Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-02 / 200. szám

1924 szeptember 2. SZEGED Millerand tiltakozik Németországnak Franciaországgal azonos elbírálása ellen Páris, szeptember 1. A francia politikusok kö­rében nagy feltünést keltett az a nyilatkozat, ame­lyet a köztársaság volt elnöke, Millerand tett Franciaország biztonságának kérdésében. Millerand a leghatározottabban állást foglal az ellen, hogy Franciaországot és Németországot jogi szempont­ból azonos elbírálásban részesítsék. — Sajnálatos — mondotta Millerand —, de meg kell állapítanom több angol barátunk, sőt a jelen­legi angol kormány több tagja, éppen a legbefo­­lyásosabbak kijelentették, hogy a versaillesi béke­­szerződést meg kell semmisíteni s valamennyi népet egyelőnek kell tekinteni. Nem tudom, valjon kifejezésre jut-e Genfben ez az álláspont. Nem szabad titkolnunk önmagunk előtt, hogy abban az esetben, ha Franciaországot a világ békéjének biztosítása címén azonos jogúnak tekintik Német­­­­országgal, akkor Franciaországot teljesen le kell fegyverezni s azután a Rajna balpartjának példá­jára semlegesíteni kell Elszász-Lotharingiát. Ez a következtetés, amely minden franciát felháborít, az alapelv logikus folyománya. Genfi képviselőink­nek az a parancsoló kötelességük, hogy semmi körülmények között se tegyék függővé Francia­­ország nemzeti érdekeit más államok tetszésétől. Millerand azt a meggyőződését fejezte még ki, hogy a kölni zónát a jövő évben sem lehet ki­üríteni, mert a kiürítési határidők Németország mulasztásai folytán még mindig nem vették kez­detüket. Végül megjegyezte a volt elnök, hogy a katonai szolgálati idő leszállítására csak az őrül­tek gondolhatnak. Páris, szeptember 1. A Journal jelenti: A jóvá­­tételi bizottság által kijelölt négy magasrangú hi­vatalnok szeptember 3-án Berlinbe utazik, hogy ott közreműködjék a Dawes-terv haladéktalan végrehajtásában. A Micum képviselői és a 6-os bizottság között tárgyalások indultak meg abból a célból, hogy végrehajtsák a londoni egyezménynek azt a részét, amely az átmeneti időszak tartamára tüzelőanyagok és kőszén melléktermékek szállítá­sát írja elő. A hét végén kezdi meg a kamara az osztrák vízumok kiadását. Szeged, szeptember 1. (Saját tudósítónktól.) Jelentette az elmúlt héten a Szeged, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamara hosszabb tárgyalásokat folytatott az osztrák köztársaság budapesti követségével abban az irányban, hogy az osztrák köztársaság területére szükséges be­utazási vízumokat kiállíthasson Szegeden a kamara is és így a szegedi kereskedők és ipa­rosok lényeges könnyebbséggel utazhassanak Ausztriába. A köztársaság követsége mérlegelte ezt a kérelmet és nemrégen értesítette a kama­rát, hogy megfelelő mennyiségű vízumbélyege­­ket bocsát a kamara rendelkezésére, úgy­hogy a szegedi kereskedők is iparosak minden további utazgatás is utánjárás nélkül Szegeden meg­kapják útleveleikre a szükséges vízumot. Ezzel megtörtént az, hogy Magyarországon a buda­pesti követségen kívül, egyedül a kamara adhat ki vizumot. A megállapodással egyidejűen lépéseket tett a kamara, hogy a vízumbélyegeket a lehető leg­rövidebb időn belül küldjék le Szegedre, mivel igen sok olyan kereskedő és iparos van, aki­nek üzleti összeköttetései miatt már a közel­jövőben és sokszor kell Ausztriába utaznia. A tervek szerint már az elmúlt héten meg kellett volna érkezniük a vízumbélyegeknek, azonban a küldemény nap nap után késett. A kamara sürgető levelére azután az a válasz érkezett, hogy a követség bizonyos technikai akadályok miatt nem tudta kellő időben elküldeni a bélye­geket. Értesítette egyben a kamarát, hogy előre­láthatólag még ennek a hétnek első napjaiban elküldi a megfelelő mennyiségű bélyeget és így a kamara a hit végén megkezdheti a vízumok kiadását. A szegedi kamara osztrák vízumai iránt egyébként már most is élénk érdeklődés nyil­vánul meg és így már most meg lehet állapí­tani, hogy ezzel az egyedül­álló intézkedéssel jó szolgálatot tesz a kamara a szegedi iparo­soknak és kereskedőknek és lényegesen meg­könnyíti helyzetüket Vízumot egyébként csak az útlevél felmutatása elleniben kaphatnak csakis szegedi is a kamara körzetibe tartozó kereskedők is iparosok. Értesülésünk szerint az egyszeri beutazásokra érvényes vízumok díja százezer, a többszöri utazásokra érvényes pedig kétszázezer korona. A szegedi munkásnők tüntetése a háború ellen. Az ügyeletes rendőrtiszt kétszer szakította félbe a gyűlés szónokát. Szeged, szeptember 1. (Saját tudósítónktól.) Két héttel ezelőtt szinte az egész országban, az összes vidési városokban, ahol a rendőrség engedélyezte, békegyűlést tartottak a szervezett munkások, abból az alkalomból, hogy július 28-án tíz éve volt annak a véres dátumnak, amikor megindult a világháború. A szociál­demokrata pártok az egész világon élénk agi­­tációt fejtenek ki a háború ellen és így nem elégszenek meg azzal, hogy egyetlen gyűlés keretében harsogják el tiltakozó szavaikat. Ezzel párhuzamosan a szegedi szociáldemokrata párt is egyik legfőbb programjává tette a béke érde­kében való erélyes agitációt. A két hét előtti impozáns békegyűlés után, amelyen Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő ismertette az örök béke eszméjét, s most vasárnap a sze­gedi munkásnők tartották meg széles keretek között békegyűjtésüket a Munkásotthon nagy­termében. Délután négy órakor már teljesen megtöltöt­ték a tágas termet. A szegedi összes gyárak munkásnőinek nagy része ott volt a gyűlésen, sőt még a környékbeli falvakból is számosan jöttek be vasárnap délután, így a gyűlés impo­záns kere­k között kezdődött, azonban még­sem folyt le minden incidens nélkül. Az ügye­letes rendőrtisztviselő kétszer is félbeszakította a szónok szavát is csak a munkásság fegyelme­zettségének köszönhető, hogy a rendőrök nem oszlatták fel a gyűlést. A Szegedi Munkás­ Dalárda éneke nyitotta meg a gyűlést, majd Stern Szerén, a buda­pesti központ kiküldöttje emelkedett szólásra.­­ Elsősorban a háború előzményeit ismertette. Megállapította, hogy még 1914 előtt szervezett imparialista törekvések mozogtak úgy az án­­tánt, mint a központi hatalmak oldalán, amely­ből mindenki látta, hogy háború lesz, csak éppen a hivatalos osztrák-magyar diplomaták nem, akik pedig döntöttek élet és halál, háború és béke fölött. Ha e háborút megelőző eszten­dőkben Magyarországon az általános titkos vá­lasztói jog alapján szociáldemokratát is bele­ültettek volna a parlamentbe, akkor egészen bizonyosan lehet állítani — a titkos diplomácia nem fejlődhetett volna ki annyira is nem ker­gethetik volna a jogtalan és kenyértélen né­peket a négyesztendős háború borzalmaiba. A háború mindenkinek rossz üzlet volt, csak azoknak állott érdekeikben, hogy minél tovább folyjon a vér, akik papírtalpú bakkancsokat és pókháló nadrágokat szállítottak a Kárpátok hómezőin vergődő katonáknak. A négyéves rettenetes háborúból — folytatta tovább — nemcsak a férfiaknak kellett ki­vennie a részüket, hanem a nőknek is szen­vedniük kellett. Elmentek az apák, a férjek, a gyermekek és ráadásul a szerencsétlen nőknek gyárakba kellett menniük muníciót gyártani, hogy éhen ne vesszenek. Mindenki jól emlék­szik még a pár filléres hadisegélyre, amely csak olaj volt a tűzre, a szenvedések tengeré­ben. És még ma is mindenki látja az öz­vegyek, árvák, bénák és vakok rettenetes had­seregét, amelyről teljesen megfeledkezett az állam. Stern Szerén ezután megállapította, hogy egy borzalmas háború után, amelyben sokmillió embert gyilkoltak meg és temettek el, termé­szetes folyomány volt a forradalom. Ezután a hatodik éve tartó kurzusról kezdett beszélni, amelyben mindenkit inkább meg­becsülnek, mint a két kezével dolgozó munkást. „Gyorsfarralós kereszténységnek“ nevezte a kurzust, amikor az ügyeletes Papp Menyhért 3 í rendőrkapitány erélyes hangon közbeszólt, hogy erről a tárgyról nem engedheti, hogy folytassa a beszédét. A tömeg meglehetősen zúgolódva fogadta a rendőrkapitány kijelentését és csak nagysokára nyugodott le.­­ A gyűlés azonban ezután sem folytatódhatott nyugodt mederben, mert nemsokára újabb rendőri beavatkozás történt. A szónok ugyanis arról beszél­, hogy az ellenforradalom egyik következménye az, hogy a munkások és a munkásnők a lehető legnagyobb nyomorban kénytelenek élni a kurzus jóvoltából. A hall­gatóság zajos úgy van!-nal felelt erre a ki­jelentésre, majd a hangulat egyre izzóbb lett. — Elég sajnos ! Gyalázat ! és más hasonló közbekiáltások hangzottak el. Erre a rendőr­­i kapitány kijelentette, hogy nem engedheti meg,­­ hogy a szónok elkalandozzon a tárgytól. Ha a­­ hallgatóság továbbra is zajong, kénytelen lesz feloszlatni a gyűlést.­­ Stern Szerén ezután megnyugtatta a tömeget,­­ majd erős küzdelemre hívta fel a hallgatóságot a háborúellenes agitációban. Mindenki vésse az agyába ezt a mondatot: Soha, soha többé háborút ! Ha még egyszer háborúra próbálnának­­ trombitálni, minden munka meg fog állani a gyárakban és mütlegekben. • A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dáni Jánosné Várnai Zseni Európa asszonyaihoz című ver­ét szavalta el nagy hatással. Majd az impozáns gyűlést a munkásdalárda éneke fejezte be. Pálfy Dániel rágalmazási pöre. • Szeged, szép ember 1. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes az a rágalmazási pör, amelynek kö­zppontjában Pálfy Dániel kormányfőtanácsos áll és amelyben már nem egyszer tartottak tárgyalást a járásbíróságon, de még ítéletet nem lehetett hozni Körülbelül két évvel ezelőtt a szegedi kereskedelmi és iparkamara teljes­­ ülést­­artott, amelynek során Pálfy Dániel hosszabb védekező beszédet mondott, melyben megtámadta a kamara egyes tisztviselőit. Pálfy­­nak ugyanis az nem tetszett, hogy a kamarai tisztviselők a választások alkalmával nem ahhoz a párthoz tartoztak, amelynek színeiben ő fel­lépett Szegeden Peidl Gyulával szemben és amelynek színeiben meg is bukott. Felhozta azt, hogy a tisztviselők az ellenzéki jelöltek vacsoráin vesznek részt és mondanak beszédet. Beszéde hevességében azután olyan kitételeket használt, amelyek után a rágalmazási per következett. Pálfy ugyanis Gerő Lipótról, a szociáldemokra párt régi tagjáról azt á­lította, hogy Gerő pomenszírozott kommunista is nem tudja, hogyan kerülte el az ügyészség figyelmét. Gerő Lipót indította meg a pert ellene, amely­nek főtárgyalását csak nehezen lehetett meg­kezdeni, mivel Pálfy Dániel egyszer kétszer nem jelenhetett meg a járásbíróság előtt. Néhány hónappal ezelőtt aztán Apay bíró végre meg­tarthatta a tárgyalást, azonban ítéletet nem tudott hozni, mivel a bizonyítás ügyében el kellett halasztani a tárgyalást. Pálfy ugyanis bizonyítani kívánta állításait és pedig azzal, hogy Gerő Lipót részt vett azokban a mozgalmakban, amelyeket 1919 ben vezettek a szegedi szocialisták a Károlyi­­kormány ellen. Ezeknek a mozgalmaknak pedig kommunista tendenciájúé volt. Gerő Lipót el is ismerte, hogy ő tagja volt annak idején a mozgalom szervező­bizottságának, de ennek a­­ mozgalomnak nem volt semmiféle tekintetben kommunista jellege. A Károlyi-kormány ugyanis egészen reakciós jellegű volt, amely ellen nem­csak a szocialisták, hanem a polgárok is állást foglaltak. Ennek a mozgalomnak volt azután folyománya az, hogy átszervezték Károlyi József kormányát, majd később a radikális Ábra­hám­kormány váltotta föl az első reakciós ellen­­forradalmi kormányt. A bíróság ebben a kér­désben el is rendelte a bizonyl­ást. Apay bíró kedd délelőttre tűzte ki ennek a rágalmazási pernek folytatólagos tárgyalását, amely iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg. A keddi tárgyaláson nemcsak a vádlott tanúin­k kihallgatása történik meg, hanem minden való­színűség szerint az ellenbizonyításra is sor tr**rü!. o. •. j*A*AA****0o*0*****0*0mmA0o*0i*0*mmf**m Apróhirdetéseket a másnapi lap részérő I délután 5 óráig fogad el a kiadóhivatal. Az­­ 5 óra után feladott apróhirdetések a feladást­­ követő napon nem jelenhetnek meg.

Next