Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)
1924-11-01 / 252. szám
jjrWülWltB ti .tMeaiTü all Mä Hn**atc« S. (?«■ i íí!’*ScUm! lsemben.) TU» n IMM.Sieged nestele ca MIMS!»4SbI4y«! »Ináéi .*3iUgrania ira 2000 tv HAS. SííMímM*! iraki EfJ ä ?*«» talybea 40000. Utánit HM *» «Miken 15GCB itl a.iáeieí tnkeeih MDuB > HE. 41*0, (KJ hasibor ÜK misül hasábon 1200. SiOve* káli 25 százalékkcal drágább Apróhirrtelés lü szóig 6001 kor. Szövegközti közlem* nyek soronként 6000 korona Caalidi értesítés «5000 ko> v. évfolyam. Szeged, 1924 november 1, SZOMBAT, 252-ik szám. flalottaink. Írta: Juhász Gyula. Mindenszentek napján a római Egyház azoknak a megdicsőült lelkeknek emlékezetét ünnepeli, akknek már nem jutott külön hely a Gegesy-féle kalendáriumban. Azoknak a szenteknek, hitvallóknak és vértanuknak ünnepe ez, akik kimaradtak a naptárból és talán csak a Martyrolcgium jegyezte föl a nevüket, vagy még a puszta nevük is a feledés nagy tengerébe merült. Mert a kereszténységnek, amikor az első századokban forradalmi hit volt, fiatal, elnyomott és üldözött erő, a jövendő választott jegyese, a jó reménység tömegeket és hegyeket mozdító ígérete, rengeteg hérosza és márírja akadt, akik a Bárány nevében és a kereszt jelében egy önmagával meghasonlott és ideáljaiban megcsalódott világimpérium minden hatalmával és erőszakával szemben vallották a megváltó szeretet és jóság, a szent szegénység és a boldogító bizalom igazságát. De nekünk, ennek a mi haldokló és újjászületést váró világunknak is vannak szép számmal halott hősei és vértanúi. Mindenütt temetőben járunk, mindenütt halottakra bukkanunk. Ma a temetők őskertje dúsabb és több élcet takar, mint az élők városai. Nem kell a halottak napjának esztendős mementója, hogy rájuk gondoljunk, hogy róluk emlékezzünk. Messze Szibéria havas dombjai alatt, a kopár karsztok komor sziklái között, a gácsországi mezők és a szerb hegyek korhadt fakeresztjei alatt alusznak dermedten és fiatalon a mi kedveseink, a mi örömeink, a mi reménységeink. Nincsen elég könnyünk, nincsen elég mécsünk és nincsen elég koszorúnk az ő számukra Mécsek milliói ragyognak ma és minden este özvegyek és árvák szemében az ő tiszteletükre, akik — mert hittni is temilni kell! — nem lehet, hogy hiába hervadtak el életük virágában, nem szabad, hogy hiába tűntek el a védnek rettentő tengerébe. A nagy svájci költő szép verse jusson eszünkbe, Conrad Ferdinand Meyer költeménye, amely szerint a halottak élnek is uralkodnak, igazabban és erősebben, mint az élők! Rájuk gondoljunk, ha a jövőre gondolunk. Az ő, néma szájuk, amely égre kiállt, bár iszonyúan hallgat, beszéljen szavainkban, amelyek az igazságot és a jóságot hirdetik. Az ő utolsó tekintetüket lássuk a szenvedők és elnyomottak, a kitagadottak és kisemmizettek kérő és vádoló, fájdalmas és vágyódó tekintetében. Az ő testamentumukat váltsuk valóra és ne akarjunk látni többi embermiltóságot a porba is a sárba tiporva, fiatalságot is szépséget az erőszakos elmúlás vesztébe dobva, becsületet és munkát a henye gazság bitang prédájául odavetve ! És az ő sírjuk fölött (és ez az sír ma az egész világ, a mi világunk) tanuljuk meg szeretni és tisztelni az életet! és az ő elmúlásuk emlékeztessen bennünket az örök haladásra ! És az ő haláluk legyen záloga az újjászületésnek ! A sírok beszélnek... A temetők kapujában ez a fölírás vár: Föltámadunk ! De ezt is bízvást oda lehetne tenni .* Egyenlőség! Mert ott, a rácson fut, a föld ölén békén megférnek egymás mellett a hajdani békétlenek és haragotok, gyülölködök és törtetők. A temető nagy demokráciája csöndesen és nyugalmasan egyesíti őket. A temető nagy pacsfizmusa szelíden, szépen elringatja az ellenségeket. Itt fönn a fényes napvilágon még farkasa az embernek az ember, ott lenn a világtalan éjben nincs többé gyűlölet és az áldozat együtt álmodik a gyilkosával. Tanuljunk a temetőktől emberiet Ivérek ! Okuljunk a sírokon magyarok! Az élet oly rövid és az ember nádszál csupán, aki, Pascal szerint gondolkodik. Sajnos inkább többet és bátorul cselekszik, pedig a nagy dolgok a gondolatban vannak és az igazán nagy tétek a nagy gondolatok megvalósulásai. Az élők ne feledjék, hogy a halottak is élnek. Beethoven tovább zenél közölünk, az öröm és gyász szimfóniáját tovább harsogja eljövendő nemzedékeknek, boldognak és boldogtalannak, a halott Ady győz és a diadalnak Illés szekerén robog a nagy magyar ugar felett, a halott Kossuth egy szava többet ér, mint az élő és lármázó demagógok minden vásári lármája és utszéli orditozása. Legyetek csöndesebben kis élők: a nagy halottak zenéjét és beszédét nem fogjátok tulkiáltani ! Legyetek szerényebbek, kis senkik: a nagy halottak bölcsesége előtt eltörpül a titktalan; jelszavaitok varita um varitasa ! Menjetek ki a temetőkbe, a holtak városába és ott szánjatok magatokba. Egy e hagyott sír többet mond, mint összes gyűléseitek. Anatole France a neuillyi kripta mélyén és a névtelen katona az ismeretlen tömegsír ölén egyetlen nagy és örök tanítást hirdetnek, azt, amitt, a Názáreti mondott és amit ti nem akartok cselekedni. Mulandó minden e vidéken, csak a szeretetnek művei maradandók. A jóság az egyetlen megmaradt kincsünk, amely tőlünk soha el nem vétetik. Könnyeket szárítani, sebeket kötözni, megérteni és megbocsátani, irgalmazni, ennél különbet, ennél szebbet és ennél okosabbat nem tudhatunk. Por és hamu vagyunk, de csillag esz minden fölszántott könnyből az örökkévalóság egén és rózsalevél lesz minden jó cselekedetből, amely örök álmunk párnáját édesiti. A nagy temetőben, e földön, mindig úgy járjatok, hogy ne zavarjátok soha azok nyugalmát és békességét, akiknek szivéből virágok nőnek már és akik fölött ciprusok susognak békét és üdvösséget. MMMMAMMMMMMJtMMWMMMMMMM A horgos határ visszacsatolásának kérdése Szabadka, október 31. (Saját tudósítónktól.) Nagy érdeklődéssel kísérték azt a tárgyalást, amelyet Vlaskalin Milorád belügymiinisztériumi főfelügyelő folyatott Szabadkán Ivkovics Imre főispánnal. Vlaskalin a tárgyalásról a következő tájékoztatást adta: “ A magyar-jugoszláv tárgyalásokkal kapcsolatban a magyar delegáció legutóbb felvetette a szabadkai, baranyai és muraközi határok rendezését. A magyar delegáció azt ajánlotta, hgy Horgos Szeged közt levő vidéket csatolják vissza Magyarországhoz és ennek fejében Magyarország átadja mindazokat a községeket, amelyek a régi Szabadkához tartoztak. A belgrádi minisztertanács a legutóbbi ülésén vitaták Magyarország javaslatát, azonban úgy határoztak, hogy mielőtt döntenek a kérdések, véleményt kérnek a határmenti katonai és hatóságoktól A szabadkai tárgyalás ennek a minisztertanácsi határozatnak a következménye. Más oldalról szerzett éresülés szerint Ivkovics főispán és Szabadka vezeő tisztviselői amellett foglaltk állást, hogy a kormány fogadta el Magyarország indítványát. Egyedül Horgos környékinek Magyarországhoz való csatolása ellen emeltek kifogást a katonai hatóságok. A hadvezetőségnek ugyanis az a véleménye, hogy Horgos fontos stratégiai gócpont, amelynek elvesztésével megszakadna a vasúti összekötetés Bácska nyugati része és a Tisza vidéke között. A hídvezetőség állásfoglalása miatt egyelőre bizonytalan tehát, hogy a magyar-jugoszláv tárgyalások további során folytatják-e a magyar ajánlat megvitatását. Meg nem erősített hírek szerint a magyar delegáció az esetben, ha a jugoszláv kormány a felajánlott cserét nem fogadsa el, újabb, módosított javaslatot terjeszt elő. Az angol választás Baldwin köszönete a választóknak. London, október 31 .Az angol választások végleges eredménye a következő: Konzervatív 420, munkáspárti 157, liberális 41 és a többi pártokból összesen 4. Eddigi hírek szerint úgy látszik, hogy Macdonald a legrövidebb időn belül beadja lemondását, de erre vonatkozóan a kabinet még nem döntött. London, október 31. Baldvin az angol választókhoz a következő távirati üzenetet intézte : — A választás előestéjén felhívtam valamennyi polgártársamat, férfiakat és nőket, hogy a konzervatív pártnak abszolút többséget biztosítsanak. Szívből köszönöm azt a készséget, amellyel felhívasomra válaszoltak. Lelkem legmélyéből köszönettel tartozom azoknak, akik pártunk győzelméhez hozzájárultak. A választás eredménye jobban, mint bármikor, igazolta azt a bizalmat, hogy mindenkor számíthatok az angol nép politikai ítélőképességére és egészséges, emberi értelmére, amikor komoly eseményekkel szemben való állásfoglalásról van szó. Ebben az órában ismételten töszénetemet fejezem ki mindazoknak, akik ügyünk diadalát előmozdították. London, október 31. Az eddig már ismeretes adatokon kívül közük, hogy 1,800.000-el többen szavaztak, mint a múlt évi választások alkalmával. Az unionista párt szavazatainak száma több, mint 2 milióval, a munkásoké több, mint 1 millióval szaporodott, míg a liberális párt 1.350.000 szavazatot vesztett. Ebből az eredményből a munkáspárt hívei némi vigasztalást mentenek elvesztett mandátumaikért, mert pánhívei számának gyarapodását tünteti fel. végső eredményei. — Egyetlen kommunista képviselő, London, október 31. Az egyes angol városok szavazásáról a következő részleteket jelentik: Liverpoolban a konzervatívok megtartották mind a hét mandátumukat. A megválasztottak között van Mr. Cohen, aki a háborúban mindkét lábát elvesztette. Birminghamban a konzervatívok a tizenkét mandátum közül tizenegyet kaptak. Austin Chamberlein volt kancellár is itt győzött túlnyomó többséggel a kommunisták ellen. Fivére, Nivelle Chamberlein, aki annak idején szintén konzervatív miniszter volt, hetvenhét szavazattal győzött Mosley munkáspárti jelölttel szemben, aki lord Curzon veje. Sheffieldben ismét négy konzervatív képviselőt választottak. London külső kerületeiben majdnem mindenütt a konzervatívok győztek és pedig lényegesen nagyobb többséggel, mnt a múltkoriban. London, október 31. A lapok élénken kommentálják, hogy számos, a közéletben kiválóan szereplő egyéniség hozzátartozói nem tudtak eredményt felmutatni a választási küzdelmben, így Henderson belügyminiszter két fia, akik tagjai voltak a megelőző képviselőháznak, szintén kisebbségben maradt. Míg Sir Alfred Mond megtartotta mandátumát, addig fiának nem sikerült megbízó levelt szerezni. Ugyanaz a sos érté Lloyd George fiát. Ismeretes, hogy az ifjabb Baldwin munkáspári jelölt Budleyben kisebbségben maradt, úgy, mint Macdonad, a miniszterelnök fia egy másik kerületben. A munkáspárti kormány egyetlen tagja, aki kisebbségben maradt, Jewett, a közmunkaügyek főbiztosa volt.