Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-01 / 225. szám

^«•»ísHaa* m HMtam* fmst-Ktca iff». /eílhiS"l**»l smsben.1 T ti«­­cn I8-S»,A.8i«grd" MeOei*­­?'* S«í8 kittiéit**! a index :■», Ssj«f Irt» in 2000 <R­X«*. BStMttxi ti»* I Kí7 fi Mate Mljrtwa 400», pupfea >« 45CW» **» Regvae mám­ács 2000 kanna rdrtí«l *r«k, ríiittrtboni óm. «00, egy fclsábon son bailbon 1300. SiOte* »0*1 21 százalékkal drágább Apróhirdeté* IC izeig flood kor. Szövegkfszti közlemé­nyek toronként 6000 korona. Csalid­ őrlésű­«* 40000 kor. V. évfolyam. Szeded, 1924 október 1. SZERDA. 225-ik szám. A Népszövetség és Magyarország Genf, szeptember végén. Ha szabad ezt a kifejezést használnom, befe­jezéshez közeledik a Nép­szövetségnek ez idei őszi ü­lésszaka. A plenáris ülések már két hete véget értek, a Salle de Reformation ülésterme teljesen elcsendesedett és csak egy-két albizott­ság működik még. Ha ezek is befejezték a mun­kájukat, csak az állandó iroda, a titkárság marad vissza Genfben, amely úgyszólván a permanen­­ciát tartja fenn és a beérkező kisebb jelentő­ségű ügyeket intézi, statisztikákat, kimutatások­at állítja össze, hivatalos kiadványokat szerkeszti a plénumnak a megbízásából. A Népszövetséget megalakulása alkalmával Magyarországon és Németországban nem sok szimpátiával fogadták. A közvélemény nem ok nélkül a győzteseknek az érdekszövetségét látta benne. Clémenceau nem is titkolta, hogy a Népszövetséget csak azon eszközök egyikének tekinti, amelyek biztosítani vannak hivatva, hogy Franciaország zavartalanul meg tudja tanunn, amit a háborúban kimondhatatlan szenvedések árán magának megszerzett. Ezért kellett a legyő­zött államokat bizonyos időre távol tartani a szövetségtől és felvételüket kellemetlen, meg­alázó jellegű rendszabályokhoz kötni. Ezek az idők azonban m­ár elmúltak. Keserves tapasz­talatok megtanították a nyugati államokat, hogy míg olyan állapotokat nem teremtenek, me­lek a legyőzőttekre nézve is lehetővé teszik a meg­élhetést, nincs igazi nyugalom Európában. Ma már Ausztria és Magyarország bent vannak a Népszövetségben. Németország még hiányzik belőle, de a szeptemberi tárgyalások alkalmával már nagyon sokan kifejezést adtak abbeli óhaj­tásuknak, hogy a németekkel együtt dolgoz­hassanak Európa újjáépítésén. A felvételnek már csak formális akadályai vannak. Német­ország megaláztatás nélkül, mint egyenrangú főhatalom akarja a neki járó helyet elfoglalni. Nem lehet kétséges, hogy az eddigi előzmények után ez így is fog történni. A szeptemberi ülésszak azonban nagyon érdekesen bizonyította azt a lélektani változást is, amelyen Európa keresztülment. Helyesebben talán olyan változás ment végbe a vezető sze­mélyek tekintetében, amely magával hozta ezt a lelki változást. Angliában és Franciaországban az az irány kerekedett felül, amely kevéssé rokonszenvez a túlzóan nacionalista és impe­rialista törekvésekkel. Világfelfogás tekintetében ez az irány eltolódást jelent a tűi a politikától, amely odahaza nálunk uralmon van és mégis ennek az uj iránynak lehet köszönni, hogy a kisebbségek sérelmei ezúttal első ízben bizonyos mértékig meghallgatásra találtak a Népszövetség előtt. Szeptember 9 én Apponyinak feltétlenül nagy sikere volt Genben. Az elnöklő Motta szenátor megengedte, hogy mindent elmondjon és hogy nézeteit a kisebbségek tarthatatlan jogi *4 Ct* 1 kifejtse. Csak előadásának befejezése . . . *ette azt a megjegyzést, hogy Apponyi tulajdonképen eltért a tárgytól, de annyira lebi­­k».Cww mindenkit, hogy nem akarta őt félbe­­ideié­i'' Mek­k­ora haladás ez a trianoni béke ékeRCvel,f2lmben, mikor Apponyi ugyanazzal az Z(>tt i«f| ,[ssal be ́*élt, de az előre megfogalma­­lehetett ti *zemben a legszebb szónak sem a hani?i.i £ anatÍa- Érezte Bethlen is, hogy ezzel JelSt tjSitozás*»l szemben, amely csak jót kell valami ad&rSzál­ ^Pontjából, tennie húrokat pen £ S ben erősen demokratikus találkoxzik » ,e'» melyek szintén tetszéssel S SA* ö«« ,a se­leletezések állh. A magyar közönségnek ugyanis sejtelme sincs róla, hogy a kis antant mennyire figyelemmel aAT nálu­nk„ történt*­ Nemcsak po­litikai és katonai do­gokról van természetesen szó. Ami atrocitás, vagy kisiklás történik a jogrend ellen, az egy szervezett sajtópropa­­ganda útján jut a világ tudomására. Ezért van rendkívüli fontossága magyar szempontból, hogy otthon olyan állapotok legyenek, a­melyek alkal­masak az elhangzott kijelentéseknek tényekkel való igazolására. Ettől eltekintve nekünk magyaroknak a Nép­­szövetséggel szemben követett politikánkat meg kell változtatnunk, körülbelül abban az érte­lemben, mint azt Apponyi genfi beszédében körvonalazta A mi szempontunkból a béke­­szerződések által előidézett helyzet teljességgel tarthatatlan. A kisantánt állandóan azzal vádol bennünket, hogy mi a békeszerződések által teremtett helyzetet fegyveres erővel fel akarjuk forgatni. Nyilvánvaló, hogy ez a vád teljesen alaptalan, mert ha akarnánk sem volna meg a lehetőségünk hozzá, hogy belemenjünk egy közháborúba. De épen ezért csak helyes lehet a mi részünkről, ha mi kívánjuk a Népszövet­ség hatáskörének a kibővítését, abban a formá­ban, hogy a Népszövetségnek módjában legyen az elnyomott kisebbségek panaszaival foglal­kozni, azokat vizsgálat tárgyává tenni és intéz­kedéseket hozni. Hat esztendő előtt Wilson az igazságosság és tartós béke nevében vetette fel a Népszö­ntség eszméjét. Helyes. Odaát elfo­gadták ezt az alapot. Mi most menjünk egy lépéssel tovább és követeljük, hogy a Népszö­vetségnek jogában legyen vizsgálni azt is, hogy mennyiben van meg a békekötések által tere­m­tett helyzetben az igazságosságnak és a tartós békének a lehetősége. Valószínűleg nagyon kevéssé. De ha erre rájönnek az érdekelt fő­hatalmak, akkor a távolban talán megcsillan a béke revíziójának a lehetősége is, anélkül, hogy erőszakos eszközöket kellene alkalmaznunk. Érzik ezt nagyon jól a kisantant országai és érzik a nyug­ti országokban azok, akik változatlant szeretnék a mai álla­potokat fenntartani. Ezeknek felfogásában ezért érthetetlen szentség a Népszövetség mai alkotmánya, holo­t a józan, haladni akaró és igazi békére törekvő emberek felfogása sze­rint ennek is változni, tökéletesbülni kell. A dolgok mai állásában ezért érdeke Ma­gyarországnak a Népszövetség megerősödése és ezért érdeke, hogy ez a szövetség, amely ere­detileg a hadinyereségek bezsebelni számára védőszervezetnek, egyebekben azonban csupán vitaegyletnek készült, tartalmat is nyerjen és olyan határozatokat is hozhasson, amelyeknek megvan­n szankciójuk és végre is lehet őket hajtani. Az igazság mellettünk van és nekünk csak hasznunk lehet egy olyan, államok és nem­zetek felett álló szervezetből, amely az igazsá­got keresi és igyekszik megvalósítani. A belügyminiszter nem a bi Budapest, szeptember 30. Rakovszky Iván belügyminisztert tegnapi tudósításunkban közölt nyilatkozatáért súlyos támadások érték a szélső­­baloldali sajtóban. Azt vetették szemére a miniszternek, hogy a bírósági ítéletet kritizálja, tehát nem tartja tiszteletben a bírói tekintélyt. A miniszter most egy kormánypárti estilap­ban válaszol ezekre a támadásokra és a követ­kezőket mondja:­­­ Teljesen téves tegnapi nyilatkozatomnak az a beállítása, mintha a bíróság ítéletét kíván­tam volna bírálat alá venni. — A legrigorózusabb felfogás szerint is csak a bírói ítéletet nem lehet kritika tárgyává tenni. Azonban a bíróság eljárásában, vagy az indo­kolásában mutatkozó egyes jelenségeket szóvá lehet tenni és ezek szóvátétele nem ütközik abba a köteles tiszteletbe, amellyel a bíróság ítéletét fogadni kell. — Egy szóval sem mondom, mintha azon a nézeten lehetnék, hogy a bíróság nem legszen­tebb meggyőződése szerint hozta volna meg az ítéletet. V­szont egy minisztertől, akine­k az új ítéletet akarta kritizálni, ország ügyei valamilyen ágazatáért viselni kell a felelősséget, nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy resszortkérdésekkel kapcsolatban a bíró­ság eljárását, tehát nem az ítéletet, szóvá ne tehetné és ne igyekeznék korrekciókról gondos­kodni. Teljesen egyoldalú beállítás tehát úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a szolnoki bíró­ság ítéletét kritizáltam volna. Megállapítom azonban, hogy amennyiben a rendőrségi mun­kában hiányok, vagy bajok mutatkoznak, ezek orvoslására a bíróságnak is megvan a módja, de semmi esetre sem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy minden ellenőrzés nélkül fölé­nyes és sértő kritikával illesse a hatósági nyo­mozást. Dr. Ulain sértő levele a belügy­miniszterhez, Dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, a Nemzeti Sajtótudósító Iroda utján súlyosan sértő nyílt levelet intézett Rakovszky Iván belügyminiszterhez, a csongrádi bombamerény­let bűnpörében tett nyilatkozata miatt. A minisztertanács foglalkozott Bethlen István gróf miniszterelnök visszatérve szabadságáról, ma délelőtt átvette hivatalát és délutánra rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe, hogy a távollétében előfordult aktuális kérdésekről informálássa magát. A miniszter­­tanács délután 6 órakor kezdődött és fél 10 órakor ért véget. A kormány összes tagjai ott voltak. A miniszterek mindenekelőtt a legfontosabb resszori ügyekről tettek jelentést, majd Korányi Frigyes báró pénzügy­minis­zter a nemzetgyűlés elé terjesztendő aranyköltségvetést ismertette. A m­r.iuki tanács javaidejét ennek a kérdésnek tárgyalására fordította. A minisztertanács a csongrádi bombaperben hozott ítélettel is foglalkozott és megállapította, hogy a bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán perorvoslat útján bírálha­­tók el és mivel a jelen esetben a kft. ügyész a felebbezést be is jelentette, más intézkedésre szükség nincs. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter egyéb­ként bejelentette a minisztertanácsnak, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásban panasszal él az igazui^ügyminiszternél, bombaperben hozott ítélettel,­ ­ akihez a belügyminiszter is ugyancsak panasz­szal fog fordulni, ha a tényállás felderítése után ez szükségesnek fog mutatkozni. Az igazságc?gvrolni??fem­ek módjában van ezekben az esetekben a felügyeleti vizsgálatot elrendelni és ezek kapcsán a szükséges intéz­kedéseket megtenni. Mivel az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmentette, természetes, hogy a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik. Országos iparos-hitelakció. Wiíkó Lajos kereskedelmi miniszter ankétol hívott össze az iparosságnak gyújtandó ügyében. Az értekezletre az összes szám­ftevő ipari érdekességek meghívót kapak. Az iparo­sok hitelügyére vonatkozóan vezető szakembe­rek a következő információt iátni: — A pénzintézetek, bankok egyáltalán nem foglalkoznak a kis- és kősápipar hitelügyével. Az iparosság évek óta szorgalmazta a kérdés megoldását is különösen most a miskolci kongresszuson sürgette az egész ország iparos­sága a hitelügy rendezését. Hiszen az IOKSt­­­sV juttatót! 22 miNikrolos hitel csak a köt­’é­­kese tartozó szövetkezetek terh­elésének _uö-

Next