandi forintban, svéd koronában, cseh és osztrák koronában, de lehet magyar koronában is je­gyezni. A jegyzési összeg két részben fizet­hető. A kölcsön szolgáltatásának biztosítékául a vámjövedék­, cukorsdó és cukor után fize­­t teín­dő kincstári részesedés, valamint a dohány­ I jövedék összes (nyers) bevétele és a tójövedék

Next