Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-01 / 252. szám

jjrWülWltB ti .tMeaiTü all Mä Hn**­atc« S. (?«■ i íí!’*ScUm! lsemben.) TU» n IMM.Sieged­ nestele ca MIM­S!»4SbI4y«! »Ináéi .*3iUgrania ira 2000 tv H­AS. SííMímM*! iraki EfJ ä ?*«» talybea 40000. Után­it HM *» «Miken 15GCB itl a.iáeieí tnk­eeih­ MDuB > HE. 41*0, (KJ hasibor ÜK misül hasábon 1200. SiOve* káli 25 százalékkcal drágább Apróhirrtelés lü szóig 6001 kor. Szövegközti közlem* nyek soronként 6000 korona Caalidi értesítés «5000 ko> v. évfolyam. Szeged, 1924 november 1, SZOMBAT, 252-ik szám. flalottaink. Írta: Juhász Gyula. Mindenszentek napján a római Egyház azok­nak a megdicsőült lelkeknek emlékezetét ünne­peli, akknek már nem jutott külön hely a Ge­gesy-féle kalendáriumban. Azoknak a szen­teknek, hitvallóknak és vértanuknak ünnepe ez, akik kimaradtak a naptárból és talán csak a Martyrolcgium jegyezte föl a nevüket, vagy még a puszta nevük is a feledés nagy tengerébe merült. Mert a kereszténységnek, amikor az első századokban forradalmi hit volt, fiatal, el­nyomott és üldözött erő, a jövendő választott jegyese, a jó reménység tömegeket és hegyeket mozdító ígérete, rengeteg hérosza és már­írja akadt, akik a Bárány nevében és a kereszt jelében egy önmagával meghasonlott és ideál­jaiban megcsalódott világimpérium minden ha­talmával és erőszakával szemben vallották a megváltó szeretet és jóság, a szent szegénység és a boldogító bizalom igazságát. De nekünk, ennek a mi haldokló és újjá­­születést váró világunknak is vannak szép szám­mal halott hősei és vértanúi. Mindenütt teme­tőben járunk, mindenütt halottakra bukkanunk. Ma a temetők őskertje dúsabb és több élcet takar, mint az élők városai. Nem kell a halottak napjának esztendős me­­mentója, hogy rájuk gondoljunk, hogy róluk emlékezzünk. Messze Szibéria havas dombjai alatt, a kopár karsztok komor sziklái között, a gácsországi mezők és a szerb hegyek kor­hadt fakeresztjei alatt alusznak dermedten és fiatalon a mi kedveseink, a mi örömeink, a mi reménységeink. Nincsen elég könnyünk, nincsen elég mécsünk és nincsen elég koszorúnk az ő számukra Mécsek milliói ragyognak ma és minden este özvegyek és árvák szemében az ő tiszteletükre, akik — mert hitt­ni is temilni kell! — nem lehet, hogy hiába hervadtak el életük virágá­ban, nem szabad, hogy hiába tűntek el a véd­nek rettentő tengerébe.­­ A nagy svájci költő szép verse jusson eszünkbe, Conrad Ferdinand Meyer költemé­nye, amely szerint a halottak élnek is uralkod­nak, igazabban és erősebben, mint az élők! Rájuk gondoljunk, ha a jövőre gondolunk. Az ő, néma szájuk, amely égre kiállt, bár iszo­nyúan hallgat, beszéljen szavainkban, amelyek az igazságot és a jóságot hirdetik. Az ő utolsó tekintetüket lássuk a szenvedők és elnyomottak, a kitagadottak és kisemmizettek kérő és vádoló, fájdalmas és vágyódó tekintetében. Az ő tes­tamentumukat váltsuk valóra és ne akarjunk látni többi embermiltóságot a porba is a sárba tiporva, fiatalságot is szépséget az erőszakos elmúlás vesztébe dobva, becsületet és munkát a henye gazság bitang prédájául odavetve ! És az ő sírjuk fölött (és ez az sír ma az egész világ, a mi világunk) tanuljuk meg szeretni és tisz­telni az életet! és az ő elmúlásuk emlékez­tessen bennünket az örök haladásra ! És az ő haláluk legyen záloga az újjászületésnek ! A sírok beszélnek... A temetők kapujában ez a fölírás vár: Föl­támadunk ! De ezt is bízvást oda lehetne tenni .* Egyenlőség! Mert ott, a rácson fut, a föld ölén békén megférnek egymás mellett a hajdani bé­­kétlen­ek és haragotok, gyülölködök és törtetők. A temető nagy demokráciája csöndesen és nyu­galmasan egyesíti őket. A temető nagy pacsfiz­musa szelíden, szépen elringatja az ellensége­ket. Itt fönn a fényes napvilágon még farkasa az embernek az ember, ott lenn a világtalan éjben nincs többé gyűlölet és az áldozat együtt álmodik a gyilkosával. Tanuljunk a temetőktől e­m­beriet Ivére­k ! Okuljunk a sírokon magyarok! Az élet oly rövid és az ember nádszál csu­pán, aki, Pascal szerint gondolkodik. Sajnos inkább többet és bátorul cselekszik, pedig a nagy dolgok a gondolatban vannak és az iga­zán nagy té­tek a nagy gondolatok megvalósu­lásai. Az élők ne feledjék, hogy a halottak is élnek. Beethoven tovább zenél közölünk, az öröm és gyász szimfóniáját tovább harsogja eljövendő nemzedékeknek, boldognak és bol­dogtalannak, a halott Ady győz és a­ diadalnak Illés szekerén robog a nagy magyar ugar felett, a halott Kossuth egy szava többet ér, mint az élő és lármázó demagógok minden vásári lár­mája és utszéli orditozása. Legyetek csönde­sebben kis élők: a nagy halottak zenéjét és beszédét nem fogjátok tulkiáltani ! Legyetek szerényebbek, kis senkik: a nagy halottak bölcsesége előtt eltörpül a ti­tktalan; jelszavai­tok varita­ um varitasa ! Menjetek ki a temetőkbe, a holtak városába és ott szánjatok magatokba. Egy e hagyott sír többet mond, mint összes gyűléseitek. Anatole France a neuillyi kripta mélyén és a névtelen katona az ismeretlen tömegsír ölén egyetlen nagy és örök tanítást hirdetnek, azt, amitt, a Názáreti mondott és amit ti nem akartok cselekedni. Mulandó minden e vidéken, csak a szere­tetnek művei maradandók. A jóság az egyetlen megmaradt kincsünk, amely tőlünk soha el nem vétetik. Könnyeket szárítani, sebeket kö­tözni, megérteni és megbocsátani, irgalmazni, ennél különbet, ennél szebbet és ennél oko­sabbat nem tudhatunk. Por és hamu vagyunk, de csillag esz minden fölszántott könnyből az örökkévalóság egén és rózsalevél lesz minden jó cselekedetből, amely örök álmunk párnáját édesit­i. A nagy temetőben, e földön, mindig úgy járjatok, hogy ne zavarjátok soha azok nyu­galmát és békességét, akiknek szivéből virágok nőnek már és akik fölött ciprusok susognak békét és üdvösséget. MMMMAMMMMMMJtMMWMMMMMMM A horgos­ határ visszacsatolásának kérdése Szabadka, október 31. (Saját tudósítónktól.) Nagy érdeklődéssel kísérték azt a tárgyalást, amelyet Vlaskalin Milorád belügymiinisztériumi főfelügyelő foly­atott Szabadkán Ivkovics Imre főispánnal. Vlaskalin a tárgyalásról a következő tájékoz­tatást adta: “ A magyar-jugoszláv tárgyalásokkal kapcso­latban a magyar delegáció legutóbb felvetette a szabadkai, baranyai és muraközi határok rendezését. A magyar delegáció azt ajánlotta, h­gy Horgos Szeged közt levő vidéket csatol­ják vissza Magyarországhoz és ennek fejében Magyarország átadja mindazokat a községeket, amelyek a régi Szabadkához tartoztak. A bel­­grádi minisztertanács a legutóbbi ülésén vitaták Magyarország javaslatát, azonban úgy hatá­roztak, hogy mielőtt döntenek a kérdés­­ek­, véleményt kérnek a határm­enti katonai és hatóságoktól A szabadkai tárgyalás ennek a minisztertanácsi határozatnak a követ­kezménye. Más oldalról szerzett ér­esülés szerint Ivko­vics főispán és Szabadka vezeő tisztviselői amellett foglalt­k állást, hogy a kormány fo­gadta el Magyarország indítványát. Egyedül Horgos környékinek Magyarországhoz való csatolása ellen emeltek kifogást a katonai ha­tóságok. A hadvezetőségnek ugyanis az a vé­leménye, hogy Horgos fontos stratégiai góc­pont, amelynek elvesztésével megszakadna a vasúti összekötetés Bácska nyugati része és a Tisza vidéke között. A hí­dvezetőség állásfogla­lása miatt egyelőre bizonytalan tehát, hogy a magyar-jugoszláv tárgyalások további során folytatják-e a magyar ajánlat megvitatását. Meg nem erősített hírek szerint a magyar delegáció az esetben­, ha a jugoszláv kormány a felajánlott cserét nem fogadsa el, újabb, mó­dosított javaslatot terjeszt elő. Az angol választás Baldwin köszönete a választóknak. London, október 31 .Az angol választások végleges eredménye a következő: Konzervatív 420, munkáspárti 157, liberális 41 és a többi pártokból összesen 4. Eddigi hírek szerint úgy látszik, hogy Macdonald a legrövidebb időn belül beadja lemondását, de erre vonatkozóan a kabinet még nem döntött. London, október 31. Baldvin az angol vá­lasztókhoz a következő távirati üzenetet intézte : — A választás előestéjén felhívtam vala­mennyi polgártársamat, férfiakat és nőket, hogy a konzervatív pártnak abszolút többséget biz­tosítsanak. Szívből köszönöm azt a készséget, amellyel felhívasomra válaszoltak. Lelkem leg­mélyéből köszönettel tartozom azoknak, akik pártunk győzelméhez hozzájárultak. A válasz­tás eredménye jobban, mint bármikor, igazolta azt a bizalmat, hogy mindenkor számíthatok az angol nép politikai ítélőképességére és egész­séges, emberi értelmére, amikor komoly ese­ményekkel szemben való állásfoglalásról van szó. Ebben az órában ismételten tösz­énetemet fejezem ki mindazoknak, akik ügyünk diadalát előmozdították. London, október 31. Az eddig már ismeretes adatokon kívül közük, hogy 1,800.000-el töb­ben szavaztak, mint a múlt évi választások alkalmával. Az unionista párt szavazatainak száma több, mint 2 mil­ióval, a munkásoké több, mint 1 millióval szaporodott, míg a liberális párt 1.350.000 szavazatot vesztett. Ebből az eredményből a munkáspárt hívei némi vigasztalást me­ntenek elvesztett mandá­tumaikért, mert pánhívei számának gyarapo­dását tünteti fel. végső eredményei. — Egyetlen kommunista képviselő, London, október 31. Az egyes angol városok szavazásáról a következő részleteket jelentik: Liverpoolban a konzervatívok megtartották mind a hét mandátumukat. A megválasztottak között van Mr. Cohen, aki a háborúban mindkét lábát elvesztette. Birminghamban a konzervatívok a tizenkét mandátum közül tizenegyet kaptak. Austin Chamberlein volt kancellár is itt győzött túl­nyomó többséggel a kommunisták ellen. Fivére, Nivelle Chamberlein, aki annak idején szintén konzervatív miniszter volt, hetvenhét szavazat­tal győzött Mosley munkáspárti jelölttel szem­ben, aki lord Curzon veje. Sheffieldben ismét négy konzervatív képvise­lőt választottak. London külső kerületeiben majdnem minde­nütt a konzervatívok győztek és pedig lényege­sen nagyobb többséggel, m­nt a múltkoriban. London, október 31. A lapok élénken kom­mentálják, hogy számos, a közéletben kiválóan szereplő egyéniség hozzátartozói nem tudtak eredményt felmutatni a választási küzde­lmben, így Henderson belügyminiszter két fia, akik tagjai voltak a megelőző képviselőháznak, szin­tén kisebbségben maradt. Míg Sir Alfred Mond megtartotta mandátumát, addig fiának nem si­került megbízó leve­lt szerezni. Ugyanaz a so­s érté Lloyd George fiát. Ismeretes, hogy az ifjabb Baldwin munkáspár­i jelölt Budleyben kisebbségben maradt, úgy, mint Macdonad, a miniszterelnök fia egy másik kerületben. A munkáspárti kormány egyetlen tagja, aki kisebb­ségben maradt, Jewett, a közmunkaügyek fő­biztosa volt.

Next