Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-02 / 277. szám

Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc­ utca 2. (Fö­­reiliskoléval szemben.) Tele­in 3­33. A .Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40­­ t, Buda­pesten és vidéken 45­10 kor. Egyes saram ára 2000 koroma Hirdetési árak : Félhasában 1 mm. M<1, ’ hasábon If 00 másfél hasábon IM 0 Szöveg­közi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés fiz szóig 0000 kor. Szövegköz­i közlemé­nyek soronként 2­00, családi értesítés soronként HXJOu kor V. évfolyam. Szeged, 1924 december 2, KEDD. 277-ik szám. Kedves Lajosom! Kedves Lajosom, bocsássa meg nekem ezt a fidelis megszólítást, ami talán nem egészen hevérvaló egy vadidegen embertől, skinek, sajnos, sohase volt szerencséje Önnel találkozni. Mert meg kell vallanom, hogy én nem vagyok se se csiszár, se repceügynök, de még csak azzal­­ se dicsekedhetem, hogy szigorú törvényt hoznék s a hazának és mit ilyen vigyáznék a föz­­er­kölcsre, amely minden osztálynak támasza és talpköve, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görnyed. (Ha hibás volna az idézet, majd helyreigazi­ja Kuna P. A. nagyságos ur, aki mostanában klasszikusokba mártotta magát , a minap mint haldokló üdvözölte Bethlen Cézárt.) Látja, kedves Lajosom, ha én régi barátja és üzletfele volnék magának, akkor legfeljebb a fáskosorban található leveleimben szólítanám önt kedves Lajosomnak s megbízható grafoló­gusok támogatásával azt is letagadnám. Ha mink valamikor együtt autóztunk volna, vagy­ brúdert ittunk volna pezsgővel — úgy rémlik a régi világból, hogy így hívják azt a puttyogós bort, amitől önök, nagy emberek be szoktak rúgni — mondom, kedves Lajosom, ha mink együtt őriztünk volna csordát, akarom mondani: együtt szállítottunk v Ina tóval, akk­r én önt ma nem illetném ezzel a baráti megszólítással Akkor én önt ma csirkefogónak, vagy egy­­szerűen izé­nek, vagy ha nagyon meg akarnám becsülni, tisztelt című uraságodnak szólítanám De mivel én nem voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy önnek bármilyen hazafias célra sarcot fizethettem volna — például az ö­n szmokingja beszerzésire, vagy az Angela selyem papucs­ira — ma abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy nem kell gyűlölnöm önt és merhetem kedves Lajosomnak szólítani. Kedves Lajosom, önt talán zsenirozza kissé, hogy kiváló konstruktiv po­gár lééreigy bizal­­maskodik önnel egy magam formájú aljas és becstelen destruktiv, egy notórius hazaáruló. De vegye tekintetbe, kedves Lajoso­n, hogy nekem a hazámon kívül semmi egyebem nincs a világon , abból is csak az a parcella lesz enyém örök jogon, amelybe majd beledugnak egyszer —, hát én nem á­llhatok mást, csak a hazát, nagyban és egészben. S bizony, a szó köztünk maradjon, a hazát anglóban árulni megközelítőleg se olyan jó üzlet, mint deiailok­­ban, lóban, zabban, marhában, repcében, ré­pában és szénában. Lássa t­e, kedves Lajosom, hogy bármilyen kompromittá­l is önre egy magam formájú bélpoklos liberálisnak a köze­ledése, aki mindeddig c­ak szégyent hozott a hazára, egy megbecsülni való hazafias erény még­is megmaradt bennem: tisztelem korunk tekintéseit és önt azzal a tisztelettel nézem, ami megilleti na­pj­unk egyik diktátorát. Igaz, hogy ön ma bukott diktátor, kedves Lajosom, de ez nem azt jelenti, mintha ön nem vo­lna zseni, csak azt, hogy önnek nem kedve­zett a szerencse, ön a csillagokra emelt tekin­tettel haladt gigantikus pályáján, mint ahog­y egy jó konstruktívhoz illik s kö­ben elcsúszott egy kavicson, azaz maradjunk stílusosak, egy zabszemen, illetve egy citromán annak az or­szágútnak, amelyen az ön ügyfelei a lovakat kihajtották. Enélkül ön megmaradhatott vo­na tovább is hazánk reprezentáns hősének, a legközelebbi választáson fellépett volna kép­viselőnek, lett volna belőle államtitkár és mi­niszter s egész máskép került volna be a ma­gyar történelembe, mint ahogy így belekerül. Hja, sic fata tükre... (Tessék K. P. A-hoz fordu­ln e szintén klasszikus citátum értelméért.) Kedves Lajosom, önnek már mindegy, men ön egyelőre saját dugába dőlt, de eddigi hon­fiúi munkáját mégis betetőzhetné mér­ valami­vel. Bocsássa meg a bűnüket azoknak, akik önt — ha pillanatnyilag is — most megtagad­ták és mint valami leprást, kiközösítették ma­guk közül s esetleg in­ternálni is fogják a de­­­­strukció szigetére. Mu­ essa meg ön, hogy nem , hiába ment át a kezén annyi ló és legyen lovagias még a bukásában is. Nézze, kedves Lajosom, ön úgyis annyira benne van a lelep­lezésekben, leplezze le önmagát is, vallja be, hogy ön zsidó és Angela is zsidó és Zeöke Antal is zsidó és zsidók az összes sógorok, komák, bárók és grófok, akikkel ön együtt munkálkodott a keresztény nemzeti reneszán­szon, sőt hogy titokban zsidó volt Zákány fő­tisztelendő úr is, ami abból is látnivaló, hogy őbelőle is emigráns lett... Nézze, kedves Lajosom, nekünk, liberálisok­nak úgy se árt vele, mert mi már abba is telefőrödtünk, hogy a bernbi merényleteket ma­gunk követjük el magunk ellen. De Wolff Ká­roly és Gömbös Qiu­a nagyon boldogok len­nének, ha elmondhatnák hordóról és kathedrá­­ról, hogy a magyar történelem legpiszkosab­b panamáét csupa zsidók csinálták. És Wolff Káro­l és Gömbös Gyula a leghatalmasabb emberek ebben az országban, — gondolja meg a dolgot, kedves LíjcsomI Sürgősen tárgyalják a házszabályrevíziót. A baloldali ellenzék nem vesz részt a tárgyaláson. Az ellenzék kivonult az ülésteremből. Budapest, december 1 ülését fél 12 órakor A nemzetgyűlés mai ny­itotta meg Scitovszky Béla elnök. Az ülésteremben majdnem teljes számban megjelentek a kormányt támogató pártok, de távolmaradt a baloldali ellenzék és rövid időre csak később vonult be csupán addig, amíg Hegymegyi Kiss Pál bejelentette, hogy az ellen­zék a javaslat tárgyalásától távolmarad. Az ülés megnyitása után dr. Rubinek István, a mentelmi birot­ság előadója tesz jelentést. Jelenti, hogy a Ház november 28-iki ülésén ell­öki javaslatra Györki Imrét és 12 társát két ízben, Hébert Edét egy ízben a mentelmi bizottsághoz utasították. A mentelmi birot­ság ma megállapította, hogy Györki egyik képviselő­társával (a miniszterelnökkel szemben) durva sértést követett el, miért az elnök megvonta tőle a szót. Györki ezek dacára tovább be­szélt és az elnökkel szemben renitens maga­tartást tanúsított. Szilágyi Lajos ugyanezen hi­bába esett. Megállapította a bírós­á­s, hogy a szóbanforgó képviselők a Ház tanácskozási rendjét lehetetlenné tették, úgy hogy az elnök ismételten kénytelen volt az üést felfüggesz­teni. A mentelmi bizottság javaslata. A mentelmi bizot­ság a következő j­vaslatot terjeszti a Ház elé: Javasolja, hogy a nemze­gyüFs Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a Ház egymás­utáni 25 üléséről, Propper Sándor és Kabók Lajos képviselőket a Ház egymásutáni 22 ülé­séről, Peyer Károly, Baticz Gyula, Sütő Józs­i, Szabó Im­­re, Klárik Ferenc, Farkas István, Sze­der Ferenc , Malasits Géza képviselőket egy­másut ni 20 ülésről és Peidl Gyulát egymás­utáni 10 ülésről zárják ki, javasolja, hogy Hébert Edét utasítsák arra, hogy a H­zat ünne­pélyesen kövesse meg. Az elnök jelenti, hogy a mentelmi bizottságba kisebbségi kérelmet terjesztettek elő, amelyre vonatkozólag felkéri Bariba Gáb­ort a kisebb­ségi kérelem megindokolására. Bariba hangoztatja, hogy bár teljesen egyet­ért az előadó felfogásával, mégis a bünte­tést túlsúlyosnak tartja. A házszabály revízió napirendre tűzése véletlenül összeesik ezen bot­rányos jelenetekkel. Lesznek, akik összefüggést keresnek ezek között. Meg van győződve arról, hogy ez a kérdés a házszabály revízió napi­­r­endre tűzésével semmi összefüggésben nincs, de mégis megvan a lát zat és éppen ezért azt helyeselné, ha nem szabnának ki ilyen súlyos büntetést. Kaas Albert báróval együtt a követ­kező kisebbségi indítványt terje­ztette elő: Györki Imrét és Szilágyi Lajost 25 nap helyet 6 napra, a többi képviselőt 3 napra, Peidl Gyulát pedig 1 napra zárják ki a nem­­zetg­ ülésből. A nemzetgyűlés többsége azonban az elnök indítványát fogadta el. Ezu­án Nikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója beje­lnti a mentelmi bizottság jelenté­sét a kivezetett képviselők ügyében. Baross János a kivezetett képviselők mentelmi jogának a megsértését jelente­te be és ő — Nikov'nyi — a m­entelm­­i biz*.bs'gn.­k idevonatkozó jelen­tését beterje zti. örffy előadó előterjesztése a házszabályrevizióról. Majd áttérnek a házszabályrevizió tárgyalására. Az elnök bejelenti, hogy 50 nél több képviselő a házszabályrevizió tárgyalások idejére a sür­gősség kimondását kéri. És egyben ő rendeli a névsor felolvasását, hogy az indítványt aláíró 50 képviselő jelen van-e. Ezután megá­lapí­ja, hogy a sürgősséget kérő képviselők közül több mint 50 képviselő jelen van és a kérés felett a legközelebbi ülésen fog dönteni s Ház. Egy­úttal megadja a szólásjogot az előadónak. Örffy Imre előadó szólal fel: A nemzetgyű­lés előadójának a házszabályok szerint külön­böző jogai vannak, amelyek a többi képviselő­ket nem illetik meg. A jogok a­zonban köteles­ségekkel is járnak, amelyek közül a legfonto­sabb az, hogy az előadónak a tárgyilagosság terén kell maradnia és kerülnie kell minden olyan momen­tmot, amely alkalmas a szenve­délyek felkorbácsolására. Kijelenti, hogy min­den tekintetben a tárgyilagossá terén kíván maradni. Ezután rátér a javaslat ismertetésére és megállapítja, hogy a házszabályrevízió kér­dése oly hatalm­i komplexum, amilyen csak nagy törvényeknél szokott előfordulni és így nehéz helyzetben van. A törvényjavaslato­­t azonban mindenkor miniszteri indokolás kíséri. Megnehezíti a helyze­­t az is, hogy az elő­adandó javaslat roppant fontossággal bír. Meg­állapítja, hogy minden alkotmányos országban egyetlen egy testület van, amely tanácskozási szabályait maga állapítja meg és ez az illető ország törvényhozó testülete. Épp ezért minden törvényhozó testületben ki kell fejlődnie olyan irányelveknek, amelyek útján tevékenységét megköti. E kérdés kö­rül óriási viták folytak és az emberiség legnagyobb jogászai óriási anya­got hordtak össze. Vázolja a házszabálykérdés történetét. Kijelenti, hogy a szólásszabadságot a törvényjavaslat nem érinti. Rámutat ezután a külföldi parlamentek munkaképességének kér­désére; megemlíti, hogy pl. a cseh parlament 24 óra alatt 21 súlyos horderejű törvényjavas­latot volt képes letárgyalni és hivatkozik az angol parlament hatalmas munkaképességére. Ezután felsorolja mindazokat a szempontokat, amelyeket a 91- as házszabályokból nem vet­tek át. Az új javaslat 12 órában szabja meg a m­­imális napi tárgyalási időt, az 1913-as ház­szabály a többség önkényére bízta azt, h­gy a napirend előtti felszólalás jogát megadják-e, vagy sem. Majd azokat az elveket sorolja fel, ame­lyeket a mostani javaslatnál szem előtt tartói-

Next