Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)
1924-08-01 / 175. szám
Hi iMUl Pmaa-atea L (TO* «atüskelin! nMiben.) T»l*on v-M,A.»ieg«T aegjelo,*• aííHJ Wrtteltrel ■iadm 'W. ns7*l Ara 1800 I» (iOtmlisf ink I Ek f *>.■ tti, lHlrb«a 40000, Budáin ft« is >tfikra 45000 km V. évfolyam. Hirdeti*! ink l Fél hasábon I am. 400, egy hasábon 800, másfelhasábon 120*. Szöveg* közt ü százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 síéig 0000 kor. Szövegközti közlemények soronként 8800 korona. Családi értesítés 45000 kor. Szeged, 1924 augusztus 1. PÉNTEK, 175-ik szám. A bizalom kérdése. A háború és az utána következett zivataros időszak bennünket sok mindenre megtanított. Megismertette velünk azokat az igazi erőket, amelyek az emberi társadalmat tulajdonképen összetartják. Ezek az erők nem mindig a törvényekben, nem a hadseregekben és nem az intézményekben vannak lefektetve, hanem annak a meggyőződésnek a mértékében, amellyel az emberek mindezen alkotások és szervezetek állandósága és szilárd volta iránt viseltetnek. Röviden, a társadalmi, politikai, gazdasági és állami élet egy lelki tényezőnek, a bizalomnak a kérdése. Mikor a békében a papírpénzt és bankjegyet, amelynek belső értéke elvégre nem több a papír értékénél és a reá nyomtatott rajz nyomdai előállítási költségénél, minden fenntartás nélkül elfogadtuk, akkor tulajdonképen a bizalmunkat fejeztük ki a garanciát elvállaló állam, vagy jegykibocsátó bank irányában. Még az ezüstnél és aranynál is tulajdonképen a bizalom működött közre, mert hiszen a legnemesebb fém sem alkalmas arra, hogy közvetlenül táplálkozásra használjuk fel, vagy vele ruházkodjunk. A bizalom ezeknél abban jelentkezik, hogy őket bármely pillanatban élelmiszerekre, ruházati cikkekre, vagy más szükségelt javakra becserélhetjük. A háború ennek a bizalmnak a fokozat összeomlását hozta magával. Császári szóv ígérték meg, hogy otthon leszünk, mire a levelek lehullanak. Büszke hadi jelentésekben olvastuk, hogy ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Mikor a jóslások nem következtek be, elvesztettük a bizalmunkat a Höferben. Mikor nagyon megnyomták a pénzsajtónak a gombját, elvesztettük a bizalmunkat a papírpénz értékállandóságában. Mikor túlságosan magyarázták, hogy milyen kitűnő befektetés a hadikölcsön és katonáéinál csak azt bocsátották szabadságra, aki jegyzett belőle, elvesztettük a bizalmunkat a hadikölcsönökben. Azután elveszett minden. Elveszett a bizalmunk a győzelem lehetőségében, a fennálló hatalom megrendíthetetlen voltában és elveszett a bizalmunk önmagunk is egymás irányában. Soha a hatalmat egy maroknyi kalandor kezébe nem ragadhatta volna, ha a polgári társadalomnak bizalma van a saját erejéen és soha az a tökéletes gazdasági felbomlás, amelynek néhány éven át szemtanúi voltunk, be nem következhetett volna, ha a közvélemény hisz a gyógyulásnak lehetőségében és a bekövetkezendő feltámadásban. Csak ez, csakis ennek a lelki tényezőnek a hiánya lehet a teljes összeomlásnak az igazi magyarázata. A háborúban és a háború alatt teljesen lefordult a közgazdaságnak egyébként is nagyon problematikus tudománya. Ennek a felfordulásnak pedig a legfontosabb tanulsága megint csak az, hogy még az úgynevezett rideg üzleti életben is, ahol a számok uralkodnak és ceruzával kezükben dolgoznak az emberek, sokkal nagyobb jelentőségük van az elvont, lelki tényezőknek, mint azt fel mertük volna tételezni. A tőzsdei hossz alapja a hit, hogy emelkedni fgnak az értékek és nincs az a hatalom, nincs az a pénzügyminiszteri kijelentés, amely az értékcsökkenést akár a koronánál, akár más tereken megállítja, ha a nyilatkoztok komolysága iránti bizalom elveszett. A népszövetségi biztosoknak a kiküldése, akár hozzánk, akár Ausztriába, vagy az amerikai bankároknak a megjelenése a londoni konferencián, melynek legfőbb célja Németországnak és Németországon keresztül egész Európának a szanálása, nem azt jelenti, mintha ezek az urak a tudásukkal vethetnének gátat a megindult leromlási folyamatnak, hanem pártatlanságuk, a viszonyok objektív megítélése révén a bizalom helyreállítására vannak hivatva, amely a gazdasági nyomorúságba süllyedt országok közvéleményénél nagyrészt elveszett. Ma fordulóponton vagyunk. Vagy sikerül a bizalmat helyreállítani és akkor az események hullámvonala fölfelé fog emelkedni, vagy nem és akkor — hagyjatok fel minden reménnyel. Senki se higgje, hogy az a 250 millió aranykoronás külföldi kölcsön, amelyet a Népszövetség nekünk garanált, elegendő Magyarország talpraállítására. Ez az összeg, utolsó békebeli költségvetésünk kúdási oldalának egynegyedrésze, esik egy csepp a tengerben. De az a körülmény, hogy Lordon a reá erő részt egy óra alatt háromszorosan túljegyezte, azt tudja, hogy az angol pénzpiac kezdi kedvezőbben megítélni a magyar gazdasági élet erejét, a magyar földben rejlő termelési lehetőségeket és a magyar ipar produktivitását és magyar kölcsönbe ismét bele meri fektetni a pénzét. Nyilvánvaló, hogy e háromszoros aljegyzés mellett se a londoni, se az amerikai piacnak nem lett volna szüksége arra, hogy tízmillió arnykorona jegyzését követelje tőlünk is, hiszen ez a tízmillió csak nagyon kis töredék, amely már együt is volt, de nem vették igénybe. A követelésnek a jelentősége egészen más. Az, hogy nekünk is legyen bizalmunk önmagunk irányában. A jegyzésre felhívó plakátok, amelyek a sugárkéve közepén tündöklő dollárt láttatják a hirdetési oszlopokon, a vasúti kocsikban, ezt az erkölcsi követelményt szimbolizálják. A magyar közvéleménynek dokumentálni kell a hitét, hogy ebben a kölcsönben, amely nagyon komoly külföldi pénzemberek ellenőrzése alatt áll, nem lát egy újabb hadikölcsönt, hanem egy olyan befektetést, amely feltétlenül szükséges az ország gazdasági talpraállításához. Ez von maga után mindent, a korona értékének megszilárdulását, az ipari, kereskedelmi, sőt közéleti konszolidációt, a munkanélküliség megszűnését, rendes kereseti viszonyokat és normális gazdasági életet. Mert tévedés volna azt hinni, hogy a munkanélküliség megszűnik azzal, ha a város bevakoltat néhány düledező házat, vagy a kormány néhány barakkszerű szükséglakást építtet. A bajt gyökerében kell orvosolni. A bizalmat kell helyreállítani s ehhez kell most az első lépést megtennünk. A gazdasági viszonyaink nehezek. A termésünk rossz volt. De a rossz gabonatermés értéke is legalább négyszázötvenmillió aranykoronát képvisel és egész mezőgazdasági termelésünk értéke alkalmasint e éri az egymilliárd aranykoronát. Hogy egyévi ipari termelésünknek mennyi az értéke, arra hiányzanak a statisztikai adatok. Mindenesetre azonban még a megcsonkított országnak egy évi nemzeti jövedelme is van annyi, hogy sokszorosan biztosítani tudja annak a kis összegnek az előteremtését, amelyet a bizalom záloga gyanánt tőlünk kívánnak. Ha rosszabbul nem akarjuk megítélni magunkat, mint a külföld cselekedte, ez a jegyzés nem végződhetik fiaskóval. Ez már nem is a bizalom, hanem a jövő kérdése. . Az üzletek, műhelyek és irodák házbérét augusztus 15-éig lehet fizetni. Budapestről jelenti hivatalosan az MTI. A kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében az ipari, vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyének résziről üzleti célra (műhely, iroda, raktár) használt helyiségeinek, valamint a gyógyszertárak az augusztus 1-in esedékessé váló bérét augusztus 15 ig fizethetik. Ez a rendelkezés nem terjed ki az üzleti célra használt, de a bér szempontjából lakásnak tekintendő helyiségek bérére. Bolgár-görög konfliktus. A görög katonák agyonlőttek tizenöt bolgár parasztot. Szófia, július 31. (Bolgár Távirati Iroda.) Petracan prefektúráján jelentést tett négy bolgár paraszt, hogy a görög határ mentén fekvő Karakói és Tirse falvakban június 26—27-re virradó éjjel a határszolgálatot teljesítő görög parancsnok utasítására letartóztattak 26 bolgár parasztot, akik között a kérdéses följelentést tevő négy is közte volt. A foglyokat megkötözték és átadták egy görög tisztnek, akivel együtt 15 fölfegyverzett egyén volt s a foglyokat a község másik oldalára vitték. Azután megparancsolták, hogy üljenek le a földre, mire a felfegyverzett kisázsiai görögök sortüzet adtak le a foglyokra. A foglyok közül 15 meghalt, hat megszökött, ezek között volt a négy, aki a petracani prefektúrán jelentést tettek. A bolgár kormány sürgős és erélyes vizsgálatot kér a görög kormánytól, egyben a nemzetközi döntőbíróságot is megkereste, hogy a helyszínre bizottság szálljon ki és vizsgálja meg az ügyet. A főbiztos nyilatkozott a népszövetségi kölcsönről. Budapest, július 31. Smith népszövetségi főbiztos nagy érdeklődéssel figyeli a magyar kölcsön kibocsátásának az eredményeit az összel érdekelt piacokon. A kölcsön magyar franchsának a jegyzését augusztus 1-én kezdik. A prospektus, amely Jeremiás Smith és Korányi Frigyes pénzügyminiszter aláírását viselik, a múlt vasárnap jelent meg. A főmegbízott a magyar sajtó képviselőinek a hozzá intézett kérdésekre, hogy mi a véleménye Magyarország részére készített újjáépítési tervezetről, a következő közlést adta ki: “ A rekonstrukciós tervezetet egynéhány európai legkiválóbb pénzügyi kapacitás készítette a magyar kormánnyal egyetértőleg. Ezen urak a közérdekekért működtek és önként álltak az európai rekonstrukció szolgálatába. Azt hiszik, hogy ez a pénzügyi program megoldása Magyarországon is szükségkép hozzá fog járulni a gazdasági élet fejlődéséhez és megizmosodásához. A magyar királyság 1924. évi államkölcsöní: népszövetségi kölcsön. A 250 millió aranykoronát kitevő kölcsön magyar része 11,597.250 aranykorona, amely 2,350000 dollárnak felel meg. A jegyzés határideje 1924 augusztus 1-től augusztus 9 is. A kibocsátási árfolyam 88 százalék. A kötvények dollárra és aranykoronára szólnak is pedig 10, 20, 100 és 200 dollár, illetve megfelelő összegű aranykoronára. A kötvények kamatozása 71/i*/o, vagyis a befektetett összeg után több, mint nettó 8*/,%. A kölcsön 20 év alatt törlesztetik. A kamatok effektív dollárban fizettetnek. A befizetés történhet dollárban, angol fontban, svájci frankban, olasz lírában, hollandi forintban, svéd koronában, cseh és osztrák koronában, de lehet magyar koronában is jegyezni. A jegyzési összeg két részben fizethető. A kölcsön szolgáltatásának biztosítékául a vámjövedék, cukorsdó és cukor után fizet teíndő kincstári részesedés, valamint a dohány I jövedék összes (nyers) bevétele és a tójövedék